Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-05 / 129. szám
1963. június 5, szerda 3. »Idái Az összevonás után Az ér eleji elmaradást törlesztik a Bajai Ruhagyárban A termelés meggyorsítása a termelőberendezések jobb ldhasználása, a gazdaságos termelés megvalósítása céljából az év elején összevonták a Budapesti Fehérneműgyárat a bajai és békéscsabai ruhagyárral. A három gyár irányításával a Budapesti Fehérneműgyárat bízták meg. Azóta eltelt öt hónap rnjon hogyan birkózott meg az új helyzet adta feladatokkal a Bajai Fehérneműgyár vezetősége és dolgozói — kérdeztük Bobák Imre műszaki vezetőtől. — A jobb anyaggazdálkodás érdekében az összevont gyárak termelési programját úgy állították össze, hogy egy textilalapanyag fajtát lehetőleg egy gyár dolgozzon fel. Ez az intézkedés különösen a bajai gyáregységnél okozott problémát, mert az eddig használt anyagok helyett műszálas textíliákból gyártottunk háromzsebes férfiingeket, amelyeknek technológiája számunkra teljesen új, ismeretlen volt. Az előbb említett alapanyagokból — a már régebben gyártott fehémeműféleségek mellett — mintegy 150 ezer darab, zömmel polyamid és viscosaszálas gyermekinget, valamint 95 ezer darab különböző mintájú divatos Hamilton, Orgona, Éva, Lonci elnevezésű műszálas férfi Sngkabátokat adtunk át a kereskedelemnek. Az új modellek gyártásában gyakorlatlanságunk miatt nem értük el a kívánt eredményt. Az elmaradásunk mintegy négy százalék. Harminc Minerva A kezdeti visszaesés után — folytatta Bobák elvtárs — több intézkedést tettünk a lemaradás pótlására. Elsősorban tovább folytatjuk a múlt évben megkezdett műveleti központosításokat. Április 1-től még egy munkatermünkben bevezettük a már korábban tókísérletezett központi előregyártást. Ezzel jelentős időmegtakarítást érünk el, mert a nagy begyakorlottságot igénylő előkészítő műveleteket mindig ugyanazon dolgozók végzik. Jelentős segítséget nyújtanak a Budapesti Fehémeműgyár újítói által készített és nálunk nemrégiben üzembe helyezett háta-válla, valamint ingalja felvarró szerkezetek is, amelyekkel az említett műveletek idejét felére csökkentettük. A termelékenység további növelését célozza még harminc darab csehszlovák gyártmányú „Minerva” gyorsvarrógép beállítása, melyeket előreláthatóan még a második félévben leszállítanak. Kétóránként közlik... Adósságunk mielőbbi törlesztésének további biztosítéka a mindjobban fellendülő szocialista munkaverseny. A szocialista brigádok és a munkabrigádok tagjai műhelyértekezleteken tárgyalták meg minden egyes részleg helyzetét, és reális vállalásokat tettek a lemaradás behozására. Érvényesült az erősebb segítse a gyengét elv is. A gyakorlottabb szalagok dolgozói többet vállaltak az elmaradt cikkek gyártásából, mint a kevésbé gyakorlottak. A munkaverseny nyilvánosságát falitáblákon vezetett kimutatásokkal biztosítjuk. A hatékonyabb versenyzés érdekében a pártvezetőség kezdeményezésére patronázsmozgalmat szerveztünk, melybe bevontuk a pártonkívüli vezetőket is. A résztvevők egyéb feladataik ellátása mellett vállalták egyegy termelési egység rendszeres ellenőrzését. Amennyiben lehetséges, a helyszínen adnak segítséget a hibák kiküszöböléséhez, más esetekben pedig a termelést akadályozó tényezőket azonnal a gyárvezetőség tudomására hozzák. Hét százalékkal többet Az összevonás után felettes szervünk engedélyével április 1-én két újabb szalag beállításával növeltük a dolgozók létszámát. Ez azért is jelentős, mert újabb ötven bajai asszonynak és leánynak tudtunk állandó munkát biztosítani. Még jóval az új szalagok beindulása előtt gondoskodtunk arról, hogy a munkára jelentkezők az oktatóteremben huzamosabb időn keresztül, napi egy-két órában, munkamódszerátadók segítségével megismerkedjenek a villanyvarrógépekkel és a nagyüzemi fehérneműgyártás szakmai fogásaival. A fellendülő munkaverseny hatására mind derűsebb a hangulat gyárunkban. Kollektívánk méltó akar maradni a múlt év második felében kivívott élüzem címhez. Jobb munkára kötelez bennünket az is, hogy 1963- ban hét százalékkal kell többet termelni, mint a megelőző évben — mondotta Bobák Imre műszaki vezető. Tan Sándor A hanyagság ára (T. I.) Számos szövetkezeti gazdaságunk eddig összesen mintegy 2 millió forintot kidobott az ablakon, illetve, helyesebb, ha így mondjuk: ekkora összegért nem nyúlt le a földre. Mert nem kellett volna nagyobb erőt kifejteniük a tekintélyes summáért, mint amikor az ember lehajol. Miről is van szó tula'Ionképpen? Arról, hogy a MÉK ebben az évben összesen 2950 vagon különböző gyümölcsféle felvásárlására szándékszik szerződést kötni megyénk szövetkezeti gazdaságaival. Annak ellenére azonban, hogy a tsz-ek 15, az alacsonyabb típusú szövetkezeti gazdaságok pedig 10 százalék felárat kapnak a szerződés alapján átadott áruért, eddig mindössze 1100 vagon gyümölcs értékesítését vállalták. A MÉK átveszi a le nem szerződött mennyiséget is, de ez után nem fizethet felárat. A tervgazdálkodás megköveteli a felvásárlás és értékesítés fegyelmét is, éppen ezért rendelet szabályozza, hogy az egyes gyümölcsfélékre meddig lehet szerződést kötni. A cseresznye, köszméte, szamóca, ribizke szerződéskötésének határideje május 20-án, a megygyé, nyári körtéé és málnáé pedig június 1-én lejárt. A két kategóriába eső legfőbb gyümölcsféle, a cseresznye és a meggy szerződéses felvásárlási tervében 125, illetve 350 vagonnyi mennyiség szerepelt, de csupán 28 és 50 vagon átadását vállalták a szövetkezeti gazdaságok. A határidők lejárta után — minthogy a rengeteg időt, fáradságot igénylő szabadpiaci értékesítés nem járt számukra a várt sikerrel —nagyobb mennyiséget kínáltai? és átadtak ugyan a MÉK- nek, de nem kaphatták meg az említett 2 millió forintnyi felárat. Érdemes megemlíteni, hogy a szövetkezetek a közös értékesítésből származó bevételük 10 százalékát kötelesek a közös alap növelésére fordítani. Nos, a felárból ezt megtehették volna, ha szerződést kötnek. Többségük nem kötött szerződést, s így a két gyümölcsfélére vonatkozó bevételi tervüket nyilván csak kevesebbre teljesíthetik. A MÉK szerződéses felvásárlási tervének teljesítéséhez még 1840 vagon gyümölcs átadásának a vállalására van szükség. Saját gazdaságuk hasznát szolgálják a szövetkezetek vezetői, ha sutba hajítják a cseresznyénél és a meggynél tapasztalt meggondolatlanságukat, s határidőre szerződést kötnek. A kajszibarack és a nyári alma, őszibarack értékesítési szerződéskötésének a határideje máris a küszöbön van; az előbbire június 10-ig, a két utóbbi gyümölcsfélére 15-ig lehet szerződést kötni. Reméljük, hogy az eddigiekből okulnak az érintett szövetkezeti vezetők. Fiatalok Oklahomából A Bács-Kiskun megyei Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat kiskunhalasi központi cukrászdájában Hugyecz Mihályné 12 tagú brigádja megkapta a szocialista címet és a Kiváló eszpresszó oklevelet. Az udvariasságukról és figyelmességükről ismert asszonyok, lányok napi munkájuk mellett rendszeresen tanulnak. Képünkön a délelőttös műszak dolgozói: Boda Miklósné, Bozsóki Mária, Horváth Mária, Cifra Józsefné, Zsébi Franciska. Amikor bemutatkozom az autóbuszon, a színes trikós legények megemelik nagyszélű sombrerójukat. Míg a kecskeméti Aranykalász Termelőszövetkezet felé robogunk, az amerikai diákcsoport vezetőjével beszélgetek. Burgeer úr — mezőgazdasági ismereteket tanít egy középiskolában — elmondja, hogy a fiatalok Oklahoma államból jöttek. Európai túrájuk során két napot töltenek Magyarországon. Előző nap megtekintették a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet és most kíváncsian várják. hogyan fest közelről egy termelőszövetkezet. A fiúk nagy része jómódú | farmer családból származik, az I idősebbek közül nem egy saját : gazdasággal rendelkezik. Mind! annyian mezőgazdasági ismere! teket tanulnak, közép-, illetve főiskolai fokon. — Mit tudnak a mi termelő| szövetkezeteinkről? — érdeklődöm. A válasz diplomatikus: — Mi természetesen a szabad vállalkozás hívei vagyunk. Hogy eldöntsük, melyik a „jobb üzlet”, ahhoz csinálni kellene mindkettőt. De visszafelé biztosan többet tudok mondani majd. A gazdaság központjában csatlakozik hozzánk Kósa Antal elnök, és kacskaringós dűlőúton zötyögünk a baromfitelephez. Előkerülnek a noteszok és záporoznak a kérdések: Mekkora a vetésterület? Mit termelnek? Mennyi traktoruk van? Kósa elvtárs csak akkor jut lélegzetvételnyi pihenőhöz, amikor valamelyik táskarádióból felharsan egy dzseszszám. Ez mindennél érdekesebb. Dobognak a hegyesorrú, kurtaszárú csizmák, ütemesen csattognak a tenyerek. Néhányan orrhangon énekelni kezdik a dalt. Hangos „hello”-val üdvözlik a vöröstollú tyúksereget. Hazai „ismerősök”, Amerikában tenyésztették tó ezt a fajtát. — Kapitalista tyúkokat is beengednek ide? — kérdi huncutkodva egy kefehajú, szőke fiú. — De mennyire, ha nekünk tojik — válaszol mosolyogva Kósa elvtárs. Kiderül, hogy a szárnyasok tojáshozama hazájukban sem jobb. Előkerülnek a filmfelvevő- és fényképezőgépek, amikor az egyik tanya mellett feltűnik egy gémeskút. Közelről ilyet még soha nem láttak a fiúk. Alig lehet elcsalogatni őket. Mindegyik tó akarja próbálni, hogyan „működik”. Az anyakocák láttán elismerően csettint nyelvével Burgeer úr is. Kétszer is megkérdi, átlagosan hányat nevelnek fel a malacok közül. Egy fekete berksíri lustán feltápászkodik, és unottan belepislog a reá szege-I/áfiácfia Legutóbbi jegyzetfüzetemben verset találtam. Csodálkoztam: . honnan került ez ide? Én nem írtam. Talán a könyvhét alkalmával írtam ki valahonnét? A, ez sem lehet; inkább megvettem volna a könyvet, minthogy „potyázzak” belőle. Olvasom az első sort... Most már tudom- Ügy érzem, súlytalanul iebegek, testetlenné váltam. Ha kinyúlnék a )u» ablakon, ahonnan csak a ’evegő suttogását lehet hallani, belemárthatnám kezemet azokba a bodor fehér habokba. Fehér, minden fehér körülöttünk. Mintha megkövült habsivatag fölött suhannánk- A fehér gomolyagok hirtelen vakítóan fénylenek, és most nem alattunk, hanem a fejünk fölött oldalt billent síkban látszanak. Odalent vésztjóslóan megdőlt Budapest is. Hogy nincs riadalom? A vonatok fekete hernyókként, alamuszi lomhasággal májasak ka a kit nagy pályaudvar csarnok-makettjéből. A körutakon csigalassúsággal hömpölyög az autók magarája. A sárga villamosok állni látszanak köztük. Zöld, sárga, barna selyemmel takarták be a budai hegyeket. Egyegy szalag szélén útszegély fehérük. Jámbor bogarak éviekéinek rajtuk felfelé: autóbuszok... — Siess már! — bök oldalba valaki, s itt vagyok a Tu—124-es szovjet repülőgépen. Sodródok a látogatók véget aem érő áradatával. % hagyjuk a gép belsejét, kelletlenül lépkedünk lefelé a piros lépcsőkön. Nehéz megválni a csillogó, érdekesen döntött szárnyú, impozáns gépmadártól- Gyönyörű látvány itt a Ferihegyi repülőtér betonján, a főépület előtt. Emlékezetünkben rendeződnek a látottak, hallottak. 44 személyesek, 800—900 kilométer utazósebességűek a Tu-család e legkisebb tagjai. Moszkvából 120 perc alatt ért Budapestre ez is. Legnagyobb repülési magassága 12 kilométer. ^ Már a vendégkönyvet lapozom. Mikor a piros bársony fedelű könyvet felnyitottam, rögtön ezen a versen akadt meg a szemem: Hogyha egyszer sok pénzem, lesz, felülök e gépre, s fentről nézek csodálattal majd e szép vidékre. Mezei Sándomé postás kézbesítő Közreadtam, mint késői vásárfiát. —th —ti ződő lencsékbe. Nem is sejti, hogy a „sztárok” sorába lépett. A tehénistálló előtt játékos bokszcsata folyik. Az alacsony, szemüveges fiú, aki az előbb még professzoros érdeklődéssel jegyezte fel füzetébe a tejhozamot, a takarmány összetételét és mennyiségét — két „füles” után elgáncsolja a nálánál fejjel magasabb cimboráját, hogy ő kaparintsa meg elsőként az épület mellett álló motorkerékpárt. Teljes gázzal indít, és a többiek harsány biztatása közben száguld keresztül vetésen, árkon-bokron. Az időközben előkerült tulajdonos — a tsz dolgozója — kényszeredett mosolylyal néz féltett „jószága” után. Vigasztalásul egy csomag rágógumit kap. Lenne még látnivaló bőven, de az idő rövid. így is régen elmúlt az ebédidő. Indulunk az autóbusszal visszafelé. Burgeer úr most kérdés nélkül beszélni kezd: — A gazdaságban különösen az állatok tetszettek nekünk. Szépek, jól tápláltak. A mi farmjainkon azonban jobban specializált a tenyésztés. Egyes fajtákat csak hús-, másokat csak tej- vagy tojástermelésre nevelünk. Több a gépünk is. Amit csak lehet automatizálunk, hogy kevesebb légyen a ráfordítás. Minden centet meg kell ragadnunk, mert alacsonyak a felvásárlási árak. örülünk, hogy eljöttünk ide, és a rendelkezésünkre álló néhány óra alatt nagyjából megismerkedhettünk gazdálkodási módszereikkel. A délutáni városnézésre nem kísértem el a csoportot, de jártamban-keltemben többször találkoztam velük, amint a kirakatok előtt álldogáltak, vagy utána fordultak a csinos kecskeméti lányoknak. A helybeliek közül nem egy tekintett megütközéssel a címeres, feliratos mellényű fiúkra. Hiába, még meg kell szoknunk, hogy itt, nálunk, az Alföld közepén, tengerentúli vendégek is megfordulnak. Békés Dezsä
