Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-16 / 139. szám

Törvényesség Az emberekkel való foglalkozás, a dolgozókról való gondoskodás egyik fokmérője: a vállalatokon belüli munkaügyi viták száma. Bár az elmúlt év­ben jelentősen javult^ a törvényesség betartásai gazdasági vezetőink mun­kajogi intézkedései meg­­alapozottabbak, még bő­ven vannak kívánniva­lók. Amellett, hogy gaz­dasági vezetőinknek ala­posabban kell tanulmá­­nyozniok a Munkatör­vénykönyv munkaügyi jogszabályait, gondoskod­niok kell arról is, hogy azokat a dolgozók is meg­ismerjék. A tanácsi iparban 1962. folyamán a Területi Egyeztető Bizottság a hoz­zá került ügyek 58,7 szá­zalékában hozott elutasí­tó határozatot. Tehát a dolgozók keresetének — helytadó határozatok ará­nya 42,3%. Ez is bizonyít­ja, hogy e téren még nem értünk el megfelelő elő­rehaladást. A munkaügyi jogszabá­lyok nem ismeréséből kö­vetkeznek a téves, sza­bálysértő intézkedések. A Kecskeméti Sütőipari Vál­lalatnál átszervezés cí­mén szüntették meg egy dolgozó munkaviszonyát; ugyanakkor azonos kép­zettségű munkaerőt vet­tek fel. Az orvoslást ke­reső eljárás miatt kiesett munkaidőre 3876 Ft bért kellett kifizetnie a válla­latnak. A Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Válla­lat ugyancsak átszervezés címén 27 dolgozónak mon­dott fel —, de nem kellő körültekintéssel. Valóban volt átszervezés, de ennek során — sajnos, — táp­pénzes betegek munkavi­szonyát is megszüntették. A felmondással egyidejű­leg, azonos állománycso­portba, új dolgozót alkal­maztak, holott ezt áthe­lyezéssel, átcsoportosítás­sal meg lehetett volna előzni. Mi tehát a tanulság? Munkaügyi kérdésekben a munkajogi szabályok ala­pos ismerete nélkül lel­kiismeretesen dönteni nem lehet, de a jogszabályok alkalmazása során is ér­vényesíteni kell az embe­riességet. — th Amiért Zórádnénak menni kellett... Előttem a felmondólevél, Zá­rad Attilánéhoz, a kunadacsi Rákóczi Tsz volt főkönyvelő­nőjéhez címezve. Így hangzik: „Értesítjük, hogy a szövetkeze­tünknél betöltött főkönyvelői állását összeférhetetlen maga­tartása és kellő szakmai gya­korlat hiánya miatt az 1963. IV. 27-én tartott vezetőségi ülésünk egyhangú határozata értelmé­ben 1963. V. 15-re felmondjuk.” Bélyegző, aláírás: Mezei Fe­renc, a tsz elnöke. Nem árt megnézni, mi a va­lóság az indokként felhozott összeférhetetlen magatartás és a szaktudás hiányát illetően. Pécsről—Kunadacsra Zórádné a múlt év szeptem­berében került a szövetkezetbe, annak — a jelentőségét alig fel­mérhető — megyei pártbizott­sági, és tanácsi programnak a keretében, amely a gyenge szö­vetkezetek gazdálkodásának megszilárdítását szakemberek kihelyezésével is segíti. Köz­­gazdasági egyetemet végzett, s hosszú évekig dolgozott Pécsett, mint könyvelő az egyik ipari üzemnél. Kétségtelen, hogy nem volt jártassága a tsz könyvelés­ben. Alkalmaztatásánál ezt a Dunavecsei Járási Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya is tu­domásul vette, s kihelyezésé­hez a megye is hozzájárult. Az asszonynak ez a lépése, hogy beláthatatlan időre a Dunántúl ipari és kulturális központját — ahová egyébként családja is kötötte — Kunadacsra cserélte fel, önmagában is elismerésre méltó tett. Zórádné decemberben tsz könyvelői tanfolyamon vett részt Dunaújvárosban. Mezei Ferenc, valamint Fábián János segédkönyvelő (aki Zórádné oda­­jöveteléig a főkönyvelői teendő­ket látta el) részére küldött le­veléből kitűnik, hogy a kapcso­lat akkor még kollegiális volt. A levélben számos — a szövet­kezet gazdálkodásával össze­függő — problémát részletez, ami bizonyítja, hogy Zórádné még távollétében is éiénk ér­deklődést tanúsított a gazdaság gondjai iránt. Annál különö­sebb, hogy visszatérte után mun­katársai — élükön az elnökkel — minden látszólagos okot, al­kalmat felhasználtak az asz­­szony főkönyvelői tekintélyének aláásására, lejáratására. Elúszott a pénz A főkönyvelőnő —Mezei Fe­renccel együtt — január 24-én tervmegerősítés céljából Duna­­vecsére utazott. Ott tájékoztat­ták őket, hogy a tsz 32 hold új gyümölcsöse után holdan­ként ezer forint kedvezmény jár. De a hiteligénylést január 31-ig be kell nyújtani a járási bankfiókhoz, különben elveszik a keret. Zórádnénak ugyanok­kor családi ügyben Pécsre kel­lett utaznia, és — a korábbi megállapodás alapján — egy hét szabadságot kért az elnök­től. Meg is kapta. . Január 27. A bank telefonál: küldjék az igénylést, s azt az elnök is aláírhatja. Nem küld­ték. Az igénylés megfogalma­zása mindössze húsz perces munka lett volna. Február 1-én visszatért Zó­rádné. Másnap vitte az iratot a bankhoz. Késő volt. A 32 ezer forint elveszett... Az elnök és közvetlen környe­zete számára mi sem volt köny­­nyebb, mint azt híresztelni, hogy Zórádné miatt úszott el a hitel. Mivel a munkaegység tizenegynéhány forintot ért, s az említett összeg így érzéke­nyen befolyásolta a jövedelmet, képzelhető, mekkora volt a megtévesztett gazdák felzúdu­lása. Az egyenlőtlen küzdelem Az egyenlőtlen küzdelem most már a nyílt színen folyt. Nem csoda, ha ettől kezdve Zórádné munkatempója lelassult, mint­hogy erejének nagy részét kény­telen volt a támadások kivédé­sére fordítani. Dehát a járás nem figyelt fel a vezetésben mindinkább kibon­takozó ellentétre? Hiszen Kop­ping Ferenc, a mezőgazdasági osztály főkönyvelője, valamint revizorai rendszeresen kijártak a tsz-be. Eleinte úgy látszott, mintha Zórádnét védenék az intrika fullánkjaitól, s többször a könyvelésben is segítettek ne­ki. Később ez elmaradt. Az asszony azonban bízott a járásban, s április 5-én Ko­rom Ferencnek, a mezőgazdasá­gi osztály vezetőjének címzett feljegyzésében részletesen fel­tárta — többnyire a valóságnak megfelelő — jogos sérelmeit. Ki­tért az elnök vezetési módsze­reinek bírálatára is, s ahogy ké­sőbb tájékozódtam — nem alaptanul. A becsempészés Az osztályvezető Kopping Fe­rencnek adta át a feljegyzést azzal, hogy a helyszínen vizs­gálja ki az ügyet. A főkönyvelő április 12-én Kunadacsra uta­zott, összehívta a tsz vezetőit, megjelent Bajnóczi József, a községi tanács elnöke is, aki szerint Kopping Ferenc igen fe­lületesen és határozatlanul fo­gott az ügy tisztázásához. A tsz elnökének azonban va­lami dolga akadt, ezért, miután az asztalon heverő vastag füze­tét a fiókba zárta, zsebre rakta a kulcsot és elment. Csak másnap ment be az iro­dába. Valamit nézni akart a fü­zetben. s ott találta benne — a feljegyzést. Rögtön kész volt az indokolással, miszerint az ira­tot maga Zórádné csempészte be oda. Nos, itt nem árt időzni egy pillanatra. A becsempészés — a feljegyzés tartalmát figyelembe véve — nem indokolt. (Mezei szerint igen: öt állítólag „bosz­­szantani” akarta vele Zórádné.) De egyébként is: az elnök fiók­jának kulcsa — ezt kipróbáltam — nem nyitja a főkönyvelőnő volt asztalának zárait. Ebből következik, hogy azok kulcsa sem nyitja az elnöki zárat. Ám van két körülmény, amelyek éppenséggel mást bizonyítanak: Az egyik az. hogy a kérdéses április 12-i napon a járási fő­könyvelő a tsz-elnök asztalánál foglalt helyet, s ott rakta szét iratait. A másik pedig az, hogy május 18-án — amikor Dunave­­csén érdeklődtem az ügyben — Kopping Ferenc nem tudta fel­mutatni a feljegyzést. A vezetők közötti normális viszony helyreállítása ezzel min­denesetre megpecsételődött. A vádak megdőlnek Zórádné visszament Pécsre. A tsz-nek egyébként szerencséje volt, kapott egy új. gyakorlott könyvelőt, Bujdosó János sze­mélyében, aki — miután elké­szítette a főkönyvi kivonatot — kedvezően nyilatkozott elődje munkájáról. Így tehát megdőlt az összefér­hetetlenségnek és a szakmai gyakorlat hiányának a vádja is. Hogy Zórádnénak menni kellett, az a vezetői önkényeskedésnek. az intrika által mérgezett lég­körnek tulajdonítható. Ezt nem kis részben a járási tanács vb illetékeseinek — az ügyben ta­núsított — csökkent felelősség­­érzete is elősegítette. Ez az ügy­nek a legfőbb tanulsága, amit a jövőre nézve nem árt meg­szívlelni, még akkor is, ha Zó­rádné kunadacsi . „kálváriája” végérvényesen lezárult. (Pásztor Zoltán felvétele,! Hatvani Dániel Filléres perek A bíró megtörli a homlokát és az asztal előtt álló két em­berhez fordul, akik testvérek. — Szóval folytatják a pert? — Igen, folytatjuk és azt kér­jük a bíróságtól, hogy rendel­jen ki szakértőt, aki eldönti, hogy kit illet meg az egy sor szőlő. — De képem, eddig is több kiadásuk van, mint amennyit az a huszonöt szőlőtőke ér s a szakértő újabb százasokba kerül. i — A pénz nem számít. Lé­nyeg, hogy az igazság kiderül­jön. És folyik a peri Egy hold szőlőt örökölt évek­kel ezelőtt a ladánybenei test­vérpár, M. S. és M. G. El is felezték, de később az egyik még követelt egy sor szőlőt a másiktól. Az nem adta, s bíró­sághoz fordultak, és körömsza­kadtáig ragaszkodnak az „igaz­sághoz”. Azzal nem törődnek, hogy hosszú időre lekötik a bí­róságot olyan jelentéktelen „üggyel”, amit egymás között szoktak elintézni az emberek, főleg ha testvérekről van szó. A ladánybeneiek esete azonban nem egyedül álló. Tízesével ér­keznek ilyen ügyek a bírósá­gokra, - sőt van olyan, amelyik már tengeri kígyóként teker­gőzik s úgy látszik, hogy soha­sem lesz vége. Ilyen „tengeri kígyó” a tisza­­kécskei B Gy. és B. I. által folytatott per, amelyben már kb. hatodszorra állnak a felek a bíróság elé, mert nem tudnak, de nem is akarnak egymás kö­zött megegyezni. Valamikor, évekkel ezelőtt azzal kezdődött a pereskedés köztük, hogy egyik a másiknak egy vizes vödörrel tartozott. Ma már ott tartanak, hogy négy darab szőlőkarón vi­tatkoznak. S még inkább külö­nössé teszi a körülményeket az a tény, hogy sógorokról van szó, akik elfeledkeznek arról, hogy amíg az „igazságot” kere­sik, szinte halálos ellenségeivé válnak egymásnak, s ez a vi­szony kihat a családra, az egész rokonságra és nevetséges­sé válnak a község előtt. Két kecskeméti asszony, B. G,-né és Cs. L.-né megállapod­tak, hogy a közös tulaidonukat képező udvart drótkerítéssel fogják elválasztani, amelynek oszlopai két méter magasak lesznek. A munkát Cs. L.-né végeztette el. de mivel az osz­lopok csak 190 cm-esek voltak, B. G.-né beperelte szomszéd­­asszonyát. A bíróság előtt meg­egyeztek, hogy Cs.-né kicseréli a karókat. Az ügynek azonban még nem lett vége. B.-né ha­marosan újabb keresetet adott be, amelyben kifeiti, hogy még most sincs megelégedve a ke­rítéssel, mert az ő „érdekeit” sérti, hogy a drót a karók jobb és nem a baloldalán van felsze­gezve. Azt már nem tudta meg­indokolni, hogy miért sérti az „érdekét”. A „csakazértis” csökönyösség bizony még sok embernél meg­található, mint ahogy azt a fenti esetek is bizonyítják Leg­többször nem a szóban forgó ér­ték. hiszen filléres dolgokon vi­tatkoznak, hanem a rosszindu­lat, a kicsinyes szurká'ódás ve­zeti ezeket az embereket, ahe­lyett hogy igyekeznének m°g­­értéssel. jóindulattal lennj egy­más iránt. Gál Sándor PETÖE1 NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báos-Klskun megvet Bizottsága és a megyei tanács lapia Főszerkesztő* Walther Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó' Mezei Tstván Igazgat'1 Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szárr Szerkesztőségi telefonközpont- 26-19 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefm. 17-09. Terjeszti a Magva r Posta EISftzethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. FIÓfizetési df1 i hónapra 12 forlm Bács-Kiskun megyei Nyomda V. ~ Kecskemét. — Telefon: 11-85. Ind ez | 25 065,

Next

/
Thumbnails
Contents