Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-01 / 126. szám
1933. június 1, szombat 5. oldal Első örömök Pár hónapja került csak Farkas Margit varrónőnek a kecskeméti Ruhaipari Vállalathoz. Igyekvő, szorgalmas munkája máris megtermetté a gyümölcseit: — a 3-as szalagon, ahol dolgozik, 112 százalékos teljesítményt ért el, és munkatársaival most azon fáradozik, hogy elnyerjék a Szocialista brigád kitüntető címet. Míg keze alatt színes kartonszoknyák tucatjai készülnek el, terveket sző. örül, mert rövidesen elkészül — a KISZ lakásépítési akció lóvoltából — az új háromszobás lakás, saját tulajdona. ÉIiETKJÉP PEDAGÓGIA A megyénkben szép sikerrel, nagy érdeklődés mellett lezajlott író—olvasó-találkozók egyikére gördült velünk a megyei könyvtár takaros mikrobusza. Fővárosi és megyénkben írók és költők közt folyt a kedélyes, vidám hangulatú, baráti beszélgetés. Meghánytuk-vetettük mai irodalmunk kérdéseit, majd szóba került a család, az otthon. A sziporkázóan szellemes, fiatal, József Attila-díjas író — vendégeink között talán a legnépszerűbb a megyében — hátra simította a homlokába hulló, rakoncátlan, barna tincset, majd mosolyogva fogott története elmondásába. — Kisanna, a nagylányom, a múltkoriban házi feladatot kapott. A többi között öt magyar író és öt költő nevét kellett felsorolnia. Az írókkal még nem volt semmi baj — gondolhatjátok, hogy „hivatalból” személyesen is jó néhányat ismer —, hanem a költőkhöz érve megmakacsolta magát. — Hiszen naponta kézbe veszed a műveiket — nógattam. — Jó pár dedikált kötet van a könyvszekrényben! — Nem tudom — hajtogatta a kislány. Türelmetlenné váltam, de lenyelve ingerültségemet, szelíden kérdeztem: — Te, Kisanna, nem tudod véletlenül, hogy ki énekli a ,yReszket a hold a tó vizén” kezdetű örökbecsű műalkotást? — Dehogynem! — csillant fel az új témára a szeme: — a Lehel! — ...és a „Ventiquattro mille baci”-t? — Celentano. — Nna, látod... Hát, ha ilyen pompás felkészültség mellett nem tudod öt magyar költő nevét az emlékezetedbe idézni, akkor nem vagy a lányom! Három perc múlva Kisanna jelentette, hogy elkészült a házi feladattal. —a —r Országos konferencia az Hiúság kulturális neveléséről A KISZ Központi Bizottságának kulturális osztálya csütörtökön és pénteken országos konferenciát rendezett az ifjúság kulturális neveléséről, a kulturális szemle 1963—64. évi irányelveiről. Nádasdi Józsefnek, a KISZ KB titkárának megnyitó beszéde után Szabó János, a KISZ KB kulturális osztályának vezetője tartott bevezető előadást. A vitában részt vettek a megyei tanácsok népművelési csoportvezetői, a szakszervezetek megyei tanácsai, a MESZÖV-ök kulturális felelősei, a TIT megyei titkárai, a Fővárosi Tanács, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a TIT fővárosi képviselői. A zárszót Bíró Vera, a Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője tartotta. (MTI) Szakadékba zuhant Tagja volt annak a tizenkét tagú traktoros brigádnak, amely a Kerekegyházi Gépállomásról indult el és a Monori Állami Gazdaság pándi üzemegységében végezte feladatát. Borbély Károlyról van szó, aki ez év március 29-én lett traktoros, április 16-án pedig baleset következtében meghalt. Az erről szóló vizsgálati jegyzőkönyv szerint a tizenkét tagú brigád Kerekegyházáról vontatóval utazott munkahelyére, ahol nem sokkal később munkába álltak. Az ismeretlen területen eddig még ki nem derített okokból kifolyólag, Borbély Károly 9 óra után munkahelyéről az üzemegység központja felé indult. Mivel a területet nem ismerte, a sötétben eltévedt. Az egyik emelkedő után meredek lejtő következett, a végén az út jobbra kanyarodott, amely 15 fokban egy négyméteres szakadékba torkollott. Az út szakadék felőli oldalán sem bokor, sem útpadka nem volt. A lejtőn lefelé haladva, a gép sebessége elérte a 30 kilométert. Vezetőjének figyelme balfelé irányult, s közben a jobb oldalon húzódó szakadékot nem vette észre. Az erőgépet fokozatosan jobbra kormányozta, míg a szakadékba zuhant, és meghalt. Vizsgálva a baleset okait, kiderítették, hogy Borbély Károly halálát az erőgép gyenge világítása, gyakorlatlansága, valamint az ismeretlen, járatlan, szakadékos út okozta. Az eset arra sarkallta a Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi csoportját és a Gépállomások Igazgatóságát, hogy hathatósabb intézkedéseket tegyenek a fiatal traktorosok megfelelő munkába állítására, munkájuk fokozottabb ellenőrzésére. Ezt azonban a tragikus eset előtt is meg kellett volna tenni. V. K. Nagy az érdeklődés a Szegedi Szabadtéri Játékok iránt A Szegedi Szabadtéri Játékok idei előadásai iránt már most, csaknem két hónappal a július ?0-i megnyitó előtt nagy az érdeklődés a helyi idegenforgalmi hivatalnál. Csaknem minden európai országból jelentkeztek már egyéni turisták, sőt az Amerikai Egyesült Államokból is kérték már, hogy biztosítsanak számukra szállást a szegedi ünnepi hetek idején. A párizsi Francia—Magyar Baráti Társaság azt jelentette, hogy négy-öt autóbusszal mintegy háromszáz vendéget hoz majd az egyes előadásokra. A poznani Lengyel— Magyar Baráti Társaság szervezésében szintén háromszáz turista érkezik a játékok időszakában Szegedre. A poznaniak többsége szabadsága egy részét is Szegeden tölti. A bejelentés szerint általában hét-nyolc napig maradnak majd a vámosban. Részükre gazdag szórakoztató programot állítanak össze. Nagyobb turistacsoportok érkezését várják Csehszlovákiából, Bulgáriából és az NDK-ból is. A hazai érdeklődés szintén számottevő. Eddig 22 800 vendégnapra foglaltak szállást nagyipari üzemeink, Miskolc, Tatabánya és Salgótarján munkásai. A rendelkezésre álló mintegy százezer jegy közül eddig több mint tízezret juttattak el a szegedi megrendelőknek és harmincezret az ország különböző IBUSZ-irodáinak. Három hangjátékot mutat be a rádiószinház Június első felében három hang játékot mutat be a rádiószínház. Június 4-én tűzik műsorra Illés Endre Félelem című drámáját. Az 1944-ben játszódó történet főszerepeit Szakáts Miklós, Bitskey Károly és Temessy Hédi alakítja. Június 8-án Peter Karvas csehszlovákiai író Diplomaták című rádiókomédiáját sugározza a Kossuth-adó. A szatíra a Távol-Keleten folytatott angol diplomáciai tevékenység görbe tükre. Az eredetileg színpadra írt művet Pándy Lajos alkalmazta rádióra. A főszerepekben Ruttkai Évát, Páger Antalt és Gábor Miklóst hallhatjuk. Másnap A titok címmel mutatják be Bazsov szovjet író ifjúsági rádiójátékét. (MTI) Rövid ismeretség Az ember sosem lehet elég óvatos! Különösen, ha utazgat a nagyvilágban! Ilyen tapasztalatokat szerzett Kari barátunk is, amikor az üdülő sétányán fiatalemberhez illő merészséggel és bátorsággal megszólított egy ifjú hölgyet: — Viszontláthatom, kisasszony? A fiatal hölgy a fejét rázta, de válasza cseppet sem volt barátságtalan: — Nem vagyok kisasszony. — N-e-m? — Nem. — Kár; — Talán ... — Asszony — Igen. — És a férje? — A férjem otthon maradt, egyedül vagyok itt. Kari barátunk lehetőséget szimatolt. — Akkor talán mégis folytathatnánk ... Az ifjú hölgy arca elkomolyodott; — Nem ... Először is, általában nem csinálok ilyesmit, másodszor, az egész üdülőhely tudja, hogy férjes asszony vagyok és a férjem nincs itt. Mit szólnának az emberek, ha hirtelen együtt látnának magával? — Az embereknek azt mondanánk ... — Nos? — Azt mondanánk, hogy a férje vagyok és váratlanul megérkeztem. Az ifjú hölgy megállt. — Ügy látszik, fiatal barátom, ezúttal nem esett a feje lágyára! — Egyébként sem! — Nyilván; — Tehát? Beleegyezik? — Lehetetlen! — mondta nevetve az ifjú hölgy, és hevesen rázta a fejét. És mégis lehetett. Amikor Kari barátunk három órával később kezében bőröndjeivel belépett a szállodába, ahol Zil három hét óta lakott, megkérdezte: — Rendelt a feleségem részemre szobát? — Igen. A második emeleten. — Köszönöm. Kari barátunk vidáman cipelte fel bőröndjét, átöltözött és rövidesen, a kellemes várakozás gyönyörétől ragyogva — hiszen a férfiak oly büszkék apró győzelmeikre —, megjelent a szálloda ebédlőjében. Egy pincér sietett elébe. — Szeretnék a teraszon vacsorázni a feleségemmel, van erre lehetőség? — kérdezte Kari. — Sajnos, nincsen. — Foglalt talán minden asztal? — Asztal még csak volna — válaszolta a pincér —* de őnagysága egy negyed órával ezelőtt elutazott; — Elutazott?? Kari reményei szertefoszlottak. — Elutazott? ismételte. — Igen. — Üzenetet nem hagyott? — De igen — bólintott a pincér. Itt hagyta a három heti tartozását. Azt mondta: „Amint este megérkezik a férjem, adja át neki a számlát.” Jr. Hanns Rosier A tanév vége előtt Alig pár nap választ el bennünket a tanév végétől. De ez a pár nap a legizgalmasabb. Most azokról a tanulókról szeretnék néhány szót szólani, akik számára ez az év vége „sorsdöntő”. A tanulók egy bizonyos százaléka igen könnyen veszi a tanulást. Minden fontosabb számukra a rendszeres tanulásnál. Van idejük sportra, szórakozásra, de a tanulásra annál kevesebb. Ezért aztán a sebbel-lobbal végzett, felületes tanulásból vajmi kevés marad meg bennük, és amikor elérkeznek az év végi ismétlések, úgy állanak a már tanult,, és talán többször átismételt anyag előtt, mintha az számukra teljesen új lenne. Pedig az iskolai munka lé’ ’e most az ismétlésekkor mutatko - meg. Ki az, aki összefüggésében látja az egész évi anyagot? Ki az, aki nemcsak órákra tanult, hanem egy-egy tantárgyat összefüggéseiben- tekintett át? És az, aki csak néha-néha, számításból tanult meg egy-egy órai anyagot, most a legnagyobb zavarban van. Mit tegyen, hogy az év ne legyen számára elveszett idő, mit tegyen, hogy valahogy mégis megmentse magát az osztály megismétlésétől? Ilyenkor, év vége felé, benépesülnek a szülői fogadók. Sok szülő keres fel bennünket. Minden eszközzel igyekeznek a tanárnak bebizonyítani, hogy az ő gyerekük szorgalmas, alapjában véve rendes gyerek, de „valahogyan nagyon peches”, valahogyan olyan szerencsétlen, hogy mindig pontosan akkor kerül rá a sor, amikor a legnehezebb, legkényesebb és a legnagyobb mennyiségű anyagot kell visszaadni. Nagyon szépen meg kell kémünk a kedves szülőket, ne legyenek gyermekeik cinkosai. Sokkal helyesebb, ha a szülő őszintén feltárja gyermeke hibáját, lustaságát, „haszontalanságát” és kéri a pedagógus segítségét. Talán még az utolsó napokban is akad lehetőség a javításra. Csak ebből vonja le a szülő a tanulságot, és fogadja meg magában, hogy a jövőben rendszeresen ellenőrzi, irányítja gyermekét, és nemcsak az év végén keresi fel a pedagógust. Egy másik típus: az a tanuló, aki az egész évben könnyen vette tanulmányait, most teljesen összeroskad. Nem hallani mást tőle, mint azt: „Most már úgyis minden mindegy. Most már nem lehet javítani. Már eldőlt az érdemjegyem. Már kialakult rólam a végleges vélemény.” Annyit siránkozik az ilyen gyermek, hogy szinte beleszuggerálja a szülőbe a megváltoztathatatlant. El kell mondanom egy esetet. K. Gy. ismétlő tanuló a VIII. osztályban. Az év eleje óta alig volt más felelete, mint elégtelen. A tanuló lehangolt, kedvetlen volt. Szinte lerítt róla az unalom, a nemtörődömség. Meg is mondotta: ő úgy érzi, hogy elveszett ember. Számára itt nincs hely és nincs lehetőség, és éppen ezért egyáltalán nem tanul. Több pedagógus összefogott, és megkísérelte meggyőzni álláspontjának helytelenségéről. Megbeszélésre ültünk össze szüleivel, és a tanuló „megpróbálta” — mint mondotta — a tanulást. Becsületére kell mondani, szorgalommal, nagy erőfeszítéssel tanult, és egyik sikeres felelete után a másikat szerezte meg. Nem szóltunk neki semmit, ő jöjjön hozzánk azzal: „Érdemes tanulni, és ha a hátralevő időt sikerül jól felhasználnom, talán... talán, még a közepes rendűséget is elérem.” És elérte. Most, az év vége előtt pár nappal, azzal állított az osztályfőnöke elé, hogy a menynyiségtan tanára kijelentette: őt már ebben az évben nem felelteti: mert szép munkája alapján nyugodtan adja meg neki a 4-es érdemjegyet. Ez csak egy példa, de van ilyen sofe És örömmel látjuk, hogy a reménytelen tanulók száma nagyon csekély. Nincs elveszett ember, de a veszélyt csak szorgalommal és megfelelő tudással lehet elkerülni. Or. D. P.
