Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
1963. június 2, vasárnap 3. oldal Az építőknél a legnagyobb az elmaradás Több-e a sok? Áprilisban tovább növekedett a szövetkezeti ipar adóssága Levélféle Jobbágy Károlynak Megyénk kisipari szövetkezeteinek ebben az esztendőben a terveik szerint négy százalékkal kell többet termelniük, ami azt jelenti, hogy értékben 445 millió árut kell előállítaniuk. Ennek felét a készárutermelés alkotja, a különböző javításokból és szolgáltatásokból 97 milliós bevételt terveztek, az építőiparban dolgozóknak pedig 103 millió forint értékű munkát kell produkálniuk, főleg a lakosságnak végzett kislakásépítkezéseken. Az éves tervnek első negyedévre eső részét a szö-Huszonegyen A díszes, keretes oklevelekre fekete tussal rajzolja a neveket Űjváry Antal, a kisszállási Búzakalász Tsz főmezőgazdásza. Nem agronómusi feladat, mégis ' Hagy buzgalommal végzi ezt az „íródeáki” munkát, minthogy Kiss Anna üzemgazdász, aki szintén kiváló eredménnyel végezte el a tanfolyam második évfolyamát. érőmet szerez vele — tanítványainak. A tanítványok pedig — a szövetkezet gazdái. Huszonegyen vannak, akik a télen elvégezték a mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam második évfolyamát. Huszonegyen... A gazdák tíz százaléka, ha éppen így akarjuk kifejezni az arányt. A tél négy hónapját vette Igénybe a tanfolyam. A hetenként kétszeri előadáson összesen 110 órán át foglalkoztak a szántóföldi növénytermesztés tudnivalóival. A hallgatók legtöbbje egész napját a közös munkában töltötte el, esténként a süvítő szélben, fagyban, kilométereket gyalogoltak a tsz központjáig, csakhogy ne hiányozzanak az előadásról. Temesvári Piroska — aki egyébéként egyike a nyolc kiváló eredirénnyel végzett hallgatónak — két, Túri Ferenc növénytermesztési brigádvezető pedig négy kilométerről járt be. Nemrégiben tartották meg a vizsgát, amely mindannyiukat meggyőzte arról, hogy a télen a 110 óra nem múlt el hiába. Bizonyítja ezt a már említett nyolc kiváló minősítés is. A hallgatókat Űjváry Antal vizsgáztatta, de — mint a vizsgabizottság elnöke — részt vett Tamási Imre, a szomszédos tsz főagronómusa is. Természetes, hogy valamenynyien jelentkeztek a harmadik évfolyamra is. Hiszen már csakis ez választja el őket attól, hogy mezőgazdasági szakmunkások legyenek. Az ő igyekezetük, szakmai hozzáértésük nem kis mértékben segíti a szövetkezetét abban, hogy majd jövedelmezőbb legyen a gazdálkodás. És egyébként is érdemes tanulniuk, hiszen jövőre tíz százalékkal lesz nagyobb a részesedésük, mint a többieké. H. D. vetkezeti ipar 98 százalékra teljesítette. A kilenc iparág közül öt — gépgyártás, textil, bőrruházat, háziipar és építőipar — nem teljesítette kötelezettségét, vagyis 35 szövetkezet adóssággal zárta az első negyedévet. Az egyes iparágak elmaradásában közrejátszott a hideg tél is. De nem lennénk tárgyilagosak, ha a helyi ipar, illetve a javító, szolgáltató tevékenységnél mutatkozó hárommillió forintos lemaradást is objektív okokkal magyaráznánk. Ezekután felmerül a kérdés: a jó idő beköszöntésével áprilisban mennyit sikerült pótolni az elmaradásból? A gépgyártók több mint egymillió, a vas- és fémtömegcikkeket előállítók majdnem ötmillió, a faipar dolgozói több mint másfél millió, a textilruházati szakma munkásai 2 millió 271 ezer, a vegyesiparban foglalkoztatottak majdnem 12 millió, a bőrruházatban dolgozók pedig 1 millió 350 ezer forint értékű munkát végeztek áprilisban. A háziipari cikkeket előállító részlegekből majdnem másfél millió forint értékű áru került ki. Az építőiparban leszámlázott munka értéke 4 millió 398 ezer forintot tesz ki. A szolgáltató iparban a bevétel 1 millió 229 ezer forint volt. Négy-öt hét múlva országszerte megkezdődik az esztendő legjelentősebb mezőgazdasági munkája, az aratás. Megszervezésére, sikeres lebonyolítására már javában készülnek a mezőgazdasági üzemek. A gépállomásokon befejezéséhez közeledik az aratási munkaeszközök: a kombájnok, kévekötő- és rendre-aratógépek javítása. Június második hetében kerül majd sor a nyári gépállomási szemlékre, amelyeken a járási tanácsok, a termelőszövetkezetek és társadalmi szervek képviselői ellenőrzik a kijavított gépeket. A javításokkal párhuzamosan folyamatosan érkeznek a gépállomásokra az új gépek. Az állami gazdaságoknak már tavaly is elegendő kombájnjuk volt az aratás teljes gépesítéséhez, a termelőszövetkezetekben dolgozó, zömében gépállomási, kis részben saját gépek száma azonban az idén még jelentősen növekszik. A termelőszövetkezetek földjein az idén 5100 kombájn, Ai összes javító és szolgáltató tevékenység pedig több mint hétmillió, valamivel alacsonyabb a tervezettnél. A lemaradás zömmel az építőiparban jelentkezik. Eredetileg 11 millió 180 ezer forint értékű munkát kellett volna elvégezniük. Ezzel szemben tervüket csak 6 millió 430 ezer forintra teljesítették. A lemaradás főleg a kislakásépítkezéseknél jelentkezik. Hátráltatja az előrehaladást az építőanyagok részbeni hiánya mellett a nem elég körültekintő munkaszervezés a szocialista munka verseny-mozgalom elhanyagolása. Ügy hírlik, hogy az utóbbi napokban valamelyest javult a munkaszervezés, fellendülőben van a munkaverseny is. Több építőipari szövetkezet, valamint más iparágakhoz tartozó kollektívák elküldték versenyfelaj árulásaikat, melyben a gazdaságosabb termelést, a javító, szolgáltató tevékenység mennyiségi és minőségi fokozását, a lemaradás pótlását ígérik a második, illetve a harmadik negyedév végéig. Mindez arra utal, hogy a szövetkezeti ipar dolgozói kötelezettségeik maradéktalan teljesítésével akarják öregbíteni hírnevüket a megyében és az országban. 4900 kévekötő aratógép és 1400 rendrearató vesz részt a gabonabetakarításban. Ez a géppark már lehetővé tenné, hogy a gépek optimális kihasználása és igen kedvező időjárás esetén a termelőszövetkezetek gabonatermésének 85— 90 százalékát géppel vágják le. Mivel azonban sem az időjárásnál, sem a gépkihasználásnál nem lehet az „optimumokra” számítani, a terv az aratás 70— 75 százalékos gépesítését irányozza elő. A gépi aratás kiterjesztésének ezenkívül van még egy sor agrotechnikai és természeti feltétele. A talajok állapota, elmunkáltsága kedvezőbb a kombájnok számára, mint az eddigi években bármikor, elsősorban azért, mert a tavaly őszi szántás során lényegében megszűntek a hajdani kisparcellák okozta különbségek, egyenetlenségek. A jelenlegi állapot szerint a gabonák döntő többsége alkalmas lesz a gépi aratásra, erről azonban csak néhány hét múlva lehet majd egészen pontos képet adni. (MTI) Kedves Barátom! Olvastam panaszoló írásodat az Élet és Irodalomban. Bevallom, vártam ezt a cikket, hasonló tartalommal. S el is voltam készülve, hogy válaszolok rá. Mint megyei „írófélék” — szándékosan használom ezt a kifejezést, majd később kiderül, hogy miért — Tarján Istvánnal együtt kísértünk el benneteket, fővárosiadat, Bajára, az író— olvasó találkozóra. Jó kedvvel és nagy várakozással mentünk — úgy, ahogy írod is, hiszen Baja híres hely ilyen szempontból, nagy szellemi igénnyel, sok neves írónak szerzett számtalan kedves emlékével. Elmesélted — ahogy most az irodalmi lapban is elmondtad — mi vont ebbe a városba. Derűs történet, némi fanyar ízekkel, nem akarom szaporítani a szót és ismételni, aki akarja, úgyis elolvassa saját szavaid, elbeszélésed nyomán. Nos, kevesen, mindössze ötvennégyen voltak az irodalmi esten, habár én a hallgatósághoz sorolom azt a tíz-tizenöt lelkesen figyelő amatőr muzsikust is, akik néhány zenekari számmal adtak hangulatot és aláfestést a műsornak. Mindegy, kevesen voltak. Ti többre számítottatok. Őszintén szólva mi is. Megszoktuk már Bajától, s talán egy kicsit el is kényeztettek bennünket. Most nem voltak ott a főiskolások, kirajzottak a régen tervbe vett néprajzi gyűjtésre, a beharangozott, s az illető községnek kedveskedő esti műsorukra. Más részük hazautazott lélegzetvételnyi szünetre a vizsgák előtt. Meg lehet ezt érteni? Azt hiszem, igen. Szombat volt, a szervezés sem volt megfelelő — néhányan elügyetlenkedték a dolgot — egyszóval, nem telt meg a terem. De voltak érdeklődők, ötvenen-hatvanan. önként jöttek, a maguk jószántából, verseket, novellákat hallgatni, ötvenen-hatvanan ... S Te akkor igazán szívhezszóló, meleg és derűs szavak, verseid elmondása után és közben szemrehányást tettél a bajaiaknak — lényegében, akarva-akaratlan azoknak, akik ott voltak, akik eljöttek valami oldódó lélekkel, megfürödni a szellem napvilága tisztító füzében. De ez még hagyján, a humor oldja a kemény szót is, s Te értettél hozzá, hisz egyéniségedből fakad, hogy beágyazd a panaszt a tréfás csipkelődésbe. Aztán mi, megyei „írófélék” — joggal éreztük magunkat annak, hisz nevünket is lefelejtették a meghívókról — mondtuk el a magunkét, minden panasz és szemrehányás nélkül. S végül Garai Gábor József Attiladíjas költő panaszkodott versben és prózában egyaránt. Versben, mert „kísérletként” egy első hallásra, de tán betűzgetve is nehezen olvasta fel, s prózában, mert igen elkeseredett hangon megismételte, megtetézte mindazt, amit már úgyis tudott a jobb sorsra érdemes közönség: tudniillik, hogy kevesen vagyunk, s hozzátéve saját véleményét: el kellene gondolkoznia az írószövetségnek azon, hogy érdemes-e egyáltalán holmi országos ünnepnek kikiáltani a könyvnapokat, amikor, lám... Aztán bevonultunk egy kisebb terembe, szép számmal a hallgatók közül is, remélve, hogy most már tényleg az irodalomról, az írók alkotó munkájáról, s olvasóikkal való kapcsolatukról lesz szó. De tévedtünk, újra kezdődött a panaszkodás. S jó egy órát vitatkoztunk azon — a bajaiak emondták a sikertelenség okát, védekeztek, ti keseregtetek —, hogy ugyan miért is voltak olyan kevesen. Meszszire jutottunk, s a jelenlevők ijedt megszeppenéssel hallgatták a neves vendégeket, félve, hogy mindez a sajtóban is majd „terítékre” kerül, elviszi országszerte a rossz hírüket. Ezek után megettük — vagy húszán — az étlapról szabadon választható ízletes vacsorát, s ti még maradtatok, mert másnap Vaskúton volt dolgotok. (Úgy hallom, jól sikerült az ottani irodalmi est, voltak vagy háromszázan — vigasztalásul.) Mit írjak még, azt hiszem, hangvételemből is megállapíthattad, nem értek egyet kesergéseddel. Főleg azzal nem, amit végső konklúzióként sommásan papírra vetettél: .......álltam, és egyszeriben én, a költő, egy kicsit feleslegesnek éreztem magam.” Sok könyvetek fogyott el a könyvhéten, ti mondtátok, hogy valami pezsgés van a versolvasásban, második, harmadik kiadást érnek meg a verseskötetek. Olvasni kezd a nép, és verset is ... A ti verseiteket is. Lehet, hogy azért, mert mi csak megyei „toliforgatók” vagyunk, akik a könyvtár autójával barangolunk úttalan útakon, s felolvasunk akkor is, ha csak páran jönnek el, vagy mert jobban ismerjük a bajaiakat, a Bács megyeieket nálatok — talán, ne vedd sértésnek, az életet is olykor-olykor —s nem voltunk elkeseredve. Sőt, örültünk: ötvennégy ember, aki biztosan, hogy a mi kedvünkért jött el, nem kivezényelt iskolai osztály, „vatta”-közönség, hanem verseket szerető egyszerű emberek... Nagyon nagy szám ez, ha szegény Móricz Zsigmond öt-hat fővel is megrendezett vidéki találkozásaira gondolok. Igaz, őt nem vitte gépkocsi ide-oda, s nem is kapott kiutazásaiért tekintélyes és külön honoráriumot, nem mozgott egy nagy apparátus, szervezőhad estjeinek sikeréért ... Ha ott Baján akkor este, abban a kisebb szobában, az ott egybegyűltekkel nem „panasznapot” tartunk, hanem munkánkról, közös gondjainkról beszélgetünk, biztosan tudom, ma gazdagabbak lennénk, s kevesebb kesergés volna szavaidban. Mert Te is tudod, nem mindig több a sok, s két ember is adhat igazi élményt, tartalmas estét nekünk, ha nem restelljük kipuhatolni gondolatait, s él bennünk az alázat, hogy őt is meghallgassuk, s ne csak a saját fájdalmunkkal, vélt fájdalmunkkal bíbelődjünk. Bocsáss meg és ne neheztelj, de tartoztam ezzel az őszinte szóval — magunk, íróemberek és hazámfiai, a Bács megyeiek védelmében is. F. TÓTH PÁL Korrekció Olasz tudósok megállapítása szerint az első ember megjelenése óta 77 milliárdra tehető a Földön eddig élt emberek száma. Mint a tudomány megállapításait, adatait komolyan vevő ember, egy kis korrekciót jelentek be. Észrevételem gyakorlati megfigyelésen alapszik. Május 30-án, csütörtökön reggel munkába mentem. A város kellős közepén, a Kossuth Könyvkiadó irodahelyiségével szemben két, ruhába öltözött valaki mozgott a park egyik szélső padján. Egymásra borultak, nyögdécselő hangokat hallattak, s időnként anynyira lecsüngött a szájuk széle, hogy hol egyik, hol másik tenyereit rá részben a sajátjára, részben partneréére. Jóízűen aludtak, ötletesen felváltva rakták fel lábukat a pádra, ahol békés pihenők szép tiszta ruhában szoktak eltölteni csendes negyedórákat. Szerették egymást. Ezt abból is lehetett tudni, hogy behunyt szemmel megtalálták másikuk fülét és ha az orruk alá tévedt a nyűgös hánykolódásban, gyöngéden megpuszilták. — Egyszer-másszor irányukat vesztett nyakkendőjük csücskét szopogatták elérzékenyülten. Semmi sem zavarta őket. Se jó anyagú ruhájuk gyűröttsége, szennyezettsége, se hajuk ziláltsága, se a körülöttük lebegő alkoholbűz- De még a munkába menők megjegyzései sem. Pedig azok elég izgalmasak, színesek, esetenként „mozgósítók” voltak, ök csak mammogtak, egymáson elnyúlva, majd összegabajodva mutatták, mintha valamikor értelmes lényekként indultak volna el valahonnét. Mikor aztán a rendőrőrszem ébrenlétre bogozta őket, véreres szemük is láthatóvá vált. Orruk alól pedig érdekes hangok csurogtak elmállóan. — Miééé neee leeetünk idden?... Miis emberek volnánk. Arra kérnénk tehát az olasz tudósokat, hogy igazítsák ki a Földön eddig élt emberek számát. Mint a fentiekből kitűnik, nem 77 milliárd, hanem 77 milliárd plusz kettő... Chm, chm-.. (t) Tízezernél több kombájnt és aratógépet irányítanak a termelőszövetkezeti gabonaföldekre
