Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-07 / 131. szám
1963. Kmius 7, péntek 3. oldal Ha mindenki egyet akar... Rohamosan fejlődő községek a kalocsai járásban Meggyőzően bizonyítja szövetkezeti útra tért parasztságunk társadalmi tudatának rohamos átalakulását az a körülmény is, hogy a községek fejlesztésére fordított erőfeszítések jelentékeny tényezőjévé vált_ az önkéntes, minden ellenszolgáltatás nélkül vállalt társadalmi munka. A községfejlesztésben nyújtott társadal-Mínosége: elsőosztályú Negyven holdon termesztenek expressz borsót az alpári Búzakalász Termelőszövetkezet gazdái. A termést, amelynek átadására eredetileg a Kecskeméti Konzervgyárral kötöttek szerződést, a két vállaial újabb megállapodása értelmében a MÉK felvásárló telepén keresztül értékesíti a tsz. Az expresszborsóból, valamint az egyéb fajtákból naponta csaknem 100 mázsát szállítanak az alpári telepre, ahonnan az áru nagy részét exportra küldik. Képünkön: Ü.jabb szállítmány érkezett a MÉK telephelyére. Tóth Sándor és Dávid István szövetkezeti gazdák rakják le a kocsiról a borsóval telt ládákat, s a súlyt Tubák Sándomé ellenőrzi. Segít neki a munkában Kovács Lucia, a Kecskeméti konzervgyár átadója is. A borsót egyébként elsőosztályúnak *- tnősítették. (Pásztor Zoltán felvétele) mi segítség eredményeinek mérlegelése után került nyilvánosságra az a tény, hogy a kalocsai járás 1961-ben és 62-ben is győztes lett a megyei vetélkedésben, Járási értékelések szerint az elmúlt esztendőben — tulajdonképpen 1960-tól kezdve már — a legjobbak között emlegetik Géderlakot. A lakosság odaadó munkájával, a községi erőforrások összefogásával építették meg a vízműhálózatot, új négytantermes iskolát hoztak létre, és a közelmúltban fogtak hozzá egy új művelődési otthon építéséhez. (Ügy tervezik, hogy 1963. november 7-ére ünnepélyesen átadhatják rendeltetésének.) 1962-ben előirányzatukat 104 százalékra teljesítették. Az egységnyi társadalmi ráfordítás az iskolaépítésben 83 forintot, a művelődési otthon építkezésénél pedig 107 forintot ért. A helyi statisztika azt mutatja, hogy az egy főre jutó társadalmi munkaérték viszont 173 forint. A községi tanács végrehajtó bizottsága az egész lakosság nevében vette át a vándorzászlót az 1961. évi teljesítmények jutalmául és szép helyezéssel vesz részt 1962-es verseny döntőjében is Géderlak lakossága. Jelentős eredmények születtek Dunapatajon. Eddig 2786 négyzetméter hengerelt aszfaltjárda, csaknem 4000 négyzetméter téglajárda épült fel, s minden folyóméterre 137 forint értékű társadalmi munka jutott például 1960-ban. Ugyanebben az esztendőben kezdték el a művelődési otthon építését is. Hasonló, vagy megközelítő értékű munkavállalásokról lehetne beszámolni a járás majd minden községében. Ma már nem kis gondja a járási tanács végrehajtó bizottságának és a helyi tanácsi szerveknek az egyre bonyolultabbá váló irányítás, szervezés — a társadalmi erőfeszítések rögzítése és számbavétele. Az ezzel kapcsolatos tájékozódást segíti elő a társadalmi munkák nyilvántartását szolgáló, helyileg rendszeresített szerződési nyomtatványok, statisztikai ívek használata. Az elvégzett társadalmi munkát minden esetben szabályos könyvelési módszerekkel számolták el, bejelentőlapokon rögzítették a helyszínen, és személyenként nyilvántartásokat vezetnek. A munkaszerződéssel kapcsolatos eljárást a tanácstagok végzik. Kisgyűléseken mérték fel a lakosság közreműködését, mint ahogy tanácstagi irányítással vitatták meg a községfejlesztési terveket is — választókerületenként. Az erőfeszítések, a végrehajtó bizottságok szervező munkája nyomán szép eredményeket hoztak. Jelenleg öt művelődési otthon építése folyik, több politechnikai termet létesítettünk iskoláinkban, új iskolaépületeket hoztunk létre, tantermeket bővítettünk, szövetkezeteink tagságának közreműködésével rendbehoztuk a járás területén a rossz állapotban levő földutakat, korszerűvé kezd válni járdahálózatunk, községeinkben szép művelődési otthonok töltik be hivatásukat, és törpevízműveink felépítése lehetővé tette az olyan, korábban „városi jellegű, szolgáltatások” megvalósítását, mint a vízvezeték. Községeink dolgozó népe látja, hogy véleményüket a tanácsok messzemenően figyelembe veszik. Értékeli a szervező munka egyre javuló színvonalát is, és helyesli, hogy a tanács sokat tesz a dolgozó tömegek életkörülményeinek javítására. Sántha László, a Kalocsai Járási Tanács V. B. titkára óén oktató úgy osztotta szét a feladatokat, hogy egy-egy fiú állandóan csak egy műveletet végez. Besulykolódik arra az egy részletre, gyorsabban, jobban csinálja. Ez időnyerés úgy is, hogy munkájuk nem tördel őzik szét szerszámcserére, járkálásokra. Most már értem, miért maradtunk le mind jobban, jobban. Fáj, de nem követem a példájukat. FEBRUÁR 28. A műhelyfőnök megmosta a fejem a viszszaesésért. Hallgattam, nem árultam el, hogyan szaladtak előre a többiek. Egy kicsit nekik is igazuk van: határidő előtt kérik a megrendelést. Kiszámítottam, hogy ha átvenném az „ügyes szervezést”, három helylyel előre ugranék a versenyben. Így utolsó előtti leszek — csapatommal. Nem bánom. Ügy érzem, a tanulókat lopnám meg, ha az egész üstház elkészítése helyett egy-egy szürke részfeladatra szorítanám őket. MÁRCIUS 20. Semmi kedvem nem volt naplóírásra. De most Temesire, legmakacsabb tanulómra vagyok kíváncsi. Mi lesz vele? Bikaerős gyerek. — Majd fellök. ha bírálom, amit csinál. Azért se dolgozik jobban. Ma annyira kihozott a sodromból, hogy majdnem elvesztettem a fejem. Akármit kérdeztem tőle, csak hallgatott. Konokul maga elé meredt, csak arcizmai feszülésén látszott, hogy legszívesebben nekem ugrana. Csak hát szélesebb még a vállam, mint az övé. MÁRCIUS 22. Ma Varró Lacival próbáltunk a lelkére beszélni — az irodában. Falrahányt borsó volt minden kísérletünk. Bozsó Pista benézett ránk, s odakiáltott: „Mit teketóriáztok ezzel a huligánnal? Keverjetek le neki egy párat, biztosan megjön a hangja!” — Majdnem Pistának adtam egyet. Kikísértem, megmondtam neki a magamét. Mikor visszaültem Temesi mellé, mintha enyhült volna a dacossága. Rám-rám pislogott, látszott, küszködik már. Aztán megtört a jég, — szólt: „Oktató elvtársak. Tudják, hogy nekem csak nevelőanyám van? Én még meleg szót nem kaptam senkitől. Mielőtt munkába jövök, kiganézok, megfejem a tehenet. Este tizenegyig nincs megállásom. Könnyű a többieknek rendesnek lenni. Nekem csak ez a két öklöm van, hogy megmutassam, érek annyit, mint a dédelgetett gyerekek ... Hadd legyek én felelős a rendért, szerszámok elrakásáért. Csapassanak ki, ha panasz lesz rám.. .” ÁPRILIS 3. Temesi állta a szavát. Ha az én kiszólásommal — „Nem hallottad? Kommen Sie hirtelen!” — rákiált valakire, hárman is ugranak neki. JŰNIUS 15. Nyugodt lélekkel vizsgáztattam a tanulókat. Másodikok lettünk. Ma volt a búcsú. Alig tudtam megszólalni, mikor Temesi — a tanulók nevében egy helyes kis vekkerórát adott át ajándékba. Oktatói munkám első éve így ért véget. JŰNIUS 16. Megvettük a motort. Száguldoztam a városban Katival. Csak úgy repesztettem. A tejcsarnoknál nem vettem észre a tiltó jelzést, és bekanyarodtam. Mindjárt ott-termett egy rendőr. Úszott egy betétlap. Délután Katit az udvaron tanítottam motorozni. Magyaráztam: berúgni, közben adogatni a gázt, befogni a kuplungot, első sebességet venni, s lassan kiengedni a kuplungot. Kati megcsinálta, de a kuplungot hirtelen ráengedte. A gép megugrott, öt centivel odébbvitte a galambost. Nejem feltartott kézzel száguldott a kerítésnek. Csak három lécet vert át, aztán elesett. Kicsit kék foltos a lába. Csupa öröm ez az élet... TÓTH ISTVÁN HELYI POLITIKA C okszor elhangzik manapság — igaz elismerésként —, hogy nálunk most jó a politikai légkör, a párt- és az állami vezetés jól dolgozik, helyes határozatokba foglalt elképzelések születnek, amelyek sokoldalúan lendítik a szocializmus építését. A helyes célkitűzések megvalósítása, a határozatok testet öltése lényegében „lent” dől el: az üzemben, a vállalatnál, a közigazgatási egységekben. S nem kismértékben a vezetőkön múlik, hogy helyesen értelmezik-e a határozatokat, annak szellemében intézkednek, cselekednek-e, hogy a „lenti” célkitűzések, tervek, az adott konkrét viszonyokra épülnek-e? A „lenti” munka összessége a helyi politika, amely megvalósítja az országos elképzeléseket. A helyi politika számot vet az emberekkel, a természeti adottságokkal, a gazdasági színvonallal és ezt összeméri a népgazdaság igényével. Sok tennivaló van. Legfontosabb a termelés sokirányú fejlesztése, megyénkben főként a mezőgazdasági termelés fellendítése, ennek kapcsán a termelőszövetkezetek megszilárdítása, a szakosítás, a művelődési feladatok megoldása, amely egyidejűleg az emberi tudatot is átalakítja, segíti a szocialista embertípus kialakítását. Fontos tehát, hogy a helyi párt- és tanácsvezetők az országos célkitűzéseket helyes módszerekkel, összhangban valósítsák meg a konkrét viszonyokkal. Csak így lehet közvetlen célunkat, a második ötéves terv sikeres teljesítését biztosítani. A községfejlesztésben megy eszerte elért eredmények a helyi politika sikerei, gyorsan látható eredményei, új járda, út, mélyfúrású kút, művelődési ház stb. formájában. Ezeknek a létesítményeknek nagy lelkesítő ereje van, és ez az erő hatalmas tartalékot is képez. Gondoljunk csak a kalocsai vagy a kiskőrösi példára, ahol a lakosság széles körű közreműködéssel, társadalmi munkával segítette és segíti ma is a város, a község fejlesztését. És micsoda öröm, ha egy járdaszakasz, út vagy egy művelődési ház elkészül, hiszen mindegyik egy-egy lépcső a község fejlesztésében, szebbé tételében, az egyre növekvő igények kielégítésében. Természetesen, hogy örülnek ilyenkor az emberek, és készek segíteni a továbbfejlesztést is. Talán még ennél is nagyobb jelentőségű — bátran mondhatjuk — az a nagy természetátalakító munka, amely most megyénk homokterületein főijük. Itt is számottevő társadalmi erők működtek közre, kezdve a telepítendő területek felmérésétől, egészen a vessző földbe kerüléséig. A választások előtti nagy beszélgetések során számos okos javaslat hangzott el. Ezek az élet minden területére vonatkoztak, buzdítást adtak a további munkához, és egyben szinte figyelmeztették a városok, községek leendő vezetőit, hogy egy-egy feladat végrehajtásában mennyire szükséges igénybe venni a tömegek javaslatát és közreműködését. Uogy miként kell az adott ** terület politikáját kialakítani, arra követendő példát mutatott a megyei pártbizottság, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezése során figyelembe vette a megye termelési sokrétűségét, amely a talajviszonyokból, a belterjes kultúrák, a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés nagy arányából adódik, másrészt a homoki szántóföldi gazdálkodás külterjességéből. A fekete földű területeken, ahol döntően szántóföldi gazdálkodás folyik, zömmel mezőgazdasági termelőszövetkezetek alakultak. A homokterületeken pedig alacsonyabb típusú szövetkezetek. Itt is tet, tek különbséget az átszervezés során. Az aktív szőlő- és gyümölcstermesztő vidékeken szakszövetkezetek, a gyenge homoki területeken, ahol még kismértékű a szőlőtermesztés és döntően külterjes szántóföldi gazdálkodás folyik, termelőszövetkezeti csoportok létesültek. A jó példát az élet igazolta. Ezt a módszert kell alkalmazni széles méretekben az élet minden területén, a községekben, vagy egy-egy gazdasági egységben. Természetesen • más a tennivaló, ahol termelőszövetkezetek, más, ahol termelőszövetkezeti csoportok, vagy szakszövetkezetek jöttek létre. Nyilvánvaló, ahol erősek a termelőszövetkezetek, ott jelentősebb beruházásokat lehet megvalósítani az üzemszervezés továbbfejlesztése érdekében, szóba jöhet a készpénzfizetés a jövedelemelosztásnál. Ezekben a termelőszövetkezetekben rendszerint jó a vezetés, magasfokú a tagság öntudata, szilárd a munkafegyelem, tehát ily módon lehet előre lépni. A gyenge termelőszövetkezetekben elsősorban a vezetést szükséges megszilárdítani, a munkafegyelmet kell erősíteni, és a termelőszövetkezet természeti adottságait, gazdasági helyzetét figyelembe véve meghatározni a jövedelemelosztási módszert. Még ma is gyakori eset, 1 1 hogy egy község határán belül, azonos körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetekben, az eredményességi mutatók között óriási különbségek vannak. Egy adott község határában van jó és rendkívül gyengén gazdálkodó termelőszövetkezet, ami nem indokolt, hiszen a körülmények azonosain Ez nemcsak a termelőszövetkezetek vezetőségének, tagságának, hanem a község és a járás vezetőinek is a mulasztása. Nemrég irtunk arról, hogy a gyenge termelőszövetkezeteknél rendkívül alaposan, mélyrehatóan szükséges elemezni a gazdálkodás helyzetét, mert csak így lehet megszüntetni a hibákat. Az előtervezéseknél már most figyelembe kell venni a múlt évi tapasztalatokat, már lehet valamelyest előbbre lépni a helyi igények kielégítésében, alaposan felmérve a helyzetet, elemezve a lehetőségeket, megragadva a legdöntőbb tennivalót. Aheljti politika kialakítása bátor, előrelátó vezetőket igényel. Van olyan vezető, akinek legfőbb gondja, hogy „ne érje szó a ház elejét”. Nem lát túl az általa vezetett üzem, vállalat kapuin. A másik típus, aki az általános munka mellett feláldozza kényelmét, bizonyos kockázatot is vállalva új és új feladatok megoldására törekszik. A jó vezető mindig keresi, kutatja a lehetőségeket, miként lehetne előre lépni, hogyan oldhatók meg legeredményesebben, legjobban az országos határozatok, célkitűzések „aprópénzre váltása”. Mindenki a maga területén egy-egy helyi részfeladat jó elvégzésével segítheti a nagy alkotások megszületését. Az egyén, a vezető előtt soha nem álltak olyan nagy lehetőségek, mint most. Az ember igazi szabadsága az alkotásban bontakozhat ki. Természetesen egyedül egy vezető nem oldhatja meg a feladatokat. Csak a vezető testület tagjaival való együttműködéssel, mások okos véleményének figyelembevételével. így együttes erővel a helyi körülményekre épülő helyes politikával, és a tömegek bevonásával lehet megvalósítani az országos célkitűzéseket. A jó általános politika feltétele a jó helyi politika, és fordítva, a konkrét viszonyokra alkalmazott „lenti” munka segíti aa országos célkitűzések megvalósítását. KERESKEDŐ SÁNDOR
