Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-15 / 111. szám

1963. május 15, szerda 3. oldal ! ■ Äz újító igazáért Reftvény vagy felszólítás?! A megyeszékhely egyik igen agilis, s választói gondjait a szi­vén viselő tanácstagja, a Kisfaludy u. 33. szám alatt lakó Kovács Boldizsár a napokban átadta a Kecskeméti Víz-, Csa­tornamű Építő és Szolgáltató Vállalat felszólítását — megfej­tés végett. A levél végül szer­kesztőségünkbe került, azzal a célzattal, hogy — lévén kenye­rünk az írás — süssük ki mi a benne foglaltak lényegét. Elolvastuk többször is szöve­gét, s úgy véljük, értjük, miről van szó, de tudván, hogy olva­sóink többsége szeret rejtvényt fejteni, élve az alkalommal, minden változtatás nélkül kö­zöl iük. íme: „Kecskemét Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága által jóvá­hagyott és 1958. január 1-én életbe lépett szabályrendeletünk 42. paragrafus második bekez­dése előírja a vízmérők szám­lázási pontatlansága miatt a használt vízmérő átmérőjétől függően azt a minimális fo­gyasztást, melynél az óra ponto­san mér. Mivel t. fogyasztónál 13 milliméteres vízóra van fel­szerelve, mely 15 köbméter mi­nimális fogyasztásnál mér pon­tosan, és a fogyasztó fogyasztása nem éri el a pontos mérés alsó határát, az óra mérési pontat­lanságából származó pótdíjat kell fizetnie. Az óra által mért fogyasztás 3 köbméter, alsó ha­tár 15 köbméter, különbözet 12 köbméter 12 forint értékben. Kérjük fentj összeget pénz­beszedőnknek ezen számlánk kézbesítésekor kifizetni. Nem fi­zetés esetén kénytelenek le­szünk a vízszolgáltatásból ki­zárni és követelésünket bírói úton érvényesíteni.” Mellesleg meg jegyezze*, hogy a címzett nem sokat tnprenzpH a felszólításon, üsse kő, s kifi­zette ..az óra mérési nontatlan- «^"■ából származó” 12 forint pót- díjat. Amit viszont nem mellékesen szeretnénk kérdezve megjegyez­ni: a szóban levő vállalat meny­nyit és kinek fizet azért. m»rt az idézett szöveg nem éri el a nyelvhelyesség követelményei­nek alsó határát?! T. 7. 4s állami gazdaságok tapasztalataiból A lucerna betakarítása Üjítási ügyekben beérkezett panaszokra keresi a dolgozók igazát a Kecskeméti Reszelő­gyárban Nádasdi Ferenc elv­társ, a Vasas Szakszervezet Bács-Riskun megyei Tanácsá­nak titkára. Gulyás Kiss Ottó, az üzemi SZB-titkár tárgyilago­san tájékoztatja. — Elsősorban Holler Lajos szerszámkészítő legutóbbi újí­tása körül vannak problémák. Ö folyadéknyomásos sajtolás­sal készített egy reszelő hegye­ző szerszámot. Eljárásával feleslegessé válik a kézi utánmunkálás, kedve­zőbb lesz a szerszám anyagá­nak szálrendeződése, ami a drága fém élettartamát növeli. Az ezzel készült reszelők méret- azonosak, nincs szükség külön alakítgatásukra. Az újítási javaslatot decem­ber elején felküldtük pesti köz­pontunkhoz. Schön Endre fő­mérnök azzal utasította vissza, hogy a szerszámkészítéshez a műszaki fejlesztési program ér­telmében beállított kalapácsot kívánják felhasználni. Vitatkoz­tunk. Megtárgyalta az ügyet az üzem újítási szakszervezeti bi­zottsága, három mérnök, jó pár technikus — és az újítást kí­sérletre javasolta. A legjobb szakvéleményt adta a szerszám­ról Krámli József művezető is, akinek 25 éves szakmai gyakor­lata van. Olcsó zsebrádió Az ötéves terv végéig a Szé­kesfehérvári VT Villamossági, Televízió- és Rádiókészülékek Gyára lesz a hazai rádióipar ^fellegvára”. A gyár ebben az évben öt télé rádiótípusból mintegy öt­venkétezret ad a belkereskede­lemnek. A gyár szakemberei gondolnak már a jövőre is, s új, nyomtatott áramkörös rá­diócsaládot alakítanak ki. Még áz idén elkészítenek egy olcsó — a tömegigényeket ki­elégítő — zsebrádiót, amely­nek gyártása jövőre megkez­dődhet. Ugyancsak ebben az évben állítják elő az univer­zális, autó- és táskarádióként egyaránt használható URH sáv­val is ellátott, tranzisztoros ké­szüléket. Ez a kis rádió saját teleppel, vagy a gépkocsi 6—12 voltos akkumulátorával működ­tethető. Ügy képezik ki, hogy «■ gépkocsi szerelvényfalába il- ileszekedjék, kivételekor pedig automatikusán táskarádióvá «.’épjen elő”. Közben Holler Lajos kéré­sére a szakszervezeti központ is tanulmányozta a kérdést. A vasas központtól lent járt elv­társ, mivel ebben nem volt szakember, állást nem foglalt. Nem sokkal ezután megjött a válasz. A Schön elvtárséktól kapott szakvélemény szerint az újítás nem vezethető be. Nagy' körút után tehát oda került vissza döntésre az ügy, ahol egyszer már befejeződött. Ke­ressük meg a szerszámkészítőt, Holler Lajost. — Az üzem indulása óta itt dolgozom — mondja. — Kez­detnek három újítást adtam be. Egyet bevezettek, s 200 Ft jutalmat kaptam. Legközelebbi újításomat elutasították. Vi­szont itt az üzemben két év óta ennek az alapján készítjük a rugókat. De nincs hivatalo­san elfogadva, tehát itt nem díjazhatták. Rajtmár István gyáregységvezető nem egyszer megkeresett, itt a műhelyben, s buzdított további újításokra. Elismerik eredményeimet a mérnökök, műszakiak. Itt így értékelnek. De fönt... eh! Hallottam olyan véleményt, hogy anyagiasságból... Pedig ha tudná, aki ígv nézi, meny­nyire nem gondol az ember a pénzre, mikor megízleli az alkotás örömét. Az újításokért kapott összegek nem érnek fel azzal a jó érzéssel, amit akkor taoasztal az ember, ha valami többletet ad a társadalom­nak. Ha egyszer már egy-két ötletét megvalósította, attól kezdve mindig hajtja a nyug­talanság: újabbat, jobbat al­kotni! Az akadályok letörik néha, de aztán «/ küzdelemre ösztönzik. Mind mélyebben hatol a szak­ismeretekbe ... Egy-egy újítá­somhoz még külföldi szakköny­veket is tanulmányozok. Így nagyobb az ember szakmai biz­tonsága. bátrabban kiáll ötle­tei mellett... De ha túl sok a hiábavaló harc, belefárad az újító is ... Ügy érzem, ebből a szerszámból se lesz már semmi..: — Hát a Gergely Imre újí­tása? — veti közbe Nádasdi elvtárs. Gulyás Kiss Ottó em­lítette, hogy azt is visszautasí­tották a központban azzal, hogy benne van az 1962-es fejlesz­tési tervben. 1963 májusát ír­juk, de még nem vezették be. — Arról is tud az elvtárs? Oláh Mihály újítása komoly szíjmegtakarítással járt. Esz­tendeig húzódott abban is a döntés ... .:. .Másnap a vasasok megyei újítási bizottsága járt kint az üzemben. Bikádi Gábort, aki a zománcipari művek részéről tagja a bizottságnak, telefonon kérdeztük meg, mi a véle­ményük, mit tanácsolnak? — Értelmes, derék szakember Holler elvtárs — mondotta. A szerszám jó, az üzem szakem­bereinek is ez a véleménye. Sok jó ötlete van az újítónak. Asz­talában van egy igen jó terv, de ezek után nem tartja érdemesnek feldolgozni, benyújtani... Azt javasoltuk Hollernak, fellebbez­zen az igazgatóhoz. Ha ő vissza­utasítja, akkor bírói útra te­relheti az ügyet... Ez nem jól van így. Elis­merjük, nagy áttekintést, meg- gondoltságot követel a műszaki fejlesztés, de szabad-e leragad­ni egy részletterv — mint a 100 kg-os kalapács beállítása — mellett, ha az újító alkotóked­ve jobbat is ad? Az újítások ügye nem a terv, nem szemé­lyek presztízs -ügye, hanem elsőrendű politikai kérdés. Tóth István Állattenyévzlésünk ta­karmánybázisának pillanatnyi­lag egyetlen magas fehérjetar­talmú növénye a lucerna. A me­zőgazdaságot irányító intézmé­nyek azért fejtenek nagyobb arányú elterjesztésére sokoldalú tevékenységet, mert amely gaz­daság területén csak 6—8 szá­zaléka lucemavetés, ott látat­lanban is megállapítható, hogy az állattenyésztés takarmány­gondokkal küzd. Ha minőségi ál­lattenyésztésre törekszik a me­zőgazdasági üzem, akkor ezt az arányt legalább 15—16 száza­lékra kell emelni. Érdemes az állami gazdasá­gok lucemabetakarítási tapasz­talatait közkézre adni, miután a terület emelésén kívül ez a kö­vetkező olyan lépés, amellyel jelentősen lehet növelni a ta­karmánybázist. Nagyon érdeke­sek az állami gazdaságok vizs­gálatai. Négy éve minden beta­karított kazal pontos beltartalmi vizsgálatával mérték a külön­böző módon szárított lucerna ér­tékét. A hagyományos renden szárított takarmányban 6—8 szá­zalék nyers fehérjét és 30—50 milligramm karotint találtak. Az állványos módszerrel szárí- tottnál már 12—14 százalék volt tagjai egyénileg milyen mérték­ben érdekeltek anyagilag a ter­melőszövetkezet gazdálkodásá­nak eredményességében. Azok a termelőszövetkezeti vezetők, akik ezt az egymástól el nem választható érdekazo­nosságot tartják szem előtt, munkájuk során ennek érvényt is szereznek, jó úton járnak. A termelőszövetkezeti demok­rácia helyes értelmezése és gyakorlata elősegíti a gazdálko­dás ésszerű megszervezését, ma­gabiztossá, megfontolttá és fe­lelősségteljessé teszi a vezetést. Tévednek azok, akik úgy gon­dolkoznak, hogy a termelőszö­vetkezeti demokrácia anarchiát szül. A becsületesen dolgozó ter­" melőszövetkezeti tagok régi gyakorlatukból is jól isme­rik azt a régi közmondást, hogy „minden munkának rend az alapja”. Nem az fáj egy-egy gazdaságban az embereknek, hogy a gazdasági és a szakveze­tők szervezett munkát követel­nek meg, hanem az, hogy a nagy kérdésekben, fontos hatá­rozatok meghozatala előtt fi­gyelmen kívül hagyják őket. N. S. a nyers fehérje és 100—120 mil­ligramm a karotin. A hideg le­vegős szárításnál 16—17 száza­lék a fehérje, 140—160 milli­gramm a karotin, a forró leve­gős szárításnál pedig 20—24 szá­zalék, valamint 250—280 milli­gramm az arány. Mindebből következik, hogy különösebb beruházás nélkül egyszerű állványos szárítással a lucerna fehérje és karotin tar­talma kétszeresére emelhető. A Bajai Állami Gazdaság tavaly lucernaszéna termésének majd­nem 40 százalékát állványos módszerrel szárította. A takar­mány béltartalma: 12,5 százalék fehérje és 110 milligramm ka­rotin volt. A hideg levegős, ven- tillátoros módszerrel szárított lu­cernaszéna 16 százalék nyers­fehérjét és 145 milligramm ka­rotint tartalmazott. A termés 20 százaléka volt forró levegős módszerrel szárítva. Ebből lu- cemaliszt készült, melynek nyersfehérje tartalma átlagosan 23 százalék volt, a karotin tar­talma pedig 270 milligramm. Hasonló eredményeket értek el a Solti, valamint a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban is. Az állványos módszer nem okoz különösebb gondot, hiszen az állványok méretére és for­májára vonatkozóan mind a me­gyei tanács, mind az állami gaz­daságok rajzos, szöveges ismer­tetőt adtak ki. Egy-egy üzem saját egyéni ötleteivel is meg­könnyítheti e módszer gyakor­lati kivitelezését. Láttunk pél­dául olyan termelőszövetkezetet, ahol rácsokra rakták a fony- nyasztott lucernát és kiváló szé­nát kaptak. Az állványos módszernél több lényeges dolgot kell szem előtt tartani. Először is nem szabad az állványokat a lucer­natáblán felállítani, hanem a rakandó kazal helyén és kör­nyékén, mert a vágás után nö­vekedő növénynek árt. Az áll­ványokat nem szabad a földig rakni, mert annak alulról is le­vegőzni kell, a tetőt pedig for­más boglyaként kell kiképezni, hogy eső alkalmával ne ázzon be. Az ilyen állvány tartalma hagymazölden szárad és béltar­talma vetekszik a ventillátoron szárítottéval. Az állványokra történő szállítás akkor történ­jen, amikor a levél még nem pereg, de a lucerna már nem nagyon vizes. Nagyoh fontos a betakarítás korai megkezdése. Ennek az elő­nyét számos vizsgálat támasztja alá. Az állami gazdaságban ta* pasztaltak alapján megállapít­hatjuk, hogy a virágzás kezde­tén szinte naponta rohamosan csökken a lucerna fehérje tar­talma és a virágzás kezdetétől a végéig 50 százalékot is veszít­het. Május első napjaiban még igen gyors a növekedés, de már közel van a virágzás kezdete is. Ezt az időpontot kell kihasznál­ni, hogy a legjobb beltartalmú (borjú) szénát kapjuk, és a má­sodik növedék is gyorsan meg­induljon. Sokszoros vizsgálat bi­zonyítja, hogy a korán betaka­rított lucernánál az első kaszá­lás mennyiségi kiesését a máso­dik pótolja, de az összmennyi- ség minőségi emelkedése szinte felmérhetetlen. Abban az eset­ben, ha a második hozadékból magot kívánunk termeszteni; még indokoltabb az első kaszá­lás előbbre hozása. Fontos említést tenni a lucem na növényvédelméről, amely ép­pen a telepítés magas költségét is figyelembe véve, rendkívül fontos. Az új lucernást soha nem szabad a régi mellé tele­píteni, mert a talajból kétéven­ként meginduló vincellérbogár- invázió az új telepítéseket tel­jesen tönkreteheti. Ezenkívül egyéb rovar kártevő is jelent­kezhet. Ha azonban már az ilyen közeli telepítés megtör­tént, akkor egy árkot kell léte­síteni és azt felerészben HCH, felerészben Wofatox porral vas­tag csíkban beporozni. Miután a vincelárbogár repülni nem tud, ezen a csíkon átgyalogolva, fel­tétlenül elpusztul. Egyéb rovarkártevők ellen — csipkézőbogár, lucernabogár stb. — a két kaszálás közti tar­lóporozás a célravezető HCH- val és DDT-vel. Minden körül­mények között a tarlót poroz­zuk és nem a lábon álló lucer­nát, mert ellenkező esetben sú­lyos következményekkel járhat a takarmányozás a jószágokra nézve. Az úi telepítések legna­gyobb veszélye a gyomosodás, amely ellen elsősorban jó agro­technikával, másrészt az Aretit nevű szuperszelektív gyomirtó szerrel tudunk védekezni. A lu­cernát 4—6 lombieveles állapot­ban permetezzük holdanként 4 kilogramm Aretittel, amelyet 400 liter vízzel vegyítünk. R. S.—09-es traktor permetező­berendezésével egyenletesen ki lehet szórni a fiatal lucernák gyomirtására. Egri Andor. jftést a kollektív bölcsességben (rejlő felbecsülhetetlen segítség­étől. Vajon hol van jobban biz­tosítva például az egész év gaz- jel álkodását meghatározó terme­lési tervek teljesítése? Ott, ahol j-néhány vezető elképzeléseit rög­zítik a tervek, vagy ott, ahol sí tervek összeállítását a gazdák­kal folytatott megbeszélések ^előzik meg? Nem kétséges, hogy ott, ahol a tervet a tagság rész­leteiben ismeri, ahol a tervek­ben érvényre jutnak a dolgozók észrevételei, javaslatai, ahol a tagság így a tervet magáénak ■vallja. A termelőszövetkezeti demok­rácia helyes értelmezése ma, i amikor a közös gazdaságok to­vábbi szilárdítása a fő feladat, fontosabb, mint valaha. Van­nak. akik úgy értelmezik a ter­melőszövetkezeti demokráciát, hogy az önállóság jelszavával a termelőszövetkezet érdekeit mindenekfölé helyezik. A ter­melőszövetkezeti demokráciának helyes értelmezése ezzel szem­ben azt jelenti, hogy a terme­lőszövetkezeti gazdák úgy ala­kítsák ki egész gazdálkodásukat, hogy az megfeleljen az össz- közösség, a népgazdaság érde­keinek, erősítse a közös gazda- jatógot és a termelőszövetkezetek tagsága is találja meg számítá­sát, érdekeit a termelésben. C z azt jelenti, hogy a kö­“ zös gazdaságok tagjainak és vezetőinek a gazdálkodás ki­alakításánál szem előtt kell tar­tania a népgazdaság érdekeit is. Az állam évről évre nagy ösz- szegeket fordít arra, hogy a mezőgazdaság és ezen belül a termelőszövetkezetek minél jobb feltételek között fejlődjenek. Évről évre több gépet, felszere­lést, műtrágyát, növényvédő­szert kap a mezőgazdaság. Ép­pen ezért a mezőgazdaságtól jog­gal elvárja az állam, hogy a mezőgazdasági termékekből je­lentkező szükségletek kielégíté­sét évről évre mind teljesebben biztosítsa. A közös gazdaságok fokozatos fejlődése pedig csak úgy bizto­sítható, hogy azokkal szemben, akik a tsz-demokráciát helyte­lenül értelmezve a „mindent ki­osztani” elyet vallják, a vezetők és a tagság határozottan fellép­nek, és az állami támogatást sa­ját erővel kiegészítve szilárdít­ják a közös alapot. V égül, de nem utolsósorban a termelőszövetkezetek termelési eredménye sokban múlik azon, hogy a közösség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents