Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

1963. június 39, vasárnap 5. olt!a! ’ A császártölt?si általános iskola nagy érdeklődéssel kísért kiállí­tást rendezett a községi művelődési otthonban. A kiállítás bemutatta a nevelők és a tanulók év közben végzett politechnikai munkáját, szemléltető eszközöket, kézimunka-darabokat és rajzokat. ANGEL! MÁTYÁS Az izsáki létia Elfogyott az osztály A közismert adoma szerint S a rátótiak, amikor létrát Vittek az erdőn át, széles csa­pást vágtak, mert történetesen keresztbe fordulva érkeztek vele az erdőszélre, s nem érték fel ésszel, hogy hosszában köny­­nyebb lenne. Valahogy hasonlóképpen jár­tak az Izsákiak is. Amikor két évvel ezelőtt új otthonába költözött a községi könyvtár, mindenki örült és senki sem hitte volna, hogy éppen ez lesz a rugója a neve­zetes história izsáki megismét­lődésének. Ki gondolhatott ilyesmire? Hiszen létra se volt az egész házban... De hát mondja még valaki, hogy a kéményseprő szerencsét hoz. Mert a baj az ő megjele­nésével kezdődött. Ki akarta pucolni a kéményt, de nem tudóit, felmászni a padlásra. A feljáró a könyvtár szűk kis raktárhelyiségéből nyílik, de csak egy csapóajtó féle az a Cg. Horváth Tibor — Zórád Ernő: A CAPUAI FENEVAD íi. Előzmények: Az időszámítá­sunk előtti 74. eszendőben, egy éjszaka, Spartacus vezetésével fellázadnak a capuai gladiáto­rok. Kitörnek a városból, a kö­zelben letáboroznak és még az­nap harcba szállnak az utánuk küldött légionárius csapattal. menyezeten, se lépcső, se hág­csó nem vezet hozzá ma se. — Szerezzenek be sürgősen egy létrát — szólt a kémény­seprő mérgesen és tovább állt. Amikor aztán meglett a létra, eljött megint. De a feljárón át akkor sem tudta megközelíteni a padlást, mert azt a fránya létrát sehogyan se lehetett be­fűzni az alkalmatlan szögben elhelyezett ajtókon a keskeny szobácskába. Pedig nem is ke­resztben akarták vinni, mint a rátótiak. AA it volt mit tenni? A kályhák füstöltek már nagyon a házban, ki kellett kotorni a kormot a kéményből mindenképpen. Kibontották hát kívülről a tetőt és a lécek kö­zött végre-valahára bejutott a fekete ember a padlásra. A létra azóta is ott hever az udvar sarkában, s várja, hogy mikor kapaszkodik rá valaki megint tetőt rontani. Van-e valami hasonlatosság a rátóti, meg az izsáki létra ese­te között? Van bizony, hiszen sok töprengést, meg munkát okozott mind a kettő. Azonfe­lül pedig Izsákon is egy picur­­ka leleményességgel el lehetett volna intézni könnyebben a dolgot. Ha eszükbe jut, hogy ne a tetőt szedjék szét, hanem a létrát, aztán odabenn a vég­leges helyén állítsák össze újra. A kkor bizony ma se kel­­** lene félniök a kémény­seprőtől, se attól, hogy híre sza­lad ennek a rátótias históriá­nak. Ammondó vagyok, tartsuk is titokban. —r —ó A mezőgazdasági termelés nö­velésének számottevő tényező­je a szakemberellátás. 1965-re vállalt 70 ezer holdas telepítési tervünk végrehajtásához, s az utána következő telepítésekhez, a korszerű termelési módszerek bevezetéséhez, s ezzel a termés­hozamok világszínvonalra való emeléséhez a mainál sokkal több jól képzett szakemberre van szükség. Államunk nagy erőfeszítése­ket tesz a növekvő szakember­szükséglet kielégítésére. A nap­pali tagozatú technikumok, fel­sőfokú intézmények, főiskolák és egyetemek nem győzik az igé­nyeket. Ezért hozták létre a me­zőgazdasági technikumok kihe­lyezett és levelező osztályait Célszerű iskolatípus Ezek az osztályok a mező­­gazdasági középkáderképzés előtt nagy távlatokat nyitottak meg. Hiszen minden községben akadnak jó néhányan a mező­­gazdasági dolgozók és a veze­tők között, akik részben köteles­ségüknek érzik, részben a saját jövőjük érdekében jónak látják vállalni a továbbtanulást. S nincs olyan község, ahol már ma, vagy a közeljövőben ne lenne szükség akár tizenöt-húsz jól képzett mezőgazdászra, ál­lattenyésztőre, brigádvezetőre. Ez az iskolatípus igen helye­sen alkalmazkodik a hallgatók nagy többségének munkakörül­ményeihez: A tanév januártól decemberig tart. így tehát az év végi vizsgák arra az időre es­nek, amikor a mezőgazdaság­ban dolgozók elfoglaltsága ke­vesebb, van idejük a felkészü­lésre, tanulásra. Középiskolát végezni otthon, a községben — ez a lehetőség nagyon sok embert csábít a ki­helyezett osztályokba. A Kecske­méti Mezőgazdasági Techni­kumnak például 18 kihelyezett osztálya van. A levelező tago­zatosokkal együtt összesen mint­egy félezren vizsgáztak június­ban, a félévi beszámolókon. Ez azonban bármilyen nagy szám­nak is tűnik, kevesebb, mint amennyire szükség — és lehe­tőség volna. S jóval kevesebb, mint az év elején beiratkozot­tak létszáma. Tavaly több mint ötvenszázalékon volt a lemor­zsolódás, az idén fél év alatt mintegy húszszázalékos. Miért maradnak ki? Ennek a még mindig nagy­arányú lemorzsolódásnak több­féle oka is van. Az egyik ok az, hogy sokan jelentkeznek, ami­kor meghirdetik a községben az osztály alakulását —, mert azt hiszik, hogy ezen az úton köny­­nyen juthatnak az érettségihez. Hiszen helyben folyik a taní­tás, és rendelkeznek már a gya­korlatból a mezőgazdasági munkában való jártasságuk folytán a szükséges alapokkal. Amellett sokan abban a tévhit­ben ringatják magukat, hogy ez az iskola amúgy se valami szi­gorú, szükség van a szakembe­rekre, tehát elnézőbbek lesz­nek a vizsgáztatók. Amikor azután mégis komolyra fordul a dolog, az ilyenek elvesztik a kedvüket. Másrészt viszont — ismét csak az érettségi megszervezésére jó alkalmat látva benne — olya­nok jelentkeznek, akik nem közvfetlenül a mezőgazdaságban dolgoznak: tanácsi dolgozók, funkcionáriusok, földművesszö­vetkezeti és ktsz-vezetők, egvéb alkalmazottak, akik nem szán­dékoznak a képesítés megszer­zése után a mezőgazdaságban el­helyezkedni. A'z ilyen osztályok­ban ugyan viszonylag kisebb a lemorzsolódás, de közülük is sok elveszíti a kedvét, amikor rájön, hogy a munkájában nem hasznosítható mezőgazdasági szakismeretekkel kell négy éven át birkóznia. Harmadsorban említem, de nem ritkán nagyon súlyos oka a lemorzsolódásnak, hogy a munkahelyek vezetői nem ad­ják meg a rendeletekben előírt kedvezményeket a hallgatóknak. Nem adják ki, vagy legalábbis idejében nem adják ki a tanul­mányi szabadságot, akadályokat gördítenek a foglalkozásokon való rész,vétel elé. Esetleg csak közömbösek dolgozóik tanulása, tanulmányi eredményei iránt, nem bíztatják őket, nem érdek­lődnek —, s ez elég lehet ah­hoz, hogy a beiratkozott hall­gató elveszítse a kedvét, abba­hagyja a tanulást. Negyvenhétből hét Kerekegyházán tavaly nyáron negyvenhetén jelentkeztek a me­zőgazdasági technikum kihelye­zett osztályába. A kéthónapos előkészítő tanfolyam végén hu­­szonhatan maradtak, a felvételi vizsgán huszonnégyen feleltek meg. Ekkor még úgy látszott, hogy az osztály folytathatja működését, hiszen húszas lét­szám fölött a tanulás költségeit, a tanárok óradíját a központi iskola igazgatósága fizeti, vagv küld szükség esetén tanárt a faluba. Kerekegyházán az utób­bira nem volt szükség, mert az általános iskola tanári kara el tudta látni az első évfolyam ok­tatását. Dr.. Bessenyei István igazgató, a kihelyezett osztály vezetője azonban a megkezdett tanévben már csak 18 hallgatót jegyez­hetett be a naplóba. Négy-öt élőadós után tizenketten marad­tak, a vizsgaelőkészítő órákon, májusban kilencen vettek részt. S a múlt héten Kecskemétre már csak heten utaztak el az első félévi beszámolókra. Így maradt el 47 jelentkezőből 40. Mind a negyvenet persze nem látogathattam végig, de talál­koztam jó néhányukkal. Próbál­junk meg az ő esetükből nyo­mára jönni a nagy fokú lemor­zsolódásnak. Családi okok Mészáros Józsefné, a Béke Termelőszövetkezeti Csoportban adminisztrátor. Az előkészítő tanfolyam első órája után ki­maradt. A végzettsége: négy polgári és egy kereskedelmi. Családi körülményei: — férje Kecskeméten dolgozik, egy kis­lányuk van. — Azért vágtam bele — mondja — mert azt hittem, hogy az itteni munkám és az otthoni elfoglaltságom mellett elbírom a heti egy nap tanulást. De az első órán megmondták, hogy éppen kétszer annyi időt kellene rá fordítanom. így tehát a negyvenhét jelent­kező közül nem is mindegyik tudta, hogy mire vállalkozik. Pencz Jánosról az a község vezetőinek a véleménye, hogy kiváló mezőgazdász lehetne. Bár asztalos az eredeti foglal­kozása, már a felszabadulás előtt elvégezte az ezüstkalászos tanfolyamot.. Mosf az Aranyka­lász Termelőszövetkezeti Cso­port pénztárosa. Nagy kedvvel látott hozzá a tanuláshoz, de alig kezdődött el a tanév, súlyos veszteség érte, meghalt az édesanyja, majd a húga — néhány előadásról el­maradt. — Ügy éreztem, annyira ki­estem a tanulásból — mondta restellkedve az Aranykalász iro­dájában, mikor felkerestem —, hogy nem tudom behozni a le­maradást. Ha jövőre újabb osz­tály indul, ismét elkezdem. De vajon az első kudarc utón indulhat-e új osztály jövőre? MESTER LÁSZLÓ (Folytatjuk.) CAPUA LAKÓIN AZNAP úrrá Lesz A rettegés. Harcolni akarunk! vigyél magaddal BENNÜNKET,. \ Spartacus! . Hallottatok? A LÁZADOK SZÉTVERTÉK A katonákat! >4 VERESÉG HÍRÉRE VÉRSZEMET KAPTAK A LATIFUNDIUMOK RABSZOLGA? IS. Í LEMÉSZÁROLJÁK f GAZDA/KÁT, • FELGYÚJTJÁK AZ 1 UDVARHAZAKAT A DÉLNEK VONULO FELKELOHAD ROHA­MOSAN DUZZAD. MIRE ELÉRIK A MONS VESuyiUST, mar vagy háromezren VERŐDTEK ÖSSZE. SPARTACUS CÉLJA AZ. HOGY A JÓL VÉDHETŐ HEGYORMON SEREGGÉ SZERVEZZE A J £gy NAPON, Spartacus örömmel fogadja Amica. A SZÉP és MÖVELT GÖRÖG RABSZOLGA- ■­­LA'NY AJA'NLATAT. tiNOGOT ... M VÁLASZTJA. KÍSÉRŐJÉÜL . Cg Segítsenek benneteket ) istenek! ' Romában sok. tíz­ezer TESTVÉRÜNK ÉL. KÜLDJ EL KÖZÉJÜK, VEZÉR! ELVISZEM A HÍRÉT: HOGY A »BE­SZÉLŐ' SZERSZÁMOK « FELLÁZADTAK ZSARNOKAIK ELLEN. ÓK IS . MELLÉNK FOGNAK f K ÁLLNI! JI ÉS A KŐVETKEZŐ HAJNALON., 'sz HORDÁf.

Next

/
Thumbnails
Contents