Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-12 / 135. szám
1963. június 12, szerda S. oldal Vizsgák előtt NINCS ELLENTÉT Szabó Lajos, a Bajai Villamosipari Gyár igazgatója szorgalmasan készül június 15-én kezdődő vizsgáira. A Felsőfokú Villamosgépipari technikum hallgatója, melynek sikeres elvégzése biztosítja majd számára az üzemmérnöki képesítés megszerzését. A tantárgyak nem könnyűek, de nagy segítséget jelent, hogy Szabó Lajos érti és szereti is a villamosipari szakmát. Szakértő irányításával 890 dolgozó évi 160 millió forint értékű gyártmányt állít elő. Négy hét Afrikában Csak az elmúlt évben indult meg országszerte nagyobb tömegekre kiterjedően a mezőgazdasági szakmunkásképzés. Előzőleg első fokon a népművelésre várt a mezőgazdasági szakismeretek közlése, illetve az ezüst- és aranykalászos tanfolyamokra, amelyek azonban a mai értelemben vett szakképesítést nem adtak, tananyaguk az egyéni gazdaságok igényeihez szabott volt. A nagyüzemi gazdálkodásnak mások a követelményei. Az elkülönülő munkaterületek a fokozott szakosítást sürgetik. Ma már csaknem harminc mezőgazdasági szakmára oszlik a növénytermesztés, állattenyésztés és a kertészet a különféle kiegészítő és kapcsolódó szakmákkal együtt. Szakmunkásképzés és ismeretterjesztés Egyelőre azonban mint mindenütt, megyénkben is a szükséges létszámnak csak a töredéke áll a mezőgazdaság rendelkezésére. Éppen ezért nagy erőfeszítéseket teszünk a szakmunkásképző tanfolyamok megindítása érdekében. Elvégzésük ingyenes, az oktatókat, tanárokat az állam fizeti, a hallgatók az elméleti tanulás időszakában a bentlakásos tanfolyamokon ingyen ellátásban részesülnek, még az útiköltségüket is a szervező üzem vagy szervezet fizeti. A szakmunkásképző tanfolyamokon természetesen nem vehet részt minden mezőgazdasági dolgozó. Egyeseknek nincs meg az általános iskolai végbizonyítványuk, mások idős koruk miatt, vagy egyéb okból nem vállalják a tanulást. Az ilyenek számára a népművelés feladata megadni azokat a minimális szakismereteket, amelyeket rendszeres tanulás és az anyag-Pár hónapja Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével magyar kormányküldöttség látogatott Afrikába. A küldöttséget kísérő operatőr — Knoll István — színes, érdekes riportfilmban mutatja be az élményekkel teli utat. Sorra vonulnak el a nézők szeme előtt Guinea, Mali, Dahomey, Ghana, Nigéria, Marokkó és Algéria fővárosai, tájai. Megismerkedünk a lakossággal, bepillantást nyerünk szokásaikba, életmódjukba. A múltat idéző, legprimitívebb nehéz testi erőfeszítést igénylő munka mellett már láthatjuk a ma létesítményeit is. Az ellentmondások kaleidoszkópja ez a film: — cölöpökre épült falu iskola ''nélkül, de nyilvános telefonállomással, kunyhók és felhőkarcolók, szálfából faragott csónakok és modern, gépesített kikötők, ősi szertartások és egyetemen tanuló, mai afrikai ifjúság. Az egyórás, látványos, riportfilm — melyet most tűztek műsorra megyénk filmszínházai — eddig még soha nem látott tájak megismerésének élményével gazdagítja a nézőket. ról való beszámoltatás nélkül is elsajátíthatnak, a munkájukban hasznosíthatnak. Ennek elterjedt formája ma az úgynevezett termelőszövetkezeti akadémia. A téli időszakban 10—12 előadásban foglalja össze a hallgatók számára a helyi terme-A könyv lottópályázat sorsolása A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság és az Állami Könyvterjesztő Vállalat közös könyvlottó pályázatára 84 355 megfejtést küldtek be a lottózók. Ezek között 90 nyereményt sorsoltak ki. A főnyereményt — hangulat szobabútort, perzsaszőnyeget és 1750 forintos könyvutalványt, — Baráth Antalné nyíregyházi lakos nyerte. A további nyertesekről a totó—lottó kirendeltségeken, s a könyvesboltokban ad felvilágosítást a hivatalos nyereményjegyzék. (MTI) Kis riporterek a tanácsházán Kedves kis írást olvastunk a Jánoshalmi I. számú Általános Iskola úttörőinek lapjában, az immár harmadik évfolyamát megért Űj Tavaszban. Jól mutatja az általános iskolás korú gyerekek érdeklődési körének mai kiterjedtségét, hogy az újság két kis munkatársa (Csesznegi — Szuhanek aláírással szerepelnek a riport alján) vállalkozott a község vezetőinek megszólaltatására. Alább közöljük írásukat: Amikor megkaptuk a feladatot, hogy községünk fejlődéséről és annak távlatairól írjunk, szívesen ráálltunk. Elindultunk a tanácsházára ás éppen megfogtuk a kilincset, amikor eszünkbe jutott: hogyan is kezdjük, melyikünk lén be elsőnek, ki kezd beszélni? Visszafordultunk és bátorításul megettünk egy fagylaltot. Ezután már elég erőt éreztünk magunkban hozzá, hogy belépjünk az irodába. Kelle György elvtárs fogadott bennünket, a községi tanács vb. titkára. Kedvesen és türelmesen válaszolgatott a kérdéseinkre: — Községünk sok éves elmaradottságának felszámolást érdekében — mondotta — elsőrendű feladat volt a vízellátás rendezése, járdaépítés ás a villamosítás. A felszabadulás előtt Jánoshalmán csak hét mélyfúrású kút volt, ma már 97 van. Kiterjedt a vízvezeték-hálózatunk is, sok atcáhao azonban joée nincs megfelelő iárda. —- Hogyan fejlesztették a villanyhálózatot? — Harmincnégy higanygőzlámpát szereltünk fel és 2000 méter hosszúságú hálózatot építettünk olyan helyeken, ahol még nem volt villany. Bővítettük a mozit is és ma már 32 ezer négyzetméter területű kultúrparkunk van. A könyvtárba pedig 38 ezer forint értékű könyv került. — Szeretnénk bepillantást kapni az 1964-es tervekbe. — Elsősorban tovább akarjuk fejleszteni az ipari üzemeket. Az idén még elkészül az új játékgyár és hamarosan nyomdaipari üzemünk is lesz. A következő évben tovább szélesítjük a vízellátást és járdákat építünk. — Hallottunk valamit a szakközépiskola létesítéséről. — A megyei tanács segítségével előreláthatólag jövőre megkezdődik egy szakközépiskola építése. Az általános iskolát végzettek akkor itt helyben folytathatják középiskolai tanulmányaikat. — Mi van még ezenkívül a „tarsolyban”? — A régi bölcsődében idénybölcsődét nyitunk és még az idén befejezzük egy negyven szemé’yes új bölcsőde építését. Köszönjük a részletes válaszokat, jó munkát és tervek sikeres végrehajtását kívánjuk — fejezik be a riportot a jánoshalmi úttörők. lési feladatok végrehajtásához legszükségesebb alapvető ismereteket. Alaptalan vita Nem mondhatjuk sajnos, hogy a múlt évadban sikerült maradéktalanul végrehajtani a tszakadémiák és különösen a szakmunkásképzés szervezésére vonatkozó terveinket. Ennek egyik oka az volt, hogy a mezőgazdaságban dolgozók jó része még nem ismerte fel a „szakmaszerzés” szükségét, illetve — mivel legtöbben csupán az otthon ellesett tapasztalatokkal, alapjában véve tanulás nélkül dolgoztak kis földjükön — nem érzik, hogy a mezőgazdasági munka az ipari munkához hasonlóan, mind magasabb színvonalú szaktudást igényel. Türelmes felvilágosítással, nem utolsó sorban pedig a szakmunkás-képesítés anyagi megbecsülésével lehet és kell ezen változtatni. Szereztünk azonban néhány olyan tapasztalatot is, ami arra mutat, hogy a helyi vezetők, a népművelők, valamint a mezőgazdasági szakmunkásképzést irányító szervek sem látják még tisztán feladataikat ebben a kérdésben. Ezekben a hetekben állítják össze a termelőszövetkezetek jövő évi gazdasági előterveit. A kulturális tervekben — amelyeknek a gazdasági tervekre kell épülniök — már jó előre tekintetbe kell venni a szakember-szükségletet, meg kell határozni a továbbképzés különféle módjait. Ezért látjuk szükségesnek a múlt évad tapasztalataira tanulságképpen felhívni a helyi vezetők figyelmét. Még mindig sok helyen vitáznak arról, mit szervezzenek? Mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamot, vagy termelőszövetkezeti akadémiát? Jól mutatja a tájékozatlanságot, hogy a helyi vezetők gyakran az ismeretterjesztést, a tsz-akadémiák szervezőit okolják azért, ha hem sikerült megszervezni a szakmunkásképző tan folyamot. Pedig a kettő nem zavarhatja egymást. A'ik kimaradtak A termelőszövetkezeti akadémia, mint ismeretterjesztési forma a legszélesebb tömegeket hivatott összefogni. Olyanokat, akik semmiféle más oktatásban nem vesznek részt. A megyében élő mintegy kétszázezer tsz-tag közül csak kevesen tanulnak a technikumban, szakmunkásképző tanfolyamokon. Még ha a jelenlegi szakmunkáshiány felszámolásához szükséges évi 10—12 ezer fő részt is venne a tanfolyamokon, az emberek túlnyomó többsége akkor is kimarad mindenféle oktatásból. Nekik is szükségük van azonban az új termelési módszerek, eljárások ismeretére, tudásuk gyarapítására, s igénylik is ezt. A tsz-akadémiákra tehát szükség van a szakmunkásképzés mellett is, sőt sokkal nagyobb tömegeket kell hatókörébe vonnunk, mint eddig. Lászlófalván tavaly ősszel két tsz-akadémiát szerveztek, összesen mintegy hatvan hallgatóval. Később igen lelkesen hozzáláttak a helybeliek a tsz-akadémia átalakításához szakmunkásképző tanfolyammá. Az eredmény: 15—20 emberrel megindult a tanfolyam, ennyien vállalták a hároméves állandó tanulást, arról azonban megfeledkeztek a szervezők, hogy a többi negyven hallgató számára továbbra is megtartsák az akadémia előadásait. Hihetőleg azért, hogy ne „veszélyeztesse” az akadémia a tanfolyam sikerét. Követésre méitó példa Igen helyesen szervezték meg azonban a termelőszövetkezeti akadémiát Bácsbokodon a Szalvai Mihály Tsz-ben. A szövetkezet kulturális alapjából óránként 0,1 munkaegység jóváírásban részesítették az akadémia hallgatóit. Ennél célszerűbben aligha használhatták volna fel a kulturális alapot. Négy héten át heti három alkalommal 120— 180 hallgató látogatta az előadásokat. Mellettük pedig zavartalanul végezhette a termelőszövetkezet néháiiy tagja a gépkezelői tanfolyamot is. Számos példa bizonyítja, hogy nem akadályozza, hanem éppen ellenkezőleg segíti, előkészíti a termelőszövetkezeti akadémia a szakmunkásképzést. A hallgatók közül ugyanis igán sokan kedvét kapnak1 ’ a 'tanuláshoz, vállalkoznak a nagyobb elfoglaltságot jelentő rendszeres munkára, kitermelődik a tanulni vágyó réteg, „Aki malomba jár, lisztes lesz” — tartja a népi bölcsesség. A szakmunkásképzésnek tehát nagyon is szüksége van a lazább oktatási formákra, amelyeknek ezenfelül nélkülözhetetlen szerep jut a parasztság tudatformálásában, éppen úgy mint szakmai színvonalának emelésében. MESTER LÁSZLÓ Éva a függöny előtt löször láttuk főszerepben a Katona József Színház évadzáró zenés vígjátékának múlt heti előadásain Móricz Ildikót. Üde, hangulatos játékkal keltett figyelmet a Susmus Évájának alakjában. Partnerével — és férjével — Pathó Istvánnal sok mulatságos, kedves perceket szereztek a közönségnek. Mondani sem kell, Móricz Ildikó nagyon boldog, hogy sikerült első nagyobb feladatának megfelenie. Anynyira — elárulhatjuk —, hogy augusztus 1-ével segédszínészből hivatalosan is színészi rangra emelkedik. Kétéves szerződést irt alá férjével együtt, így tehát ősszel viszontláthatjuk mindkettőjüket. Eddigi pályájáról röviden számol be: — Mielőtt Kecskemétre jöttem, a debreceni Dongó együttes tagja voltam. Tulajdonképpen a férjem miatt, az ő biztatására lettem színész... De szívből szeretem a hivatásomat. Pista segít nekem ma is, sokat köszönhetek neki, s dicséretére szolgáljon, ő is meghallgatja az én észrevételeimet. Beülünk egymás próbáira, a nézőtérről jobban felfedezi az ember a hibákat... Az idei évad•* ban nyolc darabban játszott. Mintegy előfutáraként a mostaninak, szép feladatot kapott az Andalúziában Pilár és a Koldusoperában Lucy szerepével. Az utóbbira emlékezik legszívesebben, de a Susmus Évájának csaknem harminc oldalas, énekszámokkal tarkított szerepe volt mégiscsak. a legnagyobb lélegzetvételű feladata. — Eleinte, a próbákon nem tudtam mit kezdeni a kezemmel — nevet most már megkönnyebbülten. — Szerencsére a darab szerint nadrágban kellett járnom, így hát zsebre dughattam. Lovas Edit, a rendező és a többiek is valamenynyien nagyon türelmesen és jóindulatúan bántak velem. A premieren még akkora lámpalázam volt, hogy az első dal előtt a függönybe kellett kapaszkodnom. Az ügyelő is észrevette milyen görcsösen szorítom. Végül: tervei... — Sokat szeretnék játszani — s hozzáteszi: — Szabad álmodni is? Mert akkor titokban Nicodemi Tacskójáról ábrándozom... —r —ó
