Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

1963. június 30, vasárnap

3. oldal

Eredménye van a törődésnek

A háztáji Orgoványon

„Már nem kártya vetésből élünk"

A forró délelőtt arra

II.

Az egy hold föld megművelése, valamint a háztáji állatok gondozása, tartása — ez volt a tapasztalatunk — nem jelent különösebb elfoglaltságot, főleg ott, ahol nagyobb a családtagok száma. Az az állítás tehát, miszerint a háztáji elvonja a szövetkezeti gazdákat a közös munkából, alaptalan.

Nem véletlen, hogy kimondottan állattenyésztésben dolgozó gazdákat kerestünk fel, akiknek köztudomás szerint nagyobb a „lekötöttségük” a szántóföldön dolgozókénál. Ennek ellenére egyikőjük sem panaszkodott arról, hogy a közösben és a háztájiban végzett munkáját nem tudja összehangolni.

Ugyanakkor a háztáji jövedelme — ezt is a tapasztalat igazolja — egyáltalán nem lebecsülendő. Bartek Ubul, a szövetkezet főkönyvelője szerint, a tagság összes jövedelmének mintegy a negyed-, jó néhánynál a harmadrésze a háztáji gazdaságból származik.

A jövedelem azonban csak a kérdés egyik — bár korántsem mellékes — oldala. Ugyanilyen jelentősége van annak is, hogy a háztáji termény, állattartás miként kapcsolódik az áruértékesítés vérkeringésébe.

A közösben is hasznos

Elgondolkoztatóak a számok, amelyek Tomasik Ilona, a helyi tejbegyűtjő vezetőjének nyilvántartásában találhatók.

Ez év január 1-től február

15-ig például a Sallai Tsz 12 fejőstehenétől 1268, a gazdák 19 háztáji tehenétől pedig 3112 liter tejet vásároltak fel.

Az év első négy hónapjának eredménye: a közös gazdaságból 4456, a háztájiakból 10 709 liter tej.

Jó néhány tsz-gazda tehenének a kiemelkedő eredményével dicsekedhet. A már említett Aszódi Mihályon kívül májusban Nyúl Sándor 347, Hajma Lajos 230, Schreiber Ferenc pedig 244 liter tejet adott át. Az adatok összehasonlításából levonható következtetések helyett álljon itt Lévai Péter nyilatkozata:

— Hogy a háztáji gazdaságok tejtermelése jóval eredményesebb mint a közösé, annak okát már korábban is a közvetlen érdekeltség maradéktalan érvényesülésében láttuk. Ez arra intett bennünket, hogy ezt az érdekeltséget a közös tehenészetben is megvalósítsuk, amire pár hónappal ezelőtt került sor. Míg korábban a gondozók jövedelmének meghatározása öt-hat tényező — súlygyarapodás, szaporulat stb. — alapján történt, most már csak a tejtermelés az. ami eldönti részesedésük mértékét. A gondozók minden liter tej után egy forintot kapnak ... Az eredmény nem maradt el: a napokban a közös tehenészetben is elértük már a tízliteres fejési átlagot.

Negyven mázsa baromfi

Igen elégedetten nyilatkozik Mikulesz József, a földművesszövetkezet ügyvezető elnöke, amikor a háztáji gazdaságok baromfi- és tojásszerződései felől érdeklődtünk tőle.

— Majdnem negyven mázsa liba-, kacsa- és pulykahúsra, valamint közel húszezer tojásra kötöttek megállapodást a Sallai Tsz gazdái — mondja. — A földterület arányát tekintve ez az eredmény sokkal jobb, mint a három termelőszövetkezeti csoporté. Figyelemre méltó az is, hogy a háztáji szerződéskötés évről évre emelkedést mutat, valamint az, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségüket teljesítik is a gazdák.

Megemlít néhány nevet. T. Nagy Ferenc 30 libára, s ugyanennyi pulykára, Nyúl Sándor 20 libára, 40 pulykára, idős Ács János 30 libára és 10 pulykára kötött megállapodást.

— Igen ösztönző a kedvezményes takarmányjuttatás — hangoztatja. — Pulykánként 5, libánként 10, ezer tojás után az első fél évben 80, a másodikban 150 kiló abrakot kapnak a szerződők.

Kevés a hízó

Az eredmény mellett háztáji kocával majdnem mindegyik gazda rendelkezik a Sallai Tszben, noha rendkívül kevés a hízószerződés. A szaporulatot jórészt a piacon értékesítik.

A Kecskeméti Járási Tanács V. B. felvásárlási csoportjának kimutatása szerint Orgoványon összesen 51 háztáji hízóra kötöttek szerződést erre az évre. (Ebben szerepel a tszcs-gazdák vállalása is!) A lehetőségekhez képest ez rendkívül csekély. Valamivel jobb a helyzet a marhahizlalást illetően, a községben erre 73 gazda kötött megállapodást.

Végső soron a számok kifejezésre juttatják, hogy a Sallai Termelőszövetkezetben miben nyújtanak, és miben nem nyújtanak támogatást a háztáji árutermelés elősegítéséhez. Miként az ismertetett tények más állatfajtákkal kapcsolatban meggyőzően bizonyítják, érdemes és szükséges is volna a háztáji sertéshizlalást támogatni.

Egyetértünk a földművesszövetkezet vezetőjével abban is, hogy a háztáji konyhakertészkedés és szamócatermesztés is kifizetődő lenne a gazdák részére. Ehhez Orgoványon kedvezőek a feltételek.

A község közös gazdaságainak vezetőiből alakult helyi tsztanács a közeljövőben behatóan foglalkozik a háztáji gazdálkodás megjavítását célzó kérdésekkel. Remélhetőleg sok hasznos kezdeményezés kerül majd megvalósításra, amelyek kellőképpen segítik a mezőgazdaság össztermésének ma még jelentős hányadát biztosító háztáji gazdálkodást. S akkor elmondhatjuk: nemcsak egy jól működő gazdaság — a Sallai Tsz — van Orgoványon, hanem — a háztáji gazdaságok révén — még nem kis jelentőséggel bíró 160, sőt, a termelőszövetkezeti csoportokkal együtt ennél is több.

kényszeríti az embereket, hogy árnyékot keressenek, tető alá húzódjanak. A kecskeméti cigányvárosban is „ember nélküli” a csend, csak a kunyhók között csurgatja folyékony aranyát a napsugár.

Az egyik fal tövében öt-hat kisgyerek játszadozik. Megállók mögöttük. Néhány perc múlva felnőttek gyülekeznek körém. Nagyon vegyes társaság: a pipáló, mezítlábos öregasszonytól a szép cigánylányokig, akik a konzervgyárban, vagy valahol máshol dolgoznak. Hófehér foguk eleven gyöngysor, mély szemükből érdeklődés tükröződik.

— Kit keres a fiatalúr? — kérdezi egy madártestű, nagykalapos öregember.

— Magukra vagyok kíváncsi.

— Nem fél tőlünk? — kérdi mosolygósán az öreg mellett álló fiatalasszony.

— Nem emberevők, hogy rettegnem kelljen.

— Még ha azok lennénk is, magát akkor sem bántanánk, hisz olyan sovány mintha cigány lenne — szólal meg tréfálkozva egy 20 év körüli fiatalember.

— Miért olyan kíváncsi ránk? — fordul felém a törékeny öreg bácsi.

— Szeretném tudni hogyan élnek, milyen gondjaik, bajaik vannak?

— Hát azt én is szeretném tudni, hogy miből élek. Csak úgy egyik napról a másikra — kapcsolódik a beszélgetésbe egy vékony asszony. — Ez is segít egy kicsit, meg az is. Aki el tuddott helyezkedni valahol, annak a feje se fáj. De nekem három gyerekem van, s a férjem nincs idehaza. Rossz társaságba keveredett, négyévet kapott. Ha felépülnek az új házak, nem tudok elköltözni innen, mert miből fizetném a törlesztést.

A beszélgetés további részében szinte záporoznak felém a kérdések: mikor lesznek kész a házak, hová építik azo-A dunavecsei baromfikeltető állomáson a szokásos csibekeltetés után most első ízben vállalkoztak kísérletképpen, a háztáji gazdaságok részére libatojás keltetésére. A keltetés e módja iránt nagy érdeklődést tanúsítanak a libatenyésztők, s eredménye elé bizakodással tekintenek a szakemberek is. Az eljárás széles körű alkalmazása egyébként a megye áruértékesítési tervének teljesítésére is kedvezően hat.

Képünkön Zöld Károlyné brigádvezető a Gergely-féle keltetőgépből kiemeli a tálcát, amelyen az első kísérlet „alanyai", a frissen kelt kislibák nyüzsögnek.

kát, mennyibe kerülnek, s hogy mindenki kap-e ott lakást? — Igyekszem minden kérdésre válaszolni: — Még a tél beállta előtt harminc lakásba beköltözhetnek azok, akik rendszeresen dolgoznak, állandó munkahelyük van. Az építkezés folyamatos, s a következő években sor kerül a többi cigánycsalád lakásgondjának megoldására is. A házakat szétszórtan, a város különböző részein építik. Egyegy lakás hozzávetőlegesen 50 ezer forintba kerül, s ezt az összeget részletekben kell majd kifizetni. Tiszta, villannyal, vízzel ellátott szoba-konyhás lakások lesznek ezek.

Ügy látom megnyugszanak, helyeslik a tanács intézkedését a cigányok. Van közöttük, aki nem akarja hinni, hogy mindez igaz. Olyan is akadt, aki azt állította: a világért sem hagyja ott a telepet. Ott született, ott élt harminc évig, máshol már nem tudna megszokni.

A nap már jó magasról néz ránk. Beleszól a társalgásba, s a tetők alá parancsol bennünket. Kíváncsian nyitok be az apró házakba, s legtöbbször elégedetten húzom be magam után az ajtót, mikor kijövök. Tisztaság, rend van a cigányvárosban. Fehérre meszelt szobák, tiszta ágyak, képek és szőnyegek. Az egyik sarokban nagybőgő hallgat.

— Tudja, én. zenészember vagyok — mondja némi dicsekvéssel hangjában egy ősz ember. — Csak most már nem bírom ... ,

— Miért nem adja el a hangszert?

— Azt nem! Abban fognak engem eltemetni.

A halál gondolata néhány másodpercnyi csendet hint közénk, aztán megszólal a díványon ülő lány.

— A többi lakásokat nézte már? — Nem mindenhol van ám, ilyen tisztaság. Vannak itt még tetves családok is. Hetekig nem mosdanak. Persze kevés már az ilyen, de van. Aztán az emberek hajlamosak arra, hogy ezekből ítéljék meg a cigányokat. Pedig láthatja, hogy mi is rengeteget változtunk. Kóborlásból, kártyavetésből már nem lehet megélni. Dolgozni akarunk, hogy emberi módon éljünk.

Igen I A cigányok dolgozni akarnak. Felismerték, hogy csak a munkával érhetik el vágyaikat: a szép ruhát, a mindennapi főtt ételt és a tiszta, egészséges lakást. Bizonyos előítélet itt-ot.t azonban még mindig van velük szemben. Nem a társadalom,_ hanem egyes emberek részéről. Ideje lenne, hogy ezek is felismerjék: a cigányok éppen olyan emberek mint mások, joguk van a munkához, az élethez. GÁL SÁNDOR

HATVANI DÁNIEL

(Tóth Sándor felvétele.)

Esőcsinálók

Kalocsa fényei meszsziről szikráznak már Itt a pusztán csak a félhold szórja e fényét. Minden sötétszürke, majdnem fekete. Egyedüli vezető . a fehér színű kocsiút. Valahol a közelben gép zakatol fáradhatatlanul. A város szélén is lehetett hallani. Biztosan traktor. Jó lesz elbeszélgetni a vezetőjével. Éjfél utánig, vonatindulásig van idő. A város éjszakai zajaiból ide már semmi sem hatol. Az állomást is úgy kell keresni a távolban. Csak a tücskök muzsikálnak, békák vartyognak, meg az a bizonyos gép zúg.

Most már biztos irányból hallom. Letérek a fehér útról, keresztülvágok a fekete mezőn. Minden, minden fekete

itt, úgyhogy alapos meglepetés ér, amikor a gép közeli lármáját hallva a cél helyett, csatornapart állja útamat. Kis emelkedő után látható lent a sápadt víz s a belőle felkapaszkodó fehér cső, melynek végén tényleg egy traktor formájú gép dohog a parton.

Nagy kerülő, sok csetlés-botlás után jutok el a szivattyú motorig. A csatornapart lejtőjén három hosszúkás sötét folt látszik. Az egyik megmozdul. Feláll. Hosszúkás arcú fiatal férfi alakja bontakozik ki a félhomályból. Bemutatkozunk; mondom, mi járatban vagyok. Visszamegy a nagykabátért s odébb hív, hogy halljunk szót is. Egy sarjúcsomóra telepedve beszélgetünk Jakab Ferenccel.

Salacz Fex-enc gépkezelővel együtt négyen szívatják a vizet. Az ISZKRA Termelőszövetkezet földjére. Rajtuk kívül még Tóth István és Balaton László csőfektető szakmunkások.

— Kétszáz-háromszáz hold közötti nagy ez a tábla — mutat mögénk a sötétbe. Here, legelő, paprika- és burgonyaföld.

— Tudnak-e aludni ilyen gépzúgás mellett?

— Itt? Aludni? — Nem, azt nem lehet. Várjunk csak? — számol magában. — Igen, tizenegy óráig öntözünk, aztán ha kedvünk lesz, rögtön állást változtatunk, azaz odébb helyezzük a csöveket, szórófejeket. Akkor ötkor ráérünk indulni ismét.

— Látta volna, milyen hajrában voltunk két hétig. Paprikapalántázáskor speciális öntözés folyt. Két-három óránként újra meg újra. Mikor pedig a burgonyaföldet locsoljuk, térdig merülünk a felázott talajba, úgy hordozzuk tovább a nehéz csöveket.

— Mekkora földet terítenek a szórófejek?

— Egy-egy — ötven méternyi területet öntöz... Ha szél fúj, abba kell hagyni a munkát, mert akkor a szórás egyenlőtlen, „foltos” marad a föld. Csinálhatnánk szélfúvásban is, de akkor sajátmagunkat csapjuk be. A szövetkezet a miénk.

— Lehet keresni? Mennyi munkaegység jár ezért?

— Az ISZKRA nem munkaegységgel mér. Nálunk már norma van. - Számításunk szerint, ha

a mostanihoz hasonló ütemben öntözhetünk, 2200 forint lehet a keresetünk. Nem rég vagyok még tagja a ts: nek, csak a nővérei férjétől hallottam, menj nyi lehet itt a szorga más tag jövedelme. Cs< dákat beszélt, tizenh; mázsa búzákat, havor kénti pénzjuttatást. Engem már a télen tar folyamon tanítottak s öntözésre. Mint szál munkásnak 10 százaiéi kai több a fizetésem Nagyobbik fiam is ic jön — gépésztanulc nak... Neki már a kii ujjábán lesz, amin n csodálkozunk. Látja a; a gépet? Nemcsak a v zet nyomja szét a fö deken elfektetett esc vekbe, hanem ügyes k: szerkezet beiktatásává a műtrágyát is.

Mi vagyunk az iga: esőcsinálók... Tessé nézni — áll fel és kö rülmutat a sötésben alv tájon. Azok a ködszeri legyezők a mi esőfel hőink... Tóth István