Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-12 / 135. szám

3. oldal

Í963. június 12, szerda

Fakul-e a „piros arany“?

utolsósorban az öntözéséről. — Ezek pedig jelentős termésnövelő tényezők. Másrészt a ráfordítások csökkentésével lehetne fokozni a jövedelmezőséget. A paprikatermesztő tsz-eknek csupán az egyharmada alkalmazza a gépi ültetést. A kézi ültetés drágítja, s főként lassítja a munkát, és a késői kiültetés már eleve veszélyezteti a kívánt eredmény elérését. Azonkívül mindössze egy-két gazdaság rendelkezik melegágyi felszereléssel, s a palántának a háztájiban történő neveltetése költséges, és nem is mindig biztosítja a kellő minőséget.

Ezzel egyetértünk. Csak anynyit tennénk még hozzá, hogy az ösztönző jövedelemelosztás hatékony segítője a termesztésnek, s ebből a szempontból a miskeiek kezdeményezését csak méltányolni lehet — annál kevésbé a császártöltésiek álláspontját.

Végső soron a feltételek adva vannak a fűszerpaprika termesztésének fellendítésére, s azok helyes kihasználásának érdemes figyelmet szentelni a tsz-eknek, s az illetékes szerveknek egyaránt.

HATVANI DÁNIEL

Új művesét próbáltak ki Szegeden

A hódmezővásárhelyi Elektrofém ktsz szakemberei újabb művesét készítettek. A nagyméretű, külalakra cseppformájú, bonyolult életmentő készüléket kedden próbálták ki, illetve ellenőrizték orvosi, szakmai szempontból a szegedi sebészeti klinikán.

A művesének az a rendeltetése, hogy a heveny veseelégtelenségben szenvedő beteg vérkörébe kapcsolva, a gyógykezelés idejére átveszi, a vese funkcióit. A csaknem százezer forint értékű készülékből az idén hármat készítenek NDK-beli megrendelésre. (MTI)

U$ módszer

A szőlőgyökereztető iskolák talajába leszúrt és betakart vesszők számára köztudomásúan öntözővíz adagolásával biztosítják a szükséges nedvességet. A vizet általában lajtokkal hordják ki a területre. Ez a módszer azonban meglehetősen hosszadalmas és aránylag sok ember munkáját veszi igénybe.

Az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet gazdái 21 holdas szőlőiskolájukban most új eljárást alkalmaztak a beiszapolásnál.

A szórófejes öntözéshez ha-TISZTELET

Fűszerpaprika... A csípős termésű növény törékeny palántáinak kiültetése jórészt befejeződött megyénk szövetkezeti gazdaságainak tábláin, öt járás tsz-eiben, valamint a hozzájuk tartozó háztáji gazdaságokban több mint ötezer hold termésére kötöttek szerződést a Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalatai. E terület pár száz holddal nagyobb a tavalyinál. A növekedés azonban csak , látszólagos, minthogy több közös gazdaság nem ülteti be teljesen a szerződésben vállalt területet.

Pedig külföldön igen keresett cikk a fűszerpaprika, s az ország mezőgazdasági exportbevételének mintegy két százalékát adja, holott a megművelt területnek . csupán az ezredrészén termesztik. Népgazdaságunknak tehát az lenne az érdeke, hogy fokozzuk a bizto3 valutát jelentő fűszerpaprika termelését.

A probléma több síkon jelentkezik: részint a paprika vetésterülete évről évre csökkenő irányzatot mutat, másrészt a holdankénti terméshozam sem kielégítő. Ahhoz viszont, hogy e növény termesztése jövedelmező üzemág legyen a szövetkezetekben, főként az utóbbinak a növelése volna szükséges, — a nagyüzemi termesztési módszerek és az ösztönző jövedelemelosztási formák alkalmazásával. E kérdések komplex vizsgálata céljából kerestük fel a „paprika zóna” néhány közös gazdaságát.

A paprika „őshaza jában“

Bátya közismerten a Kalocsa környéki paprika „őshazája”. A község egyik szövetkezeti gazdaságának a neve — Piros Arany — is erre utal: Ami a paprika népszerűségét illeti, nos, ez a piros szín meglehetősen fakó. A Piros Arany Tsz 280 holdon, a másik tsz, a Hr ladás, ennek, a felén termeszti a fűszernövénvt. Néhány évvel ezelőtt még 900 holdon virult a bátyai paprika.

— Alacsonynak tartjuk a jelenlegi felvásárlási árat — világít rá a csökkenés okára Nyári Pál. a Piros Arany Tsz főkönyvelője. Meg is magyarázza: miért. — Egy hold kukorica megművelése negyedannyi munkába kerül, mint ugyanekkorra területű fűszerpaprikáé. A jövedelemé mégis ugyanannyi, s ráadásul a kockázat is jóval kisebb a takarmánynövénynél. Nálunk százalékos a paprika művelése, fele-fele arányban,’ de még így is csak úgy vállalták a gazdák, hogy kikötöttük: másképp nem kapnak százalékos kukoricát megmunkálásra.

A szövetkezet készítette elő a talajt, trágyázta meg azt (máshol vásárolt szerves anyaggal),

dód, erre nincs is szüksége a gyereknek.

— Nem akarásnak nyögés

a vége. Ne haragudj, hogy ezzel traktáltalak. Azt hittem, megérek még neked annyit, hogy merj szólni egy jeles tanuló ügyében. Vagy nem?

— Csacsiságokat beszélsz! De hogy azt ne gondold, valóban a szándék hiányzik, hát mondd meg, mit kellene tennem!

— Mit? Semmiség. Egy telefon az igazgatónak ... Vagy három szó, ha találkozol vele. Hogy megtanulja a gyerek nevét. és egy kicsit a személyedhez kapcsolja ... Semmi több .. De igazán megteszed?

Káhclintottam és elbúcsúz tunk. Közönséges megalkuvás, de néha belekényszeredik az ember. Közben pedig valójában kiadja magát a protekció ellenségének, üldözi, szidja, s ahol megfogja, megcibálja. Hát most magamat is rajtakaptam De nem! Nem teszem meg! Lehet, hogy elveszítek egy kedves régi jó barátot, mégsem! Hogy

de az öntözővíz, s a termés majdani elszállításának költsége is a közöst terheli. így az egy holdra jutó ráfordítás több mint 4000 forint. Hogy ne fizessenek rá, ahhoz legalább 30 mázsás átlagtermést kell elérniök.

Ahol vám ösztönzés — és ahol nincs

Miskén, az ottani Aranykalász Tsz elnöke, Ferencz Károly arról tájékoztat, hogy az idén művelik először százalékosan a paprikát, 135 holdon. Tavaly, s az azt megelőző években nem vált be a munkaegység szerinti munkálás. Nem egy esetben ráfizetéssel zárult a paprika termesztése..

— Máris úgy tapasztaljuk — mondja —, hogy a tavalyinál kedveltebb növény a fűszerpaprika. Remélhetőleg a terméshozam is nagyobb lesz, annál is inkább, mivel a területből 50 holdat öntözni tudunk. Mint Bátyán, nálunk is fele arányban részegednek a gazdák, de ezenkívül vállalnak hozzá majoránnát, cukorrépát és kukoricát is.

Látszólag kedvezőbb a helyzet a császártöltési Felszabadulás Tsz-ben, minthogy ott a 120 holdnyi fűszerpaprika egész területét öntözik. Sajnos, azonban az ösztönző módszereket másodlagos tényezőnek tekintik, s még a premizálást sem alkalmazzák.

Sok a ráfordítás

Látva ezek után, hogy a fűszerpaprika termesztését illetően mekkora a bizonytalanság,' a meg nem alapozott állásfoglalás az egyes szövetkezeti gazdaságokban. felkerestük Magony Imrét, a megyei tanács vb. felvásárlási osztályvezetőjét, -— mondja el. milyen konkrét gyakorlati intézkedésekre lenne Szükség a Spirps fliTny” iránti •jtertne»ési kedv újbóli fellendítéséhez:

1 — Kétségtelen, hogy "e fontos ’ fűszernövény * 'termesztése nem biztosítja a kellő jövedelmezőséget— mondotta.. — Ha figyelembe vesszük, hogy a majoránna és a borsfű termesztéséből származó holdankénti bruttó jövedelem 15—20 ezer forint, a fűszerpaprikáé, ugyanannyi ráfordítással, ennél jóvá'' kevesebb, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a jelenlegi felvásárlási ár nem ösztönöz a panrTka termesztésére. Erre egyébként már felhívtuk az Élelmezésügyi Minisztérium figyelmét. Ám, ez a problémának csak az egyik oldala. Köztudott dolog, hogy sajnos, igen kevés közös gazdaságban gondoskodnak a szóban forgó növény talajának szerves trágyázásáról, műtrágyázásáról, s nem

is állhatnék oda? S lehet, hogy éppen rosszat tennék a gyereknek. Hiszen a protezsálás eleve valami gyengeséget sejtet. Szó sem lehet róla!

Eh ’>en megegyeztem magammal, s bár napokig keserű volt a szám, lassanként elfeledtették velem az esetet. az újabb gondok, majd ehhez hasonló és más kérdések egészen edzetté tettek. Kondortól azonban féltem. Féltem, hogy valahol öszszelalálkozom vele, és megkérdezi: mi van a gyerekével, mn ígért az igazgató? Űj úton kezdtem járni, hogy meg ne lásson, megmondtam a telefonközpontosnak, hogy ha egy rekedtes hang keres, semmiképpen ne kapcsolja, s ki sem mozdultam, ha nem föltétlenül kellett. Ké+ hét múltán azonban már nem volt egérút. A tánácsháza lépcsőjén kocogtam lefelé, s ve lem szemben ott jött Kondor. Meglátott, már vissza sem for dúlhattam. Oszloppá válni egyedül az lett volna a men1 ség, vagy az sem, mert Kondor

mosolygott és kezét nyújtotta.

— Azt mondtad nekem a múltkor, hogy megette a kutya a protekciót!

— Igen, azt mondtam, és tartom a szavamat ma is!

— Meg azt is mondtad, hogy semmi értelme közbenjárásnak, segítségnek, úgy sem használ, lejárt az ideje.

— Ügy van! Jól emlékszel!

— Bizonyítsam az ellenkezőjét?

— Nem fog menni. Egyre kevesebb már erre a példa.

— De az az egy, amit felhozok, bizonyára meggyőző lesz. Karit fölvették!

— És mi köze ennek az elvekhez?

— Erősíti a szabályt! Ne szerénykedj, nagyon-nagyon köszönöm neked! Én tudtam, hogy megteszed, s azt is, hogy eredménye lesz. Hát még egyszer ... — mondta, és átölelt hosszan, barátságosan, ahogy 'verekkorunkban utoljára.

Sz. S. I.

Kiállítás volt valahol, érkeztek a látogatók. A fogadó bizottság egyik tagja imigyen fordult valamelyik vendéghez:

— Mi az Kovács, magát is lehet ilyen helyen látni?

Kovács mondott valamit, nem lehetett érteni, hogy mit, de a megszólító személy elpirult, s zavartan hebegett. Nyilván rendreutasíthatták ezúttal. Nem is ok nélkül.

— Hájjá kend! — mondták száz évvel ezelőtt apáink, s az volt a sértés, ha valakinek a neve mellé legalább a „kend” titulus oda nem került.

— Kovács úr, Szabó úr — így szólították évtizedeken át az emberek egymást, nem is is gondolva, hogy az úr szónak van-e valami mélyebb tartalma és értelme, hiszen egyformán megkapta a csizmadiamester és tanár, a főtisztelendő és a kishivatalnok. Csakúgy mint a „nagyságos asszony” címet a piaci kofa bármelyik vásárlója. A németek a herr-t, az angolok a sir-t, a franciák a monsieur-t teszik a nevük elé, s a szocialista országokban vagy a mozgalomban szokás a polgártárs es elvtárs megszólítás egyaránt.

Volt valami egyoldalúság és merevség is abban, amikor nálunk mindenkinek kijárt az elvtárs jelző, lettlégyen elvtárs vagy nem elvtárs. Mint ahogy manapság ennek fordítottját éljük, és némely hivatalos helyen is urazzák egymást az emberek, divatosabbnak és lezserebbnek, talán

„demokratikusabbnak” érezve ezt a szót. Hódított, de kissé megkopott már a kartárs kifejezés — s elfoglalta valódi helyét ott ahol mérvadó, a szakmabeliek között. Nem ritka még a kolléga, előfordul hölgyeknél a kisasszony és az asszonyom — habár ezt sokan félreértik és azt mondják sértődötten: Én nem vasonlóan, csöveket fektettek le. Félcolos menetet hegesztettek a szórófej T-idomába, a szórófej helyét pedig kupakkal zárták le. A menetre a motoros permetezőgép gumicsöveit illesztették. Ily módon a csőkútakból egy beállítással és egy időben háromnegyed hold beiszapolását tudják megoldani. A korábbi lajtos módszerrel szemben, az önköltség csupán 20 százaléka az eddiginek. Hetven ültető mellett mindössze hat öntözőmunkásra van szükség, emellett pedig a munkát lényegesen jobb minőségben végzik el.

Az új eljárással beiszapolt szőlőgyökereztető-iskola szépen fejlődik. A szövetkezeti gazdák azt remélik, hogy a kétmillió szál vesszőnek közel a háromnegyed részét már ez év őszén első osztályú minőségben bocsáthatják a telepítő gazdaságok rendelkezésére.

gyök magának asszonya! A nagyságost csak elvétve hallani. Több viszont a kedves és nem bizalmaskodó — tegeződéssel vagy anélkül használt — keresztnévvel való megszólítás. Egyszóval kialakulnak a megszólítás új normái is, ezt nehéz volna mesterségesen befolyásolni.

Egy dolog azonban bizonyos: a „per” Kovács megszólítás még — szerencsére — nem nyert, és remélhetőleg nem is nyer polgárjogot. Leereszkedő nyegleség van s mögött, s akarva akaratlan, valami felülről jövő vállveregetés. Hogy így van, könnyű bizonyítani: próbálja csak valaki a főnökét, igazgatóját, a központból érkezett vendégek valamelyikét minden jelző nélkül, a vezeték nevén szólítani! Mondjuk így:

— No, mi van, Kovács? (Hogy már e névnél maradjunk.)

Ugye, hihetetlenül hangzik? Miért volna akkor megengedhető fordítva, a beosztottnak ilyetén való megszólítása?

Én szépnek érzem az elvtárs szót — megtisztult ma már minden sallangjától :— és megtiszteltetésnek bárki számára. Ha azonban akadna, aki úgy gondolja, hogy neki az „úri dukál, ám kapja meg ezt a jelzőt, hiszen jobb, ha az „elv-társ” valóban elvben is társat jelent, mint formalizmust és szójátékot csupán.

A hangsúly az egymásnak kijáró tiszteleten és megbecsülésen van, s habár ennek csak apró jele — látszólag talán külsősége — az említett megnyilvánulás, talán nem ártott egy kicsit bdncolgatni ezt a jelenséget is. Hiszen a társadalmi érintkezés okos és jól bevált rendje — amely ma már nélkülözi a sallangokat, de féket rak a tiszteletlen szabadosság elé — számtalan ilyen apró tényezőből áll.

T. P.

Szőlőkapálók

Megyénkben a második ötéves terv eddig eltelt harminc hónapjában — kerek számot mondva — 20 ezer hold szőlőt és gyümölcsöst telepítettünk. Bármerre járunk homoktájainkon még az erre élő ember szemét is megragadja a fegyelmezett sorokba rendezett törpealmás, őszibarackos és az a sok különböző korú szőlőültetvény, amely az annak előtte szinte semmit sem termő szélfútta homokot most zöld bársony térítőként oltalmazza. A megyei tanácselnökök szombati kőrútján a Hoszszúhegyi Állami Gazdaság táblái mentén is lelassított az autóbusz. Mindenki megilletődötten szemlélte azoknak a terveknek a megvalósulását, amelyet a pártpolitika a mi vidékünkre meghatározott. És mindenki jólesően vette tudomásul, hogy a fiatal szőlőkben — mint a képen is látható — asszonykezektől harsog a kapa és irtódik a nemes növénytől nedvességet és tápanyagot elszívó gyom.