Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-05 / 129. szám

LAPJA

Drága „tandíj“

Az apostagi Duna Tsz egyik szerfás építményében június 1-én villámcsapástól keletkezett tűz miatt bennégett több száz anyabirka és bárány, a kár összege eléri — előzetes becslések szerint — a 135 ezer forintot.

Egy aprócska újsághír ez, amely mögött csupán véletlen szerencsétlenséget sejt az ember, s nem is gondol arra, hogy valójában keserves és drága „tandíj” lerovásáról van j szó tulajdonképpen, ame- j lyet — akarva, akaratlan

— az egész közösség vállalni kénytelen.

Még az elmúlt nyáron I történt, hogy a megyei tűzrendészet! parancsnokság elrendelte az úgynevezett — és más országokban már jól bevált — könnyű típusú villámhárító berendezések felszerelését a gyúlékony szerfás építkezésekre. A közösség érdekében hozott rendelkezés volt ez, s megkapta valamennyi érdekelt termelőszövetkezet, valamint a helyi tanácsok. Mellékelve volt a műszaki leírás is, amely könynyen — házilag is — elkészíthető villámhárító berendezést írta le, s amely szerint a régi, költséges berendezéseikkel szemben, ennek előállítása nem kerül többe 600—700 forintnál.

Azóta majd egy esztendő telt el, számos járási és községi tanács megtárgyalta a tűzvédelmi műn« kát, sok helyen szerepelt a napirenden a villámhárítók felszerelésének ügye is. Ellenőrzések, majd felszólítások követték egymást, sajnos, az eredmény csöppet sem állt arányban a ráfordított energiával. A megye 1300 —1400 szerfás építményének alig húsz százalékán helyezték el a villámhárítókat.

Sajnos, nem volt villámhárító az említett apostagi szerfás épületen sem, amelybe a vihar idejére a birkákat terelték. Az építménybe villám csapott, az kigyulladt, s a benne levő birkák elevenen megsültek,,Megtéríti a biztosító"

— mondhatja valaki a hír hallatára, de vajon a népgazdaság számára ki téríti meg ezt a kárt? Az anyagi veszteség mindenképpen fennáll — s amint írtuk, az egész közösség vállalni kénytelen — egye- | sek hanyagsága, nemtörődömsége miatt.

„Más kárán tanul az okos” — mondja a közmondás. Tegyük hozzá, hogy néha elég lassan tanul, hiszen hasonló eset máskor is előfordult már. Talán az apostagi Duna Tsz példájából végre mások is megtanulják, hogy nem érdemes a hasznos és célszerű rendelkezések elmulasztásával megspórolni néhány ezer forintot, amikor később százezret is ráfizethetünk. S ha ezt nem érti meg egyegy tsz-vezető, kérje számon a tagság, a szövetkezet legmagasabb fóruma.

T.P.

Vítóg proletárjai, egyesüljetek)

Mévcsere

Az amerikai lapok egymással versengve sopánkodnak, hogy mi lesz szegény Kongóval, ha az ENSZ — mint szó van róla — az idén lényegében kivonul onnan. Ez a nagy együttérzés persze enyhén szólva gyanús, hiszen még emlékszünk rá, kik irányították a háttérből Csombét, amikor lassan három esztendeje lázadásával elindította a kongói lavinát. S hogy gyanakvásunk alapos, azt igazolja a New York Herald Tribune is, amely nagy-nagy aggodalmában még vezércikket is megeresztett a fejlemények várható irányáról. A szerkesztőségi állásfoglalásból elegendő a címet idéznünk: „Lelép az ENSZ, belép az USA”.

Aligha kétséges ezek után, hogy az amerikai sajtó váratlan együttérzését az a törekvés diktálta, hogy már jó előre megindokolja az USA később esedékes nyílt beavatkozását. Az igazság azonban az, hogy az Egyesült Államok eddig sem tartotta magát túlságosan távol a halásza sra kitűnően alkalmas, zavaros kongói „vizektől”. Sőt pénzügyileg is támogatta az ENSZ kongói fegyveres misszióját, még jóval azután is, hogy a szocialista országok felhívták a figyelmet: ez a misszió hovatovább Kongó szuverenitását sjrti, s szükségtelenné vált gyámkodása egyre inkább olyan érdekeket szolgál, amelyek távol esnek az ENSZ eseményeitől.

Ilyen értelemben tehát a „Lelép az ENSZ, belép az USA”, jórészt névcserét jelent majd csupán. Sőt, még annyit sem: mivel angolul az ENSZ-et UN- r>ek rövidítik, az USA-t, pedig egyszerűen US-nak — elég lesz egy szerény betűcsere is. (sp)

Sobukwe

Mindig érdekes és tanulságos olvasmány a Time című híres amerikai magazin levelezési rovata. Ebben — néhány sorra lerövidítve — megjelennek azok a levelek, amelyeket a szerkesztőség valamilyen szempontból hasznosnak és figyelemre méltónak talál.

A legutóbb ideérkezett, május 31 keltezésű számban a lap közli egy dél-afrikai fehér, W. J. S. Jacques, a Shawburyben levő iskola alkalmazottja véleményét arról, hogy a dél-afrikai^ fajüldöző kormány bíróság elé állítja Robert Sobukwet, a fiatal bantu politikust, a faji elnyomás ellen küzdő népmozgalom egyik legaktívabb és legtehetségesebb vezetőjét.

„Sobukwe — hangzik a levél — egy fehér tanítónak köszönheti, hogy egyetemre kerülhetett és mikor tuberkulózisban megbetegedett, ugyanez a fehér tanító ápolta, gyógyíttatta. És íme. Sobukwe, aki képzettségét és életét egy fehér embernek köszönheti, ezt azzal hálálja meg, hogy a fehérek ellen fordul.”

A Time gondosan vigyáz arra. hogy — ha politikailag szükségesnek tartja — röviden kommentálja az egyes leveleket. Ezúttal nincs megjegyzés a levél alatt, a szerkesztőség tehát te' lesen egyetért...

Pedig pontosan tudja, hogy Sobukwe nem a fehér tanító és nem a fehérek ellen küzd. hanem Hendrik Verwoerd fasiszta, jog- és szabadságtipró rendszere ellen. -4ha—1

XVIII. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM

Ara 60 fillér

Az egyeztető bizottságok munkájáról

tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága

Növényvédők

A kiskunfélegyházi Vörös Október Termelőszövetkezetben 9 tagú növényvédő brigád feladata a gyümölcsfák „egészségéről” való gondoskodás. Képünkön a közös gazdaság 140 holdas gyümölcsösének parcelláján a brigád két tagja, Dóczi László traktoros és Rigó Imre munkagépkezelő végzi a megelőző védekezést. Az RS—09-es traktor és a permetezőgép segítségével mintegy 10 hold gyümölcsöst szórnak meg napjában a nyári hígítású mészkénlével kevert DDT-oldattal, ami jól bevált szer az almamoly, illetve a lisztharmat kártétele ellen.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

A megyei tanács végrehajtó bizottsága kedden ülést tartott. Először bejelentéseket tárgyalt, majd megvitatta a vállalati egyeztető bizottságok és a területi egyeztető bizottság elmúlt évi munkájáról szóló jelentést. A tájékoztató megállapította, hogy a megyében a munkaügyi viták elbírálásával első fokon 228 vállalati egyeztető bizottság és hét járási közös egyeztető bizottság foglalkozik. A vállalati egyeztető bizottságok a vállalatokon, intézményeken belül, a járási közös egyeztető bizottságok pedig a járási tanácsok székhelyén működnek. Ezek felettes szerve a területi egyeztető bizottság, amely 1961. májusától kíséri figyelemmel a tanácsi és az egyéb intézmények felügyelete alá tartozó munkaügyi vi-1

ták alakulását; Tavaly több mint 2000 munkaügyi vitát tárgyaltak. Több mint ezer esetben hoztak a dolgozóra nézve helytadó határozatot. Az elmúlt évben sokat javult a gazdasági vezetők tevékenysége, megalapozottabb intézkedéseket hoztak. De még mindig aránylag sok ügy került az egyeztető bizottságok elé.

A megyei tanács végrehajtó bizottsága megállapította, hogy a területi egyeztető bizottság jól végezte az elmúlt évben a munkáját. A továbbiakban arra kell törekedni, hogy lehetőleg megelőzzék a munkaügyi vitákat. Ennek érdekében előzetes vizsgálatokat kell tartani, hogy egyes hiányosságokra időben

fel tudják hívni a figyelmet.

Interjú a határban

Dél felé jár már, de Nikolausz Jenőt és Molnár Jánost, a kecskeméti Rákóczi Termelőszövetkezet főagronómusát, illetve állattenyésztési agronómusát nem az irodában, hanem a határban találom. Temérdek tennivalójuk közepette időt szakítanak arra, hogy rövid tájékoztatást adjanak a közös gazdaság terveiről, eddigi eredményeiről.

Már az elejéin nagy örömmel újságolják a közelmúltban nagy mennyiségben hullott eső kedvező hatását, amely a szinte már reménytelenül sínylődő növényzetet a szikes homokokon magához térítette.

Utunk a gazdaság büszkesége, a tavaly létesített 45 kh szőlőültetvény mellett vezet el. Az ezerjónak nemcsak a fajtája „jó”, hanem az eredése is, hiszen 95 százalékos eredményt mutat. A szövetkezet vezetői úgy tervezik, hogy még az őszszel 30 holdon kadarkát, 20 holdon kövidinkát, jövőre 50 holdon pirosszlankát telepítenek. Két esztendő múlva 50 holdon

részben kövidinkát, másrészt csemegeszőlőt ültetnek.

Az új ültetvényeken kívül 130 holdon szórványszőlője is van a közös gazdaságnak, amelyet a tagok családi művelésben ápolnak.

A telepítéssel a gazdaság termelési szerkezete teljes mértékben megváltozik, amit fokoz az, hogy még egy nagyobb összefüggő gyümölcsöst is létesítenek azon a területen, ahol eddig csak pár mázsa rozs termett.

A már tavaly óta meglevő 5 holdas kertészetüket saját erőből 34 holdasra növelték, ahol korai burgonyát, másodveteményként pedig majd silókukoricát termesztenek. Jövőre állami támogatással újabb 70 holddal növekszik kertészetük területe.

Gondoskodnak állataik takarmányellátásáról is. Az ötven holdos vetett borsós napraforgó, a 100 hold silókukorica, 32 hold szudáni fű. 18 hold zab és 50 hold szöszösbükköny termését kiegészíti a gyenge homoktalajaikra telepített somkőró. valamint az esőzéstől elég szép fűtermést ígérő 600 hold legelőjük.

Tehenészetükben máris megmutatkozik a jobb takarmányozás hatása. Az elmúlt esztendő 8 literes fejési átlaga 9 literre emelkedett, s így naponta 71 literrel több tejet fejnek. Amellett, hogy az átlag további emelkedésére is megvan a lehetőségük, az olcsóbb és jobb takarmányok termesztésével a tejtermelés költségének csökkentését is előirányozhatták.

A juhoktól fejt magas zsírtartalmú tejből egyébként naponta 170—18o litert szállítanak a kecskeméti tejüzemnek, amelyet a háztáji gazdaságok álló-1 mányának a hozamából mint-1 egy 450 liter tehéntej átadásé-1 val egészítenek ki.

JEnnyit tudtam meg, s részben láttam a megyeszékhely egyik mind erőteljesebben fejlődő termelőszövetkezetéről, amelynek a határséta alkalmával „meginterjúvolt” két szakembere máris búcsúzik, mert várják őket a feladatok.

Várhidy Imre

1963. JÚNIUS 5, SZERDA