Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-15 / 138. szám

1963. június 15, szombat 3. oldal MUNKA KÖZBEN Jókedvű, szorgal­mas asszony Sándor Lászlóné, a Kecske­méti Ruhaipari Vál­lalat 3-as szalagjá­nak kiváló dolgo­zója. Átlagos telje­sítménye meghalad­ja a 110 százalékot és az ő ötlete volt, hogy versenyezze­nek a Szocialista brigád cím megszer­zésének sikeréért. Erre gondol talán akkor is, amikor gyors, szakavatott mozdulatokkal sir mit ja varrógépe alá a tarkamintás, női nyári ruhák sere­gét. (Pásztor Zoltán íelv.) Tanyáról a faluba Piros sárkány a Pannónia, eszeveszetten szalad a dűlőúton. De aggodalomra nincs okom, hi­szen Jóljárt Ferenc, az ágasegy­házi vb-titkár kitűnő motoros, így, mögötte ülve, kedvemre szemlélődhetem a lapályban meghúzódó gyönyörű szőlősoro­kon, az ezernyi piros bogyóval díszített cseresznyefákon, távo­labb a buckák kopár, meredek hátain, s felettük a felhők vat­táiba kapaszkodó rezdületlen akáclombokon. Tanyák villogó falai, perme­tező, kapáló gazdák a szőlőkben — nyár. Bukolikus hangulatú vidék. Megy alattunk a motor. Jól hallom a vb-titkár hangját: — Mikor az év elején ide jöttem Lászlófalváról, jó ideig gondolkodtam, mi tartja itt az embereket ezen a végtelen si­vár homokon. Aztán rájöttem — a szőlő. Több-kevesebb, de mindenkinek van belőle. Anél­kül itt nem lehetne élni. „Elegem van.. A műút talán nyolc kilomé­terre maradt mögöttünk, amikor végre megállunk egy pompás, üvegverandás tanyaház udvarán. Ám az ajtók zárva vannak. Kis idő múlva előkerül egy napbar­nított, vékony csontú, tizennégy éves lányka. Icának hívják. — Ősszel gimnáziumba megy, Kecskemétre. Kollégiumban la­kik majd. Innen nem lehet be­járni.-----------------­­/ A házigazda, Szakáll Balázs, a szőlőben dolgozik. Hanyatló­ban a nap, igyekszik hazafelé. Testtartása fáradtságot árul el. Ami nem csoda, hiszen csak­nem tíz hold szőlőt vitt be a Mathiász Tszcs-be. Beülünk a verándára. Lom­bok közt átszűrt, nagy fények vetülnek rá az üvegre. Előjön a szomszéd, Aczél István is. Nadrágja merő rézgálic. — Nekem már elegem van a tanyából — mondja. — Az idén hozzáfogtam az építkezéshez, bent a faluban. Hogy beköltö­zöm-e, még ebben az évben, az attól függ, milyen lesz az idei bortermés. Most nagyon szép a szőlő, de a jégeső még tönkre­teheti. A házigazda egyelőre kint marad. A tanyán. Igaz, a vá­rosias igényekkel berendezett tágas szobák kulturált életmód­ról tanúskodnak. Szakáll Ba­lázs, úgy is mint a népfront községi elnöke, három-négyféle napilapot, s több más szakfolyó­iratot járat. A vb-titkár elisme­réssel jegyzi meg róla, hogy minden terményét szerződés út­ján értékesíti. Aztán szétnézünk az udvaron. Itt van a tszcs tágas borpincéje, s mellette — a garázs. Benne a házigazda Moszkvicsa. Másfél évvel ezelőtt vette. Alig van benne 9 ezer kilométer. — Nincs időm kihasználni — mondja. — Ha a szőlőben el­végeztem a munkát, utána örü­lök, ha pihenhetek. — A végrehajtó bizottság a legutóbbi ülésén foglalkozott a köncsögi iskola környékén a tanyaközpont létesítésének a kérdésével — tájékoztat Ugi Rácz László, a tanácselnök. — A javaslatot a járáshoz terjesz­tettük fel. Legalább húszán len nének, akik már építenénel oda. Nemrégiben két tanácstag. Zombori János és Szabó Ferenc több mint másfél száz aláírássá' ellátott kérelmet nyújtott be a tanácshoz. Kérik, hogy épít­senek bekötőutat az ágasegy­házi úti iskolához. Ehhez je­lentős értékű társadalmi mun­kát ajánlanak fel. Mit jelen­tene az út ’ Az orvos, a mentő az állatorvos lényegesen gyor­sabb megközelítését, a szállí­tások megkönnyítését, később autóbuszforgalroat is — egyszó­val a kultúrát. Az első lépések Csaknem 700 hold szőlő van a három tszcs tagjainak, s ré­szint még az egyénileg gazdál­kodók tulajdonában. Ez azon­ban a tízezer hold szétszórtsá­gában nem teszi lehetővé a láblásítást. Egyelőre. A közös gazdaságok most vannak második évükben, ért­hető hát, hogy az első lépése­ket teszik a homoki gazdálko­dás fellendítésének útján. E te­kintetben főként a Békegalamb Tszcs ténykedése figyelemre méltó, gazdái tavasszal 12 hol­don telepítettek közös szőlőt. As eredmények krónikása — Mindig szerettem volna to­vábbtanulni — így kezdi „val­lomását” a császártöltési Kos­suth Termelőszövetkezet fő­könyvelője, Frémer Nándorné. — Nem rajtam múlott, hogy ez a vágyam csak itt — s bizony eléggé későn — válhatott való­ra. Csehszlovákiából, egy Léva környéki kis községből került ide, a megye déli részébe, több mint másfél évtizede. A „jut­tatott” tíz holdon gazdálkodtak ötvenháromig, amikor is férjé­vel a közösség útját választot­ták: a frissen alakult tsz tag­jai sorába kérték felvételüket. — Itt kezdődött a „karrierem” — mondja tréfálkozva, s értel­mes barna szemében felfénylik az emlékezés. — Már a belépést követő hetekben a vezetőség le­hetőséget nyújtott arra, hogy könyvelői tanfolyamon vehes­sek részt. Magam sem tudom miért, gyerekkorom óta érdekelt a számok birodalma, vonzottak a glédában álló kar­tonok, amelyeknek rubrikáiban számomra akkor még titokzatos adatok, feljegyzések beszéltek a hozzáértőnek a gazdaság életé­ről. Két Szolnok megyei tsz-köz­­ségben kezdtem ismerkedni, negyvenedmagammal, a szám­laosztályok, számlakeretek, a tartozik—követel szépségeivel. Mert nem száraz ám ez a szak­ma, mint ahogyan némelyek gondolják. Akárcsak a beava­tottak számára a magasabb ma­tematikában, a könyvelésben is van poézis, nem beszélve arról, hogy nap­jaink gazdálkodásának egyetlen területén sem nélkülözhető. A legnagyobb meglepetés és öröm volt, amikor a jó rendű bi­zonyítványomat kézhez kaptam. Itthon a nyakamba szakadt a tsz egész könyvelése. Főköny­velő és beosztott voltam egy személyben. Változás, fejlődés természete­sen bőven volt azóta. Hiszen akkor még rovatosan könyvel­tünk, ami egyszerűbb eljárás wgyap, de jóval kezdetlegesebb, kevésbé megbízható, mint a há­rom éve bevezetett kettős köny­velés. Ennek ismereteit, jeles eredménnyel, levelező tanfolya­mon sajátítottam el. Most a mérlegképes tanfolyam elvégzé­sével akarom tudásomra a ko­ronát feltenni. Ennek az egy­­harmadán már túljutottam: a hat tárgy közül kettőből levizs­gáztam. Ha minden jól sikerül, két év múlva mérlegképes köny­velő leszek ..; Ma már két beosztottal dol­gozik. Munka, elfoglaltság akad jócskán. Hiszen amellett, hogy a munkahelyén eleget tesz a vállalt feladatnak, háziasszony is. Férje a tsz fogatosa, kiseb­bik fia pedig az itteni erdészet dolgozója. Esténként, mihelyt a vacsorát elköltötték, s a férfiak nyugovóra tértek, Frémerné a könyvek, jegyzetek fölé hajlik: nem akar szégyent vallani. a soron következő vizsgán sem. Házi feladatait írja, és felkészül a háromhetenként ismétlődő konzultációkra. — Mi kell ahhoz, hogy jó könyvelő váljék valakiből? — Hajlam, kedv és nagy-nagy szorgalom. De ezt csaknem va­lamennyi hivatásról el lehet mondani. Frémer Nándornéval szeren­csésen együtt van az említett három tulajdonság. Érett fejjel tanul, művelődik, hogy pontos és hű krónikása lehessen a nagy család, közös gazdaságuk min­dennapi életének, sokféle tevé­kenységének. JÓBA TIBOR A felszakadozó köd Azért a határban egyre több a lebontott tanya, s ezzel egye­nes arányban mindjobban né­pesedik a falu. Szép, városias küllemű házak nőnek fel a mű­út mentén. Jelenleg azonban még a köz­ség 2400 lakosa közül mind­össze hatszázan élnek belterü­leten. A tízezer .holdas határ leg­kietlenebb, egyben a helység­től legtávolabbi része a köncsögi terület. Pusztába vesző tanyák, lápos, tőzeges vidék, s egyre ritkább a szőlősparcella üde foltja is. A mozdulatlanság, mint a múltból itt maradt köd, még eddig is jócskán rá­ülepedett erre a tájra, mostaná­ban azonban mindinkább kezd felszakadozni. Nagy és kis gondok Szabics János, a kecske­méti Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet párttitkára befejezte a közös gazdaság öthónapos mun­káját felölelő beszámolót. Rö­vid szünet következett, majd megkezdődtek a hozzászólások. • H arkai Péter elsők között ka­pott szót. — Jó volt a beszámoló — bi­zonygatta. — Helyesen elemez­te az eredményeket és jól rá­mutatott a hibákra. A munka sokat javult szövetkezetünkben az utóbbi időben. Szinte felvi­dul az ember, ha körülnéz föld­jeinken és gyönyörködik a szép vetésekben, a ringó kalászok­ban. Szerintem ez nagyon nagy részben a jó szakvezetésnek is köszönhető. Egyetértek a bírálattal is, mely szerint kicsit gondosabban kellett volna betakarítani a zöldtakarmányt, a jövőben erre jobban ügyelünk. (Harkai Péter annál is inkább érzi a felelősséget, hiszen ő a szövetkezet takarmányosa. A beszámoló részletesen foglalko­zott azzal, hogy a kaszálás után az úgynevezett kaparékot nem gereblyézték össze. Előfordult az is, hogy nem friss zöldtakar­mány került a jószág elé. ön­kritikusan emlékezett meg • beszámoló arról is, hogy nem használják a lucernapépesítő gépet. Hogy miért van üzemen kívül, erre a vezetőség sem tud választ adni. Pedig e gép hasz­nálatával elősegítenék a jószá­gok jobb takarmányértékesíté­sét, nagyobb súlygyarapodását, az olcsóbb, magasabb színvona­lú takarmányozást.) Horváth Józsefné növényter­mesztő elismerte, hogy a nö­vényápolásban egy kicsit elma­radtak. — Az aratásig a cukor­répát még egyszer gazolni kell, a paradicsomunk is elgyomoso­dott, de igyekszünk utolérni magunkat. Van azonban nekem is né­hány megjegyezni valóm a vezetőség számára. Szerintem helytelen, hogy nálunk az I-es üzemegységben nem képviseli magát a vezetőség. Emiatt sok mindenről nem vagyunk elég­gé tájékoztatva. Azt is szeret­nénk, ha a vezetőség tagjai gyakrabban látogatnának meg bennünket. (— Igaza van — súgta a ter­melőszövetkezet elnöke Ördög István, aki mellettem ült a ki­bővített párttaggyűlésen, amely­nek az a feladata, hogy meg­vitassa • másnapi közgyűlés elé kerülő beszámolót. — Volt ugyan vezetőségi tagunk az I-es üzem­egységben, de ő máshova került. Ki kell egészítenünk a vezető­séget.) Mis József, a termelőszövet­kezet területén levő iskola taní­tója, pártvezetőségi tag megdi­csérte a termelőszövetkezet gaz­dáit, akik a dolgozók esti iskolá­ját elvégezték. Kilencen vizs­gáztak az idén jó eredménnyel. Az ezüstkalászos tanfolyamon 29-en végeztek. Az idén húsz gyerek fejezte be a nyolcadik általánost, ebből hatan tanul­nak tovább, tizennégyen itt ma­radnak a termelőszövetkezet te­rületén. — Felhívom a figyelmét a vezetőségnek, hogy beszéljen a szülőkkel és a gyerekekkel, hogy maradjanak továbbra is a szö­vetkezet területén, kapcsolód­janak be a közös munkába. (A beszámoló részletesen foglalkozott a továbbtanulással. Az előbb említetteken kívül kü­lönböző szakiskolákon, szaktan­­folyamokon hatan végeztek, ezenkívül kilencen traktorveze­tésből vizsgáztak. A gazdálkodás fejlődése azonban egyre na­gyobb igényeket támaszt. A sző­lő- és gyümölcstermesztésben legalább 100—120 szakmunkásra van szükség. Hasonlóképpen leg­alább 25 állattenyésztőre és kö­rülbelül 60 növénytermesztő szakmunkásra. Ebből különösen A Mathiász Tszcs-ben ez év őszén 15 holdon rakják földbe a szőlővesszőt. Sikerrel próbál­koznak a közös sertéshizlalás­sal is. Ezek az első, jobbára még tétova lépések is, egyre inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy a régi, homokba fulladt Kecske­mét környéki tanyavilágból szo­cialista falu váljék... • S ahogy megyünk az alko­nyatba hulló, a lankák mögötti mélységesen szelíd szőlős vidé­ken át, úgy tűnik, mintha a villanyfényes, a gépkocsik át­robogó zajától hangos faluköz­pont felé a tanyák is elindul­nának, hogy átadják helyüket az életet, a gazdagságot jelentő szőlősoroknak. HATVANI DANIEL a szőlő- és gyümölcstermesztő szakmunkások számának növe­lése fontos, hiszen a távlati terv szerint a homokterülete­ket szőlő- és gyümölcstermesz­téssel kívánják hasznosítani.) Major Mihály főkertész fel­hívta a figyelmet, hogy a kerté­szeti munkacsapatok között na­gyobb legyen az összhang. — Sajnos, kicsit magam is el­hanyagoltam a gazdákkal való törődést, sőt a brigádértekezle­tet sem tartottam meg rend­szeresen. Emiatt is voltak gond­jaink, ígérem, hogy a jövőben ez nem fordul elő. • Nincs lehetőség minden felszólalás közlésére. Az alapos beszámoló elősegítette a helyes vitaszellem kialakulását. A négyezer holdas gazdaság kis- és nagy gondjai kerültek szóba. Különösen a növény ápolásban tapasztalható elmaradás pótlá­sára hívta fel a figyelmet a be­számoló, és a vita során is erre beszéltek legtöbben, amivel ösz­­szefügg az aratásra való alapor felkészülés. A beszámoló jól je’ lemezte a gazdálkodás erényei' és hibáit, és a hozzászólások helyesen kiegészítették. Minden szóból kicsendült, hogy a közös gazdaság kommunistái és veze­tői szívükön viselik a termelő­­szövetkezet további előrehaladá­sának ügyét. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents