Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-03 / 153. szám
1963. július 3, szerda 1 oldal Este hat után a IV. kerületben Pártszervezet — a munka motorja — emlegetjük gyakran. Sokszorosan bizonyított igazság ez. A kommunisták helytállása, példamutatása, a párt- szervezet politikai irányító, szervező munkája az üzemekben, a termelőszövetkezetekben és a hivatalokban egyaránt érezteti jótékony hatását. Kevesebb szó esik azonban a területi párt szervezetekről, pedig jelentő ségük nem kevésbé fontos. Pillantsunk ezúttal a kecskeméti IV. kerületi alapszervezet tevékenységébe, győződjünk meg róla. Este, fél hét. A Budai utca 15. szám alatt, az MSZMP területi alapszervezet kis irodahelyiségében nyolc vezetőségi tag ül együtt. Csak egy hiányzik kiküldetése miatt igazoltan. — Két napirendi pontot javasolok a mai vezetőségi ülésünkre — kezdi Novotny Károly nyugdíjas, az alapszervezet párttitkára. — Elsőnek egy tagfelvételt, másodiknak pedig a következő féléves munkatervünk megvitatását. Röviddel később beszólítják a folyosón várakozó barna fiatalasszonykát, a kerületben lakó Budai Lászlónét. Az ő tagfelvételét készíti elő a vezetőség a legközelebbi taggyűlésre. Amint a helyiségbe lép, régi ismerőst fedezünk fel benne. Látásból bizonyára sokan ismerik, találkoztak vele munkahelyén, a népművészeti boltban. A pult melletti kedvességével, udvariasságával szolgál rá, hogy az ember az emlékezetébe vésse. Egyéves tagjelöltségi idejének értékelésénél egyik fontos szempontként kerül ez is szóba. De sok minden más is. Emberi magatartása kifogástalan, sikerrel vizsgázott az általános iskola hiányzó két osztályából, lelkiismeretesen vett részt a pártoktatásban. Tagjelölt létére az egyik pártcsoport vezetésével bízták meg és feladatát eredményesen teljesíti, derekasan kivette részét a tanácsválasztási előkészületekből. Egyszóval: méltónak bizonyult arra a bizalomra, amellyel a KISZ-szervezet ajánlására felvették a párt tagjelöltjei közé. Most pedig — mondja Novotny Károly — lássunk a következő tennivalóhoz. A legközelebbi taggyűlés elé kell terjesztenünk a második félévi munkatervet. Előbb vegyük röviden számba, mit végeztünk az elmúlt időszakban. Gondosan, elemzően sorolja, s itt-ott bizony nem fukarkodik az önbírálattal sem. Pedig az elvégzett munka figyelemre méltó. Nagy erőpróbát jelentettek a választási előkészületek. Nemcsak a párttagságot sikerült szinte egyemberként csatasorba állítaniuk, hanem tovább erősítette kapcsolatait az alapszervezet a kerület lakosságával és nem utolsósorban a pártszervezet nélküli üzemeivel, intézményeivel,. Ez azért is jelentős, mert a legjobbakkal közülük erősödhetnek a párt sorai. Az elmúlt fél évben két újonnan felvett taggal gyarapodtak. A pártoktatásban tapasztalt kisebb számú létszámcsökkenés viszont több gondosságra int a jövőre nézve. Az ezután vázolt munkatervnek ez az egyik legvitatottabb pontja. A fiatal, agilis Hegyes Gyuláné, — aki a tejipari vállalat dolgozója, s üzemi párt- szervezet híján a kerületben tevékenykedik — mint oktatási reszortfelelős egy egész sor kiegészítést javasol az idei pártoktatás alaposabb előkészítésére. De sorra-fendre elmondja javaslatait a munkatervhez a vezetőség többi tagja is: Bunyik Ágostonné nőfelelős, Tábori József szervező titkár, Szalai Károlyné propagandista, Varga András kultúrfelelős. Lelkesítő nézni, hallgatni is ezt a kis vezérkart. Nyugdíjas emberek és különböző munkaterületeken dolgozók, idősebbek és fiatalok — ilyen az egész, a több mint 150 fős alapszervezet összetétele is. Egyben azonban valamennyien egyformák: a párt ügye iránti odaadás, mind- annyiukban fiatalos. Az imént összeállított mun- katerv-javaslatuk az élet csaknem minden területét érinti. A pártszervezetben nagy a fluktuáció. Ez diktálja az új párt- csoport-beosztás elkészítését, mindenki számára — akinek kora, egészségi állapota ezt lehetővé teszi — pártmegbízatások kiosztását. Elhatározták az iskolai szülői munkaközösségek értekezletein a pártszervezet egy-egy képviselőjének részvételét, aki politikailag segíti munkájukat. Rész kívánnak venni az üzemek, vállalatok különböző rendezvényein, értekezletein. S a pártonkívüli tömegekkel való kapcsolat ápolásának számos más formáját is a munkatervbe vették. Gazdag programot terjeszt tehát a következő taggyűlés elé a vezetőség. Perny Irén A harmadik permetezés előtt Jó hasznát veszik a tiszakécskei Szabadság Termelőszövetkezet gazdái növényvédelmi munkájukban a közös gazdaság két Rapidtox II. gépének, amellyel a háti gépek munkájához viszonyítva 22 munkanapot nyertek, és jelentős anyagi megtakarítást is értek el. Képünkön.Beli Gábor szerelő a magas nyomású töltőt cseréli, hogy a következő napon már mindkét géppel dolgozhassanak a szövetkezeti gazdák 36 hold fiatal szőlőjükben. (Tóth Sándor felvétele.) Nemcsak a pénzheszedőn múlik... Május 9-én „Tapintatosabban” címmel apró glosszát írtunk a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat egyik munkásának méRatlankodásáról, aki nem tartja elég tapintatosnak a Községgazdálkodási Vállalat felhívását. A II. negyedévi 18 forint szemétdíj befizetésére szólították fel, az írás 3 nap haladékot ad, mert „ellenkező esetben” törvényes úton hajtják be a díjat. Sokszor írunk, s beszélünk arról, hogy nálunk a szocialista együttélés új normái vannak kialakulóban, s egyre többet nyom a latba, milyen hangnemben érintkezünk egymással. Mindannyian elvárjuk a kölcsönös megbecsülést. Érzékenyebb emberek talán sérelmezhetik is, ha a szóban forgó 18 forintért törvényes utat helyeznek kilátásba, holott csak nem voltak otthon, mikor a Községgazdálkodási Vállalat pénzbeszedője kint járt, és egyébként rendszeresen teljesítik szemétdíj-befizetési kötelezettségüket. Tehát akkor, ha teljesítik és idejében. Mert az is a szocialista együttélés szabályaihoz tartozik, hogy ha elfogadjuk a közszolgáltatást, jelen esetben a szemét eltakarítását házunktól, állampolgári kötelességünk annak díját meg is fizetni. Az érem másik oldala Megvan-e a kötelességtudásban kifejeződő udvariasság — nevezzük igy — a Községgazdálkodási Vállalat minden ügyfele részéről. Nem indokolt-e a határozottabb hangú felszólítás sokakkal szemben? Erről tájékozódunk Nyitrai Károlytól, a vállalat főkönyvelőjétől, jelenlegi vezetőjétől. Az írás bizonyít. Előkerül a mintegy 2000 lakos nevét tartalmazó jegyzék. Bizony, sűrűn iátunk pirostintás oldaljegyezeteket arról, kitől és miért nem sikerült még az esedékes szemétdíjat beszedni. 1963. I. negyedévének végén még 4405 forint volt az 1962-s kintlevőség és 5873 forint az idei I. negyedévi hátralék, ösz- szesen tehát 10 278 forint. Vessük ezt össze azzal, hogv 16—17 ezer forint egy negyedév szemétdíjösszege. Törvény, hogy a hátralékokat be kell hajtani. Vajon nem jogos-e például a bírói úton való eljárás. A-né ellen, aki 1959 óta hátralékban van? Egyéni szempontok ... — Akadnak, akik kijelentik: — említi Nyitrai Károly — tőlük ne hordjuk el a szemetet, majd ők gondoskodnak az eltakarításáról. Ha egy utcában bevezették a szemétkihordást, abból nem vonhatja ki magát senki. A kocsinak minden ház előtt meg kell állnia, a munka megvan, s a ház minden lakójának érdeke a portája tisztán tartása. Éppen olyan fonák álláspont ez, mintha valaki azt követelné, hogy a háza vagy lakása előtt ne seperjék az utcát. Konfliktus támad esetenként abból is, hogy — például nagy rucsal komáját, de még Kuru- csai is kap a leckéből, mert a szakszervezeti aktíván meg fogja bírálni a másik üb-elnök, hogy protekcióért folyamodott hozzá, és meg akart semmisíteni egy jogos határozatot. S akkor lehet, hogy még le is váltják ezt a szeplős divatkádert, de legalábbis olyan fegyelmit kap, hogy meggebed belé! Megtanulja majd, hogy nem lehet packázni velem, csak azért, mert én egy egyszerű diszpécser vagyok. De megtanulja-e ? Hiszen nem is tudja majd, hogy ki ejtette a pácba. S ha nem tudja, engem azután sem fog jobban respektálni, azután is kidugja a szememet a bogiári beutaió helyett a lillafüredivel. Ha pedig megtudja, akkor azért se! És akkor esetleg ő is megindít egy másik gépezetet. Mert az ő nagynénje meg a Kaptafa Készítő Üzemben dolgozik, mindennap együtt kávézik a vörös- kereszt titkárával, akinek a férje ugyancsak valami vezető a szakszervezetnél, és így is, meg amúgy is összestimmelnek Kurucsaival. Na most, ha ez a mufti is végigviszi a gyújtózsinórt a mi rokonságunkban, akkor éppen a nyugdíj előtt érheti karambol az öregemet a Tollfosztó Trösztnél, az unokaöcsémet a Szószaporító RT-nél, és a feleségemet a Zabhegyező Ktsz-nél. S vagy segít az ügyben a nagyfejű após, az ipari osztály munkatársa, vagy sem, hiszen ő meg nem nagyon ugrálhat, éppen tavaly volt egy fegyelmije. S ha segítene is, fölötte van a Kurucsai egyik ultipartnere a megyei tanácsnál, akinek egy pisszentésére lesimulnának úgyis a felborzolt serték. Hiába, ha nem sikerül megnyerni az ügynek a Juda néni fiát, aki egészen a minisztériumig vitte, s szegről-végről mégis rokon, ha nem tartja is az atyafiságot, nekem nem lesz bogiári beutalóm júliusra. S még azt is ki kell nyomozni, hogy ennek a Kurucsainak nincs-e valamiféle összeköttetése a másik minisztériumban, vagy a kormánynál, mert ha az magasabb polcon áll, ismét csak meg kell gondolni. Akkor is marad ugyan még egy ütőkártya, mert én meg egyszer együtt utaztam a villamoson az üdülésügyi miniszter sofőrjével, és én mutattam meg neki, hogy merre van a Csiperke utca. El is kísértem a patikáig, és ő megígérte, hogy hozzásegít majd a bogiári beutalóhoz, de addig is köszöni a szívességemet, és bármiben segítségemre lehet, készséggel viszonozza ezt a jócselekedetemet. Márpedig mindenki tudja, hogy a nagyemberek sofőrjei sokszor többet tudnak segíteni, mint maguk a nagyern berek! iVo, Kurucsai most megkapod! Indul a gépezet, a verkli, működésbe lép a hosszú kéz! Lásd meg, ha kell, akár polgárháborúig elmegyek, de velem nem packázol többet! Majd fogsz te adni bogiári beutalót, akár kettőt is egy évben! S. I. kertes házaknál, építkezésekkor — nem házi szemetet raknak ki elszállításra. Szabályrendelet mondja ki, hogy a föld, amit kertészkedéskor, egyen getéskor összegyűjtenek és az épülettörmelék nem házi szemét. Képzeljük el, jutna-e hely a szeméthordó kocsin a rendes szemétnek, ha egy-két kocsi épületmaradvány lépten-nyomon felkerülne? Ezt külön, fizetés ellenében szállítja el a vállalat. . A „drága szemét" Mindannyian örülünk, mikor városunk tisztán tartásának kul- turáltabbbá válását tapasztaljuk. Sokat jelent e téren az idén vásárolt két „Kuka”, melyhez a szükséges 500—500 darab edényt a vállalatnak kell „felhajtani”, mivel azokat — ismeretlen okokból — nem rendelték meg a felső szervek. Egy ilyen gépkocsi kb. 600 000 forint. Ezt sem ingyen adják, s majd az edényeket sem, amennyiben gyártásukat Csepel elfogadja. (Előbb összevámak több rendelést, mert a varrógépgyárban sokkal többe kerülne a gyártásra való felkészülés, mint maguk az edények, ha csak Kecskemétnek készítenének.) Ez csak egy terület, ahol komoly összegeket kell negyedévenként fizetnie a vállalatnak. Futnák ezt a szemétdíjak, ha nem volna a vállalatnak kertészete, temetkezési, kő- és cementipari, bérfuvarozó, féregirtó részlege? Ebből a szempontból is mérlegeljük, indokolt-e az erélyesebb felszólítás a notórius mulasztókkal szemben. Megkell mondani az igazságot: Sem év közben, sem év végén „senkinek nem vették még a fejét”, mert elfoglaltsága miatt — mind több családban mindenki dolgozik és nincsenek odahaza, mikor a pénzbeszedő kint jár — nem tartotta be a három napot. Év végén, mint a cikk elején említett kimutatásból is láthattuk, szokták összeírni, kik maradtak el. Azokkal először szóban veszik fel a kapcsolatot, anyagi helyzetüket is figyelembe veszik, majd az ajánlott levélben írt felszólítás következik, s ha az sem eredményes — a behajtás. Miután mind a két fél meghallgatást nyert, tegyük még „osztóbbá” az igazságot. A pénzbeszedő tudja, meg az apparátus is, kik a pontos fizetők. Tiszteljük meg őket azzal, hogy amennyiben nem találhatók otthon, számukra mondjuk a „törvényes út” kitétel mellőzésével hagyjunk postaládájukban emlékeztető felhívást. Ügy gondoljuk. ez a megkülönböztetés a rendszerteleneket is jobban ösztönözné. Tóth István Rendreutasítás Hazafelé egyik barátommal és családjával utaztam, a hétvégi rek- kenő forróságban. Számo- latlanul fogyott a Bambi, sőt még az útba eső nagyobb állomások kínjaiból is „vételeztünk” vizet. Hiába minden: a bágyad- ságunk egyre elviselhetetlenebb lett, s verítékünk egyre sűrűbben öntözte a fapados padlóját. Csak barátom kisfia, Zolika volt fáradhatatlanul fürge. Végül, mikor már minden játékból kifogyott, s a táj sem kötötte le figyelmét, szónoki pózba vágta magát, s hat esztendeje minden elszántságával szavalni kezdett. Ismerős volt nekem a prózai szöveg, amely a „tájjellegű” po- harazókról és azok egyensúlyi következményeiről szólótt. — A rádió egyik szombat esti kabaré műsorából vettük fel magnóra ezt a monológot — kommentálta Zolika mamája, suttogva, nehogy a „művészi ihletet” megzavarja. — A gyereknek már legalább harmincszor kellett lejátszani, úgy megkedvelte. Bizonyára érzéke van ehhez a fanyar humorhoz. Azóta, ha valamit ki akarunk tőle provokálni, megindítjuk a hangszalagot. Súlyosabb „szabálysértések” esetén viszont magnó-megvonással büntetjük. El sem képzelné, mennyire bevált ez a pedagógiai fogás. „A magnó a gyermek- nevelés szolgálatában” ... nem rossz cím — gondoltam. Zolika éppen egy újabb poénhez érkezett mondókájábán. Már az egész kocsi közönsége őt figyelte, harsány derültség közepette. A produkció végére érve, még fre- netikusabb kacagások ünnepelték a gyereket, akinek a pillantása most hirtelen az anyja arcára tévedt. Mi tagadás, azon is mosoly fénylett: büszke és megelégedett. Zolika ekkor összeráncolva homlokát, rossza- lóan így pirongatta meg a „magáról megfeledkezett” mamát: — Anyu. te úgy nevetsz, mintha te is „vendég” volnál! J. T.
