Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-06 / 130. szám
1963. Június 6, csütörtök 9. oldal Előfizetés vagy árusítás? 4 pártfolyóiratok terjesztésének tapasztalatai a kecskeméti járásban A párt kiadványok terjesztését a múlt év végéig főként példányonkénti árusítással végezték a kecskeméti járásban. Az előfizetések többsége a pártszervezetek, hivatalok, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek költségvétésének terhére történt. így sokan úgy gondolták a vezetők közül is, hogy külön nem kell előfizetniök, hiszen úgyis olvashatják a pártfolyóiratokat. Az árusterjesztés igen sok hibával járt. A pártszervezetek egy részéhez egyáltalán nem jutottak el a kiadványok, vagy nem a szükségletnek megfelelő mennyiségben, és nem azok számára, akiknek íródtak. Olvasatlanul hevertek a szekrények mélyén, sőt, előfordult az is, hogy felbontatlanul visszaküldték a csomagokat a Kossuth Könyvkiadónak. Igen sok hiba akadt az elszámolás körül is. A járási pártbizottság korábban felhívta a pártszervezetek figyelmét, hogy a folyóiratokat ne küldjék vissza. így azután sok pártszervezet több hónapon át, néha egész évben nem számolt el. Ilyen volt a tiszakécskei Szabadság Termelőszövetkezet, a Kerekegyházi Gépállomás, az orgoványi községi pártszervezet. Az sem volt helyes, hogy a pártkiadványok árát a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok a szociális és kulturális alapból fizették ki. E tapasztalatok birtokában a járási pártbizottság az utóbbi időben igen fontos feladatának tekintette a terjesztés körüli hibák felszámolását. A cél az volt, hogy a politikai kiadványok terjesztése és tanulmányozása a pártmunka szerves részévé váljon, a dolgozók minél szélesebb tömegei tanulmányozzák és ismerjék meg általuk pártünk politikáját, a marxizmus—leninizmus eszméit, a nemzetközi és belpolitikai helyzetet. Változtatni kellett azon a szemléleten is, amely szerint a pártfolyóiratok csak a párttagoknak íródtak, s a pártonkívüliek kezébe nem valók. Tavaly novemberben és decemberben a járási pártbizottság a járás minden községében felmérte a terjesztés helyzetét és megtette a szükséges intézkedéseket. Legfőképpen meg kellett változtatni az előfizetéses és árus példányok arányát. A pártbizottság egyelőre nem tartotta szükségesnek a példányszám emelését, legfeljebb ott, ahol indokolatlanul kevés pártfolyóiratot terjesztettek a korábbi években. A fáradozások igen jó eredménnyel jártak. Az előfizetések révén ma már a párt ideológiai és politikai folyóiratai eljutnak a párt-, állami és gazdasági vezetőkhöz, a párttagokhoz, és azokhoz a pártonkívüliekhez, akik behatóan érdeklődnek a párt politikája iránt. Jól bizonyítják a fejlődést a számok: 1962-ben 450 pártfolyóirat járt a járás községeibe, közülük 177 volt előfizetéses. Ma ezer fölött van a szétküldésre kerülő pártfolyóiratok száma, előfizetéses közülük 890. Különösen nagyot emelkedett a Társadalmi Szemle példányszáma (39-ről 278-ra) és a Nemzetközi Szemléé (41-ről 310-re). Amíg bizományosokkal terjesztette a Kossuth Kiadó a pártfolyóiratot, sűrűn fordultak a pártbizottságokhoz a titkárok és a propagandafelelősök, hogy ne küldjenek nekik olyan sok anyagot, nem tudják eladni. Tavaly, az év elején, a lajosmizsei párttitkár állt elő ezzel a kéréssel. Valóban, halomban állt náluk az eladatlan pártfolyóirat — mert hónapokon át senki se törődött vele, hogy tovább adják a párttagoknak. Pedig akkor a községbe mindössze 11 Pártéletet, nyolc Társadalmi Szemlét és mindössze egyetlen példány Nemzetközi Szemlét küldtek. Ma ezekből a folyóiratokból 55, 50 és 95 példány jár. Azonkívül kilenc Béke és Szocializmus. Hasonló a fejlődés Orgoványon, és a többi községben is. Az eredmények önmagukért beszélnek. A következő hónapokban arra törekszik a járási pártbizottság, hogy ahol még árusterjesztés folyik, ott is mind többen fizessenek elő a pártfolyóiratokra. így válnak a pártkiadványok valóban a tömegpolitikai munka fontos eszközévé. VEZSENYI ISTVÁN LU l ' ■■ 1 ----------- - ...... majd csak kiötlenek valamit. Egy éjszaka öt szórakozóhelyet járnak végig. Mindenhová taxin mennek. Gyorsan nyakára hágnak Jóska pénzének. Sürget az idő, most már pénzt kell szerezni. De hogyan? A döntést későbbre halasztják, mert idő közben Györgyi meghívja őket egy jó „házi bulira”. Györgyi szülei ugyanis kisöccsével együtt a Balaton mellé utaztak nyaralni. A szülők a lányt bőséges élelemmel és pénzzel is ellátták erre az időre. A lány azzal bújt ki a nyaralás elől, hogy az üzemből nem engedik el. Ennek valóságáról a lány szülei nem győződtek meg. így hát szabad volt a vásár. Egy jó „házi buli” megszervezésének minden feltétele biztosítva volt. S a „kitűnően” sikerült „házi buli” hogyan folyt le? Erről Jóska és Tibi is csak igen szűkszavúan vallanak. így csupán találgatásokra vagyok utalva. Csak Györgyi unokaöccse kotytyantotta el magát, amikor elmondta, hogy a buli után Tibi és Györgyi egy szobában aludtak. Talán a legjellemzőbb, amit erről a házi buliról Jóska mondott el a tárgyaáson: — Ez a házi buli igen jól sikerült. Jobban nem is sikerülhetett volna. — S meddig tartott? — kérdezem. — Három napig — vágja rá mosolyogva Jóska. Egyébként Jóska valóban nem hazudott: az aranyélet valóban három napig tartott, mindaddg, amíg a „házi kisasszonynak” a pénzből és az élelmiszerből tellett. S vajon Jóska és Tibi a sok földi jót, a szíves vendéglátást mivel hálálták meg Györgyinek? Ezt is elmondom most, mert az ügy tényállásához hozzátartozik és rávilágít a két jó barát gátlástalan magatartására. Már harmadnapon, amikor Györgyi a közértbe ment tejért, Tibi előállt tervével: meg kell szerezni a munkásőr pisztolyát, ő tudja, hogy a fegyvert az íróasztalban hol tartja, sőt azt is kipuhatolta, hogy az íróasztal kulcsai egy cipzáras aktatáskában az íróasztalon vannak. Jóskának viszont az öngyújtók és golyóstollak kellenek, amelyeket Györgyi előző nap mutogatott neki. De miért kell Tibinek a pisztoly? Ezt még Jóska sem tudja. — Ne törődj vele. Most cselekedni kell — mondja Tibi rejtélyes mosollyal. Nem is olyan nehéz... Az asztalon fehér cédulákra gépelt tételek. Megannyi kérdőjel. „Mit rejtegetnek vajon? Hátha éppen azt húzom, amiből leggyengébben állok!” — tükröződik félreérthetetlenül az arcokon, de csak az első nekigyürkőzés nehéz. Mert a feleletekből kiderül, hogy a kecskeméti dolgozók általános iskolájának vizsgázó VII. osztályosai nem jöttek készületlenül. Suhajda László, a MÁV fűtőház fiatal segédmunkása magyarból vizsgázik. Vörösmarty Mihály életét ismerteti, folyékonyan, biztos tudással, csak a nyelvtannál kell egy kicsit a vizsgáztató tanárnak „besegíteni”. Na, de most aztán egész életére megjegyzi, még ha álmából ébresztik, akkor is megmondja, hogy mi az a melléknévi igenév. Szíjjártó Ferencné magyar történelemből felel. A kalandozások korát húzta, s míg férje a folyosón „drukkol” — egyébként együtt járnak iskoiskolapadban. Furcsa érzés újból tanulni, de nagyon jó. A tanárok is olyan kedvesek... Igaza van Kiss Józsefnének. Minden elismerés megilleti a dolgozók általános iskolájában tanító pedagógusokat, akik nagy szeretettel és türelemmel vezették rá a tudás ösvényére felnőtt növendékeiket. Igyekeztek meghitté, közvetlenné tenni a tanítás esti óráit, s az eredmény őket igazolja. — Az eddigi vizsgák tapasztalatait leszűrve — mondja Raits Annamária, a Művelődésügyi Minisztérium Felnőttoktatási Osztályának munkatársa — Kiskunfélegyházán és itt találtam ilyen alapossággal felkészült felnőtteket. A most vizsgázók zömén látszik, hogy lelkiismeretesen dolgozott egész éven át. Különösen az tetszett, hogy minden tantárgyban észreveszik a lényeget, tehát nemcsak „magolnak”, hanem értik is a tanultakat. Sajnos, a fiaA vizsgabizottság tagjai elégedettek. A feleletek a dolgozók jó felkészüléséről tanúskodnak. lába —, bebizonyítja, hogy nemcsak a konzervgyári munkában jártas, hanem a történelemben is. Három tanteremben folyik a vizsga. Míg az elsőben Pólyák Sándor, a Ruhaipari Vállalat szabója ragyogó arccal, szabatos mondatokkal idézi a hellenizmus korának virágzó kultúráját, a szomszédban Faragó József Nagy-Britannia természeti adatait sorolja, és az utolsó teremben Kiss Józsefné szoroz a tábla előtt. — Ügy izgultam, de most már látom, nem is olyan nehéz — meséli vizsga után örömmel. — A férjem három napja nem szólhatott hozzám, mert munka után otthon átvettem az egész anyagot. Huszonegy éve ültem utoljára az talok nagy részére nem mondható el ugyanez. Feleleteikből kitűnik, hogy nem tanulnak rendszeresen és csak a könnyű bizonyítványszerzés reményében iratkoztak be a dolgozók iskolájába. Most aztán rájöhettek, hogy a bizonyítványt nem adják ingyen, azért dolgozni kell. Mert ha a tanárok kedvesek és segítőkészek is, a tudatlanságot nem nézik el. És ott, ahol harmincnál több fizikai munkát végző és családos, idősebb dolgozó örömmel vállalja a tanulással járó kötelezettségeket, kár, hogy éppen a fiatalok nem érzik át a nagyobb tudás megszerzésének fontosságát. Hogy is mondta egy idősebb férfi vizsga után a folyosón: — Nem azért járok ide, mert Hozzálátnak a „munkához”. A terv azonban meghiúsul, mert Jóska jelzi az erkélyről, hogy Györgyi már jön vissza a közértből. Mindent gyorsan viszszaraknak az íróasztalba. Tibi azonban nem adja fel a tervet. Az íróasztal kulcsait zakójába helyezi, hogy később nyugodtan „dolgozni” tudjon. Még a délelőtt folyamán valamilyen ürüggyel elmennek, aztán Györgyit telefonon lecsalják a parkba. Most sikerül a tervet végrehajtani. Tibi kezében a pisztolyt tartalmazó zöld kazettával rohan a Körterét felé. Jóska alig tudja követni. A fontos, hogy megvan a zsákmány. A zöld dobozt felfeszítik, Tibi övébe dugja a pisztolyt, magához vesz néhány tárat, két tárat Jóskának is ad. rt tt, a Körteréten megszüv letik a végleges terv is: Erőszak árán gépkocsit szereznek, aztán Nyugatra disszidálnak. Jóskának rokona van Szombathelyen, az majd segít. S ha ellenállásra találnának, ott van kezükben a fegyver, keresztüllövik, aki ellenszegül. S most vessünk ismét egy pillantást a két fiú otthonára. A fiúk már napok óta távol vannak. Vajon nem hiányozni otthon? A tárgyalás adatai alapján a következő kép alakul ki bennem: Tibi távollétét senki sem hiányolja. Anya kórházban van. A mostohaapa pedig nőügyeit bonyolítja. Szinte jól jön neki, hogy Tibi nincs otthon. Majd csak előkerül. És ha nem?... Akkor sem történik nagy baj, legalább nem okoz több gondot. Az apa és a szomszédok tanúvallomása alapján ezt a következtetést vonom le. S Jóska szülei, akik pedig rendes emberek, nem hiányolják fiukat? Az apa nem ér rá ezzel a „kérdéssel” foglalkozni, annyira leköti a munkája. Precíz ember, nála van bizonyos fontossági sorrend. Be nem ütemezett „problémákkal” nem tud foglalkozni. Az anya viszont egyfolytában aggódik, de sehová nem fordul. Már hozzászokott Jóska csavargásához. Igaz ugyan, hogy ilyen hosszú ideig még sosem maradt el hazulról. Viszont sok problémával küszködő férjét sem akarja az ilyesmivel zaklatni. Az anya végül is azzal nyugtatja meg magát, hogy Jóska élelmes gyerek, biztosan nem alszik az utcán. (Folytatjuk.) Faragó József Nagy-Britannia természetrajzából vizsgázik. muszáj. Az én munkámhoz elég lenne az a hat elemi is* amim van. De ha egyszer módomban áll tanulni, akkor miért érjem be csak annyival. Fiatal koromban nem tanulhattam, mint most a gyerekeim. Viszont lemaradni sem akarok tőlük, nekem aztán ne mondják, hogy maradi vagyok ... Egyszerű szavak, de elárulják azt a változást, amely az utóbbi években társadalmunkban végbement. Ök a holnap dolgos kezű építői már nem a „papír”, a bizonyítvány kedvéért tanulnak. A tudásból kérik ki részüket, melyet sokáig elzárva tartottak előttük, és amelyet most a jogos tulajdonosok diadalmas örömével vészinek birtokukba — immár akadálytalanul és véglegesen ... Vadas Zsuzsa A közönségszervező és a színház MA, AMIKOR a televízió rohamos fejlődése némelyek szerint a színházak és mozik látogatottságát kezdi veszélyeztetni, s hírlapi vitacikkekben keresik az okát és orvoslását — érdekes és örvendetes jelenség, hogy Kecskeméten a postás dolgozók közül kétszer annyian járnak színházba, mint a televízió nagymértékű elterjedése előtt. Mi ennek a közelebbi oka? Az ok tanulságul szolgálhat a vitacikkekhez. TÖMÖREN: jó a közönségszervező a kecskeméti postán. Nagy László évek óta foglalkozik ezzel a munkával. Ismeri ezt a sokrétű feladatot, lelkes híve a színháznak. Minden új darab ügyében elmegy minden dolgozóhoz, elmondja a darab tartalmát, érdeklődik, hogy mit látott legutóbb, s az hogy tetszett. Néhány adat a postás dolgozók színházlátogatásáról: A hivatal létszáma 150 fő. Hatvan százalékuk rendszeresen látogatja a színházat. Az ember tragédiáját 78-an, az Olimpiát 70-en, Kálmán Imre: Bajadér című operettjét 112-en tekintették meg. A postások törzsvendégei lettek a színháznak. Érdekli őket a darab tómája, a rendező és a szereplők művészi munkája. Az előadás után elbeszélgetnek a látottakról, bírálják, dicsérik, elemzik; többé-kevésbé színházértők lettek* A TANULSÁG tehát: a jó! megválasztott közönségszervező ügybuzgalma könnyűszerre! kiegyenlítheti a televízió sokat emlegetett „színháztól 6^000’’ hatását. Itt is igaz: csak az lelkesíthet, aki maga is lelkesedik. Ezen felül pedig a jó közönségszervező tudatában van annak, hogy a színház fontos eszköze az ízlésnevelésnek, a tudatformálásának, nagy hatású eszköze a kultúrforradalomnak. Szantner Györgj» *
