Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-28 / 149. szám
Ezalat Capuában. f£LVIRRADT. A GLADIÁTOROK MAROKNYI CSOPORTJA GYORS LÉPTEKKEL HALAD „ DÉL TÉLÉ. CSAK EL-EL, MINÉL MESSZEBB £ Capuátől! az élen Spartacus/ERES HARC volt! ALIG HETVENEN maradtunk . KÉTSZÁZBÓL. J Halálosan^-. ELCSIGÁZOTTAK lehető , NEK. KÉT MANIPULUS PIHENT EMBERREL-.délre utolérem j és fel aprítom az És EGÉSZ MOCSKOS ÍA CSŰRHET. > ODÉBB. A TÖMEGBEN MNOGO. TA'RSAI MAR MEGBOCSÁTOTTAK NEKI! RÁSZOLGÁLT A KÜZDELEMBEN. De mámoritő a győzelem! SZABADOK VAGYUNKi ( Helyes. nyomban KIADOM A PARANCSOT. á\BAT2nÁiÍ*£KŐLT£T£V' MENETBEN KÖZELEDNEK CAPUa felöl. NYOMUKBAN KIVÁNCSIAK Fegyvereket is találtunk, és Élelmet bőséggel, meg < HÁROM HORDÓ \ BORT. j Spartacus vegre pihenőt ENGEDÉLYEZ, A SZÖKEVÉNYEK MEGROHANNAK, EGY FÉNYŰZŐ Y/LLAZES LETA'&OROZNAK A HÚS . FALAK KÖZÖTT. í Állj őrt a hordóknál. MNOGO. EGY ' KORTYOT SE MERJEN INNI . , SENKI! <J Jxixixfcci: y-i Ennek a >. GLAD/ATORMUTAT- vanynak a végen BIZTOS, HOGY NEM T 1963. junius 28, péntek S. oldal Érteni kell a fiatalok nyelvén... Első látásra megnyerő egyéniség. Természetes, hogy szeretik Sallai Sándort a kiskunfélegyházi Petőfi Gimnázium növendékei. Ha pedig munkáját nézzük, 12 esztendős tanárinevelői múltjának eredményeit, akkor jogosnak érezzük, hogy az idei pedagógus napon a „Kiváló tanár” megtisztelő kitüntetésben részesült. — A Parlamentben nyújtották át a kitüntetést — emlékezik rá még mindig örömmel —, szinte nem is akartam elhinni, hogy az ország 31 most kitüntetett kiváló tanára között én is ott vagyok. Ez azonban, úgy érzem, az egész tantestület érdeme. Nagyon jó kollektíva a miénk. Segítjük, bátorítjuk egymást, és közösen munkálkodunk azért, hogy iskolánk a korszerű követelményeknek megjelelő legyen. Nem utolsósorban pedig, hogy oda örömmel, kedvvel járjanak a gyerekek... Különösen akkor válik ez fontossá, ha kötelező lesz a gimnázium elvégzése. Sok olyan fiatal kerül majd az iskolába, akinek nem éppen szívügye a tanulás... — Ezért lényeges — megszerettetni velük a tantárgyakat. Küzdelmes munka, sok türelmet igényel —, de állítom, meg lehet valósítani. Csak érteni kell a fiatalok nyelvén. Nem szabad mindjárt „kibuktatni” a gyenge tanulót, meg kell nézni mihez vonzódik leginkább — nagyon ritka, akit semmi sem érdekel —, és ha látja, hogy képességei kibontakoztatásához segítséget kap, mindjárt nagyobb ambícióval tanulja a többi tantárgyat is. Néha bizony cselhez kell folyamodni. Sallai Sándor lelkes sportolóként került 1950-ben a Pedagógiai Főiskolára és — bár a biológia, földrajszakot anynyira szereti, hogy időközben elvégezte levelező úton az egyetemet is — futballtudományának még mindig nagy hasznát veszi. Nem szereti valaki a biológiát? A sportot annál inkább! No, akkor lemegy ő is közéjük a pályára. A hatás — mint mondta — nem marad el... C*. Horváth Tibor — Zórád Ernői A CAPUfll FENEVAD 9. Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, egy éjszaka összeverekednek a capuai gladiátorok. Az őrség beavatkozik, mire a verekedők dühe a katonák ellen fordul. Spartacus nagy vezéri rátermettséggel úgy irányítja a küzdelmet, hogy a lázadóknak végül sikerül kitörniök a gladiátor-laktanyából. — Sikerült is sokba beoltanom a biológia szeretetét. De talán egy sincs, aki legalább az alapfogalmakat ne értené. Mi ennek a titka? Rendszeres, következetes és lelkiismeretes oktató-nevelő munka. És az új módszerek? — Érdekelnek, de nem szabad merev szabályként előírni őket. A tanár saját egyéniségének és osztálya adottságainak megfelelően alakítja ki tanítási módszerét, amely gyakorlat közben állandóan új vonásokkal gazdagodik. Megfigyeltem például, hogy a film vagy diavetítéssel egybekötött órák szélesítik a gyerekek látókörét, maradandóbbá teszik tudásukat. Igen, de a vetítés 20—30 percet vesz el az órából!... Nem volt más hátra, új típusú órarendet kellett kitalálni. Minden vetítéskor elmarad a számonkérés. Pár szóval vázolom az anyag legfontosabb tudnivalóit, a film lényegét. Vetítés közben mindenki közli, sőt jegyzi észrevételét, végül közösen értékeljük a látottakat. — Sajnos, azonban — folytatja — o filmek nagy többsége nehézkes, hosszú, elavult. Milyen örömmel fogadnánk a megyénk életét, homoki növényvilágát, az állami gazdaságok, kutatóintézetek munkáját röviden bemutató oktató filmeket. (Van egy megyei filmhíradónk! Nem tehetnének ők is ez ügyben valamit?...) Szép eredményeket értek el a közösségi nevelésben is. Minden tanuló KISZ-tag és a KISZ segítő rajok létrejöttével sikerült a bukási átlagot egészen minimálisra leszorítani. A világnézeti nevelésben is számottevő fejlődés mutatkozik. — Elsősorban annak köszönhető, hogy szívesen veszünk részt az ideológiai továbbképzésen, a tanultakat pedig tőlünk telhetőén igyekszünk hasznosítani. Sok segítséget kaptunk az igazgatónktól — Harsányi Lajostól —, akivel közösen dolgoztuk ki az új típusú osztályfőnöki órák anyagát. Itt kíséreltünk meg választ adni azokra a kérdésekre, melyek világnézeti szempontból jelentősek, és a dialektikus materializmus alaptörvényeit átültetni a különféle tantárgyak anyagába. Például foglalkoztunk azzal, hogy milyen társadalmi összefüggésekre utal a történelem, hogyan érvényesül a mennyiségi és minőségi változások törvénye a kémiában, az örökléstant pedig a biológiából vett példákkal bizonyítottam. A továbbképzésen döbbentünk rá arra, hogy mennyi kötelességünk, ugyanakkor milyen óriási lehetőségeink vannak a világnézeti nevelésben... Jövőre már kötelező lesz a heti 3 órás társadalomtudományi ismeret tanítása. Ezt előzték meg tehát a maguk módján a Petőfi Gimnázium tanárai, köztük Sallai Sándor, aki — úgy mint eddig tette — továbbra is eredményes munkával szeretné az új oktatási reform célkitűzéseit maradéktalanul valóra váltani... V. Zs. A szellemi vetélkedő A fejtörés örömét nem mostanában fedezte fel az ember. A rejtvények népszerűsége évszázados, sőt, évezredes múltra tekinthet vissza. S évszázadokat, ha nem évezredeket tenne ki azoknak a perceknek öszszeadása is, amelyeket az emberiség keresztrejtvények, sakkfeladványok, betű- és számrejtvények megfejtésével töltött... A találós kérdések divatja ma is virágzik, és elevenebben, mint valaha. Legkedveltebb formája a „Furfangosok bajnoksága”, mésnevén „Szellemi öttusa”, „Dupla, vagy semmi”, vagy egyszerűen: szellemi vetélkedő. A falragaszok a táncdal- és kabaréestek, a külörfféle esztrádműsorok között hirdetik, s joggal, amennyiben a tömegszórakoztatás egy népszerű műfajáról van szó. Ez a tény azonban nem feledtetheti, hogy a fejtörés öröme magasabb rendű a táncdal- vagy a villámtréfahallgatás öröménél, hogy a szellemi vetélkedő műfajában ennél jóval több van, ami figyelmet érdemel. Először is: tanulságos tükör. Abból, hogy a színpadon a versenyzők mely kérdésre tudnak felelni, melyekre nem, hogy a nézőtéren mikor árad el fölényes derű, mikor kél izgatott súgás-bugás, s mikor támad feszült, restellkedő csend: érdekes következtetések adódnak. Országos méretekben is tanulságos képet ad ez a tükör, de még inkább egy-egy város, falu, munkahely szűkebb viszonylatában. Megmutatja egyrészt a műveltség erős oldalait, azokat a területeket, amelyeken az általános tájékozottság különösen kiterjedt, s új, magasabb követelményeket támaszt az ismeretterjesztő munkával szemben. És megmutatja másrészt a műveltség fehér foltjait, azokat a területeket, amelyeken különösen hiányosak az emberek ismeretei, ahol a kultúra terjesztésének eddig alkalmaA színjátszó rendezői tanfolyam nyári foglalkozásai Baján Július 1-én kezdődik a bajai leány-diákotthonban a kétéves színjátszó rendezői tanfolyam hallgatóinak nyári, kéthetes gyakorlati foglalkozása. A foglalkozásokat Udvaros Béla, a Kecskeméti Katona József Színház rendezője tartja, aki egyben vezetője is a színjátszó rendezői tanfolyamnak. A kéthetes foglalkozáson a résztvevők értékes előadásokat hallgatnak végig többek között a drámaelemzésről, a szakköri munka és az irodalmi színpadok rendezési módszereiről. A tanultakat pedig bemutató előadásokon sajátítják el gyakorlatilag is. zott módszerei elégtelennek bizonyultak. A fölöttébb tanulságos tükörbe természetesen csak abban az esetben lehet belenézni, ha a szellemi vetélkedők tapasztalatait feljegyzik és tanulmányozzák azok, akik a művelődés helyi gazdáinak tekintik magukat. Másodszor: az általános műveltség gyarapításának eszköze. A válasz — a szellemi viadal porondján — a várakozás és figyelem feszültségével terhes csendben hangzik el. A válaszra mindenki kíváncsi, az is, aki önnön fejtörésének eredményét kívánja ellenőrizni, és az is, aki csak a soron levő versenyző sikere vagy kudarca érdekel. Harmadszor: a kulturális érdeklődés. serkentője. Kíváncsiságot ébreszt az emberben olyan ismeretek iránt, amelyeknek hiányát addig nem érezte. Különös figyelemre méltó a szellemi vetélkedőnek az a sajátossága, hogy nemcsak egy-egy szakterület iránt keltheti fel az érdeklődést hanem a kultúra több különböző ága iránt egyszerre. Miképpen lehetne ezt az új kulturális műfajt az eddiginél nagyobb mértékben a népművelés szekerébe fogni? Elsősorban úgy, hogy állandó figyelemmel kísérik a szellemi vetélkedők tanulságait. Az iskolában a tanárnak módjában van meggyőződni arról, milyen mélyre hatolt a tanítványok tudatába, s mennyire rögződött ott meg az általa előadott anyag: a feleltetés, a vizsgák, a dolgozatok megbízható képet adnak erről. Az iskolán kívüli népművelés ilyen eszközökkel nem élhet. Vagy talán mégis? Ha jól meggondoljuk, a szellemi vetélkedő színpadán lényegében ilyesmi történik. Ezen a színpadon természetesen juthat hely és idő — a verseny két fordulója között — zenés, énekes vagy prózai műsorszámoknak is. De a hangsúlyt nem helyes ezekre összpontosítani. A szellemi vetélkedők műfajának nagy értéke, hogy az elismerés tapsát, a dicsőség fényszóróit arra az embertípusra irányítja, amelyet némi túlzással a modern kor Leonardójának neveznénk. A képességeiben és mindenekelőtt érdeklődésében sokoldalú ember alakjára, amelynek társadalmi rendünk további fejlődésével ritkaságból tipikus figurává, kimagasló kivételből átlaggá kell majd válnia. B. Gy.
