Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-15 / 111. szám
Szeretik városukat Kinyílott a gyapjas fű Orgoványon, az úgynevezett kargalai részen néhány nap óta mintha fehér tollal hintették volna be a tájat. Most nyílt ki a széles levelű gyapjas fű, amely természeti ritkaságszámba megy, mert csak itten díszük tóle a rét — írja özv. Horváth Emilné levelezőnk, s mintául egy szál gyapjas füvet is küldött a borítékban. Köszönjük a kedves figyelmességet, s ezúton hívjuk fel a természet- búvárok figyelmét az érdekes eseményre. A lakosság kezdeményezi az utcák szépítését a megyeszékhelyen Azt mondja a minap egy értekezleten a Kecskeméti Városi Tanács VB személyzeti előadója: „A lakosság eddig is megnyilvánult áldozatkészsége városa iránt hívta fél a figyelmünket, milyen konkrét feladatokkal lehetne megbízni a tanács tagjait..Aztán hosz- szan sorakoztatta a példákat, tapasztalatokat. Senki nem szervezte, =-■ az utóbbi hetekben a város számos pont járói mégis sokan kopogtattak a városi tanácsházán és facsemetéket kértek. Szeretnék elültetni, ezzel is szépíteni a környéküket. A spontán kérésekre 600 díszcserjét és ezer facsemetét bocsátott rendelkezésükre a tanács végrehajtó bizottsága. Ebből egyedül a rendőrfalusiak — akiknek kezdeményezését tanácstagjuk, Kovács Mihály felkarolta és eljárt érdekükben — hétszáz fácskát ültettek ki a tavasz folyamán; A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója társadalmi munkában készítette el az épülő MÁVAUT-állomás park- rendezési tervét. És — noha a környék tereprendezése még folyamatban van — a technikum diákjai jóvoltából máris zöldéllnek a kiületett cserjék, kis fák. A Katona József Gimnázium diákjai nemcsak iskolájuk környékét parkosították. Sokan szemlélhetik serény munkájukat a Béke téren is. A SZÖ- VOSZ diákotthon képviselőivel pedig a napokban tárgyaltak a városi tanács vb megbízottai, hogy mely utcák parkosításában veszik köszönettel a felkínált társadalmi segítségüket. Körül lehet némi a Hétvezér, a Jász, vagy bármely más, a múlt évben megépült utcában. Szinte mindegyikben mozgolódik a lakosság. Virágot ültetnek ki, csinosítják a járda és az úttest közötti földsávokat. És nemcsak az újonnan burkolt utcákban. Aki visszaemlékezik például a Széchenyi körút tavalyi, nem éppen gondozott képére, ma örül a lelke. Nehéz lenne megállapítani, hogy háza előtt ki kezdte el a parkosítást, tény azonban; sok követője akadt. A földbe vert, fehérre meszelt karókkal körülvett kis kertecskék már messziről magukra hívják a figyelmet. Nem közös terv alapján kezdeményezett parkosítás. Ki-ki a kedvére való, vagy rendelkezésére álló virágpalánták kiültetésével szépítette háza táját. Hosszan folytathatnánk a szép példák sorolását. S hogy mégis mellőzzük, ne vegyék zokon a dicséretre érdemesek. Tény azonban, hogy a rohamosan fejlődő, szépülő megyeszékhely szeretetéből fakadó, terebélyesedő spontán kezdeményezésekkel maga a lakosság irányította rá az illetékesek figyelmét, hogy ennek szervezett formát adjanak. Az e hónapi tanácstagi fogadónapon feladatul kapták a lakosság választott képviselői, hogy karolják fel e törekvéseket. Hiszen egyszerűen megoldható például egy-egy utca egységes parkosítása, ha választóinak ezt az óhaját a tanácstag jelzi a vb-nek. Szívesen segítségül adják e célból a nark- építési szakembereket, akik irányítani tudiák a társadalmi munkát. Aztán lehet vetélkedni, kinek a háza tája, melyik utca lesz szebb, virágdíszesebb. A kecskemétiek szeretik városukat. S ezt nemcsak a város fejlődése iránti jogos büszkeséggel, de még inkább dicséretes törekvéseikkel, tettekkel bizonyítják! P. I. Húszezer szobaberendezés Korszerű bolthálózat A kisördög A „nyomda ördöge” így nevezik az újságírók azt a „rossz szellemet”, amely folyton incselkedik a kéziratokkal, s hol egy betűvel többet rejt a szövegbe, hol elvesz azokból vagy mást csempész a helyükbe. Az a bizonyos „kisördög” gyakran meg-meg kísérti a betűvel dolgozó embert. Egyik kollégám szép bugaci riportjában azt írta nemrég, hogy „lovas üget a határban”, s az így jelent meg: „lovas üteg a határban.” Hogy került a riportba az üteg, törhette fejét az olvasó. „A körhintás pakol” — írta az újságíró, s másnap fogta a fejét saiát cikkét olvasva, mert ez állt helyette: „A körhintás parkol.” A Kit temetnek? című kis írásomban azokról a rossz hagyományokról írtam, amelyek mint „rítusok” öröklődnek, s holmi gyászmenetté szomorítják a ballagás vidám ünnepét. Rítus vagy ritmus ugyebár nem egészen mindegy, de hiába, a „nyomda ördöge” ezúttal is közbeszólt... Az olyan apróságról már nem beszélve, amikor az embe- rek-bői „emberk”-et csinál. Ilyenkor mondják, hogy „két sor közt elszundított a korrektor”, vagyis ellankadt a figyelme egy pillanatra, s ezért nem vette észre a Az idén ismét sokféle külföldi bútortípus gyarapítja üzleteink áruválasztékát A KON- STJMEX 35 százalékkal többet importál, mint tavaly, s így a belkereskedelem rendelkezésére bOó lakberendezési tárgyaknak mintegy tíz százaléka külföldi gyártmány lesz. A legtöbb bútort Csehszlovákiából és az NDK-ból szerzi be a vállalat, de vásárolt román, bolgár és jugoszláv készítményeket is. Az idén külföldről érkező lakó- és hálószobabútorok húszezer szoba berendezéséhez elegendők. A konyhagarnitúrák száma mintegy 30 ezer lesz. Mapközben így is lehet ' A' KÖZELStÜLTBAN adták át rendeltetésének a Kalocsai Nagy Lajos Könyvtárat A megnyitó ünnepségről lapunk beszámolt. Képet is közöltünk a helyiségről, mely — bele számítva a fővárosi könyvtárakat is — a legszebbek közé tartozik. A könyvtár után most szeretnénk bemutatni alkotóit, azokat az embereket, akik fantáziájukat, szakmaszeretetüket, kezük munkáját adták — nem sajnálva időt és fáradságot —, míg az első látogató belépve elégedetten állapíthatta meg: ez a külső méltó a tartalomhoz. EREDETILEG a régi könyvtár felújítását tervezte a városi tanács. Kapóra jött azonban, hogy megvásárolhatták az egykori zsidótemplomot, mely alkalmasnak látszott arra, hogy átalakítás után otthont nyújtson egy korszerűbb, új könyvtárnak. A rendelkezésre álló anyagi erő a megyei tanács támogatása ellenére sem fedezte volna a költségeket, ha a könyvtárat nem tekinti szívügyének és nem teremt széles körű társadalmi összefogást létrehozása érdekében Kriston Ferenc, a városi tanács vb-elnöke, Nyitrai Lajos, a könyvtár vezetője és Tamási György, a tanács műszaki osztályának fiatal mérnöke. Ez a „trió” volt lendítő ereje, szervezője és irányítója a munkának. TÁRSADALMI úton készült az épület átalakításának terve. A megyei tervező iroda egyik dolgozója vállalta. Munkáját tiszteletdíjjal honorálták, amely nyilvánvalóan lényegesen kisebb összeget jelent, mint amennyibe egyébként került volna a tervezés. Az átalakítási munkát a tanács műszaki cso- oorfcja és házi építőbrigádja vé- Maguknak, csinálták, csak. az anyaggal takarékoskodtak, a fáradsággal nem. „Szakítani a hagyományokkal, amelyek szerint könyvtárba sötét, komor hatású bútorzat való. Derűs színek uraljanak mindent.” — ez volt a jelszava a tanácselnök-könyvtáros- mérnök hármasnak a berendezés tervezésénél. Vidéki és fővárosi könyvtárakat látogattak meg, átböngésztek számtalan szakkönyvet. A bútorzatra és világításra vonatkozó elképzelésüket — bár nem volt könnyű feladat — kitűnően valósította meg a Kalocsai Asztalos- és Építőipari Ktsz. Üjvonalú székek, asztalok, színes, műanyagborítású polcok kerültek ki kezük alól. A nagy körültekintéssel elhelyezett világítótestek egyenletes, kellemes fényt hintenek. Volt olyan falrész, amit — nem sajnálva a vesződséget — háromszor is átfestettek a helybeli szolgáltató vállalat dolgozói, mert úgy találták, hogy egy árnyalattal eltér a tervezettől. A galéria és a lépcsőfeljáró korlátja a Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalat fiatal művezetőjének, Nagy Lászlónak a munMILYEN EGYSZERŰ mindezt így sorra elmondani. De hány éjszakába nyúló beszélgetés, számítgatás — hogy addig nyújtózzanak, ameddig a takaró ér — előzött meg minden lépést. A munka meghozta gyümölcsét. A könyvtár olvasóinak száma 359 fővel nőtt az új helyiség megnyitása óta. A kellemes környezet mágnesként vonzza a látogatókat. Egy-egy feladatot sokféleképpen lehet elvégezni. A kalocsai könyvtár felépítése azt példázza, hogy így is. Csak szív kell hozzá! BESES DEZSŐ szedő „bakiját”. Persze, az újságíró sem mindig „kisangyal”, néha az ő ceruzája is elvét egy-egy szót. . S másnap „ölre mennek”, hogy ki követte el a hibát. A „kisördög” pedig harsányan kacag a háttérben, s máris készíti a következő apróságot, válogatva a szótárában, ahol ilyesmik vannak feljegyezve: város—sáros, olló—holló, kedves— nedves, tarka—farka, F. Tóth Pál... (elkószál) PEröFT NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő; Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató; Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telef 'I : 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 065. Képünk a korszerű kulíúrcikk üzletet mutatja be, melynek tervezett évi forgalma egymillió forint. Első negyedéves tervüket a bolt dolgozói 19 százalékkal túlteljesítették. Mint arról korábban hírt adtunk, az MSZMP VIII. kongresszusa tiszteletére indított munkaverseny országos első helyezettje az fmsz-ek közül a Tiszakécske és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet lett. A szép eredmény eléréséhez nagyban hozzájárult a hálózatfejlesztés, amelyre 1959 óta több mint hárommillió forintot fordítottak. Az önkiszolgáló élelmiszerüzletek, szakboltok tekintélyes áruválasztékkal állnak a vásárlók rendelkezésére. Macskaszerelem Cinka, a ház egyetlen macskája és a lakók úgy kényeztetik, akár egy hercegnőt. Ezt maga a fekete-fehér tarka jószág is megsejtette, mert olyan gőgösen járkál a ház folyosóin, mintha ő lenne a tulajdonos. Azt hiszem, egyedül én nem szeretem, sőt utálom Cinkát, egyrészt mert határtalanul beképzelt, másrészt pedig mert kétszínű. Aki előző nap megsimogatta, tejet pdott neki, attól másnap minden további nélkül ellopja a megmaradt kolbászt, vagy a tejet. A történet kereksége miatt el kell árulnom, hogy Cinka ezen a nyáron lesz egyéves. A tavasz azonban nem nézi a kort és 180 fokos fordulatot idézett elő a kedvenc életében azáltal, hogy május első napjainak egyikén egy hatalmas kandúr ereszkedett le a fáskamra tetejéről s egyenesen a napozó cicakisasszonyhoz sétált, útközben idegesen rezegtetve a farkát. Cinka, mint a hiúz ugrott talpra, szőrét fölborzolta az izgalom, amit a lovag megjelenése okozott. Pár percig egymást bűvölve álltak a szőnyegporoló alatt, majd dobhártyaszaggató kornyikálással kezdtek a vallomásba. Valószínű azonban, hogy az udvarló nagyon is közvetlenül dicsérte Cinka bájait, mert az megharagudott s iszonyatos támadást intézett a heves kandúr ellen. Az védekezett vofn^t de a fergeteges roham szinte teljesen megbénította, úgyhogy néhány perc múlva öles ugrásokkal iramodott a fáskamra felé s elhagyta az alkalmi randevú színhelyét. Cinka pedig lábait nyalogatva terült el a kövezeten, de látszott rajta, hogy megbánta a heveskedést. Másnap alig kezdett alkonyodni, a történet „hősnője” kint állt a fáskamra tetején és só- várgó hangon küldött hívójeleket a megriadt lovagnak. Az azonban nem jelentkezett. Legalábbis egy darabig. Mikor Cinka hangja fátyolosodott s egész valóján a kimerülés jelei mutatkoztak, nagy lustán, mint aki kellemetlen meghívásnak tesz eleget — megjelent sértődött ábrázatával a kandúr. Cinka ezúttal a legnagyobb megadással viseltetett a meg- bocsájtó férfiú iránt, s úgy követte a fáskamra tetején túl, a kertekbe, mintha mágnessel húzták volna. Attól kezdve nem lehetett látni a „kisasz- szonyt” csak egy-egy pillanatra, amint fel- dúltan osont át az udvaron, vagy holtfárad- tan nyalogatta magát a szőnyegporoló alatt. Néhány nappal ezelőtt feltűnt nekem, hogy Cinka állandóan otthon van, megunta a csavargást, a randevúzgatást és sokkal többet eszik, mint eddig. A kandúrt persze azóta nem lehet, látni. Hiába. Úgy látszik, a macskaszerelem is véges. G. a
