Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-28 / 149. szám
A közlekedési balesetek fö oka: a fegyelmezetlenség Közúti ellenőrzésen a városban ló a ha'ászlé, kicsi a hely — a tassi halászcsárdában Ezen a forró nyári délutánon a rendőrségi Moszkvics motorjának egyhangú zúgása álmosítóan duruzsolt. Az a mondat zsongott bennem, amit a közlekedésrendészeti őrs parancsnoka mondott elindulás előtt: „A közlekedési balesetek fő oka a fegyelmezetlenség.” Igen, ezért járják az utakat a rendőrök, itt a Moszkvicsban ülő társaim, hogy ezeket a fegyelmezetlen járművezetőket előbb szóban, súlyosabb vétségért pedig hat’ hatósabb rendszabályokkal figyelmeztessék a KRESZ-előírásaira. Eddig jutottam, gondolataimban, amikor a Moszkvics csikorgó fékje máris jelezte: megleltük az első szabálytalankodót. Jogosítvány nélkül A kecskeméti Mária körúton egy Zetort előzött meg Szőke László az EL 90—31 forgalmi rendszámú motorkerékpárján, de, „elfelejtette” jelezni az irányváltoztatást... Egy másik motoros is közeledik, láthatóan mindent megtesz, hogy szabályosnak lássák a rendőrök. Igazoltatás. A forgalmi engedély még csak előkerül valahogy, de mint kiderül, a KH 99—41 forgalmi rendszámú motorkerékpárt Bóna Tibor hetényegyházi lakos igazolvány nélkül vezette. Nem sokat kellett faggatni, míg kiderült, nincs is jogosítványa. Moszkvicsunk a 40-es számú úton szalad. Eltűnt a pillanatnyi álmosságom is, hiszen a sebességmérő óra a 70-es számnál rezeg. Egy bukósisak nélküli motorkerékpárost követünk. — Néhány kilométer után megelőzzük az EL 70—74 forgalmi rendszámú motorkerékpárt. Kalló Ferenc, lakiteleki fiatalember szabadkozik. Későn! Három, talán egyszerűnek tűnő eset, mégis mennyi veszélyt rejt magában. Szabályta'anság, szabályta'anság Kecskemét belterületén járunk. A rendőrök fáradhatatlanok, bár kínzó a meleg. Előttünk egy motorkerékpáros, lassan követjük, szerencséjére. Az egyik éles, be nem látható útkanyarban az EJ 46—40 forgalmi rendszámú motorkerékpár „áthúzott” a bal oldalra. IdejéHuszonöt év után Félve bújik meg a szerény, gondozott tanyaház a szőlősorok között. Idillikus környezet, fák tövén kapargáló tyúkokkal, a táj végtelen csendjével. Az időtlenség zsongító, egyszersmind nyugtalanító hangulatát érezni itt, Ágasegyháza határéiban, a műúttól csaknem tiz kilométerre. Fekete Gézának hívják a házigazdát. Csupán legnagyobb leánya, Teréz van idehaza, ö látja el a ház körüli tennivalókat. Szemében enyhe riadalom van, mint azokéban, akik kevés alkalommal találkoznak idegennel. Láthatóan restelli, amiért mezítláb van. Szülei — javakorabeli emberek — alig egy kilométerre dolgoznak innét. A fák között jól odalátni, egészen apró embereket lebegtet a délibáb, a zöld fényességben tipegő „játéklónak” mintha a tükörképe is látszana. Megyünk feléjük. Hirtelen elmaradnak a szölősparcellák, kitárulkozik a szántóföld, nagy perspektívát kap a táj. Széles kukoricatáblára hull az özönfény. Épp a tábla végére érnek Feketéék. Mert Géza bácsinak a felesége is itt van, ö vezeti a lovat, férje pedig az ekekapát fogja. A tábla túlsó végén féltucatnyian ltapálnak, kivehetően asszonyok és fiatalok. — Az ott a brigád — mutatja Géza bácsi. — Mert ez itt a közös kukorica, és ezt már közösen is munkáljuk. Igen, itt, a Mathiász Tszcs területén, bár még kisüzemi módszerekkel megy a munka, ám lassacskán a közös is gyarapodik, ősszel lesz szőlőtelepítés is. Nem sok, körülbelül tizenegy hold. De egy táblában, amit a csoport gazdái közösen gondoznak. Erről beszélgetünk. S a szó mintha a távoli tanyák falairól visszahangzana. Fekete Géza 25 éve lakik itt, ezen az „isten háta mögötti” helyen. Annak idején, az évszázad első éveiben, még az ő édesapja parcellázta ki ezt a területet, az orgoványi határ mentén. Jól látta hát, hogy az itt élő gazdák milyen szorgalmas munkával próbáltak gyökeret verni, s ez sikerült is nekik, a szőlőtelepítéssel. Most ez az igyekezet kap új lendületet, immár nagyüzemi szinten. — Huszonöt év... — emlékezik Géea bácsi, s gondolatainak képernyőjén megjelenik a falu központjában, a tanácsháza közelében épülő új ház. Kétszobás, városias elrendezésű összkomforttal. — Az ősszel beköltözünk — mondja látható örömmel. — Még kell a berendezéshez húszezer forint. De hát, láthatták az elvtársak is, nagyon szép a szőlő. Igen sokat jelent a Fekete családnak a faluba történő beköltözés. Géza bácsi a községi tanács végrehajtó bizottságának a tagja is, s az ülésekre, megbeszélésekre való gyakori bejárkálás eddig bizony nem volt könnyű. (Ettől függetlenül a környékben lakók kérelmét, panaszait mindig pontosan, szorgalmasan továbbította a tanács vezetőihez.) Még többet könnyít a beköltözés a gyerekek helyzetén. A fiatalabb lány az Izsáki Földművesszövetkezethez könnyűszerrel bejárhat naponta, s a Géza fiú taníttatása is jobban megoldható. Amott a tanyaház a nyári fényességben fürdik. Utolsó nyarának sugaraiban. Hatvani Dániel ben érkezünk. A szembejön' gépkocsi fékezett, s csak hajszálon múlott, hogy Lovász László nem lett saját bravúrjának áldozata ... Néhány perc pihenőt engedélyezünk magunknak, jólesik a cigaretta. S lám ezt sem sikerül végigszívni. A KN 03— 58 forgalmi rendszámú motor vezetője szabálytalanul előzött, s a szembejövő tehergépkocsi jó fékjének volt köszönhető a baleset megelőzése ... Néhány perc múlva egy rendszám nélküli motorkerékpár tulajdonosát igazoltatjuk. Schebeszta József „csak próbálta” a motorkerékpárt. Igen, tudta, hogy szabálytalan, de úgy gondolta... Motor a kocsma e őtt A homokbányái autóbusz-végállomással szemben a kocsma előtt kerékpárok, s egy motorkerékpár áll. Tulajdonosaik? Néhány pillanat múlva egy serdülőkorú fiú, Laczkó Mihály kerül elő. Az övé az EK 62—23 forgalmi rendszámú motorkerékpár. Leheletpróba! S nem is tagad. Két pohár sört ivott meg rekszezés közben. Kemény, kioktató szavak hangzanak el, s a fiú fogadkozik: „Inkább eltolom a motort, csak ne vegyék el a jogosítványom.” Indulnánk vissza az őrsre, amikor egy motorosjárőr hozza a hírt, súlyos baleset Kiskunfélegyháza határában a külső«■''ambosi földúton. E'etveszélyes állapotban Farkas László, aki nemrég vásárolta meg az EJ 81—17 forgalmi rendszámú motorkerékpárt, ki akarta próbálni. Gyakorlatlansága — hiszen még jogosítványa sem volt — s a gyorshajtás következtében egy vastag fának ütközött. Amikor a helyszínre érünk, már csak a véres, összetört motorkerékpárt láttuk. Farkas Lászlót életvszélyes állapotban vitte a mentő a félegyházi kórházba. Fáradtan érkezünk vissza az őrsre. Az ellenőrzésen szerzett tapasztalatok egyáltalán nem biztatóak. Nagyon sok a szabálytalanság. a hősködés. S ezek emberéletet és még több munkanap kiesést, fájdalmat, pénzáldozatot követelnek. Amikor elhagyom az őrs épületét, egy oldalkocsis motorkerékpár kerül el. Integetek. Egy másik járőr indul vigyázni az országutakat, ügyelni a rendre, a szabályok betartására, valamenynyiünk életére. GÉMES GABOR ROMANTIKUS környezetben rejtőzik a Duna mentén a tassi halászcsárda. Kedvenc szórakozóhelye a környékbelieknek, hírét azonban messze földön ismerik. Vasárnaponként 400—500-an is felkeresik, s forgalma eléri a 15—16 ezer forinmúlott, hogy a vételből nem lett semmi. Márpedig nem kétséges, hogy a kis szálló mindig tele lenne vendéggel. CSUPÁN egy kis üzleti érzék kellene hozzá, s fel lehetne lendíteni az amúgy is forgalmas — de szűkre szabott — szórakozó-Képünkön: Szigeti Bálintné szakácsnő és férje, az üzletvezető kezdi a finom halászlé tálalását. tot. Budapestről gépkocsival, motorcsónakkal jönnek ide jó halászlére, rántott halra, túrós csuszára. MINDEMELLETT ez a keresett hely el van hanyagolva. A kellemes környezetben levő kerthelyiség — a belső helyiség kicsi a vendégek fogadására — nem nyújt védelmet — az itt sűrűn előforduló — futózáporok éllen. Márpedig nem sokba kerülne hullámlemezből vagy ponyvából tetőt húzni föléje. (A kerti ernyők beállítása, amit terveznek, nem kielégítő megoldás.) Volt szó arról, hogy egy közeli épületet megvesznek, néhány szobás szálloda céljára. Mindössze pár ezer ■ forinton Nyár a lajosnnsei művelődési oltana A l§josmizsei Odry Árpád Művelődési Otthon a nyár folyamán is számtalan lehetőséget nyújt a falu fiatal és felnőtt lakossága számára a hasznos, kulturált szórakozásra. A nyári idényben az ország nevezetes szép tájaira több kirándulást is szerveztek, melynek keretében nemrégiben Pécsre látogattak, a közeljövőben pedig Székesfehérvárt tekintik meg. Nagy érdeklődés előzte meg az idén először megszervezett gyermekfoglalkoztatásokat is, melyeken diafilmvetítés, bábjátékok, és mesemondó szórakoztatja a kicsinyeket. — A felnőttek gyakori klubfoglalkozáson vehetnek részt, melynek programja: sakkozás, tánc, s a népszerű „Dupla, vagy semmi” játék. S bár. a nyár folyamán több szakkör szünetet tart, a kultúrház programja azért nem szűkölködik ismeretterjesztő előadásokban. Ezenkívül előkészítő előadásokat tartanak a levelező és esti iskolákra beiratkozott felnőtteknek. A színjátszók, az irodalmi színpad, valamint a kamarakórus tagjai a nyári hónapokban többször kilátogatnak a termelőszövetkezetekbe, hogy a nehéz munka után egy-egy estére kellemes és könnyen elérhető szórakozást biztosítsanak a termelőszövetkezeti tagok számára is. Ily módon reméljük, hogy a kultúrotthon vezetőségének és aktivistáinak igyekezete a nyár folyamán is haszonnal szolgálja a község lakóinak szórakoztatását, kulturálódását. B. M. helyet. Amint a halászcsárda vezetőjétől hallottuk, az IBUSZ is jelezte már. hogy szerződést kötne velük, s bekapcsolná az idegenforgalomba a tassi halászcsárdát. Reméljük, a Kunszentmiklósi Földművesszövetkezet — amely nemrég egyesült a Tassi Fmsz-szel, s átvette a halászcsárda ügyeinek intézését is — él ezekkel a lehetőségekkel. yó — PETŐFI NEPE A Maeyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megvel Bizottsága és a megyei tanács la pia. Főszerkesztő- Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadő Vállalat. Felelős kiadó- Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Teleim. 17-09. TerjeszH a Magvar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díi ! hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: iS 065. OÁZIS Víztelen városunk oázisaként ülik körül esténként a kecskémének az Aranyhomok, szt'icda előtti szökőkútat. A permetező vízsugár ki tudja milyen képeket ébreszt. öreg bácsikák, nénikék íalan valami kiadós eső hangját vélik felfedezni benne, s szinte látják a szárba szökkenő kukoricát: ifjú emberkék a színek pompájában gyönyörködnek, s ábrákat, figurákat lelnek a viliódzó, sziporkázó, szertehulló cseppecskékben. Magányos férfiak olvasgatnak a lámpafénynél, s kismamák gyermekkocsit ringatnak gyengéden. Idilli, békés, családias a hangulat. Impozáns és nyugtató egyben. Színfolt, amely hozzátartozik most már a városképhez és hiányozna, ha nem volna. Nem vagyunk gazdagok látnivalóban, néhol sivárak a parkok, játszóterek, új lakónegyedeink környéke sem vonzó ma még, s elkelne ebből az oázisból — szerényebb kivitelben is beérnénk vele — jó nehány a külsőbb kerületekben. Hisz mindenki nem ülhet a város főterére, annak máris kevésnek bizonyult kőpadjaira... Van tehát bőven tennivaló, s bízunk benne, hogy megyeszékhelyünk gyors iramú fejlődésében — a nagyvonalú és méltó külsejű városközpont megalkotása után — erre is fokozatosan és mielőbb sor kerül, (T-l.)
