Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-14 / 187. (137.) szám
1963. június 14, péntek S. oldal Beszélgetés a filmről Négy hét Afrikában TAPASZTALATOK ÉS JAVASLATOK A FEKETE földrész már nem az a titokzatos világ, mint néhány évtizeddel ezelőtt, de különös, színes, csodálatos táj az európai ember számára ma is. Életveszedelem nem fenyegeti az utazót, de megtalálja még mindenütt az ősi primitív életforma nyomait, az őserdei falvakat, a tarka népviseletet, a totemeket, s a nagyvárosok közvetlen közelében bepillanthat a halászattal, vadászattal foglalkozó törzsek szinte érintetlen, igénytelen és sanyarú életébe is. Afrika az ellentétek országa ma még. A felhőkarcolók tetejéről a dzsungelekre kalandozik a tekintet, a modern traktorokat tarka köntösű négerek vezetik, a hatalmas erőművek építéséhez fejen egyensúlyozott kosárban is hordják a homokot. A dokkok tövében félmeztelen asszonyok mossák a fehérneműt. Ugyanabban a zenekarban szakszofon és tam-tam szól. EGY ALIG másfél órás ríportfilihben nehéz mindent öszszefogni, amikor ráadásul az operatőrnek alig van ideje alaposabban körülnézni, hiszen előre meghatározott úti programhoz kell alkalmazkodnia. A télen Afrikában járt magyar kormányküldöttség egyhónapos útjáról készült Knoll István filmje. Hét, nemrégiben függetlenné lett afrikai ország államfőivel és népevei találkozott az út során a küldöttség vezetője, Kállai Gyula és kísérete. .4 film készítőinek fő feladata az volt, hogy ennek az útnak történetét rög!' sélc, c mellett azonban t Háltak módot rá, hogy mindegyik ország sajátos világát, a ní;i éleiét is bemutassák néhány képsoron. A film egyetlen percre sem válik unalmassá. T irka forgatagban vonul el. elő .tünk az út minden élménye. Az egyik pillanatban történelmi a r tokát látunk a vásznon. Sekou Touré, Ben Bella és mások tárgyalnak kormányküldöttségünk vezetőjével. Azután az ünnepségek ősi táncait, röviddel később a bazárt vagy a fűkunyhókat látjuk... Magyar ember, tatabányai kútfúrómester irányítja a bauxitbánya talajvizsgálatát, krokodil dugja ki a fejét az ingoványbái... A FILM technikailag is kifogástalan. Életteli színeinek, művészi képeinek nagy része van abban, hogy a Négy hét Afrikában nemcsak érdekes riport, hanem maradandó élmény is. —r —ó „Méneseknek nyargaló futása“ filmen Hazánk irodalmi emlékeit oktatófilmen dolgozzák fel a középiskolások részére. Tavaly készült el a Dunántúl Irodalmi emlékeit megörökítő iskolai oktatófilm, az idén pedig az Alföldön forgatják a második részt. Csajági Béla rendező Kozma Béla operatőr jelenleg a Hortobágyon és Debrecenben dolgozik. Többek között Petőfi Sándor Az Alföld című költeményét dramatizálják az. oktatófilmen — a képszerűség eszközeivel. Filmre vették az alföldi rónát, a Hortobágyon delelő gulyát, a kilenclyukú hidat és a „méneseknek nyargaló futását”. A filmet januártól kezdve vetítik a középiskolákban. (MTI) Ma már a politechnikai oktatás túljutott a kezdeti nehézségeken és azon — a maradi nézetekkel vívott — vitán, mely az iskolát a tudomány csendes szigetének, értsd: az élettől elszakított külön világnak, szerette volna megtartani. Megyénkben az általános iskolai tanulok többsége részesül politechnikai oktatásban, valamennyi gimnáziumban bevezették az úgynevezett öt plusz egyes gyakorlati oktatást, s három szakközépiskolánk van, ahol a tanulók az érettségivel együtt szakmai képesítést is szerezhetnek. A most záruló tanév tapasztalatai azonban arról vallanak, hogy a gyakorlati oktatás bevezetésével még nem mindenütt sikerült elérnünk az eredeti célt, az életre nevelést, a gyakorlati munkára való felkészítést A pedagógusok és a szülők is többnyire helyesen látják a politechnikai oktatás szerepét a nevelésben. Nincsenek azonban meg mindenütt a tárgyi feltételek, s nem megfelelő sok heiyen a külső támogatás, az üzemek, gazdaságok segítsége sem. A megyei kulturális állandó bizottság legutóbbi ülése megvitatta az iskolai szakbizottság jelentését a tanév utolsó heteiben végzett összefoglaló vizsgálatról. Lőrincz Illésné, a szakbizottság vezetője, a következőkben összegezte az eredményeket: A tárgyi feltételek Kevés a munkaterem, és a felszerelés sem mindenütt felel meg a követelményeknek. Kecskeméten például a tanulók 60 százaléka részesül gyakorlati oktatásban, összesen mintegy háromezren. Néhány kifogástalanul felszerelt műhely van ugyan a városban, de pincékben, folyosókon elrekesztett zugokban, vagy az iskolától távol eső helyeken is folyik oktatás. így az iskolák vezetői állandó hadakozásban állnak az egészségügyi és munkaügyi szervekkel. Vagy: Jászszentlászlón a műhely beázik. a szerszámok megrozsdásodnak. Húszezer forintra lenne szükség a műhely rendbe tételéhez. Az ipari jellegű gyakorlati foglalkoztatással — különösen a középiskolákban — nincs bay Már eljutottunk odáig, hogy az üzemek többé-kevésbé biztosítják a munkaterületet és szakoktatókat is adnak. Kiemelkedő példa ebben a tekintetben a Kecskeméti Faipari Vállalat és a Bajai Villamosipari Gyár. Ahol pedig az iskolának saját tanműhelye van, ott a legjobb a gyakorlati oktatás minősége. Ilyen a Kecskeméti Katona József Gimnázium és a Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gimnázium. Azok a diákok, akik négy éven át ugyanabban a szakmában dolgoznak, az érettségi után szinte kivétel nélkül szakmai minősítő vizsgát is tesznek. A mezőgazdaság A mezőgazdasági gyakorlati oktatásban azonban mind az általános, mind a középiskolák nehéz helyzetben vannak. A legtöbb gondot a tanulók szá'lítása és a téli munka biztosítása okozza. Vannak olyan kirívó példák is, mint a kiskunmajsai, ahol négy kapa áll egy osztály rendelkezésére, s így a tanulók többsége a gyakorlat órákon tétlenkedni kénytelen. Többnyire még a város szélén levő iskolák sem jutnak gyakorlókerthez a közvetlen közelben, hanem távol eső földekre járnak. A kertek bekerítése, vízellátása is sok gondot okoz. Mind több azonban a jó példa, így például Soltvadkerten a tanács is segített az iskola ilyen irányú gondjain. Szakkörök, szakmunkásképzés Ahol még nem vezették be a politechnikai oktatást — kis falusi, tanyai iskolákban — mezőgazdasági szakköröket kellene szervezni. Ezzel előkészíthetnék az általános iskolák tanulóit a továbbképző iskolák mezőgazdasági jellegű foglalkoztatására, s a továbbképző iskolák idővel szakmunkásképző iskolákká alakulhatnának. Mind több helyen elhangzik ma már az az észrevétel, hogy a továbbképző iskola mai formájában semmit sem ad. A mezőgazdasági szakmunkásképzés szolgálatába állítása tehát a mezőgazdaságnak és ennek az iskolatípusnak gondjait is megoldaná. A felső irányításról csak annyit, hogy a járási politechnikai tanács többnyire nem dolgozik. Ezek a tanácsok megalakultak ugyan papíron, de egyedül a kecskeméti járási politechnikai tanács maradt meg és dolgozik mindmáig közülük. Az iskolák a tapasztalatok szerint igénylik, szeretnék minél előbb bevezetni a gyakorlati foglalkozásokat. Ez örvendetes, figyelembe kell azonban venni, hogy a politechnikai képzés nem éri el a célját, ha nincsenek a gyerekek kellőképpen foglalkoztatva. Az iskolák maguk is sokat tehetnek a szükséges feltételek megteremtéséért és kérjék, várják mindenütt a helyi tanácsok segítségét. iűrnős teendők Emellett azonban bizonyos szervezeti változtatásokra is szükség’ van. Üjból életre kell hívni a politechnikai járási és városi tanácsokat, s ezeknek a munkájába be kell vonni a kiváló gyakorlati oktatókat, a szülők közül azokat, akik időt és energiát tudnak áldozni a gyakorlati oktatás segítésére, azonkívül útlörővezetőket és * KISZ képviselőit. Mielőbb meg kell szervezni a központi előkészítő műhelyeket is, amelyek elláthatják a járás iskoláit félkész anyagokkal. Figyelemre méltó ezek mellett az iskolai szakbizottság javaslata a szakkörök létrehozására és a továbbképző iskoláknak a mezőgazdasági szakmunkásképzés szolgálatába állításáról szóló észrevételei. A javaslatok mellett hathatós segítséget jelent a jövőben a megyei tanácsnak a kulturális állandó bizottság előterjesztése nyomán várható intézkedése, amelyben a helyi tanácsok fokozottabb támogatását kéri a gyakorlati oktatás feltételeinek megteremtéséhez, illetve kiszélesítéséhez. , M. L. GYORS REGGELI — Siess, fiacskám, mert mindjárt indul a vonat! Jelenet a filmből. Ipari tanulók a pódiumon Budapesten a Népköztársaság útján levő Fiatal Művészek Klubjának vendégkönyvében sok hazai és külföldi politikus, hírneves _ művész nevét megtalálhatjuk. Az ifjú festők, szobrászok, írók mégis ritkán vártak olyan kíváncsisággal,' felajzott figyelemmel vendégeket, mint legutóbb a Munkaügyi Minisztérium 607. számú Gáspár András Intézetének, azaz a kecskeméti iparitanuló-iskolának irodalmi színpadát. Vidéki műkedvelők most először szerepeltek a klubban. Mivel érdemelték ki a kecskemétiek a KISZ Központi Bizottsága Kulturális Osztályának rokonszenvét? ök követtek el mindent e találkozás létrejöttéért? — tanakodtak, tamáskodtak a termet zsúfolásig megtöltő hallgatóságból jó néhányan. De csak addig, míg nem kezdődött el a műsor. Eleinte ugyan hiba támadt a világító hálózatban és csak negyven perces késéssel, zenekíséret és hatásfokozó fényhatások nélkül zendített rá a kórus a mottóul szolgáló Vörösmartysorokra: Midőn ezt Írtam, tiszta volt az ég, Zöld ág virított a föld ormain. Azután felzúgott az ajkakon Juhász Ferenc: Az éjszaka képei című költeménye. Jaj, ml maradt a pusztulás után? Az Atom, a Hidrogén, a Neutron után? Átok és Iszonyat? Átok és Iszonyat! De ki tud már átkozódni! De ki iszonyodik már? A rothadt vílágtörmelék, az embervérböl kiszikkadó sár? Vagy a megmaradottak? De ki az, aki megmaradt? Döbbenet és iszonyat ül az arcokon. Dübörögnek a szavak, a szíveket megrendítik a látomások. Beteljesedhetnek ezek a víziók? De Juhász Ferenc, az emberiség sorsáért aggódó költő így felel: Én hiszek tebenned Emberiség, Nem győznek le képzelt halottaim. A feszültséget feloldó hitvallás " után ez a sok mindent megért, művészi élményekben elkényeztetett, nehezen lelkesedő közönség tomboló tapsviharral adott kifejezést elragadtatásának. Meghajolt a kórus. Felszállt, sűrűsödött és tovább zúgott a taps. Megköszönte az ünneplést a‘ rendező tanár, majd a szerző is megjelent — az ováció tovább tartott. Elsőként Kiss István, az MSZMP Központi Vezetősége Tudományos és Kulturális Osztályának munkatársa gratulált, majd Petrik József, a Petőfi Színház művésze. Sietett üdvözölni a kecskemétieket Labancz Borbála, a Katona József Színház volt művésze is. De ki győzné felsorolni valamennyit!... A tervezett vitát azonban nem lehetett megtartani: a felszólalók egymással vetélkedve dicsérték a látottakat, hallottakat. „Hogyan csináltátok, erről beszéljetek!” — követelték kórusban. Varga Mihály tanár, az iparitanuló* iskola irodalmi színpadának vezetője készségesen válaszolt: — Az együttes két esztendővel ezelőtt alakult húsz taggal, most hatvanötén vagyunk. A létszám állandóan növekszik. — Nem lehet akárki az irodalmi színpad tagja — szól közbe Tóth István esztergályos tanuló, aranyérmes versmondó, a csoport titkára. — A tagságot ki kell érdemelni. Az alapszabály szerint szeretnie, tisztelnie, becsülnie kell az irodalmat és valamelyest értenie is kell hozzá annak, aki közénk akar tartozni. Bogdán Lajos motorszerelő tanuló, a másik ifjúsági vezető elhárítja a dicséretet: — Még a kezdet kezdetén vagyunk, örülünk az elismerésnek, a továbbiakban is ki akarjuk érdemelni. — Már a következő műsoron gondolkozunk — szól ismét a titkár. — Én legszívesebben az Egy szerelem története címmel Papp Lajos költeményeiből összeállított ciklust tűzném műsorra. Majd megvitatjuk. Mindenkinek van valami ötlete, elgondolása. Varga Mihály arra a legbüszkébb, hogy diákjai rendszeresen olvasnak verseket, ismerik régibb és kortársköltők alkotásait. Az Élet és Irodalmat mintegy húsz gyerek vásárolja és olvassa rendszeresen. Cegléden az iparitanulóintézetek területi bemutatóján és Kecskeméten az országos szavalóversenyen aranyérmet kaptak. — A kezdet persze nem volt könnyű — foglalja össze történetüket röviden Varga Mihály tanár. — Eleinte kötelező jellegűnek érezték néhányan a próbákon való részvételt. Azután maguk a fiatalok teremtették meg a fegyelmezett munkához szükséges légkört. Számunkra a „Mi” fontosabb az „Én”-nél. Ezért nem szívesen emelek ki senkit, de úgy érzem, hogy az egész csoportot éri a dicséret, ha a legszorgalmasabbak nevét megemlítem: Tóth István, Bogdán Lajos, Takács Rózsa nyomdász, Tóth Ágnes és Farkas Franciska esztergályos viselkedett mindvégig a legkitartóbban és a legpéldamutatóbban. M ikor kezdik a felkészülést az új 1 * feladatokra? — Kezdjük? Abba se hagyjuk. Folytatjuk. A tagság kérte, hogy ne tartsunk nyári szünetet. Kimondhatatlanul örülök ennek a lelkesedésnek. Heltai Nándor
