Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-17 / 165. szám

(M. L.) Tavaly 86 középis­kolás tett szakmai minősítő vizsgát az érettségivel együtt megyénkben. Az idén 512-en jelentkeztek a tanév végén. Az iskolareform célkitűzé­seinek, a gyakorlati nevelés­re való törekvéseinknek fé­nyes igazolása ez. Jóllehet az iskolareform so­rán nem kizárólag praktikus célok vezéreltek bennünket a gyakorlati oktatás bevezetésé­ben — hanem a munkára ne­velés. a munka megszeret­tetése — ki tagadhatná, hogy a tanulók számára je­lentkező közvetlen haszna egy­szersmind sokoldalú társadal­mi érdek. Sok jó szakmunkást nyerünk így, könnyítőnk az egyetemről kiszorultak pálya- választási gondjain, elkerüljük a fiatalság egy részének elége­detlenségét, elsodródását — hogy csak a néhány legfonto­sabbról szóljunk. Az említett 512-es szám az idén érettségizettek valamivel több mint másfél ezres létszá­mához képest önmagában is mutatós, a gyakorlati oktatás mellett bizonyító érvényű eredmény. A valóságban azon­ban ennél sokkal kedvezőbb az arány, hozzávetőlegesen 90 százalékos. Az 512 ugyanis csak olyanokból kerülhetett ki. akik négy éven át ugyanabban a szakmában kaptak előkép­zést. De az 5+1 -es oktatást nemrégen vezették be vala­mennyi gimnáziumban. Ta­valy ősszel kerülhetett sor ar­ra először, hogy a megyében minden gimnázium, minden első osztálya részt vegyen a gyakorlati oktatásban. A most érettségizők kétharmada azon­ban az elmúlt négy év alatt egyáltalán nem. vagy csak több-kevesebb ideig, vagy pe­dig a munkahelyet váltogatva részeszült szakképzésben. A következő években tehát a je­lenlegi létszám kétszeresét, háromszorosát várhatjuk a minősítő vizsgákra. A Kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnáziumban, amely az elsők között tért rá az 5+1-es oktatási rendszerre, az idén 113 érettségiző jogosult minő­sítő vizsgát tenni. Közülük 96-an jelentkeztek, s 92-en si­keresen le is vizsgáztak. (Ami mellesleg arra vall. hogy szak­mai tárgy nem valamiféle ..melléktantárgy”, abban sem osztogatják könnyen a jó je­gyeket.) Bácsalmáson két osz­tályból 35-en vizsgáztak a szántóföldi növénytermesztő gépész szakmából. A bajai Tóth Kálmán Gimnáziumban pedig az ápolónőképző gyakor­lati oktatást 37-en. a fehérne­műkészítőt 26-an. a zöldség- termesztőt 30-an fejezték be sikeres vizsgával. Anélkül hogy valamennyi gimnázium eredményeit fel­sorolnánk, ezekből is világo­san látható, mennyire bevált, mennyire hasznos a gyakorla­ti oktatás. A vizsgázottak — a szakma követelményeitől füg­gően — fél. másfél év alatt megszerezhetik a szakmunkás­képesítést. A tapasztalatok szerint általában 8—10 hónap a szükséges idő. Amint kilép­tek az iskola kapuján, kész tervekkel indulhatnak az élet­nek, s rövid idő alatt „kész emberek”, szakképzett dolgo­zók lesznek. Ezek az előnyök a régi oktatási rendszerrel szemben annyira kézenfekvők, hogy magyarázgatni is felesle­ges. A gyakorlati oktatás továb­bi fejlődése már nem az isko­lákon múlik elsősorban. Míg néhány évvel ezelőtt még sok biztatásra, meggyőzésre volt szükség, ma az iskolák már maguk is keresik az újabb és újabb lehetőségeket. Gyakran viszont az üzemek és gazdasá­gok vezetői igyekeznek elhárí­tani ezt a „tehertételt”, nem fogadják szívesen a gyakorla­ti foglalkozásokra érkező diá­kokat, nem tudnak munkát adni nekik, vagy csupán in­gyen segédmunkásokat látnak bennük. Nevelési szempontból így éppen az ellenkező hatást kellők, a fiatalokat elriasztják az üzemektől, a gazdaságok­tól. A társadalomnak pedig kárt okoznak azzal, hogy a fel­használt idő elpocsékolódik, a tanulásra szánt órákon nem tanítják meg a diákokat a vá­lasztott szakma fogásaira, is­mereteire. A gimnáziumi tanulók gya­korlati oktatását továbbra sem erőltetjük. Ahol a telté­telek nincsenek meg, eltekin­tünk a tanulók rendszeres fog­lalkoztatásától, az 5+1-es ok­tatásban való részvételtől. A jelentkezők számának ilyen nagymértékű növekedése azon­ban gondolkodóba kell ejtsen mindenkit; szülőket, pedagó­gusokat, az üzemek és gazda­ságok vezetőit — mindenkit, akin múlik a lehetőségek biz­tosítása. Az idei jelentkezés ékesen szóló bizonyíték! A gyakorlati oktatás társadalmi szükséglet, a tanulók és a tár­sadalom együttes érdeke. Gyutnolcssziret A földművesszövetkezet ja- kabszállási felvásárló telepén — mint felső képünkön látha­tó — magasra tornyosulnak a rózsáshamvú kajszival telt lá­dák. Gondos kezek illesztget- ték sorjába a mutatós, egész­séges gyümölcsöt, hogy aztán szétküldjék az ország, vagy a nagyvilág különböző állomá­saira. Egymásután következő két képünk pedig azt mutat­ja be, hogy mindennek hol van a szülőhelye. Idejében végezte el a gyü­mölcsösben a téli faápolást Baltás Géza, az Őszibarackos Tszcs gazdája. Ennek, vala­mint a jó vegyszeres védeke­zésnek teljes fertőzésmentes­ség az eredménye. — Egy for rintot kap. aki férges gyümöl­csöt talál! — mondja Baltás Zsuzsa, a gazda lánya, miköz­ben a vajalmát ládákba önti. (Első kép jobbra.) Beérett a termés Wolford Lajos, a jakabszállási Nép­front Tszcs gazdája által mű­velt háromholdas kajsziba­rackosban. A gyümölcsszüret­ben —, s majd a termés lá­dákba rakásában, csomagolá­sában is — a szomszédban la­kó két kislány, Tóth Ilona és Meszes Johanna segít. (Máso­dik kép jobbra.) Negyvenezer holdra hull a mesterséges eső Megyeszerte üzemelnek az öntözőtelepek Nyár van, hőségben szikkad­nak megyénk szántóföldjei, s a szomjazó kapás- és kerti növé­nyekre csak ritkán, szórványo­san hull csapadék. Nem csoda hát, hogy az állami és közös gazdaságok megyeszerte üzemel­tetik öntözőgépeiket, szivattyúz­zák a vizet a folyamokból, a csatornákból és a csőkutakból. A berendezések mintegy 40 ezer holdra permeteznek mestersé­ges esőt. A gazdag, dúsan fizető zöld­ségesek szép látványt nyújta­nak a Tisza mentén. Az itteni gazdaságok jó termést szüretel­nek a paradicsomból, papriká­ból és uborkából —, ami szin­tén a megfelelően üzemeltetett öntözőberendezéseknek köszön­hető. Tiszakécske négy közös gazdaságának a folyóhoz közel eső területein — több száz hol­don — jelenleg is berregnek a gépek, éjjel-nappal nyomják a vi­zet a szórófejekbe. Nagyszabású öntözést végez­nek a Duna melletti szövetke­zeti gazdaságok. Csupán a du- navecsei járás 25 termelőszövet­kezete 70 különböző típusú ..eső­gépet” és 30 átemelő szivattyút üzemeltet. A folyamból, a Du- navölgyi Főcsatornából, a többi kanálisból, s nem kis mértékben a csőkutakból nyerik a vizet, amely mennyiség több mint nyolcezer hold öntözését teszi lehetővé. Az esőztetés a Duna- parti községekben — Hartán, Solton, Tasson, Szalkszentmár- tonban — a legerőteljesebb, csupán a Solti Szikra Tsz-ben 1150 holdra jut mesterséges csa­padék. Jelenleg egyre inkább a kapásnövények, s a lucernák területére telepítik át a hordoz­ható csőrendszert, • minthogy a zöldségfélék zöme betakarítás előtt áll.' Tovább haladva a folyam mentén még inkább növekszik az öntözés mértéke. A kalocsai járás tsz-ei majdnem tízezer holdra juttatnak mesterséges esőt; főként a fűszerpaprikára, de nem . kis mértékben a kerté­szetekre, a lucernára, s a kapás növényekre. A közös gazdasá­gok felkészültek a másodvete- mények — főleg az uborka — öntözésére. Termesztésükre már megkötötték a szerződést a Ka- locsavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalattal. A vál­lalat egyébként hat öntözőberendezést —, s kezelésükhöz értő szakem­bereket — adott kölcsön a járás szövetkezeteinek. A Kalocsa és Vidéke Vízgazdál­kodási Társulat is 11 szivattyú­val segíti a tsz-ek területeinek esőztetését. A szövetkezetek és az állami gazdaság tulajdoná­ban levőkkel együtt 85 gépet üzemeltetnek a járásban. A bajai járásban továbbra is a Duna melletti gazdaságok „ve­zetnek” az öntözésben, mintegy 2200 holdon. Némesnádudváron a Dunavölgyi Főcsatorna, Her­cegszántón, „Nagybaracskáo és Bátmonostoron pedig a Ferenc- csatorna vize pótolja a hiányzó esőt. A többi között öntözik a szőlőiskolát, a burgonyát és a cukorrépát. Megyénk állami gazdaságai közül főként a bajai, a kalocsai, a hosszúhegyi és az izsáki jeles­kedik az öntözésben. Az Izsáki Állami Gazdaságban az öntözött lucerna két ka­szálása után átlagosan 30 mázsás szénaterméssel fize­tett. \ Kiskőrösi Állami Gazdaság­in sző’őt. á bajaiban téli al­mát öntöznek. ”e?e-exte az ara'ést a Kiskunhalasi * Akarni Gazdaság Komplex gépesítéssel, jól szervezett munkávál kedd esté­re befejezték az aratást a Kis­kunhalasi Állami Gazdaságban. A gazdaság négy SZK—3-as é-s két SZK—4-es típusú kombájn­ja kezdettől fogva nyújtott mű­szakban üzemelt, s így rekord­idő alatt magtárba szállították a több mint 1800 hold gabona termését. A gazdaság vezetői ismét több hasznos tapasztalatot szereztek a különböző gabona- neműek termesztésével kapcso­latban. Kenyérgabonaként az idén nagyrészt a Bezosztája és a Sanpasztóre fajtákat ter­mesztették. Kitűnt, hogy a szov­jet Bezosztája ezen a vidéken is jobban elviselte a hosszú, kemény telet, s több termést adott, olasz „társánál”. A gazda­ság egyik 400 holdas árpatáblá­járól 23 mázsás átlagtermést takarítottak be. Az utómunkák során eddig több mint 1500 holdról vontatták le a kombájnszalmát, a talajután­pótlásra kijelölt területekből oe- dig 200 holdon már szétszórták az istállótrágyát. A megürese- '’’tt tarlókon állandóan 10 erő­gép hasítja a barázdákat. Az élet igazolja...

Next

/
Thumbnails
Contents