Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-06 / 130. szám
1963. június 6, csütörtök 3. oldal A háztáji gazdálkodás Elfecsérelt idő A mezőgazdasági nagyüzemek megerősödése, termelésük gyorsütemű fejlesztése mellett, továbbra is szükség van azonban a háztáji gazdaságok támogatására. Erről mondotta a VIII. kongresszuson a Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtérs: ...... Mind az ország, mind a szövetkezeti tagok ellátásában, sőt a közös gazdaság erősítésében is nagy a szerepbe a háztáji gazdaságoknak.” Előnyök A háztáji gazdaságok, a termelőszövetkezeti családok belső ellátása mellett jelentős volumenű mezőgazdasági terméket áruként is értékesítenek. A szövetkezeti családok önellátásának nagy jelentőségét mutatja, hogy amennyiben az e célra szolgáló háztáji sertéshizlalás országosan 10 százalékkal csökkenne, pótlására a jelenlegi fogyasztói színvonal tartása mellett 4200 vagon húst kellene a központi ellátásból biztosítani, vagy például egy háztáji tehén kiesése 14 fővel növelné a központi ellátásból részesülők számát. A háztájiban folyó termelésnek megvan a gazdasági alapja az átszervezés után is, mert a megfelelő gazdasági épületek, felszerelések, a megfelelő szakértelemmel rendelkező munkaerő rendelkezésre áll. Sőt egyes csökkent munkaképességű személyek, a háztartásban dolgozó nők, az öregek munkájának felhasználása jórészt csak itt valósítható meg. A háztáji állattartás pedig előnyös, mert nagy mennyiségű olyan mellékterméket használ fel takarmányul, amely egyébként veszendőbe menne. A számítások szerint a háztáji gazdaságokban országosan körülbelül 100 000 vagon konyhamoslék termelődik, amiből 2400 vagon élősertés táplálható. Csökkenő színvonal A háztáji gazdaságoknak tehát igen jelentős a mezőgazdasági termelésben elfoglalt helyük, jelentősen részesednek a lakosság élelmiszerellátásában. Sajnos, népgazdasági fontosságuk ellenére komoly problémák jelentkeznek termelésükben. A legutóbbi állafcszámlálások szerint gyorsan csökken főleg a háztáji tehén- és kocaállomány, s nem kielégítő a háztáji termelés színvonala sem. Ez a h alyzet megnehezíti a mezőgazdasági terveink teljesítését. Amennyiben továbbra is az említett tendencia érvényesül, nemcsak hogy terveinket nem tudjuk teljesíteni, hanem komoly nehézségek támadhatnak a tejellátásban már ebben az évben, ■a húsellátásban p>edig 1964/65- ben. A háztáji gazdaságok termelésében jelentkező problémák igen szorosan összefüggenek a háztájival kapcsolatban kialakult helytelen nézetekkel, amelyek nyomán több helyen hibás gyakorlatot alakítottak ki. Egyes helyeken azt mondják, hogy a háztáji gazdaságok erősödése, sőt megléte akadályozza az egységes paraszti osztály kialakulását. mert mesterségesen fenntartja, mintegy konzerválja az átszervezés előtti vagyoni különbséget. Alaposabban elemezve ezeket a nézeteket, mindjárt kiderül, hogy a dolog könnyebbik részét akarják megfogni, és ahelvett hogy az adott lehetőségekkel élve — kedvezményes kocavásárlás, üszőjuttatás — az állatokkal még nem rendelkező termelőszövetkezeti tagokat állatokhoz juttatva egyenlítenék ki. a háztáji állatállományt akariák felszámolni. Hosszú átmenet Elég jelentős azoknak a száma is. akik a háztáji gazdaságokat, a szocialista rendszerben rövid, átmeneti gazdasági kategóriának tekintik, s azt hiszik —. sőt a gyakorlatban akarják megvalósítani —, hogy néhány éven belül sor kerül a háztáji gazdaságok felszámolására. Pedig a törvényes méretek között kialakított, háztáji gazdaságok nem rövid átmeneti kategóriák. Erre az említett gazdasági megoldások, a mezőgazdasági termelés jelenlegi helyzete mellett az is bizonyíték, hogy a Szovjetunióban több mint 30 évvel a mezőgazdaság átszervezése után a háztáji gazdaságok szolgáltatják a mezőgazdaságban termelt összes termékek mintegy 20 százalékát és ezen belül a hús-, a tej-, a tojás- és a zöldségtermelés még nagyobb hányadát. A háztáji gazdaságok termelésének, illetve az árutermelésnek az alapszabállyal összhangban álló növelésére megvannak a reális lehetőségek. Ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázásához azonban szükség van a termelés növelésének útjában álló akadályok elhárítására. Takarmányt! A háztáji gazdaságok termelésének legszámottevőbb akadálya a háztáji állatállomány takarmányellátásának nem kielégítő biztosítása. Ezen belül is a legtöbb nehézséget és a legnagyobb gondot a szarvasmarhaállomány és különösen a háztáji tehénállomány takarmányellátása okozza. A kormány az akadályok elhárítására, a háztáji gazdaságok termelésének támogatására több intézkedést hozott. Többek között egész évre kiterjesztette a felvásárolt tej literje utáni 20 dkg-os korpajuttatást. A tej felvásárlási árát literenként 20 fillérrel megemelte. A leszerződött borjak, a vemhes tehenek és üszők után a háztáji gazdaságok állami áron abraktakarmányhoz juthatnak. A legfontosabb feladat azonban a nyári zöld és a téli szálas és lédús takarmány .biztosítása. Erről elsősorban a termelőszövetkezeti vezetőknek kell gondoskodniok. A legjobb megoldás a nyári zöldtakarmány megoldására, ha a háztáji állatoknak megfelelő, jól karbantartott legelőt biztosítanak. A téli szálas és tömegtakarmány ellátását pedig a rétek kaszálásának százalékos módszerével, a kukoricaszár egy részének kiosztásával, a közös gazdaságokban termelt takarmányrépa részes művelésével lehetne a legjobban megoldani. Közös — háztáji A háztáji gazdaságok szerepéének és jelentőségének helyes értelmezéséhez tartozik az is, hogy a háztáji gazdaságok termelésének, támogatásának a közös gazdaságok további szilárdítása mellett kell folynia. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy a közös gazdaság erősítésének együtt kell járnia a háztáji gazdaságok fokozatos elsorvasztásával. Ebben a kérdésben azok a gazdaságok járnak el helyesen, amelyek a közös erősítésével együtt megfelelő gondoskodással legalább azonos szinten tartják a háztáji gazdaságokat, sőt, ahol a törvényes méretek megengedik, elősegítik a kiegé-Nyilt levél a titkolózó Anonymushoz szítést. A termelőszövetkezetek vezetői sokat tehetnek a háztáji gazdaságoknak a törvényes keretek közötti gazdálkodásukért. Számos példa mutatja, hogy ahol a szövetkezeti vezetők helyesen értelmezik a háztáji szerepét, ott a közös gazdaság fejlődése mellett nincs visszaesés a háztájiban. Számos helyen megszervezték a háztájiból származó áruknak a szövetkezet áruival való közös szerződését és értékesítését is. Olyan jelenségekkel is lehet találkozni, ahol viszont a háztáji gazdaságot a közös gazdaság fejlődésének rovására, a törvényes kereteket túllépve előtérbe helyezik. A megengedettnél nagyobb területet, nagyobb állattartást, a közös rovására több takarmányt stb. biztosítanak. A mezőgazdaság fejlesztésének a második ötéves tervben meghatározott célkitűzéseit csak úgy valósíthatjuk meg, ha helyesen értelmezve a közös háztáji gazdaságok szerepéét, egymáshoz való viszonyát, arra törekszünk, hogy mindkét területen kihasználjuk a lehetőséget a lakosság és a népgazdasági termékekben jelentkező szükségleteink mind teljesebb kielégítése érdekében. D. L. Borsószedők Még alig szürkül a félegyházi határban, de a Hatöles útnak nevezett határrészen már ott hajlonganak a borsószedő fiatalasszonyok. A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz 27 holdas borsótáblájának gazdag termését takarítják be. Napi 60 kilogramm az átlagteljesítmény, de az ügyesebbek 80—90 kilogrammot is megszednek. Mészáros Istvánná és Varga Istvánná vödreiből gyorsan telnek a zsákok. Csakhamar a tábla mellé áll a tehergépkocsi, hogy a kedvelt primőrárut a kecskeméti piacra szállítsa. Mindkét levelének másola* * tát immár ötödször olvastam el, mert olyan jelenségeket tár fel, ami felett egyszerűen nem lehet napirendre térni, ha igazak. Csakhogy a levélben foglaltak nem felelnek meg a valóságnak. ön levelével sok embernek vette el az alkotó munkától drága idejét. Higgye meg, könynyebb felelőtlenül leírni a betűket még Borotán is, mint kiszámolni azt, hogy azokban foglaltak kivizsgálása mennyi időbe kerül. Mert ha igaz, amit az ember ír, akkor jó szolgálatot tesz ügyünknek, segíti társadalmunk egészségesebb fejlődését. Ha azonban valakivel szemben táplált személyes ellenszenvét a nép akaratának tünteti fel, az csalás, visszaélés az emberek bizalmával. Ezeknek előrebocsátása után engedje meg, hogy részleteiben is válaszoljak leveleinek egyes megállapításaira. Helyesen írja azt, hogy a mi társadalmunk a munka társadalma, amelyben az emberek megítélése és érvényesülése a tehetségen, a tudáson és a munkán alapszik. Éppen ezért furcsa, hogy más helyen pedig így ír: „Nekünk mán elég a vidéki dolgozókból. Az irodában a jánoshalmiak a fejesek, a ruházati dolgozók mélykútiak, a papírboltos és a hentes szentistváni.” Az ön eszmefuttatását tovább folytatva azt mondhatnánk: Miniszterek csak budapestiek lehetnek, orvosok csak kiskunfélegyháziak, jogászok csak halasiak, főosztályvezetők pedik csak borotaiak. Láthatja, hogy érvei mennyire tarthatatlanok, mennyire ellentétes azzal a helyes megállapításával, amelyet először idéztem leveléből: „Az emberek megítélése és érvényesülése a tehetségen, a tudásé^ és a munkán alapszik.” Hn kifogásolja immár a ^ cukrászda második vezetőjének személyét. Tücskötbékát összehord rája, nem átallja őt rágalmazni, bepiszkolni. Nem tudom, ha valaki ezt önnel megtenné, mit szólna hozzá. Bejelentéseit kivizsgálta a járási földművesszövetkezet, a MÉSZÖV illetékese, levelének legapróbb állításait a helyszínen ellenőrizte a megyei pártbizottság ipari osztályának képviselője. A vizsgálatot különkülön folytatták le. Mindan.vnyian egyöntetűen állapították meg: a levelében foglaltak nem felelnek meg a valóságnak. Nem állítjuk viszont azt, hogy a cukrászda jelenlegi vezetője hibátlan ember, munkájában nincs javítani való, de az semmiképpen sem igaz, hogy ő vette el a cukrászdát a borotai dolgozóktól, azaz, amióta c a vezető, csökkent a vásárlók száma. Nyitva tart a' szokásos időben, a vendégeket udvariasan kiszolgálja, igyekszik mind a sütemény, mind a hűsítő italok választékát bővíteni. Magatartása is megfelel a követelményeknek: figyelmes, szolgálatkész ... Szükséges volt a Petőfi Nép« hasábjaink keresztül válaszolni levelére az ön érdekében, hogyha legközelebb tollat ragad és bejelentést tesz, az igazságot írja. Ezúton is tudtul akarjuk adni mindazoknak* akik levelet írnak, bejelentéseket tesznek, akár a párthoz* akár bármelyik intézményünkhöz — lehetőleg ne személyes ellenszenvük, hanem a köz szolgálatából fakadó felelősségérzetük kényszerítse őket az írásra. Defejezésül még csak any® nyit: Aki igazat ír, az nem fél aláírni nevét levelére, ön azonban mindkét esetben megfeledkezett erről. Ennek eV lenére sikerült felderíteni személyét, de önre való tekintettel elállunk nevének közlésétől. Tisztelettel: VENESZ KÁROLY Sztniot Mondhatom, már alaposan kijárta az iskolát. Nem azt a padban ülőset, hanem az életfogytiglanit: az élet iskoláját. Nem azért, mert már túllendült a fél évszázadon, vagy mert a homloka a legénykori fotográfiájához képest legalább öt centit magasodott, hanem inkább azért, mert ebben az elég hosszúra nyújtott iskolában egy olyan fajta művészkedést tanult meg, ami még a mi tájunkon is ritka dolog: a szőlőnemesítést-Kevesen ugyan, de űzik ezt mások is, ám azok hivatalosak. A kunbaracsi Bagó Lajos meg csak úgy a maga szakállára, izgalmára, meg — reménykedve említi — majd talán a más hasznára, önmagát azért nem kalkulálja bele a haszonból való részelésre. ..mert még tán a koporsója is elkorhad akkorára, mire az e téren legfőbb magasság egyet is elfogad a fajtajelöltjeiből”. De kedvét semmi sem szegi. A kerítésen túli szőlőkertben egyre több az új keresztezésekbe ’ ’-mázó hibridtőke, szekrényben pedig — ahonnan máshová zsúfolták az inget, meg a párnahuzatot — újabb és újabb füzettel gyarapszik a feljegyzett adathalmaz. Mindezt már sokan tudják Bagó Lajosról és ezzel együtt azt is, hogy nagylencséjű csillagvizsgálójával éjszakánként a Saturnust bámészkodja, a tanya tetőre pedig egy formás propellert szerkesztett, s ha kedvező a széljárás, nem fogy a petróleum, villanykörte ontja a fényt. Azt beszélik róla, ha csendes az idő, kiáll az udvar közepére, aztán úgy esengilesl a szelet, mint a veszteglő vitorlás. Azt azonban felettébb kevesen tudják, hogy Bagó Lajos nagy fába vágta a fejszéjét. Ö legalábbis így mondja. De hát mi is az a fa, amelyet most hasogat? — Hanem hallod — újságolja — én is megkaptam a mostanság divatos betegséget. Már kórházba is utaltattam magamat. Komolyra vettem a szót, ugyan mi baja lehet ennek az egészséges színű embernek. A rászedés sikere láttán elnevette magát, aztán elmondta, hogy a divatos betegség nem más, mint a tanulás, a kórház pedig a Gyöngyösi Felsőfokú Technikum. — Épp az imént mondtam az "asszonynak, hogy tanulni kéne már, mert a kémiában a benzolgyűrűk fenemód idegenkednek tőlem, s nehezen viselném el, ha a „kórházban” a nálam fiatalabb orvosok fájdalmas „kezelésnek” vetnék alá a magamfajta szeniort- Ezért hát esténként felteszem az okulárét és magolom ennek a szép tudománynak láthatatlan titkait. Bagó Lajos a katonai végbizonyítvány: az obsit mellé nemsokára odateszi a szakmában „nagykorúsító” felsőfokú technikumi diplomát. , —r —I
