Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-21 / 169. szám
Í963. Július *1, vasárnap 8. oldal Munkához látnak a „nagy étvágyú emberek Nemesnádudvari javaslatok a megvalósulás útján Közel hat hónap után talán Időszerűtlennek tűnhet azután „nyomozni”: milyen javaslatok hangzottak el a választásokat megelőző jelölő gyűléseken. Az akkor készült jegyzőkönyveket talán már a fiókok, szekrények legmélyére szorították az újabb, s gyors intézkedést követelő gondok, feladatok — mondhatják egyesek. De csak azok, akik kívülről, nem aktív részesként figyelték, s figyelik talán ma is a közélet eseményeit. 130 felszólalás — 114 Javaslat Mert elképzelhető-e az, hogy aki környezete, lakótársai, vagy éppen az egész falu érdekében javasolt, kért valamit — elfeledje szemmel tartani javaslata sorsát. És így nem feledheti el az arról értesülő tanácstag, tanácsi vezető sem! Tehát így, amikor a jelölő gyűléseken elhangzott javaslatok és azok sorsa iránt érdeklődtem, ez a meglepetésnek semmiféle látható nyomát nem ébresztette a nemesnádudvari tanácselnökben sem. Mint, aki az előző percekben fejezte be azok tanulmányozását, összegezését nyugodtan, megfontoltan sorolja: — A jelölő gyűlések alkalmával összesen 130 felszólalás hangzott el. Ebből négy tartalmazott közérdekű bejelentést, ugyanennyi felszólaló foglalkozott a termelőszövetkezeti munkaszervezéssel, egy a tanácsi munkával, tizenhárom a közlekedéssel, nyolc a kereskedelmi — főként zöldség- és gyümölcsellátással és nyolcvanhét felszólaló a községfejlesztéssel. Ezen belül ötvenhármán kérték, sürgették valamely út, járda, csatorna javítását, építését, huszonegyen a kutak, a vízellátás helyzetének javítását, tizen- ketten a közvilágítás, villany- hálózat bővítésével foglalkoztak. A közérdekű bejelentéseken kívül a százharminc felszólaló összesen száztizennégy javaslattal állt elő... Csak négy év múlva ? Csábító alkalom, hogy a számok mögé pillantson az ember, de még csábítóbb a számok nyomán felbukkanó, s ma már nagyon is időszerű kérdés: mi lett, s lesz a sorsuk a javaslatoknak, elérkeztek-e már a megvalósulás első állomására? — Nem elijesztésiil mondom — szól közbe a tanácselnök —, de mi azt is kiszámítottuk, hogy valamennyi javaslat teljesítése közel hárommilliós beruházással járna, az évi községfejlesztési alapunk pedig alig éri el a félmilliót,,, — E szerint talán csak a négy év múlva megválasztásra kerülő újabb tanács fejezi be, ami ez évben a javaslatok nyomán elkezdődött...? — Elméletben így lenne, de azért van más kiút is... — s a tanácselnök hosszas, szívderítő, s biztató életképekkel tarkított magyarázatba kezd. Ebből tudom meg, hogy az a lelkesedés és felelősség, mely a választásokat megelőzően a falu fejlődése érdekében, többek között 13 400 négyzetméter járda, 20 700 négyzetméter út megépí tését diktálta — még ma sem „csillapodott”. 120 ember döntése: nem lehet várni! — A választások után kibővített tanácsülésen értékeltük _a javaslatokat, s itt esett szó elő szőr arról is: mibe kerülne mindezek teljesítése. Akkor megkérdeztük a résztvevőket: csináljunk valamit, vagy várjunk öt évet. A döntésre hivatott százhúsz ember egyöntetű véleménye az volt: nem lehet várni! — Az egyik legsúlyosabb gondot, a vizet vettük előre, s még a tavaszon megkezdődött a vízműtársulás szervezése. Eddig körülbelül százharmincán írták alá a belépési nyilatkozatot, s vállalták, hogy öt éven át, évenként 200 forinttal járulnak a vízműhálózat kiépítéséhez. _ Terveink szerint ebben az évben már megkezdheti működését a társulat s az elkövetkező két év alatt letudjuk a gondját. — És a többi? — Az utak felújítására az idén 150 ezer forintot sikerült biztosítanunk, ebből a Csávolyi utca egy részének kövezését tudjuk elvégezni. De tavasztól már ezenkívül is sokat áldoztunk az utakra. A Bajai Községgazdálkodási Vállalattól könyvjóváírással átvettünk egy útgya- lút, amit a helyi termelőszövetkezet üzemeltet, s aratásra rendbe hoztuk vele a forgalma- masabb, főbb földútakat. A betakarítás után ezt a munkát is tovább folytatjuk... AvillanyháItália után — Kecskeméten Látogatás Bornemisza László festőművésznél lózat bővítésére az idén már csak a terveket tudjuk elkészíttetni, így a három, még villa- mosítatlan kisebb utcaszakasz jövőre kap villanyt... Akik még mindig késnek A közlekedés, az utak, a villanyhálózat bővítése és a vízellátás tehát rövidesen megoldott lesz. Nem lehet azonban azt mondani, hogy minden ilyen simán megy. A kereskedelemmel, a zöldség- és gyümölcsellátással kapcsolatban már nem ilyen biztató a kilátás. Ám nem azért, mintha a tanács nem tartaná szívügyének. Az ügyben nem egy javaslat született, csakhogy azok megvalósítása a termelőszövetkezet közreműködése nélkül nem kivitelezhető. Ott pedig még kissé késik annak felismerése, hogy nemcsak a termelési tervek teljesítéséért, de a falu zöldség- és gyümölcsellátásáért is kellene tenniük valamit. Ezért még most is Bajáról kell kiszállítani a nem mindig éppen friss zöldséget és gyümölcsöt Nemesnádudvarra. Reméljük azonban, hogy a termelőszövetkezet vezetősége nem veszi lelkére, hogy éppen miattuk akárcsak egyetlen hasznos javaslat is elkallódjék, vagy teljesületlen maradjon. Hiszen ennek megoldása sem kerülne több erőfeszítésbe, mint bármelyiké! Eszik Éva Eszperantisták Kiskőrösön Ma Kiskőrösre szervezett kirándulást a Magyar Eszperantó Szövetség Bács-Kiskun megyei bizottsága, ahol más megyék és külföldi eszperantó csoportok képviselői is megjelennek. Az eszperantisták felkeresik Petőfi szülőházát és eszperantó nyelven Petőfi-verseket adnak elő a nagy költő halálának közelgő évfordulója tiszteletére. A Petőfi-emlékmúzeumnak pedig eszperantóra fordított verseket ajándékoznak. Az eszperantó szövetség Bács- Kiskun megyei bizottsága a múlt hónapban Szolnokon tartott hasonló összejövetelt, augusztusban viszont Kiskunfélegyházára látogatnak el az eszperantisták. Vibráló színekkel, különös feszültséggel telített Bornemisza László festőművész tágas műterme. Nemrég Olaszországban járt, s most itt, a kecskeméti művésztelep elmélyülésre késztető csendjében rögzíti papírra, vászonra itáliai élményeit. Néhány hete érkezett és a falon máris elkészült és készülő fényben viliódznak a nyomort lehelő, zsúfolt sikátorok, rikoltó cégtáblák tövében szabadon éli világát a hazugság, ostobaság, irigység, — a szemforga- tóan álszent polgári társadalom torz kinövései. Talán túl sötét lenne ez a kép, ha nem éreznénk, hogy Bornemisza László riasztó panoptikum figurái: zak„Jó ez a csend és végtelen nyugalom. Munkára ösztönöz...” grafikák, festmények sokasága jelzi — milyen magasürgető gyorsasággal dolgozik. Kiállításra készül — szeptemberben Kecskeméten tart ősbemutatót olaszországi képeiből, utána Budapesten, s szó van róla, hogy később talán Milánóban is... — Jó ez a csend itt és a végtelen nyugalom — mondja. — Munkára ösztönöz. Éppen ezért, hogy mit láttam és érzékeltem az olasz életből arról először a képek beszéljenek. Igen a képek, melyek frissek, őszinték, szuggesztív hatásúak, és merészen újszerű szín és forma- nyelvükön meglepő dolgokat árulnak el. Nem lehet átsiklani felettük, s beérni ennyivel — ez tetszik, ez pedig nem. Kifejezésmódjuk első pillanatban megdöbbent, bonyolultnak látszik, holott a megoldásuk végtelen egyszerű. Csak gondolkodást követel, értelmi, érzelmi koncentrálást. Aki soha nem járt Olaszországban az is felfog, megért valamit — a képeket elemezve — abból a Janus-arcszerű kettősségből, amely ezen a napfényes földön a mesterségesen táplált illúziók és a kijózanító valóság ellentétéből fakad. Lidérces Dixon tengernagy intézkedik látott stílusú képszerkesztései az emberség és a harmónia nevében egy velejéig romlott társadalmi rend ellen kiáltanak. — Ügy érzem — szólal meg csendesen —, hogy annak, aki alkotómunkára vállalkozott nem szabad csak a felszínt ábrázolni, hanem a dolgok mélyére kell látnia. Érzékeny kézzel kitapintani, s mint a sebész haj- szálfinom mozdulatokkal feltárni a beteg testrészeket. Akkor, amikor ez helyénvaló. Míg itáliai rajzain, festményein a látottak groteszkké torzításával hangsúlyozza ki nagyon jellemzően a mai olasz életforma, a „dolce vita” sajátos jelenségeit — Visztula-parti tájai, a patinás lengyel városok utcái, áttetsző — inkább belső, mint külsődleges értékeket kifejező — asszonyportréi egy, az élet finom szépségeire érzékeny festő letisztult, harmónikus kifejezőkészségére vallanak. És milyen páratlan képi logikával elrendezettek könnyed vonal- vezetésű grafikái... — Hiszek abban, hogy a festészetben nem az értelmetlenül elvont, zűrzavaros árbázolás- mód még ha napjainkban annyira divatos is — létjogosult —, vall elgondolkozva művészi elveiről — hanem az igaz élményből fakadó, a történelmi és emberi igazságot tükröző realista művészet. Nevét, sokoldalú, gazdagon árnyalt művészetét nemcsak itthon, külföldön is jól Ismerik. Tisztelője, őrzője és továbbvivő- je a magyar festészet nemes hagyományainak és öncélú modernkedés helyett, a régi, nagy mesterek nyomdokain haladva igyekszik új. a mai kornak meg- fe'elő művészetet teremteni... VADAS ZSUZSA Pályázat szakközépiskola tervezésére Országos típusterv kialakítására az Építésügyi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium közös pályázatot írt ki 5— 8 tantermes és 12—16 tanuló- csoportos szakközépiskola tervezésére. A műhelyeket külön földszintes épületben kell elhelyezni, s az iskolához konyhát, étkezőt és tornatermet is kell tervezni. A pályatervek díjazására összesen 105 ezer forintot irányoztak elő. A legnagyobb díj 35 000 forint, a megvásárolt tervekért pedig ötezer forintnál kevesebbet nem fizetnek ki. A pályázatokat október 5-ig kell beküldeni az Építésügyi Minisztérium Tervezési Főosztályára, s a bíráló bizottság október 25-én hirdeti ki az eredményt. (MTI) sokkal nyugodtabb volna az élete. Olyan régóta szolgáltak együtt, hogy már csaknem lóbarátok voltak, s amikor beszélgettek, nem restelltek keményebb kifejezéseket használni. — Mindig abban reménykedem, hogy félelmem idővel elmúlik — ütötte el Stowne tréfával a dolgot. Amikor a doktor bekopogott az admirális fülkéjének ajtaján, Dixon hatalmas íróasztalánál ült, mély gondolatokba merülve. — Nos, mi újság, doki? — kérdezte a tengernagy komoran. Még mindig rossz hangulatban volt, mégpedig a rejtjeles távirat miatt, amit ma reggel kapott a minisztériumtól. — Nem éppen kellemes hírek, tengernagy úr. — Nos? . A doktor habozott, nem merte folytatni. — Nos! — emelte fel a tengernagy a hangját. — A pilóták, akik a szigeti sziklát bombázták, szintén megbetegedtek... — Sugárbetegségben? — Igen, Edgar... Szerintem minél előbb odébb kell állnunk innen. (Folytatjuk.) szikla felszínén. Egy pillanatra, mintha a szakadék fölött lebegve mellével fogná fel a levegőáramlat vad rohamát. Aztán lezuhant a mélybe, az éles kövekre. Most már nem félt többesem a gammasugárzástól, sem a neutronáramlatoktól. Nem félt már a sugárbetegségtől sem... Annak ellenére, hogy Dixon tengernagy rossz hangulatban volt, dr. Francis Stowne mégis úgy határozott, hogy megzavarja nyugalmát. Már nem első éve ismeri Edgar Dixont, mivelhogy együtt szolgált vele az egyik hadihajón, mint főorvos, amikor Dixon még csak ellentengernagy volt. Furcsa ember volt ez a Stowne. Immár hány éve szolgál a flottánál, de sehogyan sem tudja megszokni a ringást és állandóan tengeri beteg. Szörnyen félt a bombázásoktól is. A háború alatt, szinte mindig inába szállt a bátorsága, ahogy ő szokta mondani. Edgar Dixon jól ismerve a doktor eme fogyatékosságait, csodálkozva kérdezgette tőle: — Mi az ördögnek szolgál maga, Francis, a flottánál, amikor olyan gyenge idegzetű, mint egy úri dáma? A hadseregnél — Igaza van, sir! — adta a lovat Hazard alá a félelemtől reszkető, de szolgalelkű mosolygó Eddy Old. — Ügy kell neki, ennek a vörös csőcseléknek, ezeknek a kommunista ügynököknek !... — Ó, hát te Is itt vagy? — fordult feléje a megtébolyult Hazard. — Rühes besúgó! Rólam js jegyezgettél valamit a füzetedbe? Meg akarsz fúrni? Bokámba akarsz harapni? Kuss az utamból, gazember! Hazard pisztolyával fenyegetően hadonászva odakiáltotta Medowsnak és Queltch-nek: — Ne merjen senki se követni! Elsőnek megyek ki ebből az egérfogóból a szabadba! Ti pedig maradjatok csak itt és rothadjatok el elevenen!... És bizonytalan léptekkel elindult az ajtó felé, amely kivezetett a föld alatti óvóhelyről a szabadba. Az első fémfüggönyt minden nehézség nélkül nyitotta fel. s tántorogva felfelé cap- la'tott a lépcsőkön. A második ajtóval már vesződnie kellett, de végül az is kinyílott. Az utolsót egy rúgással tárta ki... Szent Patrick szigete áthatolhatatlan ködbe merült. Heves szélroham zúdúlt Hazardra és majdnem a földre döntötte. De a tábornok szétterpesztette lábait, lehajtotta fejét, és semmit sem látva maga előtt, dühösen, mintha rohamra indulna, rontott előre. Mindössze öt lépést tett a Queltch most már lázas sietséggel kopogta le mindazt, amit halála előtt el szeretett volna mondani az embereknek .., — Érintkezésbe lépett már valakivel, Queltch? — kérdezte Hazard kissé keményebb hangon. , — Igen — felelte Queltch hanyagul. — Akkor hát miért nem jelenti nekem, vinné el magát az ördög! Azonnal jelentést kérek! Queltch nem felelt, hanem tovább kopogtatta a rádiótávírógép billentyűjét. — Á, szóval így! — ordított fel Hazard dühösein és teljes erőből a földhöz csapta a már kiürült üveget. — Megtagadod az engedelmességet, gazember?! Medows professzor és Old hadnagy ijedten ugrottak fel helyükről, Hazard tábornok pedig kikapta pisztolyát és vadul forgatva szemgolyóit, tovább ordítozott: — Azonnal mondd meg, kivel léptél érintkezésbe? Nem válaszolsz? Hát akkor nesze!... És lőtt, nem is célozva. Queltch pedig még csak feléje sem fordult. — Mit csinál, tábornok úr?! — kiáltott fel Medows profesz- szor ijedten és Hazardhoz ugrott. — Vissza! — üvöltötte a már teljesen lerészegedett tábornok. — Mars helyre! Mert én most, liberális urak keresztül lőlek benneteket!
