Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-23 / 145. szám
IMS. jUrnhta SS, 3. oldal KIBUGGYAN, AMI FAJ mellénk telepedett Kovács Józsefné. — Ha én kötöztem, és véletlenül kiállt valahol egy hajtás, mindjárt rámszólt az uram: „Anyus, menjél csak vissza, ott valami hiba van!” — Tudja, kérem, az a parcella kiütközött a többiből. A tsz minden vendégének megmutatták! — veszi át a szót ismét Józsi bácsi. így szólt az ígéret Különösen élénken emlékszik egy tavalyi látogatócsoportra, melynek tagjai közül egy nő lelkesítő, baráti szavakkal ösztönözte őket, amikor a vesszőket szedték. „Kincset ér ez a vessző, szedjék rövidebbre. Nagyon kell az nekünk oltani. Prémiumot kapnak érte!...” — csengenek a fülébe még ma is a szavak. Prémium ... Nem a hivatalosan látogatócsoport nőtagjától hallotta Józsi bácsi ezt a szót először. Beszéltek róla egy múlt évi közgyűlésen is. Aki holdanként eléri a 20 mázsa szőlőtermést, prémiumot kap — így szólt az ígéret. — A miénk harminc mázsa lett, mégsem kaptunk. Még csak egy jó szót sem... — sorolja letörten a kis öreg. — Munkaegységünkből levontak szalmára, és szalmát nem is láttunk... Nem járt eke a parcellánkon, magunk kapáltunk, mégis levontak az ekézésért... Áh, nem is szeretek ezekről beszélni! Sokkal kedvesebb téma Józsi bácsi számára a tanácstagi munkája. Maradandó élménye az a bizalom, amellyel 1960- ban, a részleges választáskor a tanácsba delegálták, s az idén februárban ismét beválasztották. Szívesen beszél a község sok-Épül a hómba ínszérű Tavaly, ha sok nehézséggel is, de elkészült az orgoványi Sallai Tsz húsz vagon termény tárolására alkalmas korszerű magtára. A lapos tetejű épület most majdnem üres. de körülötte a láthatárral összefonódó, dúsan telt kalászokat ringató búza- és rozstáblák azt ígérik: hamarosan újból megtelik a magtár. Az új gabona betakarításának előkészülete szemmel látható: közvetlenül az épület mellett már majdnem kész a 25 méter hosszú és nyolc méter széles szárítószín. Jelenleg is ennek tető alá hozatalán dolgozik a szövetkezet négytagú építőbrigádja. A szint cseréppel fedik féle ügyéről-bajáról, amelyek intézésébe javaslataival, tetteivel ő maga igen gyakran beleszól. Az ember érzékeny műszer! Am, ami fáj az embernek, nem hagyja nyugton, a legváratlanabb pillanatokban előbukkan. Mint most is. Az imént még nagy buzgalommal azt magyarázta Kovács József, hogyan lehetne a község egyik orvosát az őt megillető, de mások által elfoglalt orvoslakásba költöztetni, s rövidke csend után újra a panasz buggyan ki ajkán: — Higgye el, kedves, nem is a prémium, nem is a pénz hiányzik. Bánom is én, adtak volna csak húsz forintot, hogy nesze, öreg Kovács, ez a tiéd, a te munkád is ér valamit... De ... Szóval nagyon igazságtalanok voltak! Ezért maradtam most csak a kis háztájim mellett! ... S az jár az eszemben, milyen hosszú is egy-egy okos határozat útja a helyes, körültekintő megvalósulásig. Az anyagi ösztönzésnek a megyei pártbizottság határozata nyomán már igen szép eredményei vannak megyeszerte. Ám alkalmazásában — mint Kovács József esete is bizonyítja —, úgy látszik, néhol hiányzik még a kellő körültekintés. s ez bizony visszaüthet. Az egyén és az egész közösség látia kárát. Az ember igen érzékeny műszer. A vele való bánásmód, törődés, a tsz-vezetők sokrétű munkájában soha nem szorulhat másodlagos helvre! PERNY IRÉN be, a padlózata pedig téglából készül, amit vékony betonréteggel öntenek le. Ez az olcsó, de az igényeket teljes mértékben kielégítő kombájnszérű lehetővé teszi a gabona behordásának és tárolásának folyamatosságát. A Jakabszállási Gépállomás két kombájnja vágja és csépeli majd a közös gazdaság 540 holdon elterülő gabonarengetegét. A gének teljes mérvű kihasználását hat vontatós pótkocsi segíti: kettő a kombájnok tartályainak ürítését, kettő a szállítást és a harmadik pár a terménynek a szárítóba történő berakását teszi lehetővé. Talaímaró — Apus! Hallod? Kelj fel, keresnek! — szólongatta és ébresztette fel délutáni álmából férjeurát Kovács Józsefné. — Miii... mi van?... Hogy mondod? — hallatszott a takaros, tiszta portával szemközti kis nyárikonyhaforma házikóból. — Megyek... megyek... Itt is vagyok már! — lebbentette félre az ajtó helyén a legyek ellen szolgáló függönyt a férj. Nem tudom miért, magas, szikár, csontos embernek képzeltem Kovács Józsi bácsit. No, meg nagy bajuszának. Hiszen így is emlegetik Dunavecsén: „nagy bajuszé Kovács József’. Azt tartják róla, hogy az Oj Élet Tsz-ben adnak a szavára, véleményére. Meg hogy valóságos megszállottja a szőlőművelésnek, csuda mód érti a dolgát! Most. hogy kilép a kis házból, zömök, kerekded termete, pirospozsgás arca egyből szertefőszi at ja a róla formált képet. Csak a két végén megpödörintett őszes, magyaros bajusza igaz abból, amilyennek véltem. Józsi báesi összevonja szemöldökét Könnyen barátkozó, beszédes természetű Józsi bácsi. Még csak azért sem neheztel, hogy délutáni pihenésében zavartuk meg. — De szép rend, tisztaság van itt a ház körül! — állapítom meg önkéntelenül is, miközben a veranda fonott székeiben helyet foglalunk. Kovács József pödörint egyet a bajuszán, s természetes egyszerűséggel feleli: — így szoktuk meg. És hát a kiskapun ott van a tábla: „39. körzet tanácstagja.” Nem is lehet másképp... — Hallom, Józsi bácsi, hogy nyugdíjassága ellenére is sokat van a határban, nem marad el a tsz-gazdatársai mögött. — A fene aki megeszi! Tavaly még ott voltam, pedig 76 éves vagyok. Szereztem 193 munkaegységet. De most nem vállaltam földet. Bosszúból! Mert csúnyán, de nagyon csúnyán kitoltak velem! Fürge, derűs kedélyű, vidám természetű Kovács József, de amint sorolja a vele való „kitolás” történetét, mind gyakrabban ráncosodik a homloka, húzza össze szemöldökét. Három és fél hold szőlőt vállalt el tavaly családi művelésre. Sógorával együtt szorgoskodtak benne nap mint nap. — Magam is sokat dolgoztam kint — szól közbe az imént nulta az ácsmesterséget, évekig a fővárosban is dolgozott, nagyobb építkezéseken, érti a csíziót. Bgy-két kisebb „stiklit” hasonló módon leszerelt még László Antal, s év végén jöttek rá a brigád tagjai, hogy közös munkában valóban úgy lehet csak dolgozni, ahogy ő mondja, magyarázza. A munkaegység értéke majdnem elérte az 50 forintot. A jó jövedelemnek azonban kibukkant a „negatívuma” is. Jó néhányan még így gondolkoztak: van pénz tavaszig lehet pihenni, üsse kő azt a munkát, amit bővebb lehetőség híján a tsz vezetősége amúgysem forszíroz. Csakhogy az élet télen sem állt meg, s egy este azzal keresett fel László Antal a közelében lakó nyolc brigádtagot. hogy menjenek ki az állomásra, két vagon mész érkezett, rakják ki. Reggelre el kell végezni a munkát, a szövetkezet különben nem győzi fizetni az álláspénzt. — Maszek korunkban sem dolgoztunk éjszaka, most se dolgozunk — kapta a választ. — A dupla munkaegységért sem? — Azért sem. — Rendben Van. emberek. De ezentúl akkor jöjjenek csak a brigádba munkára, ha hívom magukat. Ügy is történt. A mész másik nyolc szövetkezeti gazda munkáiéval kikerült a vagonból — szóban levő barátaink pedig megjárták a ..száz tű hosszát” a brigádvezetőnél. Már februárban hatszor jelentkertek munkára, hasztalan. Márciusban tizenötször is — hasonló eredménnyel. Odahaza már az aszszonyok is noszogatták őket • „Mi az, kidobtak az építőbrigádból? Hiszen már mindenki dolgozik.” — Tényleg nincs ránk szükség, Anti?... László elvtárs’ Menjünk a kertészetbe’ Jobb szeretnénk itt dolgozni — ki így, ki úgy nyöszörgött a brigádvezetőnél. — Szüleség lesz magukra is. Ahogy megmondtam, majd szólok. mikor. Áprilisban az építkezéseknél már nélkülözhetetlen volt a nyolc ember is, s akkor szemé lyesen kereste fel őket László Antal. — Nem gondoltuk volna, hogy így kibabrál velünk — sopánkodtak az atyafiak. — Én sem hittem, hogy azért léptek a szövetkezetbe, hogy kibabráljanak vele. Azóta a brigád legszorgalmasabb tagjai közé tartoznak mind a nyolcán. Fél év alatt eggyé kovácsolta — vagy ahogy a tsz-ben mondogatták, „gatyába rázta” — László Antal a szép számú brigádot. Akadt persze egy-két. kirívó eset. még, amelyben leleményességgel kellett a megfelelő módszert alkalmaznia Az esetek egyikének „hőse” Basa Vince fogatos. Valamikor kupeckedésből élt, erős. mint három átlagember együttvéve; ha hozzáfog, ég kezében a munka, de ha betéved az italboltba, az a nap elveszett számára Főként a piacos csütörtöki napok múltak el munkaegység nélkül szeszgőzös feje fölött. Nem sokáig. A brigádvezető egy ízben maga hajtotta el az árván hagyott lovakat az italbolt elől —, s hogy kisvártatva hőzöngve vonta kérdőre Basa Vince, azon nyomban meg is bánta, olyan fejmosást kapott. — Nehezen tud kivetkőzni régi énjéből — gondolta László Antal. s hosszas töprengés után kisütötte, hogyan segítsen neki. Helvécia határában láttuk ezt az érdekes, gyorsan mozgó gépet, amely az állami gazdaság új telepítésű szőlőjében végezte a kapálást. Az Országos Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet izsáki telepe 800 kataszteri holdon figyelte meg hogyan dolgozik az új gép. A képen is látható térdig érő gazt csupán az új konstrukció kipróbálása végett hagyták meg, de rövid idő múlva hírmondó sem maradt belőle. Az új gép azonkívül, hogy szőlőt kapál a gyümölcsösökben is elvégzi ugyanezt a munkát, zöldtrágyát takar és jól lehet vele tarlóhántást végezni. Jó felszínalakító, mert az Sz—80-as traktorok által szőlő alá forgatott területeken elsimítja a talaj egyenetlenségeit. A 2,4 méter sortávolságú nagyüzemi szőlőkben a tőkéktől jobbra és balra 20—20 centiméteres biztonsági sávot hagy ki, nehogy kárt tegyen a nemes növényzetben. A gép elvégzi a munka 85 százalékát, s naponta 15—16 hold szőlőt kapál meg. A biztonsági sávot már könynvűszerrel megtisztítják a gaztól kézi kapával. Az MR talajmaró 5 centimétertől 22 centiméteres munkamélységig állít-Majdnem egy esztendőn át nem is itta le magát csütörtökönként Basa Vince. Nem volt rá lehetősége, pedig legjobban keresett a fogatosok között. A minap aztán odaállít brigadérosa elé. — Antikám. Nem tudom, hogy a fenébe, de én minden csütörtökön nyolc-tíz kilométerre fuvarozok a falutól. — öregem, ha így jön sora. — Megkérlek, csináld már úgy ki, hogy jövő csütörtöKön a szövetkezeti központban dolgozhassak. Isten az at.vám, órácskára el kellene ugranom a piacra, a háztájiba venni egy malacot. — Biztos? — Száradjon el a torkom, ha az italboltra gondoltam. Eh .. . tudod, megutáltam a régi magamat. Azok a csütörtökök utáltatták meg velem. Mert rájöttem ám... Hát ilyen rongyember volnék én? — Rendben van, Vince. S bet erős marok szorítása pecsételte meg az egykori kupec új emberré születését. TARJÁN ISTVÁN ható be, 36 forgókéssel szecskázza fel a gazt, illetve porhanyítja a földet. Még ez évben megkezdik a szériagyártását. Irkafírka Kerítéseken, házfalakon olykor még találkozunk különféle, gyermeki kezekre valló ákombákomokkal, rajzokkal, feliratokkal. Szerencsére már egyre kevesebb az ilyenféle „művészi” megnyilvánulás. Segítenek ebben majd úgy látszik a meghatóan lelkes kis gyermek „lakóbizottságok” is, s a közöst magukénak érző öntudatos honpolgárok figyelő tekintetei. De mit szóljon az ember ahhoz a bravúros mutatványhoz, hogy a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium emeleti ablakai alatt az utcára néző falak tele vannak firkálva különféle kréta-jelekkel. No nem valami hórihorgas lények, vagy tüzoltólétrára álló egyének rajzolták oda a IV b, VI a jelzéseket, hanem az ablakon — még az iskolai évadban — kihajoló növendékek, akik értenek a „tüköríráshoz”. Hogy a „könyér” szó kinek nyerte meg tetszését, nem lehet tudni. De az tény, hogy a nemrégiben festett, szép külsejű és a város összképét is emelő épület semmiképpen sem nyert ezekkel a feliratokkal. Gimnazista — külsejükre egyébként soka1 adó — lányaink osztályzataiban biztosan nem jutottak és juthattak kifejezésre az említett „művészi törekvéseket” is elismerő tanári állásfoglalások, de javasoljuk, a jövőben erre is legyenek tekintettel. S az új tanév kezdetén hívják is fel rá a növendékek figyelmét. Talán beérik ezzel és megértik, hogy a város egyelőre nem tűzhetett ki alapítványt a legszebb falfestmény alkotójának... T. P.
