Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
1963. június 9, vasárnap 5. oldal m Baja baja — Könyvheti bánat —■ • Hol szorít a cipő?... Egy tapasztalatcsere tanulságai Valamikor voltam Baján. Ha jól emlékszem, azóta nem jártam ott. Akkor is csak véletlenül, mint mai költő. A Dunán csurogtam lefelé és csónakom durrdefektet kapott. Ha már Itt vagyok, körülnézek — mondtam. Megismerkedem azzal a várossal, melyről annyiszor hallottam: „Légiveszély Baja!” Ebben a patinás, olaszos városban ért az első öröm. Pesttől idáig mindenhová beugrottam, mikor első verseskötetem megjelent. Itt kelt ej' az első. Amit én vettem meg. Már akkor feltűnt, milyen erkölcstelen város ez a Baja. A fiúk verseim helyett a lányokkal foglalkoztak. A lányok meg Inkább fagylaltot ettek, minthogy velem szóba álltak volna. i,Ö tompora, ó Maris!” — vérzett a lelkem, s akkor sírtam elő az emlékezetes verset. Búsan foly a Sugovica; Lefeküdt a ftbe Ica. Csingilingi rozmaring; Rövid volt rajta az ing. Odamentem, betakartam; Bizony isten jót akartam. Mondtam; — Ica, szeressél! ö meg: „Más nőt keressél!” Ezután bolydultak fel a városban a szülőanyák, s mint élet*" rajzíróim megemlékeznek róla, akkordban gyepálták meg lánykáikat, mondván: „Beste lelke! így játsszátok el a szerencséteket?! Nem arra tanítottalak benneteket, hogy jobb ma egy költő, mint holnap?!” Hátha még a Kossuth-díj eszükbe jut! Akkor talán fűbe is harapott volna valaki. Gondoltam, az idei könyvhétre már behegedtek a sebek, s talán ott felejtett könyvem is elkelt az önkiszolgálóboltban. Csalódtam. El sem lopták. Amiből kitetszik a város kulturáltsága. De mint jeleztem, becsapódtam. A város határában nem várt diadalkapu, a tűzoltózenekar szabotált, sőt, a tanácselnök is hiányzott, pedig mintha őt láttam volna, amint tálcán hozza elém a hagyományos bajai halászlét. Csak a szemem káprázott. Azért még reméltem. Addig költő az ember, míg sernél. Hátha a lovasbandérium lesz a meglepetés? És tényleg az Volt. Minden bajai ló trágyát hordott a határban. Hát ha az a büdös trágya fontosabb, mint az én bevonulásom, csak hordják. No, majd kárpótolnak a főtéren a fehérruhás szüzek — bizakodtam még mindig. Mit mondjak? Se szüzek, se mirtusz, se babér. A könyvhét főrendezője kedélyesen közölte, hogy a városban szeretik a savanyú újkrumpli-levest. Abba főztek bele minden babérlevelet. De még csak az üzemek se álltak le jöttömre. Hát tudják itt, ki vagyok én?! Csak legyen vége az író—olvasó-találkozónak, aztán huss! Irány a Sugovica! M őst szóljanak hozzá. Potom ötvennégy, főből állt a közön• * ség. Jóindulatú népség, nem mondom, de legnagyobbrészt a középkorból. Lányok — hjuj! — sehol. Pedig mennyivel lelkesebben szaval egy mai költő, ha szép combokat lát. Itt, Baján a Dunára viszik combjaikat a lányok, ahelyett hogy... Eh! Mit érek velük, ha csak gukkerral láthatom őket, lenge szoknyák alatt. Mondom, ötvennégy élemedett versrajongó várt, mikor szétment előttem a függöny. Engem ötvennégy. Na, mondjuk, meg a barátomat, akit Szintén költőnek tartanak. Tudom, önök mindjárt Móricz Zsiga bácsit hozzák fel tromfnak; hogy ő örült tíz embernek is. No, jó. De szó köztünk maradjon, hói van Móricz tőlem?! Rakott ő egy téglát is a szocializmus alapjaiba? He? Csak hagyjuk. Nem akarom őt fúrni, de megsúgom, hogy a szakszervezeti alapfokú szemináriumot se végezte el. Anyja paplány volt, azt akarta takargatni azzal, hogy gyalog járt, meg árokparton is leereszkedett az emberekkel. Tipikus kispolgári baloldali túlzás. Porhintés. Demélem, értik a különbséget kettőnk közt? Egye meg a *» fene, ha már a nevem nem szerelték fel neon-betűkből a Türr István-emlékműre, legalább az aszfaltokat meszelték volna tele vele. Még azt se! Ez az a híres kultúrváros? Kecskeméten legalább megtiszteltek azzal, hogy a bábaképzős növendékeknek kötelező olvasmányként vásárolták meg verseimet. Hadd ismerjék meg, milyen is a nehéz szülés. De itt, Baján? Az emberek csak dolgoznak, kanállal eszik a levest, lenyalják szájukról a sörhabot, s még a templomot sem zárták be jöttömre. Jellemző. De már minden mindegy volna, csak azokat a szép combokat tudnám feledni. Hjujj! Elsírta: TÓTH ISTVÁN A megnövekedett népművelés feladatokkal sok helye® nehezen birkóznak meg a községi művelődési otthonok vezetői. A követelmények számtalan esetben meghaladják a másodállásban dolgozó, vagy kellő szakértelemmel még nem rendelkező vezetők erejét. A megyei tanács művelődési osztálya a Népművelési Tanácsadóval közösen jól bevált tapasztalatcseréket rendez a járási székhelyeken a művelődési házak igazgatói számára. A megbeszélést látogatás követi a környező községben, ahol a gyakorlatban is meggyőződhetnek a jelenlevők az elmondottakról. Nincs péns kiszállásra Legutóbb a dunavecsei járási művelődési házban gyűltek öszsze megyénk művelődési házainak igazgatói. Szőllősi Zoltán, a dunavecsei művelődési ház igazgatója beszámolt a járásban végzett munkáról és panaszkodott, hogy többszöri kérésre sem kapta meg az állami támogatáson felül, kiszállási célokra kötelezően előírt 6000 forintot. Kiderült, hogy Kiskunhalas kivételével ezt a rendeletileg előírt összeget — a megyei tanács pénzügyi osztályának helytelen állásfoglalása miatt — kihúzták a költségvetésből. Hasonló a helyzet a napidíjakkal is. Így csak keserves — és néha szabályellenes — pénzügyi manőverezéssel lehet biztosítani a — szintén kötelező — területi munka kiszállási költségeit. A nehézségek ellenére is — főleg Baján és Kiskunhalason — sokat javult a területtel való foglalkozás színvonala. A járási művelődési házak függetlenített munkatársai legalább havonta egvszer felkeresik és hasznos módszertani tanácsokkal látják el a művelődési otthonok vezetőit, sőt ugyanezt teszik a művészeti csoportok vezetői is, holott ez nem is lenne kötelességük. Figyelemre méltó a bajaiak „újítása”, akik a társadalmi vezetőség' mellett egy hattagú albizottságot is alakítottak. Az albizottság tagjai olyanok, akik beosztásuknál fogva sűrűn járnak vidékre, tehát minden különösebb rpegerőltetés nélkül ellenőrizhetik és segíthetik a községek művelődési otthonait. Gyors, rugalmas intézkedést Eléggé vegyes képet mutat a függetlenített igazgatók szakmai képzettsége is. a művészeti csoportvezetők jelentős részének pedig hiányzik a működési engedélye. Igaz ugyan, hogy többen elvégezték a munkakörük ellátásához szükséges tanfolyamot, de a jóváhagyásra felküldött ideiglenes működési engedélyük nem került vissza a megyei tanács művelődési osztályától. A tavaly nyári népművelési tanfolyam hallgatói például a mai napig sokat is adott a művelődési há zak munkájához. Szamosfalv Imre pedig a Népművelési Ta nácsadó nevében ígéretet tét arra, hogy a jövőben még töbt kiadvánnyal és rendszeres to vábbképzésekkel támogatják # területi munka megjavítását. Vadas Zsuzsa A FOG DALOM Az „A” betűsök már le is vizsgáztak. Délben megtudták, ki hasalt el a délelőtt érettségizők közül. Akinek sikerült, olyan boldog, hogy nem találja helyét. A még ezután sorra kerülőknek újra és újra meséli a tételek megoldásának sorsát. Aki túl van a szóbelin, nem képes megnyugodni, egy helyben maradni. Nem tud megülni egy pádon, nem tud enni. Legjobb csak menni, menni, emlékezni, újra átélni, ami többé nem jön vissza. Elkövetkezett, amiről a diáknóta szól: Én már többet, én már többet gimnazista nem leszek. A kezembe, a kezembe Hnratiust nem veszek ... Az élet első — és talán minden utána következőnél nagyobb — szellemi erőfeszítésétől megszabadult ifjú, a£i napokon belül írásban, hivatalosan is „érettnek nyilvánittatik”, olyan szabadnak érzi magát, mint a madár. De miért kavarog amott a lányok vadvirág-tarka csoportja? Miért tódulnak arrafelé a felnőttek, ünneplős mamák, papák? Miért állt meg a busz, miért szállnak ki belőle nevetve az utasok? Sokan fényképeznek is. A főtér legforgalmasabb részén különös figura vonzza magához a tömeget. Nyakigláb fiú, amolyan tipikus „mgi blazírt képű”. Mezítláb, fekete tornanadrágban, meztelen felsőtestére panyókán vetett átmeneti kabátban, csupasz nyakán fémszálas nyakkendővel, s fénylő kopasz fejjel — cézári méltósággal vonul a demonstratív épületek mellett. Kimérten lépeget, hősiesen tartja arcának komolyságát, egy pillantásra sem méltatja a göndör kacaiú lányokat. Megy, vonul. Húzza a cukorspargára kötött bokszos skatulyát, amelyben koszos tintatartóban, tintás szárú virágok rezegnek. öt fényképezik, rajta derülnek. s ő annál büszkébben csapkodja pucér talpát az aszfalthoz. Most észrevette egyik tanárját; még jobban odaveri lábát a flaszterhoz. Arról van szó — mint a gyerekek újságolják —, hogy a fiú fogadalmat tett: ha sikerül a vizsgája, ilyen díszmenetben járja körül a főteret. Megérett... ! Megérett... ?? (í) ELÉRKEZIK az érettségi találkozó napja. A gimnázium udvarán többé-kevésbé mindenki ott van már az öt év előtti osztálytársak közül. Beszélgetnek, örülnek egymásnak és dicsekednek: én itt, én meg emitt helyezkedtem el, jó szakmát tanultam, a fizetésem ennyi, meg ennyi. Fényképeket mutogatnak egymásnak, nevetgélnek, ékelődnek, láthatóan mindannyian boldogok, megelégedettek-Egyszer csak valaki megkérdezi: — A „Pipitér” nem jött el? Szívből sajnálnám, ha elmaradna. Jó pofa srác volt, kissé széllel bélelt, de a szíve egy darab arany. — Nekem írt, hogy jön. — Mondja másv-'aki, s a következő percben egy kivér.hec’i Skoda áll meg a gimnázium vasrácsos kapuja előtt. „Pipitér” búvik ki belőle, szalad az udvarra, boldogan sorba ölelgeti a régi „srácokat”. Az egyiknél azonban megtorpan. Csodálkozva végignézi, aztán hátat fordít neki és kis megvetéssel a hangjában így szól: — Ezt az urat nem ismerem! De nem is érdekel. IJEDT CSEND, egy pillanatig egymásra merednek a volt osztálytársak, aztán kitör belőlük a kacagás: — Ne bolondozz, Pipitér! Hiszen közülünk való! Együtt érettségiztünk! Nem emlékszel? — Nem. Nem emlékszem, hogy nekem — kegyelmes itr iskolatársam lett volna. Komolyra fordul a beszéd és °ipitér elmeséli az éttermi találkozást. Döbbenten nézik mindannyian Dölyíit... Ilyen volt ez a gimnáziumi négy év alatt is. Sokszor kapott érte fejmosást. Most sem ártana neki — gondolják, de egyelőre senki sem szól. Dölyfi érzi a helyzet súlyát. Lassan odamegy Pipitérhez, lehajtja a fejét... — Barátaim, kedves Pipitér, én ezennel bocsánatot kérek... elsősorban tőled, de mindanynyiótoktól és ígérem-.. Pipitér hirtelen átöleli. — Ne hülyéskedj, Dölyfikém, mert én most mindjárt elbőgöm magam! A BANKETTEN, éjfél után úgy két óra tájban Pipitér és Dölyfi összekapaszkodott a parketten és — veszettül ropták a táncot végkimerülésig. Dékány Ida Diószeghy Balázs: Tokaj (akvarell). isem kapták meg ideiglenes működési engedélyüket. Tanulási lehetőségekből pedig az idén sem lesz hiány. Június 20—30-a között tíznapos tanfolyam indul a függetlenített igazgatók számára. Június első felében kezdődik a tiszteletdíjas igazgatók egy-egyhetes gyermek- és klubvezetői tanfolyama, Kiskunhalason kezdetét veszi a hároméves levelező néptáncoktatás. Jelentkezni lehet még fototanfolyamra, valamint a színjátszó rendező tanfolyam kéthetes nyári foglalkozására is. Tervszerűbb legyen az elosztás Korlátozza a művelődési házak tevékenységét a szemléltető eszközök hiánya, vagy a berendezés korszerűtlensége. Televízió 20 művelődési otthonból hiányzik, lemezjátszó nincs 31 helven. s kellene legalább 20 rádió, 42 magnetofon és 2000 szék —, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Dunavecsén — de másutt is — nincs fimvetítő, pedig a vidéki ismeretterjesztő előadásokhoz éeető szükséeük lenne rá. Elhasznált, csúnya és hiányos a berendezés. Sajnos, megyénk községei, járási művelődési intézményeinél sehol sincs biztosítva a költségvetésben beruházási keret. A művelődési házak vezetői által elmondottakból kiderült, hogy ha értünk is el eredményeket. még sok helven ..szorít a cioő”. Márpedi® aho®v dzamosfalvi Imre. a Népművelési Tanácsadó vezetője mondta' el kell érnünk, hoev a művelődési házak közpnnHai lewenek párasuk művelődési életének. Mifc a tennivalók ? A művelődési ház a népművelés minden áfában Példamutató legven. Például Dunavecsén kevés művészeti csoport működik, a meglevők foglalkozásai is rendszertelenek, kevés a jó ötlet. A bajai műve>lődá<!i ház kivételével még jóformán sehol sem láttak hozzá a járás alapos foirpé'4'cébez. megismeréséhez. Fontra feladat, tehát a községek kulturális, pn'itikaj és Gazdasági adatainak összegyűjtése. Jelenleg legfontosabb tennivaló: Segíteni a nyári művelődési évad megszervezését, zavartalan lebonyolítását minden községben. A tervek nagv része elkészült és nem egy közülük bátran foglalkozik új, korszerű, népművelési módszerek alkalmazásával. Ilyen kis°ri»t a. kiskunfélegyházi művelődési ház udvarán „mopresszó”. Kecskeméten. Kiskunféleavházán. Kiskunhalason parkkönyvtár létesítése. Egvre fontosabb szerepet játszanak a művelődési házak életében a klubok. * A tapasztalatcsere sok javítanivalóra hívta fel a figyelmet, de egyben hasznos útmutató-