Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-13 / 136. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek? MEGYEI MAGYAR^ SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS XVIII. ÉVFOLYAM, 136. SZÁM Ara 60 fillér- KISK.UN LAPJA 1963. JÚNIUS 13, CSÜTÖRTÖK Nagy tartalék A helyiipari vállalatok vezetői tanácskoztak Kecskeméten (W. D.) Néhány napja az egyik községben két megyeszékhelyi ismerősömmel találkoztam. Egy kis parkocska árnyékos padján éppen az ebédszünet pihenőjüket töltötték, így alkalom volt a szinte elmaradhatatlan érdeklődésre: Mi járatban vagytok? Vizsgálat — volt a válasz és mindketten savanyú arcot vágtak hozzá. „Nem lehet valami szívderítő téma, ha ilyen kelletlenek a vizsgálódók” — jegyzem meg, mire egyikük sóhaj tottan válaszol: — De sok bajjal kevesebb lenne, ha mindenki pontosan, körültekintően és lelkiismeretesen végezné a munkáját.. s Aztán kiderült, hogy egy olyan ügy vizsgálatáról van szó, amelyben a helyi szervek rosszul, megfontolatlanul intézkedtek. Az érdekeit sérelmét felpanaszolta a megyéhez, és ezért kellett most két embernek három napon át olyan munkával eltölteni idejét,. ami tulajdonképpen nem az ő dolguk. Arról nem is beszélve — és ezen bosszankodtak a legjobban —, hogy közbén a saját munkájuk halomra gyűlik, és hazatérve majd „rá kell verniük”. Azóta sokat gondolkodtam ezen a dolgon. Méricskéltem az arányokat a becsülettel munkavégzők és azok között, akik kötelezettségük egy részét —■ akarva-akaratlanul — másokra hárítják. Sok jót és megnyugtatót láttam. Százával vagy ezrével vonultak el előttem olyan emberek, akikben buzog az ügyszeretet, akik tehetségük és lelkiismeretük szerint végzik azt, ami rájuk bízatott. Nem tologatnak és nem késlekednek, hanem energiával párosuló tudatos észszerűséggel alkotnak. Vezetők. vagy beosztottak, mindegy, közös jellemvonásuk a szorgos munka. S ez így van rendjén, hiszen a szocialista építés „lent” vagy „fent” szinte egyetlen olyan munkakört sem ismer, ahol egy pillanatra is nélkülözni lehetne a felelősséget. Az új társadalom épülése egyre fokozódó mértékben tételezi fel minden ember teljesebb értékű, nagyobb tudású részvételét. Az említettek azok az emberek, akikről úgy szoktunk beszélni, hogy „jól húznak”, akikre egyre többet raknak, bízva annak pontos elvégzésében. S az arányok között valahol itt húzódik meg a határvonal. A határon túl azok vannak, akik miatt az emberek egy jelentős részének többet kell dolgoznia, mert valahol, akár a közvetlen közelben, vagy kitapinthatatlan távolságban, nem végzik el a feladatot, vagy rosszul, korrekcióra szorulóan dolgoznak. Bizonyos, hogy éppen ezért szinte minden munkahelyen fellelhetők azok, akikre úgyszólván nem lehet annyit pakolni, amit el ne viselnének, és azok, akiket csak módjával és fenntartásokkal lehet munkával megterhelni. És az utóbbiak miatt lehet azután látni hivatalokban, vállalatoknál éjszaka is világító ablakokat, amelyek mögött a lustálkodók mulasztását a szorgosak pótolják. Sajnos, a vezetők nagyon tekintélyes része is már eleve azon az állásponton van, hogy megbízatást a tényleg „jól húzóknak” ad. Így aztán imittamott kialakul az embereknek egy olyan köre, akiknek állandó jelleggel nagy gondokon fő a fejük, a megoldásra váró kérdések még éjszaka is nyugtalanítják, mások - pedig munkaidejüket és minden bizonnyal tehetségüket is csak immel-ámmal hasznosítva, nyugodtan élik világukat. A társadalmi munkamegosztás egy hatalmas gépezet működéséhez hasonlítható. Minden fogaskeréknek megvan a maga tevékenységi köre, amelyet végeznie kell, mert ha nem, megáll a gépezet. A társadalom mozgását a lusták nem bénítják meg, de lelassítják. A félgőzzel futó mozdony lomhán és zötyögve ér célhoz. Valahogyan így van ez a társadalom lassú járataival is. Ezek egyenesen akadályozzák, hogy egy egész ország gyorsabban érjen célhoz. S ki kell mondani: abban, hogy többen, vagy kevesebben nem töltik be a kívánt mértékben hivatásukat, tulajdonkéDpen nagy igazságtalanság rejlik a felelősen dolgozók kárára. A munka mindenki kötelezettsége, ezért senki sem formálhat jogot ahhoz, hogy a válláról lerázza a terheket és azoknak ossza szét, akik azt egyébként is munkaszeretően viszik. Sokszor látunk, hallunk különböző szinten nagyon sokat dolgozó vezetőkről. Nem vitatható, hegy a vezetők — a poszt természetes következményeként, elfoglalt vagy elfoglaltabb emberek, mint azok akik az irányításuk alatt dolgoznak. De ez más dolog és az is más, hogy bizony nem egy vezető kénytelen mások helyett dolgozni, hogy valamilyen módon betöltse a munka elvégzetlenségéből keletkező űrt. (Persze a vezetés módszere is eldöntheti ezt a kérdést, de ezek részletezésétől most eltekintünk.) De ha minden ember eleget tesz annak, amit rábíztak, ha komolyan fogja fel önmaga „fogaskerék” szerepét, akkor nem lesz szükség arra, hogy akár közvetlen munkatársai, vagy éppen a vezető egészítse ki a hiányokat. „Ha mindenki lelkiismeretesen végezné munkáját...?” ötlik fel újra ismerősöm szomorkodása. Nagy tartalék 'ez! A pontos munkát kötelezővé teszi mindenki lelkiismerete, a senkiből sem hiányozható igazságérzet és az emberek egymás iránti megbecsülése. Szerdán délelőtt a megyei tanács kultúrtermében tartották tanácskozásukat a megye helyiipari vállalatainak vezetői, — igazgatói, főkönyvelői, párttitkárai. Buau Gábor, a megyei tanács vb-elnökhelyettesének beszámolója alapján foglalkoztak múlt évi tevékenységükkel, de elsősorban azt vették számba, milyen módon pótolják az ez év első negyedében bekövetkezett termelés-kiesést. Az értekezleten megjelent Konyár Ferenc, az MSZMP megyei bizottsága ipari osztályának munkatársa, dr. Bruncsák András, a megyei tanács vb. tervosztályának vezetője, Némedi Sándor, az építők szakszervezetének megyei titkára és Palsovics József, a HVDSZ megyei titkára. Buda Gábor bevezetőben megállapította, hogy a megye összipara 10,8 százalékkal termelt többet 1962-ben, mint 1961-ben. Ezen belül az állami helyiipar 22,9 százalékkal növelte termelését. A tanácsi ipar ágazatonkénti; illetve iparcsoportonként! termelésnövekedése — bár eltérő mértékben —, de kielégítő és arányos volt. Hangsúlyozta azonban, hogy a szolgáltatás növekedése a tervhez képest is, de a lakosság igényeihez viszonyítva is elégtelen. Majd a létszám, a bérgazdálkodás és termelékenység kérdéseivel foglalkozott. A létszám- és béralapgazdálkodás általában elfogadható volt a megye helyiipari vállalatainál. Néhány vállalatnál azonban szembetűnő béralaptúllépés volt, mint. például a Tiszakécskei Permetezőgépgyárnál és a Bajai Fémipari Vállalatnál. Kívánnivalók vannak főképpen a termelékenység emelkedése, az egy munkásra jutó termelési érték növelése terén. Ezután az idei tennivalókra tért át. Az elmúlt év összességükben kedvező számszerű eredményei után nem volt kielégítő a helyiipari vállalatok ez évi indulása. Termelési tervünket egyetlen ágazatban sem teljesítettük. Az tehát a tennivaló, hogy a vállalatok vezető beosztású dolgozói, az irányító szakosztályok részéről kiadott intézkedési tervek alapulvételével, mielőbb részletes intézkedési tervet készítsenek a helyi körülményeknek megfelelően. Az érintett 29 vállalatnak május 30-ig kellett volna tájékoztatnia a felügyeleti szervet intézkedéseiről, de ezek több mint fele elmulasztotta kötelezettségét. Közöttük van a Bajai Műkő- és Cementipari Vállalat, a Kalocsai Cementipari Vállalat, a Tiszakécskei Permetezőgépgyár, a Bács-Kiskun megyei Finommechanikai Vállalat, a Bács-Kiskun megyei Fatömegcikkipari és Fagyapotgyártó Vállalat, az Alföldi Műanyagfeldolgozó-ipari Vállalat. Közülük is többnél csak irattári anyagnak tekintették a felügyeleti szerv utasítását, jóllehet az intézkedési tervek készítésére vonatkozó párt- és kormányhatározatokról állandóan szó volt a sajtóban, rádióban s különböző fórumokon. A Bács-Kiskun megyei Fatömegcikkipari és Fagyapotgyártó Vállalat is. megalapozott intézkedések helyett mindössze tervmodosítási kérelmet nyújtott be. Nem ez a módja az eddigi lemaradás . felszámolásának. Nem érzékelik eléggé az iparpolitikai feladatokból rájuk háruló kötelezettségeket a javítószolgáltató vállalatok. Ezt bizonyítja, hogy a dunavecsei vállalat 43,1, a kiskunfélegyházi 46,6, a kiskőrösi 56,9 százalékra teljesítette tervét az év első négy hónapjában. Természetesen vannak vállalatok, melyek átgondolt; egész évi feladataikat felölelő munkatervet készítettek a lemaradás megszüntetésére, a terv teljesítésére. Közöttük kell megemlíteni a Bajai Fémipari Vállalatot, a Bács-Kiskun megyei Faipari Vállalatot, a Bajai Sütőipari Vállalatot és a Kecskeméti Ruhaipari Vállalatot. Milyen fő feladatokat kell megoldaniok helyiipari vállalatainknak az év hátralevő 7 hónapjában? Vezetőink a párt, a szakszervezet, valamint a KISZ segítségével lelkesítsék üzemük kollektíváját a terv teljesítésére; tegyék elevenebbé a szocialista munkaversenymozgalmat; ösztönözzék újabb alkotásokra az újítókat. A munka magasabb szintű megszervezésével, nem pedig anyagi befektetések árán szilárdítsuk a bérfegyelmet. Fordítsunk különös gondot a gyártás előkészítésére, a technológiai fegyelem erősítésére. Gyorsítsuk meg a beruházási és felújítási tervek teljesítését. Az építési jellegű beruházások mellett éljenek vállalataink az önköltségcsökkentő hitelfolyósítás lehetőségeivel. ' Feladataink megvalósítását mindenekelőtt a vezetők és kommunisták példamutatása segíti elő — hangsúlyozta végezetül Buda elvtárs. ■ Az értekezlet tartalmasságát számos hozzászólás is igazolta. Felszólalt: Konyár Ferenc, dr. Bruncsák András, Tóth Imre, a megyei tanács vb. munkaügyi osztályvezetője, Némedi Sándor, Romsics János, a Kalocsai Vegyesipari és Szolgáltató V. igazgatója, Licsicsányi Ernő, a Kalocsai Cementipari V. igazgatója, Bruckner Tivadar, a Bajai Fatömegcikk- és Fagyapotgyártó V. főkönyvelője, Benkó Zoltán, a Kecskeméti Víz- és Csatornaművek igazgatója, Bozsó Lajos, a Kiskunhalasi Vegyesipari és Szolgáltató V. igazgatója, Nyitrai Károly, a Kecskeméti Községgazdálkolási V. főkönyvelője, Haimsi Sándor, a Bajai Községgazdálkodási V. főkönyvelője, Mucsi János, a Kiskunhalasi Községgazdálkodási V. igazgatója és Folcz Antal, a Bajai Faipari V. igazgatója. Utolsó simítások A mélyzöld gabonatenger lassanként halványodni kezd. s fokozatosan átfordul a viaszsárgába — a csátaljai Új Tavasz Tsz-ben is. Az idén 900 holdról takarítják be a kalászost, valamennyit aratógéppcl és kombájnnal. Képünkön a szövetkezet szerelője, Mészáros József a. három saját aratógép egyikén az utolsó simításokat végzi.
