Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

1963. június 9, vasárnap 5. oldal m Baja baja — Könyvheti bánat —■ • Hol szorít a cipő?... Egy tapasztalatcsere tanulságai Valamikor voltam Baján. Ha jól emlékszem, azóta nem jár­tam ott. Akkor is csak véletlenül, mint mai költő. A Du­nán csurogtam lefelé és csónakom durrdefektet kapott. Ha már Itt vagyok, körülnézek — mondtam. Megismerkedem azzal a vá­rossal, melyről annyiszor hallottam: „Légiveszély Baja!” Ebben a patinás, olaszos városban ért az első öröm. Pesttől idáig min­denhová beugrottam, mikor első verseskötetem megjelent. Itt kelt ej' az első. Amit én vettem meg. Már akkor feltűnt, milyen erkölcstelen város ez a Baja. A fiúk verseim helyett a lányokkal foglalkoztak. A lányok meg Inkább fagylaltot ettek, minthogy velem szóba álltak volna. i,Ö tompora, ó Maris!” — vérzett a lelkem, s akkor sírtam elő az emlékezetes verset. Búsan foly a Sugovica; Lefeküdt a ftbe Ica. Csingilingi rozmaring; Rövid volt rajta az ing. Odamentem, betakartam; Bizony isten jót akartam. Mondtam; — Ica, szeressél! ö meg: „Más nőt keressél!” Ezután bolydultak fel a városban a szülőanyák, s mint élet­­*" rajzíróim megemlékeznek róla, akkordban gyepálták meg lánykáikat, mondván: „Beste lelke! így játsszátok el a szeren­cséteket?! Nem arra tanítottalak benneteket, hogy jobb ma egy költő, mint holnap?!” Hátha még a Kossuth-díj eszükbe jut! Akkor talán fűbe is harapott volna valaki. Gondoltam, az idei könyvhétre már behegedtek a sebek, s talán ott felejtett könyvem is elkelt az önkiszolgálóboltban. Csa­lódtam. El sem lopták. Amiből kitetszik a város kulturáltsága. De mint jeleztem, becsapódtam. A város határában nem várt diadalkapu, a tűzoltózenekar szabotált, sőt, a tanácselnök is hiányzott, pedig mintha őt láttam volna, amint tálcán hozza elém a hagyományos bajai halászlét. Csak a szemem káprázott. Azért még reméltem. Addig költő az ember, míg sernél. Hátha a lovasbandérium lesz a meglepetés? És tényleg az Volt. Minden bajai ló trágyát hordott a határban. Hát ha az a büdös trágya fontosabb, mint az én bevonulásom, csak hordják. No, majd kárpótolnak a főtéren a fehérruhás szüzek — bizakodtam még mindig. Mit mondjak? Se szüzek, se mirtusz, se babér. A könyvhét főrendezője kedélyesen közölte, hogy a városban szeretik a sa­vanyú újkrumpli-levest. Abba főztek bele minden babérlevelet. De még csak az üzemek se álltak le jöttömre. Hát tudják itt, ki vagyok én?! Csak legyen vége az író—olvasó-találkozónak, aztán huss! Irány a Sugovica! M őst szóljanak hozzá. Potom ötvennégy, főből állt a közön­­• * ség. Jóindulatú népség, nem mondom, de legnagyobbrészt a középkorból. Lányok — hjuj! — sehol. Pedig mennyivel lelke­sebben szaval egy mai költő, ha szép combokat lát. Itt, Baján a Dunára viszik combjaikat a lányok, ahelyett hogy... Eh! Mit érek velük, ha csak gukkerral láthatom őket, lenge szoknyák alatt. Mondom, ötvennégy élemedett versrajongó várt, mikor szét­ment előttem a függöny. Engem ötvennégy. Na, mondjuk, meg a barátomat, akit Szintén költőnek tartanak. Tudom, önök mind­járt Móricz Zsiga bácsit hozzák fel tromfnak; hogy ő örült tíz embernek is. No, jó. De szó köztünk maradjon, hói van Móricz tőlem?! Rakott ő egy téglát is a szocializmus alapjaiba? He? Csak hagyjuk. Nem akarom őt fúrni, de megsúgom, hogy a szak­­szervezeti alapfokú szemináriumot se végezte el. Anyja paplány volt, azt akarta takargatni azzal, hogy gyalog járt, meg árokpar­ton is leereszkedett az emberekkel. Tipikus kispolgári baloldali túlzás. Porhintés. Demélem, értik a különbséget kettőnk közt? Egye meg a *» fene, ha már a nevem nem szerelték fel neon-betűkből a Türr István-emlékműre, legalább az aszfaltokat meszelték volna tele vele. Még azt se! Ez az a híres kultúrváros? Kecskeméten legalább megtiszteltek azzal, hogy a bábaképzős növendékeknek kötelező olvasmányként vásárolták meg verseimet. Hadd ismer­jék meg, milyen is a nehéz szülés. De itt, Baján? Az emberek csak dolgoznak, kanállal eszik a levest, lenyal­ják szájukról a sörhabot, s még a templomot sem zárták be jöttömre. Jellemző. De már minden mindegy volna, csak azokat a szép combokat tudnám feledni. Hjujj! Elsírta: TÓTH ISTVÁN A megnövekedett népművelés feladatokkal sok helye® nehe­zen birkóznak meg a községi művelődési otthonok vezetői. A követelmények számtalan eset­ben meghaladják a másodállás­ban dolgozó, vagy kellő szak­értelemmel még nem rendelke­ző vezetők erejét. A megyei tanács művelődési osztálya a Népművelési Tanácsadóval kö­zösen jól bevált tapasztalatcse­réket rendez a járási székhelye­ken a művelődési házak igazga­tói számára. A megbeszélést lá­togatás követi a környező köz­ségben, ahol a gyakorlatban is meggyőződhetnek a jelenlevők az elmondottakról. Nincs péns kiszállásra Legutóbb a dunavecsei járási művelődési házban gyűltek ösz­­sze megyénk művelődési házai­nak igazgatói. Szőllősi Zoltán, a dunavecsei művelődési ház igaz­gatója beszámolt a járásban végzett munkáról és panaszko­dott, hogy többszöri kérésre sem kapta meg az állami támogatá­son felül, kiszállási célokra kö­telezően előírt 6000 forintot. Ki­derült, hogy Kiskunhalas kivé­telével ezt a rendeletileg előírt összeget — a megyei tanács pénzügyi osztályának helytelen állásfoglalása miatt — kihúz­ták a költségvetésből. Hasonló a helyzet a napidí­jakkal is. Így csak keserves — és néha szabályellenes — pénz­ügyi manőverezéssel lehet biz­tosítani a — szintén kötelező — területi munka kiszállási költsé­geit. A nehézségek ellenére is — főleg Baján és Kiskunhalason — sokat javult a területtel való foglalkozás színvonala. A járási művelődési házak függetlenített munkatársai legalább havonta egvszer felkeresik és hasznos módszertani tanácsokkal látják el a művelődési otthonok veze­tőit, sőt ugyanezt teszik a mű­vészeti csoportok vezetői is, holott ez nem is lenne köteles­ségük. Figyelemre méltó a bajaiak „újítása”, akik a társadalmi ve­zetőség' mellett egy hattagú al­bizottságot is alakítottak. Az al­bizottság tagjai olyanok, akik beosztásuknál fogva sűrűn jár­nak vidékre, tehát minden külö­nösebb rpegerőltetés nélkül el­lenőrizhetik és segíthetik a köz­ségek művelődési otthonait. Gyors, rugalmas intézkedést Eléggé vegyes képet mutat a függetlenített igazgatók szakmai képzettsége is. a művészeti cso­portvezetők jelentős részének pedig hiányzik a működési en­gedélye. Igaz ugyan, hogy többen el­végezték a munkakörük ellátá­sához szükséges tanfolyamot, de a jóváhagyásra felküldött ideig­lenes működési engedélyük nem került vissza a megyei tanács művelődési osztályától. A tavaly nyári népművelési tanfolyam hallgatói például a mai napig sokat is adott a művelődési há zak munkájához. Szamosfalv Imre pedig a Népművelési Ta nácsadó nevében ígéretet tét arra, hogy a jövőben még töbt kiadvánnyal és rendszeres to vábbképzésekkel támogatják # területi munka megjavítását. Vadas Zsuzsa A FOG DALOM Az „A” betűsök már le is vizsgáztak. Délben megtudták, ki hasalt el a délelőtt érett­ségizők közül. Akinek sikerült, olyan boldog, hogy nem talál­ja helyét. A még ezután sorra kerülőknek újra és újra me­séli a tételek megoldásának sorsát. Aki túl van a szóbelin, nem képes megnyugodni, egy hely­ben maradni. Nem tud meg­ülni egy pádon, nem tud enni. Legjobb csak menni, menni, emlékezni, újra átélni, ami többé nem jön vissza. Elkövet­kezett, amiről a diáknóta szól: Én már többet, én már töb­bet gimnazista nem leszek. A kezembe, a kezembe Hn­­ratiust nem veszek ... Az élet első — és talán minden utána következőnél nagyobb — szellemi erőfeszí­tésétől megszabadult ifjú, a£i napokon belül írásban, hiva­talosan is „érettnek nyilvánit­­tatik”, olyan szabadnak érzi magát, mint a madár. De miért kavarog amott a lányok vadvirág-tarka cso­portja? Miért tódulnak arra­felé a felnőttek, ünneplős ma­mák, papák? Miért állt meg a busz, miért szállnak ki belőle nevetve az utasok? Sokan fényképeznek is. A főtér legforgalmasabb ré­szén különös figura vonzza magához a tömeget. Nyakig­láb fiú, amolyan tipikus „mgi blazírt képű”. Mezítláb, fekete tornanadrágban, meztelen fel­sőtestére panyókán vetett át­meneti kabátban, csupasz nya­kán fémszálas nyakkendővel, s fénylő kopasz fejjel — cézári méltósággal vonul a demonst­ratív épületek mellett. Kimér­ten lépeget, hősiesen tartja arcának komolyságát, egy pil­lantásra sem méltatja a gön­dör kacaiú lányokat. Megy, vonul. Húzza a cukorspargá­­ra kötött bokszos skatulyát, amelyben koszos tintatartó­ban, tintás szárú virágok re­zegnek. öt fényképezik, rajta de­rülnek. s ő annál büszkébben csapkodja pucér talpát az asz­falthoz. Most észrevette egyik tanárját; még jobban odaveri lábát a flaszterhoz. Arról van szó — mint a gyerekek újságolják —, hogy a fiú fogadalmat tett: ha si­kerül a vizsgája, ilyen dísz­menetben járja körül a fő­teret. Megérett... ! Megérett... ?? (í) ELÉRKEZIK az érettségi ta­lálkozó napja. A gimnázium ud­varán többé-kevésbé mindenki ott van már az öt év előtti osz­tálytársak közül. Beszélgetnek, örülnek egymásnak és dicseked­nek: én itt, én meg emitt he­lyezkedtem el, jó szakmát ta­nultam, a fizetésem ennyi, meg ennyi. Fényképeket mutogatnak egymásnak, nevetgélnek, éke­lődnek, láthatóan mindannyian boldogok, megelégedettek-Egyszer csak valaki megkér­dezi: — A „Pipitér” nem jött el? Szívből sajnálnám, ha elmarad­na. Jó pofa srác volt, kissé szél­lel bélelt, de a szíve egy darab arany. — Nekem írt, hogy jön. — Mondja másv-'aki, s a követ­kező percben egy kivér.hec’i Skoda áll meg a gimnázium vasrácsos kapuja előtt. „Pipi­tér” búvik ki belőle, szalad az udvarra, boldogan sorba ölel­geti a régi „srácokat”. Az egyik­nél azonban megtorpan. Csodál­kozva végignézi, aztán hátat fordít neki és kis megvetéssel a hangjában így szól: — Ezt az urat nem ismerem! De nem is érdekel. IJEDT CSEND, egy pillanatig egymásra merednek a volt osz­tálytársak, aztán kitör belőlük a kacagás: — Ne bolondozz, Pipitér! Hi­szen közülünk való! Együtt érettségiztünk! Nem emlékszel? — Nem. Nem emlékszem, hogy nekem — kegyelmes itr iskola­társam lett volna. Komolyra fordul a beszéd és °ipitér elmeséli az éttermi ta­lálkozást. Döbbenten nézik mindannyian Dölyíit... Ilyen volt ez a gim­náziumi négy év alatt is. Sok­szor kapott érte fejmosást. Most sem ártana neki — gondolják, de egyelőre senki sem szól. Dölyfi érzi a helyzet súlyát. Lassan odamegy Pipitérhez, le­hajtja a fejét... — Barátaim, kedves Pipitér, én ezennel bocsánatot kérek... elsősorban tőled, de mindany­­nyiótoktól és ígérem-.. Pipitér hirtelen átöleli. — Ne hülyéskedj, Dölyfikém, mert én most mindjárt elbőgöm magam! A BANKETTEN, éjfél után úgy két óra tájban Pipitér és Dölyfi összekapaszkodott a par­ketten és — veszettül ropták a táncot végkimerülésig. Dékány Ida Diószeghy Balázs: Tokaj (akvarell). isem kapták meg ideiglenes mű­ködési engedélyüket. Tanulási lehetőségekből pedig az idén sem lesz hiány. Június 20—30-a között tíznapos tanfolyam indul a függetlenített igazgatók szá­mára. Június első felében kez­dődik a tiszteletdíjas igazgatók egy-egyhetes gyermek- és klub­vezetői tanfolyama, Kiskunha­lason kezdetét veszi a három­éves levelező néptáncoktatás. Jelentkezni lehet még fototan­­folyamra, valamint a színjátszó rendező tanfolyam kéthetes nyá­ri foglalkozására is. Tervszerűbb legyen az elosztás Korlátozza a művelődési há­zak tevékenységét a szemléltető eszközök hiánya, vagy a beren­dezés korszerűtlensége. Televí­zió 20 művelődési otthonból hiányzik, lemezjátszó nincs 31 helven. s kellene legalább 20 rádió, 42 magnetofon és 2000 szék —, hogy csak a legfonto­sabbakat említsem. Dunavecsén — de másutt is — nincs fimvetítő, pedig a vi­déki ismeretterjesztő előadások­hoz éeető szükséeük lenne rá. Elhasznált, csúnya és hiányos a berendezés. Sajnos, megyénk községei, járási művelődési in­tézményeinél sehol sincs bizto­sítva a költségvetésben beruhá­zási keret. A művelődési házak vezetői által elmondottakból kiderült, hogy ha értünk is el eredménye­ket. még sok helven ..szorít a cioő”. Márpedi® aho®v dzamos­­falvi Imre. a Népművelési Ta­nácsadó vezetője mondta' el kell érnünk, hoev a művelődési házak közpnnHai lewenek pá­rasuk művelődési életének. Mifc a tennivalók ? A művelődési ház a népmű­velés minden áfában Példamu­tató legven. Például Dunave­csén kevés művészeti csoport működik, a meglevők foglalko­zásai is rendszertelenek, kevés a jó ötlet. A bajai műve>lődá<!i ház kivételével még jóformán sehol sem láttak hozzá a járás alapos foirpé'4'cébez. megisme­réséhez. Fontra feladat, tehát a községek kulturális, pn'itikaj és Gazdasági adatainak összegyűj­tése. Jelenleg legfontosabb tenni­való: Segíteni a nyári művelő­dési évad megszervezését, za­vartalan lebonyolítását minden községben. A tervek nagv része elkészült és nem egy közülük bátran foglalkozik új, korszerű, népművelési módszerek alkal­mazásával. Ilyen kis°ri»t a. kis­kunfélegyházi művelődési ház udvarán „mopresszó”. Kecske­méten. Kiskunféleavházán. Kis­kunhalason parkkönyvtár léte­sítése. Egvre fontosabb szerepet ját­szanak a művelődési házak éle­tében a klubok. * A tapasztalatcsere sok javíta­nivalóra hívta fel a figyelmet, de egyben hasznos útmutató-

Next

/
Thumbnails
Contents