Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-04 / 128. szám
1963. június 4, kedd 5. oldal A ió példa ragadós A ház előtti virágos kertecske elkészítésében ki volt úttörő Kecskeméten, a Puskin utcában? — nehéz lenne utána járni. De nem is ez a fontos, hiszen minden neki szóló dicséretnél jobb érzés lehet a számára, hogy egyre több követője akad. A legújabbak közül valók a 27. szám alatti Pólyák Péterék. Rövidesen az ő házuk előtt is estike, hajnalka, viola virít, illatozik, szépíti a környéket. A kiskunhalasi úttörők második otthona U a megkérdeznénk a kis*■ kunhalasi úttörőket, hogy hol töltik legszívesebben szabad idejüket, gondolkodás nélkül azt válaszolnák: az úttörőházban. Ezen az egyöntetű véleményen nem is kell csodálkoznunk, hiszen gazdag lehetőségek, érdekes játékok, előadások, szakkörök várják a pajtásokat, s ők szívesen igénybe is veszik. Hetenként 800—900 gyerek fordul meg itt, akik a tizenkilenc szakkör valamelyikében tevékenykednek- A technika iránt érdeklődők a rádiós, a repülő modellező, vagy az ezermester-foglalkozásokon vehetnek részt. De ezeken kívül működik az úttörőházban fúvószenekar, kézimunka szakkör és úgynevezett előadóművész kör is, ahol a versmondásban, színjátszásban gyakorolják magukat a kispajtások. . c ok látogatója van az íjász * szakkörnek és a kézilabda játékoknak is. Ezek a fiúk és lányok képviselik az úttörőket a különböző szintű sportversenyeken. Az úttörőház vezetői ezeknek a szakköröknek a működtetésével kettős célt érnek el. Egyrészt hasznos foglalkozást biztosítanak az úttörőknek szabad idejükre, másrészt a körökben való részvétel felkelti a pajtások komolyabb érdeklődését az illető szakma iránt. Másik feladata az úttörőháznak a pajtások szórakoztatásán kívül a nevelés. Szombaton délután és vasárnap népes gyerekcsapat látogatja a programban soron levő összejöveteleket. — Rendeztek már többek között jelmezversenyt, volt pályaválasztási tanácsadó, különböző vetélkedő, bábelőadás stb. I gén fontos feladat az őrs* és rajvezetők képzése, valamint a különböző reszortfelelősök nevelése is. Akik már dolgoznak, azok közül nem egy jutalmat is kapott jó munkájáért a Magyar Üttörők Országos Szövetségétől-A kiskunhalasi úttörők magukénak, második otthonuknak érzik az úttörőházat. Ezt a fentieken kívül nagyon jól bizonyítja, hogy a tavasz folyamán az udvar parkosítását teljesen ők végezték el, mintegy ötszáz óra társadalmi munkában. Április közepén kézilabda-pálya építését kezdték meg. Ebben a munkában igen sokat segítenek a KISZ-isták és a határőrök. A z úttörőház kitartó és szí“ vós munkával betölti feladatát: segíti az általános iskolás gyerekek döntő többségének szocialista szellemben való nevelését, szabad idejük hasznos kihasználását. Rapcsák Tibor — Vad és makrancos lett a gyerek. Nem tudom miért? ... Nem bírtunk vele. Elhatároztuk, hogy állami gondozásba adjuk. £z az apa tehát a legtermészetesebbnek azt tartotta, hogy mivel nem bír a gyermekkel, állami gondozásba adja, majd az állam elvesződik a gyermekével. így hát az apa, aki nyilván a munkakörében is szerette az „áthidaló” megoldásokat, ez esetben is a legkényelmesebb, a legkevesebb konfliktussal járó megoldást: az állami gondozást választotta. Ügy gondolta, hogy a család békéjét így tudja a legmegfelelőbben biztosítani. Legalább is akkor még így hitte.... — A gyermeket egy gazdához adta ki az intézet. Nem volt rossz dolga. De itt sem tudott megszokni és hazaszökött — vallja az anya. — S tudomásom szerint a gazda biciklijét is magával hozta, alig tizenegy éves korában •— teszem hozzá. Az anya meghökken, hogy még ilyen „jelentéktelen” részletre is kiterjeszkedem, majd mentegetőzve hozzáteszi:-I— Igen, valóban így volt, de nem történt nagyobb baj, hiszen a biciklit visszaküldtük... — Majd kisebb szünet után így folytatja Polgámé. — Sajnos, a fiam később bűncselekményeket követett el és Aszódra került. Nem is tudom, hogy helyes volt-e? — Ott szakmára tanították —■ jegyzem meg. Az anya élesen közbevág: — Igen, de a gyereknek nem volt kedve a cipészmesterséghez. Hiába, amihez az embernek nincs kedve... A valóság az, hogy ennek a fiúnak semmihez nem volt kedve, a családból nem hozta magával a munka szeretetét. A szülők emlékezetébe idézem a bukás útját: Aszód, majd ismét Aszód. Szökés Aszódról. Közben egy intermezzo: a szökés ideje — alig néhány nap — alatt a betörések sorozatát követi el. Ismét Aszód következik. Itt kerül össze a hűséges jó baráttal, Varró Tibivel. Az apa a rövid szabadlábonlét időszakában igyekszik elhelyezni a gyereket. Jóskának azonban nem ízlik a munka. Munkahelyeit állandóan változtatja. Az apa úgy érzi — s ezt a tárgyaláson is hangoztatja —, szülői kötelezettségének eleget tett azzal, hogy fiát elhelyezte. Kénytelen vagyok ismét az apát megcáfolni. Nekem az a véle-SUSMUS Évadzáró bemutató Kecskeméten A nyári szünet előtti utolsó bemutató zajlott le szombaton a Kecskeméti Katona József Színházban. A szimpatikus és jól ismert szerző-hármas: Szinetár György, Behár György és Szenes Iván zenés vígjátéka idei termés, és mivel Kecskeméten az első vidéki bemutatásra került sor, egy kicsit az ősbemutatóknál illendő ünnepélyességgel ültünk be a nézőtérre. Nem csalódtunk! A Susmus kellemes, néhol szellemes szatíra, jó szórakozást ad, egyesíti magában a fordulatos zenés vígjáték és a csípős, politikai kabaré több jó tulajdonságát. Azért kell így fogalmazni, mert a bemutató keltette összhatás alapján nem lehet elhallgatnunk azt sem, hogy a Susmus minden frissesége és maisága ellenére is itt-ott külön-külön és nem is teljesen egybeötvözve tartalmazza a kabaré és a zenés vígjáték jellegzetességeit. A kettőt nem mindenütt ötvözi teljes egységbe. Különösen az első felvonás vége felé döcög egy kicsit a történet, lassan csordogáló, tempótlan jelenetek váltják a lendületes, érdekes és mozgalmas részleteket. Szerencsére Behár György sziporkázóan szellemes és dallamokban bővelkedő muzsikája átsegít a nehézségeken. Egyébként is a zene igen értékes eleme a darabnak. Lovas Edit hangulatos és egyéni stílusú rendezése végül is kellő egységbe fogja a részleteket és kiegyensúlyozza a darabbeli döccenőket. így aztán elmondhatjuk, nem méltatlan körülmények között búcsúzik színházunk a kecskeméti közönségtől. A Susmus könnyedsége, szellemes politikai pezsgése már a nyár felé kacsingat, amikor szinte más nem is igen illik egy-egy kánikulai estéhez, mint az ilyenféle könnyű szórakozás. A népes szereplőgárda nagy kedvvel, felszabadult vidámsággal játssza a darabot, s örömmel tapasztalhatjuk, hogy a hasonló típusú zenés vígjátékoknak kialakult már nálunk egy színvonalas, jellegzetes játékstílusa, amelyhez a szereplők jól igazodnak. A Susmus szereplőgárdájában alig akadnak gyenge pontok, inkább olyan vonatkozásban érdemes még csiszolgatni ezt az egyre inkább egységessé váló játékstílust, hogy a a szerepekre hangulatilag ráduplázni akarók lendületét fékezzék itt-ott egy kissé. Szalma Sándor mint a pácba került divatos író megszemélyesítője, elegánsan, stíluményem, hogy a puszta elhelyezés nem elég, ha ez nem párosul a munkára való neveléssel és azzal, hogy gyermekeinkkel őszintén, minden kendőzés nélkül beszéljünk a munkával járó gondokról, a felmerülő nehéz problémákról. Ezt ez az apa, aki pedig munkahelyén emberekkel foglalkozott, nemegyszer nehéz problémákkal küzdött meg sikerrel, gyermekénél elmulasztotta. Csodálható ezek után, ha az egyébként is ingatag jellemű fiú a munkát elkerülte, sőt, munkahelyeiről nemegyszer bűncselekmény árán szabadult meg? Ennek egy kirívó példáját TMis elmondom: Jóska, mint kifutó, 1000 forintot kap a boltvezetőtől, hogy a pénzt postára adja. Megbíznak benne, hiszen ismerték az apját. Jóska azonban a pénzt zsebre vágja, a Balaton mellé utazik és a „zsákmányt” két este eltékozolja. Jóska 17 éves akkor. A büntetőbíróság elnéző vele szemben: pontosan akkora pénzbüntetésre ítéli, amennyit elsikkasztott. A hiányzó ezret viszont a szülők térítik meg. A szülők örülnek, hogy fiuk a dolgot könnyen megúszta és utána — még inkább magára sósán játszott. Baranyi Bálintról mindenki azt hiszi, hogy megírta azt a bizonyos három felvonásos szatírát, amely egyébként a Susmus címet viseli, pedig éppen azon a délelőttön írja fel titkárnője egy ív üres papírra, hogy I. felvonás 1. jelenet, amikor már a kész darabnak olvasópróbájára kellene küldeni a kész írói példányt. Szalma Sándor vigyázott rá, hogy ne váljon az író alakja bohózati figurává. Mértéktartással adagolja a vígjátéki hatásokat. A másik író — a fiatalabb, akinek az a rögeszméje, hogy nem tud idősebb kollégája miatt érvényesülni, Pathó Istvánnak nyújt hálás lehetőségeket a komédiázásra. Pathó István mint szerelmes fiatalember és mint reményteljes irodalmár, szerepében egyformán mulatságos. Jó és hangulatos partner az író lányát, Évát játszó Móricz Ildikó. Hálószobajelenetük ízléses, friss humorával a darab egyik kedves részlete. Göndör Klára, akinek szavaival lebben szét a függöny, s aki a darab végén búcsúzik, ismét emlékezetes alakítást nyújt. Atmoszférateremtő lelkes játéka, színészi eszközeinek frissesége az egyik legjobb alakítássá avatja szereplését. Ugyanezt kell el-Színes, virágmintával díszített levél fekszik a megyei nőtanács titkárának íróasztalán. A címzett: Fukhi Kushida asszony, a Nőszövetség elnöke. „Dolgozunk, hogy gyermekeink egy szép ország boldog polgárai legyenek. Ezért kívánjuk a békét és kérjük, a mi nevünkben is tiltakozzon a háború ellen” — rótták gondos gyöngybetűkkel papírra üzenetüket a szakmári nőtanács asszonyai. Békét akiarunk! — ezt a vágyat fejezik ki a megye minden részéből érkezett, népi motívumokkal díszített albumok, melyekben aláírásokon kívül fényképekkel, kézimunkákkal kedveskednek az üzemek, tsz-ek, hivatalok dolgozó női és a háziasszonyok a június 24-én Moszkvában kezdődő nők világkongresszusa résztvevőinek. A sarokban pedig útra készen várakoznak az általuk készített ajándéktárgyak. — Valamennyi ajándéktárgyat megyénk asszonyai készítették a nők világkongresszusának tiszteletére — mondja Pankovits hagyják, nem emelnek gátat kimaradozásai elé. Nem kérdezik meg, hol járt és mit csinált? Az az érzésem, beletörődtek már abba, hogy úgysem lehet rajta segíteni. S Jóska az életet egyre inkább a visszájáról nézi. Még nem huligán, de a huligánszellem egyre inkább megfertőzi. Már nem érez erkölcsi korlátokat. Már érzéketlen az élet pozitív jelenségei iránt, megvetéssel nézi a fiatalok százezreinek erőfeszítéseit, becsületes munkáját. Az élet értelmét a fékezhetetlenségben látja. A számára csupán anyagiakat nyújtó családi környezet sivárrá válik, s ezt a sivárságot a bűnnel igyekszik ellensúlyozni. Elszakad a családi környezettől, a munkától, a becsülettől. S a szülők tehetetlensége és közönyössége csak bátorítja a fiút. Egyre inkább kialakul bennem az a meggyőződés, hogy a szülők menekültek ettől a fiútól. Szinte csak addig voltak nyugodtak, amíg nem hallottak róla. Most már bizonyosan ők is érzik, hogy a felelősségnek ezért az elhárításáért, a „semmiről nem tudni” kényelméért, drága árat kell fizetniök. (Folytatjuk.) mondanunk Dévényi Cecíliáról, a csinos és számító titkárnőről. Lendületes játéka, temperamentumos egyénisége ismét előnyösen érvényesült. Komlós József az író öccsét, dr. Baranyi Ákos ügyvédet személyesítette meg kifogyhatatlan ötletességgel, mindvégig tartalmas és jellegzetes játékkal. Sok tapsot kapott, igazán elemében volt ebben a szerepben. Kissé túl harsánynak bizonyul Borbíró Andrea az újságírónő szerepében. Jól játszott Fekete Tibor, aki Berkesi rendőrszázadost alakította. A három igazgató, Dánffy Sándor, Liliom Károly és Simon Géza, igyekezett ennek az egy sablonra készült, de háromra sokszorosított szerepnek egyéniségéhez mérten sajátos profilt adni. Mulatságos volt Kölgyesi György, aki a biztosítási ügynök szerepét játszotta, és Budai László, mint ravasz és tapasztalt színházi szolga. Bilicsi Mária kissé szögletesen mozgott. Narry elismeréssel kell megemlékeznünk Csinádi István díszleteiről, Márton Aladá,r jelmezeiről. A zenekar érzésünk szerint harsány és nyers hangzataival egy kissé „túljátszottá” szerepét. CSÁKY LAJOS Józsefné, a megyei nőtanács titkára. — Az ország minden részéből küldenek ehhez hasonló ajándékcsomagokat Moszkvába, ahol vásárt rendeznek belőlük és a bevétel összegét a kongresszusra meghívott, de nehéz körülmények között a kapitalista és gyarmati országokban élő asszonyok utazásának támogatására fordítják. Békedalt éneklő gyermekhangok csendülnek fel a magnetofonon. A Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola alsó- és felsőtagozatos növendékei dallal köszöntik a világ asszonyait. Tíz magnetofontekercs indul útnak az ajándéktárgyakkal, melyre a tanulók ének; hangszer, kórus és kamarazenei számokból összeállított műsorát rögzítette a Bács-Kiskun megyei Filmstúdió. Hétfőn elindultak az ajándékok rendeltetési helyük — Moszkva felé. Megyénk aszszonyainak és gyermekeinek üdvözletét viszik, kifejezik azt a közös erőt, amely a világ minden asszonyát összekapcsolja: — a nyugodt munkát, életet biztosító béke megtartásáért vívott küzdelemből megyénk aszszonyai is kiveszik a részüket. A Filmbarátok Körének új sorozata indul Kecskeméten Az őszi-téli népművelési évadban igen nagy sikeres formája volt Kecskeméten a felnőtt Filmbarátok Köre. A két csoportból álló kör több mint 1100 taggal működött. A nagy érdeklődésre való tekintettel most a TIT három előadásból álló, új sorozatot indít. Az előadásokon a világ három nagy filmrendező egyéniségével ismerkedhetnek meg a tagok. így június 8-án az amerikai J. Ford (vetítés: A hatos fogat), június 15-én Vittorio De Sica (vetítés: A gyermekek ránk tekintenek c. film), és június 29-én: René Clair (vetítés: New Orleans angyala c. film) életéig munkásságát ismerheti meg a szokott helyen a Városi és az Árpád moziban a közönség. Békét akarunk!
