Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-16 / 164. szám
Beszélgetés a filmről rr Űzött vad A nézők közül talán még sokan emlékeznek a neves olasz filmrendező, Renato Castellani megkapóan szép filmjére, a Két krajcár remény- ség-re. Abban is és a most bemutatott filmjében is a kisemmizetteket veszi védelmébe, küzdelmes sorsukat tárja szug- gesztív erővel a világ elé. Az Űzött vad — monumentális freskó a nyomorgó calabriai lakóinak élete. A nap perzselt$ köházak sivár légköre, a fenyegető árnyékként feketéllő alakok súlyos mozdulatlansága, emésztő, csillapíthatatlan szenvedélye — föld és szabadság után. A nagy lélekzetű és a nemesW veretű klasszikus tragédiák forró élményét idéző filmet markáns népi figurákkal népesíti be a rendezd. Kemény Jelenet a filmből. parasztok földfoglaló mozgalmáról. Történelem, melynek széles, epikus sodrásában ott sistereg, izzik a szabadulni igyekvő, ellentétes érzelmek között hánykolódó ember drámája is. Mert a főhős — a lázongó parasztok élére álló, igazságot, jogot követelő — Michele Rende (Adelmo di Fraia alakítja kitűnően) korán jött, s így el is kellett buknia. Célját és tetteit még nem értették meg m többiek, s közönyük, szembefordulásuk, valamint kora társadalmának kegyetlen igazságtalansága végül valóban bűnbe, megbocsáthatatlan gyilkosságba hajszolja. A film történelmi és emberi mondanivalója, lüktető, zaklatott ritmusa, festői realizmusa felejteti gyengeségeit — az időnként felbukkanó naiv romantikát. s egyes túl hosszúra méretezett jelenetek vontatott- ságát. Felejthetetlen és gyengéd kézzel megrajzolt viszont a vad szépségű calabriai táj anyagból mintázott a földéhes, bőhumorú Pataro alakja és a gyerekkor tisztaságából a gyilkos társadalomra csodálkozó, korán felnőtté érő Nino karaktere. És milyen ragyogó figurája a filmnek Fimiani csendőrtizedes — Giovani Basile formálja meg eredetien—,aki, bár szíve az elnyomottakhoz húzza, végül is kioltja Michele életét. Ebben a kegyetlen törvényekre épülő világban — vonja le a film a végső következtetést — mindennél erősebb a létért való elszánt küzdelem, s nyomorúságuk, kiszolgáltatottságuk kínzó volta nem baráttá, hanem ellenséggé változtatja az embereket. M egrendítő, sokáig emlékezetes alkotás ez a film. Magával ragadó komor szépségét fokozza Armando Nannuzzi kiváló operatőri munkája és Nino Rota kifejező filmzenéje. V. Zs. tetőssel, professzor úr? — kérdezte Hazard tábornok, megszakítva a nyomasztó hallgatást. — Nem szivároghatnak be hozzánk a levegővel együtt radioaktív anyagok is? — Nem hiszem — felelte Medows s pillantást vetett egyik mérőműszerére —, töltött részecske-számlálók egyelőre nem. mutatnak semmi ilyesmit. Ügy látszik, hogy a szűrő-szellőz- tető berendezés kifogástalanul működik. — Most pedig — takarodó! — adta ki a parancsot a tábornok. — Persze sem párnák, sem epedás matracok nincsenek, de rendelkezésünkre áll három asztal. Nyugodalmas jó éjszakát, uraim! A többiek lassan elfoglalták helyüket az asztalokon, közben irigyelték a tábornokot, aki két összetolt puha bőrfotelben helyezkedett el. Csak egyedül Queltch babrált még mindig az adó-vevőkészülékkel. Kicserélte a csöveket és egy új, sokkal nagyobb kapacitású akkumulátorral kötötte össze. Aztán kikapcsolta a hangszórót, felcsatolta a fülhallgatókat és óvatosan csavargatni kezdte a hangológombot. Medows professzor mozdulatlanul feküdt arccal a falhoz fordulva s komor gondolatokba merült. Hazard tábornok is láthatóan egyáltalán nem törődött a rádiótechnikussal. Csupán Old hadnagy leste éberen összehúzott szemhéja alól. Eltelt legalább egy fél óra, de az óvóhelyen még mindig nem tudott elaludni senki. Hazard tábornok is nyugtalanul forgolódott helyén és olyankor foteljének rugói meg-megnyikordul- tak. S amikor Queltch már azt hitte, hogy végre elaludt, Hazard hirtelen feléje fordult és megkérdezte tőle: — Nos, talált valami érdekeset, Queltch? — Rádióállomásainkat rosszul lehet hallani, sir — szólalt meg Queltch. — Főleg a japánok és a kínaiak beszélnek. Meg valamilyen francia állomás. S úgy rémlik, mintha a mi „Big Joe”-nkról... — Eh, biztosan valami hü» lyeséget fecsegnek! — legyintett Hazard megvetően. — Jobb, ha kikapcsolja és lefekszik. Holnap sok munka vár magára. Queltch nem szívesen teljesítette a tábornok parancsát, de alig helyezkedett el asztalán, amikor ismét meghallotta Hazard hangját: — Maga nem alszik, mister Medows? — Nem, tábornok úr — felelte a professzor még mindig a fal felé fordulva. — Ügy tudom, maga tud franciául? — Tudok, tábornok úr. — Talán meghallgatnánk, miről fecsegnek? — Ha érdekű, tábornok úr, adjon parancsot Queltchnek, hogy kapcsolja be a készüléket. Queltch teljesítette a parancsot. Medows nem kelt fel az asztalától, hanem úgy kezdte hallgatni a francia nyelvű adást és röviden lefordította Hazard* nak az értelmét. — Valóban egy hatalmas erejű termonukleáris robbanásról beszélnek. Sőt, a Szent Patrick szigetről is, Állítólag egész fel' Újabb barátokat szereztünk Két héten át tartózkodott Kecskeméten öt szovjet pedagógusnő, akik azért jöttek, hogy segítsenek orosz nyelvtanárainknak tudásuk, beszédkészségük fejlesztésében. A tanárok .— három megyéből összesen 63-an — szeretettel fogadták szovjet kollegáikat, hiszen nemcsak nagy segítséget jelentett ittlétük, hanem érdekessé, élménydússá tette az elmúlt napokat, s őszinte barátság fejlődött ki közöttük. A tanfolyam vezetője, Dánfy Benő megyei szakfelügyelő elmondotta, hogy az idei továbbképzés az előzőeknél is jobban sikerült. Nemcsak a beszédkészségben értek el nagy fejlődést az orosz szakos nyelvtanárok, nemcsak a tematikában és módszerekben adott sokat ez a két hét, hanem közelebbről is megismerhették a résztvevők a szovjet embereket, az öt vendég pedig megismerte hazánkat, életünket. A közös kirándulások felejthetetlen emlékek maradnak, a mi pedagógusaink és a szovjet vendégek számára is. A tanfolyam szakmai eredményeiről Dánfy Benő a következőket mondotta: Igen érdekes bizonyság arra, hogy mennyire hasznosak ezek a továbbképzések, Körösi Éva példája. Iskolája egyik legjobb nevelője, nagyon jó eredményeket ért el. De a beszédkészsége nem volt megfelelő. Három évvel ezelőtt az első továbbképzésen — úgy mondhatnám, hogy kezdett megszólalni. Tavaly már bátran beszélgetett, most pedig eljutott a teljes beszédkészség fokára. Nagy szerepe van ebben annak, hogy sokat gyakorolhatott szovjet vendégeinkkel, de segítettek a bátortalanabbaknak a már jól beszélő társaik is, Nekik pedig annyiban volt hasznos a tanfolyam, hogy további gyakorlatot szerezhettek. A szovjet pedagógus csoport vezetője, Anna Vlagyimi- rovna Abramov, a moszkvai egyetem újságíró tagozatának docense, a legnagyobb elismerés hangján szólott: * — Először járok Magyarországon. Mielőtt Kecskemétre érkeztünk, Budapesten is eltöltőt- tünk két napot. Ügy látom. Magyarországon nem sok különbség van a főváros és a vidék színe radioaktív ... Hogy a repülők, akik túl alacsonyan szálltak el fölötte, sugárbetegséget kaptak. Még a repülőgépükkel is történt valami... — Rendben van, Queltch! — szólalt meg Hazard elégedetlen hangon. — Eleget hallgatta mór azokat a neuraszténiás franciákat. Mindenféle zagyvaságot összefecsegnek. A titok többé nem titok Queltch pontosan öt órakor meghallotta „Omár” hívójelét. Gyorsan válaszolt és átállt vételre. A Morse-jelek éles, szaggatott hangja betöltötte az óvóhely kongó helyiségét és mindenkit lábra állított. — Nos, mi újság van náluk? — kérdezte Hazard türelmetlenül, s kínzó fájdalmat érzett egész testében: az összetolt fotelekben eltöltött éjszaka megtette a magáét. Queltch nem válaszolt, tovább jegyezgette a rádiőgram rejtjeles számait, amikor pedig megpróbálta megfejteni, sehogyan sem sikerült neki. '— Meddig akar még ott piszmogni? — emelte fel hangját a tábornok. — Meg kell kérnem őket, hogy ismételjék meg a rejtjel- kulcsot: sehogyan sem tudom megfejteni... — Kérje csak őket, de minél előbb! Amikor Végre mindent tisztázott, s megfejtette a rejtjeles üzenetet, Queltch izgatottan olvasta fel: „Sajnos, a homokkal nem sikerült fertőtlenítenünk a szikközött... Nagyon örültünk a meghívásnak mindannyian. — örültünk, hogy megismerkedhettünk azokkal a tanárokkal, akik a mezőgazdasági területeken dolgoznak. Ügy tapasztaltuk, hogy ezek az emberek nagyon szeretik a munkájukat, a vidéket, ahol élnek, a hazájukat ,,, Életüket arra áldozzák, hogy neveljék a jövő társadalmát építő nemzedéket. — A tanfolyamon nemcsak az volt a célunk, hogy a vendéglátó nyelvtanárok beszédkészségének fejlesztéséhez adjunk segítséget — folytatta —, hanem azt is igyekeztünk elérni, hogy megismerjék a mi népünk és hazánk életét. Lássák azokat a feladatokat, amely 3 pedagógusokra vár egy olyan országban, amely most a kommunizmust építi. Ha eleget tudtunk tenni e feladatnak, akkor boldogok vagyunk ,.. Hálósak vagyunk a kitűnő szervezésért, köszönet mindazoknak, akik annyi figyelmet fordítottak ránk. Soha nem fogjuk elfelejteni, úgy fogadjuk, mint nem csupán a mi személyünknek, hanem a szovjet népnek szánt figyelmet. Nagyon megszerettük mi is az önök országát. A legkedvesebb emlékeik közé tartozik a kecskeméti nőtalálkozó, a Magyar—Szovjet Baráti Társaságban megrende- zett találkozó, a kirándulások közül pedig a kalocsai és a bárfai Béke Tsz-ben tett látogatás. — Azzal búcsúzom — mondotta befejezésül Abramov elv- társnő —, hogy örömmel jövünk el máskor is, mert az itt töltött idő mindig vonzó emlék marad számunkra. A távolból is figyelemmel kísérjük az önök életét és önökkel együtt örülünk majd az eredményeknek, amelyeket Magyarország a szocializmus építésében elér, M. U A jelszó; herkentyű... PIROS nyakkendős úttörő fiú áll a kecskémét—fehértói úttörőtábor bejáratát őrző sorompó mellett. Belépni csak jelszóval lehet. A tréfás neveket csak egy valaki nem tudja soha megjegyezni — az öreg éjjeliőr. Egyik este a jelszó herkentyű volt, de az öreg csökönyösen megmaradt tepertyűnél. Nevették is a pajSzóvai jókedvből, játékból, pompás ételekből nincs hiány a táborban. És az erdei sátoros élet még egészséges romantikában is bővelkedik. Éjszakai őrség a sejtelmes holdfényben fürdő fák között, izgalmas számháborúk. Erről regél a Kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola Mohikán őrsének tábori naplója is: „Nagyszerű számháborút vívtunk ma a Béke téri iskola úttörőivel. Sajnos, nem volt elég lelkes a csapat, mert 6:3-ra kikaptunk a Béke tériektől ...” MINDENESETRE becsületre méltó őszinteség. És az az igyekezet is, ahogyan a pajtások egymással versenyezve csinosítják, rendezik körletüket. A 2. Iájukat. Más intézkedéseket foganatosítunk. Két óra múlva álljanak vételre. Ne veszítsék el bátorságukat. Omár.” A foglyok némán hallgatták végig a közleményt. Meg sem próbálta senki, hogy megjegyzéseket fűzzön hozzá. Mindnyájan nagyon kívánták, hogy azok a „más intézkedések” sokkal eredményesebbek legyenek. De a kételkedés már gyökeret vert a szívükben. Medows profesz- szor a legkevésbé látszott tévedni ebben. Hat órakor kiosztották az utolsó előtti csokoládé- és süteményadagot. Hétkor Queltch ismét beszélgetett „Omár”-ral. A helyzet ugyanaz volt: a szí* get fölött még mindig valami furcsa szél tombolt és a megmenekülés újabb módszere még mindig nem született meg. A következő beszélgetést déli tizenkét órára tűzték ki. A „Big Joe” foglyai komoran ültek a helyükön. Hazard nehezen fojtotta vissza vágyát, hogy legalább néhány kortyot igyon a konyakos üvegből. Eddy OÍd ho] felkelt, hol ismét vissza, feküdt recsegő asztalára. Addig csinálta ezt, míg a tábornok rá nem kiáltott: — Ne fészkelődiön annyit, Eddy, vinné el az ördög magát! A hadnagy kis időre elcsendesedett, aztán óvatosan felkelt és járkálni kezdett az óvóhelyen. Ezzel még jobban idegesítette a tábornokot, mint az asztalrecsegtetéssel. Hazard már éppen ism*.t rá akart kiáltani. de Eddy ekkor rémülten felordított: (Folytatjuk) sz. iskola úttörői a Boldoguló* Tsz-től kapott virágokból gyönyörű kis kertet varázsoltak táboruk bejárata elé, a Jókai iskola Villám őrsének sátra körül tobozgirlandokat lenget a szél, a Czojlner tériek nyárfából fabrikáltak ötletes szerkezetet, *— mellyel az öntözőcsövet lehet feltekerni és leereszteni. Az ötletek valóságos áradata lát itt napvilágot. Nincs sem" miféle „elkényelmesítő” felszerelés, mindent saját erőből kell elkészíteni. Karneválra készül a tábor? Igaz, hogy egy melegítőtől, meg fürdőruhából áll a ruhatár, dé ezen könnyen lehet segíteni. Tölgylevélíüzér a ruhán, koszorú a fejen és máris kész a levélkirálynő. Az egzótl* kus hawaii táncosnak más se kell, csak egy suhogó sásszok- nya, a tüskésdisznó toalettjét pedig az erdőben szedett tüskék képezik .., GYORSAN telnek a napok Fehértőn. Az első turnus úttörői nehéz szívvel vették tudomásul, hogy július 15-től már nem ők lesznek a tábor lakói. — Magunk sem hittük, hogy a kezdeti nehézségek utón Ilyen népszerű lesz a fehértói tábor — mondja Várnagy Istvánné táborvezető. — Nagyon sokan a két hét letelte után is ttt szeretnének maradni és rengeteg az utólagos jelentkező. A gyerekeknek jót tesz a tábori élet, a friss levegő, a változatos és hőséges táplálék, a vidám játék és szórakozás. MI KELLENE még, esetleg lövőre? Fürdőmedence — erre már kaptunk is ígéretet — és egy á'landónn a táborban tartózkodó kultúr- és sportfelelős, aki szervezné a tábortüzeket, táncokat, énekeket tanítana a pajtásokkal. Úgy gondoljuk ennek sincs nagyobb akadálya, hiszen a cél — évről évre szebbé, gazdagabbá tenni az idén ’étesült fehértói tábor életét. — s —a A KGST-hez tartózd országoknak Magyarország szállítsa az ívfényes kemencék három típusát Az acélművekben használatos, ívfényes, elektromos kemencék gyártásában a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat az utóbbi időben nagy sikereket ért el. Legújabban a KGST illetékes szekciója hazánkat kérte fel, hogy másfél — három éa öttonnás ívfényes elektromo* kemencékkel lássa el a többi KGST-országot. (MTI)
