Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-17 / 165. szám
Kis kacsa fürdik. Lehet-e sorbaállás nélkül? - Mi lesz a lejárt utalványokkal? Fokozott készletellenőrzést kérünk Jelentés a tüzelőhelyzetről Május közepe. Érvényes tüzelőutalványomat szeretném beváltani. Sajnos, jobb minőségű szenet nem kapok, azt mondják később érdeklődjem. Június eleje. Telefonon tudakozódom. A helyzet változatlan. Csak első osztályú brikett van. — Mi lesz az utalványommal? — töprengek hangosan. — Ne tessék türelmetlenkedni — mondja a rendelőirodán dolgozó férfi a telefonba —, nem fog lejárni az utalvány, később is beváltjuk. Miután még vagy három esetben nem volt szerencsém, július 11-én újból jelentkezem. Ezúttal egy nő válaszol: — Nem hogy a májusi, de már a júniusi utalványokat sem tudnánk beváltani, még ha Recepteket mutat bizonyságul. Sír. — A rokonai, ismerősei közül nem akadt senki, aki beváltotta volna? Az asszony bizonygatja, hogy nem. — Nem tehetek kivételt — mondja az illetékes TÜZÉP- vezető. Aztán én következem. Beszélgetünk. A következő kérdésekre szeretnék választ kapni: hány utalványt adtak ki az idén? Nem több-e ez, mint a rendelkezésre álló szénmennyiség? Mi az oka, hogy hetek, sőt hónapok óta nem lehet elegendő brikettet, iszapot és háztartási szenet kapni? Várható- e javulás? Mi lesz a lejárt jevolna is szén, de nincs. Egyelőre nincs. — Mii csináljak a lejárt utalvánnyal? — Majd visszafizetik. Tessék beadni a vállalatnál. — És a tüzelő, hogy intézzem a tüzelőt? — Ez az ön dolga. Hajnali várakozók Másnap reggel — hat órakor — a TÜZÉP kecskeméti rendelőirodája előtt — megszámolom — ötvenen várakoznak. Megszólítom a füvön ül- dögélők egyikét. — Mióta van itt? — Három óra óta, de nem én vagyok az első. Kiderül, hogy van, aki már éjfél után „fogta a helyét”, sőt mint mesélik, a múltkor a rendőr egy füvön alvó „sorban állót” tanácsolt haza ugyancsak éjfél körül. A várakozás elég kilátástalannak látszik. Olvasom az ablakba kitett felírást: „Brikett, pécsi iszap, szén nincs. Ma kapható tüzelőanyagok: dunaújvárosi koksz (egy múzsa 82,10 forint), pécsi koksz (74,60), pécsi diókoksz (74,60), pécsi dió II. koksz (64,10), bátpusztai lignit (17,90). — Ez még tegnapi kiírás, talán majd ma... — mondják a közelben állok. Később telefonon érdeklődöm, sajnos minden a régi, ezúttal is hiába várt hajnal óta a sok ember. Mit mond az illetékes ? A megyei Tüzép irodán Magos Györgyre, az áruforgalmi osztály vezetőjére várakozom. Nem egyedül. Egy vállalat megbízottja megelőz, ő jött előbb. Kéri, ne adjanak egyharmad arányban lignitet a kazánfűtésnél felhasznált szénhez. A válasz elutasító. Rendelkezés van rá. Egy asszony jön, három lejárt utalványa van. Azt mondja, hogy kórházban volt eddig s azért nem tudta kiváltani gyekkel? Mit lehetne tenni a . sorbaállás megszüntetésére? Közben újra szól a telefon, ismét egy vállalati ember lamentál, sőt fenyegetőzik, felsőbb szervekhez megy ha „kapcsolják” a közületi szenet. — Semmit sem tehetek — mondja nehezen türtőztetett nyugalommal a TÜZÉP-vezető — ez az utasítás. Nem irigylem csöppet sem a beosztását ezekben a pillanatokban. Szépek a számok, de . •. A számok, amiket elébem rak és sorol, szinte megnyugtatóak. Az elmúlt esztendő első fél évéhez viszonyítva a tüzelő- értékesítés forint összege globálisan (lakosság és közületi együtt) 21 százalékos emelkedést mutat az idei első fél évben. Tudjuk azonban, hogy ebben a szokatlanul kemény tél is közrejátszott. Lássuk a mostani időszakot. >*- A tervünk is nagyobb volt, mint a tavalyi azonos negyedévé, s még ezt a felemelt tervet is túlteljesítettük. A megyénkben forgalomba hozott tüzelőmennyiség forint értékben jóval magasabb, mint az országos átlag. Az arányokat illetően tehát nem panaszkodhatunk. Ezen belül is különös gondot fordítunk a legnagyobb fogyasztó, a megyeszékhely ellátására — mondja informátorom. — Júliusban hétezer tonna iszap fogyott el — a terv 3—4 ezer tonna volt —, augusztusra ötezer tonnát kapunk. A júliusi „felfutás” terven felül mintegy 30 százalékos lesz, s reméljük a harmadik negyedév már javulást hoz. Garantáljuk, hogy a tél beállta előtt minden fogyasztót ellátunk tüzelővel — hangzik a biztató válasz. S ha más alkalommal nem adtunk volna már hangot ilyen jó szándékú optimista kicsengésű nyilatkozatnak, amelyet később kicsit módosítani kellett — most sem lenne kételyem. Csak győzzék a bányászok A szén elégtelenségének okait kutatva a megnövekedett kereslet áll első helyen — tanultak a közületek és a magánfogyasztók is az elmúlt télből —, ezután bányáink teljesítőképessége áll. A bányászok mintegy nyolc százalékos túlteljesítést vállaltak, s tartják is ezt a szintet, de még ez is kevésnek bizonyul. A külszíni fejtés — nálunk csak a lignit jöhet itt számításba — gyorsabb növel- hetősége enyhít valamelyest a gondokon. Éttől a szénfajtától viszont sokan idegenkednek, habár magánháztartásban elég jó tüzelőt ad. Megyénk bérből és fizetésből élő dolgozóinak mintegy 25 szá zaléka kapott és vett igénybe tüzelőutalványt. Mint a tájékoztatásból kiderült, ez szénnel „fedezve” volt. Az említett okok folytán azonban különösen Kecskeméten — mert megyénk többi városában általában jobb a helyzet — alig rendelkezik a TÜZÉP tartalékkal. Ez okozza jórészt a lakosság bizalmatlanságát és a sorbaállást is, amely párosul a jogos türelmetlenséggel. Akik pórul jártak Leginkább azok méltatlankodhatnak, akiknek az utalványa hibájukon kívül lejárt — hiszen megfelelő szenet nem kaphattak, illetve ezért napokat kellett volna sorba állniuk. (Beszéltem munkásemberrel, akinek három napi szabadsága ment rá erre, -mégsem ért el eredményt, nem jutott hozzá szénhez. Van aki egy hete minden reggel várakozik, hiába.) Mind ez arra mutat, hogy a tüzelőutalvány jelenlegi rendszere csak a folyamatos és akadálytalan ellátásnál válik be, s nem a mostani rapszódikus szállításoknál. Azok jártak jobban, akiknek az utalványa szem- temberig szól — nyugdíjasok stb. —, ilyenek azonban csak kevesen voltak. Az sem megoldás, hogy visz- szautalják a pénzt, mert ebből még nem lesz tüzelője senkinek, kezdheti újra a sorbaállást. A dolgok pénzügyi kihatásairól — kamatmentesen használt nagyobb összegek, felesleges adminisztráció — most nem is beszélve. A minisztérium remélhetőleg felfigyel ezekre a jelenségekre és levonja a szükséges tanulságokat, illetve intézkedik a hibák megszüntetéséről. 4mit h civil eg ís fenni lehetne A tüzelőelosztásnál jelenleg semmiféle rendszer «nincs. Ha csak nem nevezzük annak az állandóan lesben álló emberek rengeteg munkaórát elprédáló várakozását. Az utalványok beszedése, lebélyegzése — felsőbb rendelkezés kellene azok meghosszabbítására! — és besorolása volna az igazságos és mindenkit kielégítő megoldás a télen jól bevált kiértesítéses rendszerrel kombinálva. Ez ugyan nagyobb adminisztrációt jelent, de nem szül elégedetlenséget, mint a mostani „rendszer”, melyet még sorszám kiadásával sem enyhítenek. Nyilvánvaló, hogy a tüzelőellátás gondja országos ügy, de sokat tehetünk érte helyileg is. A tényleges igények felmérése és a halmozás megakadályozása (vállalatoknál és magánosoknál egyaránt) jogos kívánság. A fokozott ellenőrzés, úgy véljük, itt sem ártana. Cikkünk a nyers tények felvázolása volt csupán, amit követnie kell az intézkedésnek. A megyei viszonylatban is elpazarolt jelentékeny számú munkaóra és a sok-sok bosszúság helyett rendet és rendszert kérünk a tüzelőellátásnál. F. Tóth Pál (Tóth Sándor felvétele.) KÓRHÁZBAN KGST-mesállapodás: Magyarország szállítja a hibridkukorica, a napraforgó, a borsó, az évelő pillangós-takarmányok és néhány zöldségféle vetőmagját szeti és közgazdasági adottságokkal rendelkező állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben technikailag jól felszerelt, erős szakmai vezetésű vetőmagtermelő nagyüzemeket alakíthatunk ki, s ezek kijelölése már meg is kezdődött. A VETŐMAGTERMESZTÉS nemzetközi szakosításának másik előnye számunkra, hogy a nálunk csak kis hozamokkal vagy nem kielégítő minőségben előállítható szaporítóanyagot a baráti országok a mi szükségletünkre is megtermelik. A legjelentősebb ez a burgonyánál, aminél az elmúlt években ellátási zavarokat is okozott az, hogy a mi kiimánk mellett a fajták gyorsan leromlanak. Lengyelországtól és az NDK-tól, ahol a hűvösebb, pá- rásabb éghajlat kedvez a burgonya elszaporításának, már tavaly és az idén is nagy meny- nyiségű, jó minőségű vetőgumót kaptunk, s ezentúl is évi 30 000 —50 000 tonnára számíthatunk. Ezzel kiegészítve a saját termelésünket, az igényeknek megfelelően 2—3 évenként felújíthatjuk az áruburgonya-termő területeken a szaporítóanyagot. A KGST-EGYÜTTMÜKÖDÉS keretében ugyancsak Lengyel- országtól, valamint Csehszlovákiától kapunk segítséget rét- és legelőgazdálkodásunk fejleszté- séhez. A két baráti ország már a jövő évi vetésekhez 73,5 vagon fűmagot szállít, ami mintegy 50 000 hold rét és legelő újratelepítéséhez, illetve felújításához elég. Később évente 100 —150 vagon fűmagot kapunk a lengyel és a csehszlovák mező- gazdaságoktól. (MTI) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél ■Előfizetési díj i hónapra- 12 forint. A KGST-ORSZÄGOK között a közelmúltban megállapodás jött létre a tagállamok vetőmagszükségletének kielégítése érdekében. Ezt a vetőmagtermelés szakosításával és hosszú lejáratú kölcsönös vetőmagszállítási egyezményekkel alapozzák meg. köztudomású, hogy hazánk éghajlati és talajviszonyai igen kedvezőek számos növény- féle vetőmagjának előállítására, s ebben a termelési ágban a magyar mezőgazdaság meglehetősen nagy hagyományokkal rendelkezik. Ezért a szakosítás értelmében Magyarország több KGST-országnak szállítja a hibridkukorica, a cukorrépa, a napraforgó, a borsó, az évelő pillangós takarmányok és néhány zöldségféle vetőmagját. A baráti országok részére összesen 18 féle növény szaporítóanyagát termeljük meg csaknem 100 000 holdon. Azáltal, hogy a saját szükségletünknél nagyobb meny- nyiségben és nagyobb területen állíthatunk elő vetőmagot, jobban gépesíthetjük, kemizálhat- juk a termelést, fejlettebb üzem- és munkaszervezési módszereket alkalmazhatunk, egyszóval jobban kihasználhatjuk a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Az 1970-ig szóló vetőmagszállítási egyezmények pedig biztonságot adnak a termelés fejlesztéséhez, kiküszöbölik a beruházások esetleges kockázatát. A nemzetközi szakosítás elősegíti mező- gazdasági üzemeink szakosítását is. Az erre legkedvezőbb termé— Ne féljen! A vízcsapot fogom javítani. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85.
