Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-29 / 150. szám
Í963. június 29, szombat S. oldal Nem könnyű dönteni Mozi kis hibákkal A Kecskeméti Építő- és Szerelőipari Vállalat terjedelmes udvarának minden zugában ég a munka. A kaputól jobbra épületet bontanak, hogy újat emeljenek helyette. Odébb vasszerkezeteket festenek, messzebb hegesztőpisztolyok fényei sziporkáznak. Itt egy dömper tengelye alatt hasalnak, am arrébb egy betonkeverő gép belsejét faggatják a munkások. A mindent betöltő mozgás szélén, az irodák övezte kis virágoskert egyik padján beszélgetünk Lévai Kálmánnal, a vállalat körzeti szerelőjével. Ritka alkalom, hogy itthon találja valaki. Motorjával naponta járja a megyét. Szakmája mellett munkavédelmi felügyelő, lövészek edzője, titkára az MHS-nek és tagja az üzemi egyeztető bizottságnak. — Egyik legnehezebb és legszebb társadalmi megbízatás — véli Lévai elvtárs. Emberek igazáért érvel, vitázik az ember. Hiszen minden dolgozó azzal a szent meggyőződéssel fordul hozzánk, hogy neki van igaza. Igaz ügyért, akármilyen jelentéktelennek is látszik, végletekig kiáll az ember. De sosem szabad szem elől téveszteni a közösség érdekeit. Nem kellemes a helyzet, mikor arról kell meggyőzni a dolgozót, hogy kérése nem indokolt. Egyik munkatársunk, akivel itt élünk egymás mellett, ismerjük az együtt töltött idő minden napját, üzemünk gondjait-bajait, most előttünk ül s várja döntésünket — az ő javára. Kevesli a fizetését, ahová az igazgató besorolta. Két álláspont ütközik s nekünk az egyiket, a helyeset kell támogatni. Mutatom, mert ki is írtam magamnak a bérskálát, és bizonyítom a dolgozónak, hogy a besorolásához megállaC*. Horváth Tibor —■ Zórád Ernőt A CAPUfll FEHEVAD 10. Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, egy éjszaka a capuai gladiátorok megtámadják őreiket. Spartacus nagy vezéri rátermettséggel úgy irányítja a küzdelmet, hogy a lázadóknak sikerül kitörniük a gladiátor-laktanyából. A város közelében, egy fényűző villában táboroznak le. pított bérkategóriában csak így dönthetett az igazgató. Látom, nem sikerült meggyőzni őt. Azóta is meg van győződve, hogy miattunk nem keres többet... Hiába, nem kertelhettünk. Nagyon nehéz ilyen esetben úgy határozni, hogy ha nem is elégedetten, de ne csalódással menjen el a bizottságtól a panaszos. Más alkalommal az előző igazgató eljárását hatálytalanítottuk. A telepről elszállítottak egy rakomány parkettát. Erről az igazgató éppen nem tudott, s egy revízió alkalmával lopásnak minősítette. Még le se folyt a vizsgálat, nyomozás, büntetésül segédmunkára helyezte a két raktári dolgozót. Az egyeztető bizottság úgy látta, ez törvénytelen volt s viszszatetette a két raktárost eredeti beosztásába, míg az ügy minden részlete tisztázódik ... Két nap múlva kiderítette a vizsgálat, hogy nem lopásról, tévedésről volt szó. — Mint munkavédelmi felügyelőnek, sokszor akad dolga? — Eleget kell hadakozni a munkavédelmi előírások betartásáért. Van rá eset, hogy éppen a munka lázában, túlbuzgóságból hajlamosak a szabályok megsértésére az emberek. Valamelyik nap egyik kiskunfélegyházi építkezésünknél jártam. Látom, hogy a szállítószalag gépkezelője a művezetővel együtt a motor kapcsolójával bajlódik. Rögtön elszólítottam őket, mert ahhoz csak villanyszerelőknek szabad nyúlniok. Életveszélyes lehet. „Tudjuk, mondták, de mit csináljunk? Őrákba telne, míg Kecskemétről kijönne a szerelő, addig itt mindenki áll — a szalag miatt.” Mit tehettem én is? Láttam, mindenki igyekezne, alig várja, hogy működjön a gép. Évtizede járok, dolgozok már villanyszerelőkkel; nekiláttam én a javításnak... — Ügy mondja, mintha nem helyesen tette volna? — Persze. Én sem villanyszerelő vagyok... Mentségem csak az lehet, hogy a magam felelősségére alkudtam meg. Mentségére hozzuk fel Lévai elvtársnak: — őt is nagyon fellelkesítette, hogy az Építők Napján kapta meg az építőipar Kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést... Kevéssel azelőtt... S mint mondottuk, a lelkesedés néha még a szabályokat is feledteti az emberrel. —h —n Kecskeméti mintára Csényi László, a Szolnok Városi Tanács V. B. titkára részletes interjút adott a Szolnok megyei Néplap munkatársának a helyi lakáskérdésről. Ennek során kiemelte, milyen fontos politikai és társadalmi érdek, hogy a lakások kiutalása még igazságosabban, úgyszólván az emberek szeme láttára történjék. — Tanultunk annak a városnak végrehajtó bizottságától — mondotta többek közt Csényi László —, melyet (keresetlenül szólva) a miénkhez hasonló cipó szorított. Kecskeméten tanulmányoztuk az úgynevezett Lakásügyeket Intéző Társadalmi Bizottság szervezetét, működését. A LIT — nevezzük így —, jelentős tényezője az államigazgatás társadalmasításának. A kecskeméti tapasztalatok felhasználásával hozott határozatot a Szolnok városi Tanács V. B. a LIT életre hívásáról. A LIT teljes önállósággal dönt arról, hogy a jelentkezők közül kik kapnak állami, szövetkezeti vagy tanácsi rendelkezésű megürült lakást; hatáskörébe tartozik továbbá a lakáscserék előzetes jóváhagyása. A bizottságot feddhetetlen jellemű, tekintélyes, higgadt emberekből kívánják megalakítani. Ezek jártasak a törvényekben, ismerik a jogszabályokat, az építésrendészetet, értenek az épületek műszaki állapotának megállapításához. Hetenként egy meghatározott napon a városi tanácsháza nagytermében ül össze a bizottság. Az igénylők között sorszámot osztanak ki, fogadónaponként legfeljebb 40-et. Az igénylők meghallgathatják, ki milyen indokolással kér lakást. Elmondotta Csényi László, milyen elgondolkodtató jelenetnek voltak tanúi Kecskeméten. Nagyon rászorult aszszony beszélt a bizottság s az igénylők előtt családi és lakáskörülményeiről. Amíg szólt s panaszkodott, jó néhányon a lakásigénylők közül némán visszaadták sorszámukat, s csendben eltávoztak a teremből. — Vallom — jelentette ki Csényi elvtárs —•, hogy az emberek óriást többségében ép az erkölcsi érzék; hajlandók megérteni, hogy mások kérésének teljesítése előbbre való a sorban, mint az övék... (t) Szemrevaló szélesvásznú filmszínházat adtak át rendeltetésének Szabadszálláson. Az ára is szép, különösen ha azt vesszük alapul, hogy 2,2 millióra tervezett összeg helyett mire elkészült 4,5 millió forintra szökött az ára. Került amibe került, most már ne fussunk a különbözet után, végtére is a szabadszállásiaknak egy nagyon szép filmszínházuk van. Engedtessék meg azonban, hogy „apróbb” hibáival kapcsolatban tegyünk egykét megjegyzést. A községi tanács titkára — miközben átmentünk az új moziba — bosszankodva mesélte, hogy a szellőzőberendezést nem lehet használni, mert ha bekapcsolják, akkor a belső világítás 120 centiméter hoszszú, 30 centiméter széles és 3 milliméter vastag — tehát elég súlyos — üveglapjai hullani kezdenek a mennyezetről a nézőtérre. Megfeledkeztek a külső világításról is, s ilyenformán este teljesen homályba borul a filmszínház impozáns épülete, s a közönség botorkálhat a sötétben. Hogy mi lesz a külső és belső világítás megoldásával — mondta a tanács titkár —, azt nem tudjuk. A tervező, a kivitelező és a MOKÉP ugyanis vitatkozik rajta, de ettől még nem gyűlt fel eddig egyetlen lámpa sem. A filmszínházba érve sajnos, felfedeztünk még néhány tervezői és kivitelezői hibát. Kezdjük a nagyvonalú, tet-sjetős, mégis több helyen hibás tervezéssel. A nézőtér — nem tudni miért — oly meredek, hogy az Idősebb embereket úgy vezetik fel a helyükre a jegyszedők. Hatalmas — a terem szélességét teljesen betöltő — színpadot építettek, amelyhez — színházi estére is gondolva — öltözőkről és egyéb mellékhelyiségekről is gondoskodtak, csupán az a baj, hogy a színpad előadások tartására nem alkalmas. — Ha csak két méterrel mélyebbre tervezik a színpadot, már művelődési háznak is használhatnák az új létesítményt. így azonban mi haszna a színpadnak és az öltözőknek? Az előcsarnok szép, tágas, hiba azonban, hogy túl sok szintre van osztva, amelyeket kényelmetlen, magas, meredek lépcsők kötnek össze egymással. A préselt anyagból készült falburkolat éppen a legfeltűnőbb helyén csúnya foltos. A várócsarnok kőpadlózatának lerakásával sem dicsekedhet a kivitelező vállalat. Az egyik kőlap kiemelkedik, a másik lesüllyedt. Hibás az ablakok beépítése is. Amikor ott voltunk, éppen esett az eső, s mert az ablakpárkány befelé lejtet (talán valami újítás!), szivárgott befelé a víz az egyébként zárt ablak vaskeretei alatt és tócsákban gyűlt az előcsarnokban. Tervezők, kivitelezők, műszaki átvevők! Úgy véljük, 4,5 millióért lehet ésszerűbben és jobban is építkezni. Nagy Ottó Nagyvárosi filmszínházaink Is megirigyelhetnék a szabadszállási mozi várócsarnokát. Szép, ízléses, újszerű. Egy termen belül azonban ennyi meredek lépcsőre mégsem volna szükség. £lore KATONÁK, ira'nya villal FELKONCOLNI MINDEN . T lázadót! J Háromszoros TÚLERŐ, MIT TESZÜNK, Spartacusi. (Nincs hová i BÚJNUNK. MEítKÜZDÜNK VELŐK. A FÖLDEKEN SZÁZSZÁMRA DOLLOZÓ RAB SZOLGÁK ÖSSZEfÚTNAK A CSATAZAJRA. NETTEL FIGYELIK AZ ÍZELHARCOT. AZTÁN.. / Segítsünk . testvéreinknek:
