Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-14 / 110. szám

195*. május 14, kedd 5. oldal Á Világirodalom Remekei KOSSUTH UTCA 26. AZ ÜNNEPI könyvhéten, mely ez évben május 25 és jú­nius 2 között kerül lebonyolí­tásra, új, népszerű, nagy pél­dányszámú szépirodalmi soroza­tot jelentet meg az Európa Könyvkiadó. Az új sorozat elsősorban az irodalommal most barátkozó ol­vasók számára kíván élményt nyújtani. EGYÉBKÉNT emiatt nehezen érthető a Művelődésügyi Mi­nisztérium Kiadói Főigazgatósá­gának az a döntése, hogy az új sorozatból — az eddig megjelent sorozatokhoz viszonyítva — a legalacsonyabb példányszámot kívánja biztosítani a földmű­vesszövetkezeti könyvterjesztő hálózat részére, amely az or­szág 136 könyvesboltjában, s 7600 társadalmi bizományos út­ján végzi a falusi lakosság könyvvel való ellátását. A Világirodalom Remekei so­rozat abban is különbözik az eddig megjelent sorozatoktól, hogy megjelenését rövidebb időre tervezi a kiadó és a so­rozatban szereplő 36 művet há­rom év alatt kívánja eljuttatni az olvasók kezeihez. A sorozat előfizetéses lesz egészvászon kö­tésben kötetenként 26 forint. Az ünnepi könyvhéten Tolsz­toj: Anna Karenina című mű­vének két kötetét adják ki, majd ezt követően 1964 júniu­sáig az alábbi könyvek jelen­nek meg: Hemingway: Akiért a harang szól, Dumas: Monte Cristo I—II., Ezeregyéjszaka, Lewis: Arrowsmith, T. Mann: Buddenbrook ház, Boccaccio: Novellák, Dosztojevszkij: Bűn és bünhődés, Zola: Három vá­ros I—III., Maupassant: No­vellák, R. Rolland: Az elvará­zsolt lélek I—III. Az 1964 júniusától megjelenő művek a következők: Dreiser: Amerikai tragédia I—II, L. Tolsztoj: Feltámadás, Stendhal: Vörös és fekete, Martin du Gard: A Thibault-család I—III., Feuchtwanger: Goya, Prus: A fáraó, V. Hugo: Nyomorultak I—III., Balzac: Kurtizánok tün­döklése, A. Tolsztoj: Golgota, Zola: Pénz, Görög—latin prózai antológia, Scott: Ivanhoe, Flau­bert: Bovaryné, A világirodalom legszebb elbeszélései I—II. EZEK a könyvek valóban a világirodalom remekei. Dicsére­tes a kiadónak az a döntése, hogy tíz művet az előfizetők kívánsága és igényei alapján jelentet meg. Az előfizetés a sorozatra könyvesboltokban, az üzemi és a falusi könyvbizományosoknál megkezdődött. Halasi István JCit temetnek ? Száll a szomorkás ballagó nóta, sötét ruhás fiatalok ko­porsót visznek. Mö­götte a „gyászme­net”. .. Csupa fiatal. Ugyan kit temet­nek? Kecskeméten les­tük el ezt a pilla­natképet, az egyik gimnázium növendé­kei így búcsúztak az „Alma Matertől”, temetve, feledve a diákéveket — jelké­pesen. Szép volt az idei ballagás, s új vo­násokat megmutató — hiszen ezúttal együtt vonultak a középiskolák, még impozánsabbá, ünne. pélyesebbé téve az amúgy is felemelő aktust. Este fáklyás menet, lampionos fények... csak az a koporsó keltett egy kis megrökönyödést a nézőseregben. Azaz nem csupán ez volt az egyedüli ellenkező előjelű ész­revétel. Másik isko­lában történt, de nyilván nemcsak ott, hogy a végző­sök búcsúbeszéde a „titokzatos” Élet misztikumával volt átszőve, s az egy­szerű köszönő sza­vak helyett érzelgős, giccses pózolás ke­rekedett belőle. Az igazgató pedig a ha­gyományok szerint bocsánatot kért a növendékeitől, ha netán szigorúbbak voltak a négy esz­tendő során... Valóban nem köny- nyű búcsút venni a barátoktól, iskola­társaktól, s nem le­het kívánni, hogy a várható új környe­zet, új munka ne töltse el némi szo­rongással fiataljain­kat. De vajon nem a „ritmusokhoz” ra­gaszkodó, apákról fiúra szálló, rossz értelemben vett „ha­gyományok” vegyül­nek ebbe a termé­szetes érzésbe, s holmi színpadias szerepekre kénysze­rítik a különben igazán vidám ifjú­ságunkat? Egyetemek, ösztön­díjak, munkahelyek várják a mai fiata­lokat, külön pálya- választási tanácsadó intézi ügyeiket, üze­mek érdeklődnek irántuk, s ha nem is zavartalan a beil­leszkedés a gyakor­lati munka légköré­be, nincs benne sem­mi misztikus, titok­zatos és félelmetes Mint volt hajdan — nem szeretnék rossz szellemeket ébreszt- getni, de kénytelen vagyok vele — ami­kor hónapokig tartó kilingselés, létbi­zonytalanság várta a maturandusokat, sőt az egyetemet elvég­zőket is. Félre a pózzal! Szerettük volna oda­kiáltani „orrlógató” ballagó fiataljaink­nak, s volt is, aki hangosan mondta ki véleményét: — Vidámabb, élet­telibb és őszintébb búcsút kívánok gyer­mekemnek. .. No, talán majd jövőre. T. P. Kocka alakú, modem bérház, a tavaszi estével kacérkodó vil­lanyfényes ablakokkal. Mellette már épül a következő és a búvó­helyre kiválóan alkalmas tégla­rakások között még egy utolsó, nagy rohamra készülődnek a gyerekek... Mozdonyfütty hasít a levegőbe, a szemközti oldalon ásítozva parkol a körhintás. Má­ra elég volt a mulatságból!... Késő van. Este 8 óra múlott, amikor belépünk Kiskunfélegy­házán a Kossuth u. 26. szám alatti háromemeletes épület ka­puján. Lakói: a Vegyipari Gép­gyár dolgozói. Vajon mit csinál­nak most, munka után? ... Kutya helyett — akvárium Földszint hármas ajtó. A há­zigazda: Tamás János MEO- csoportvezető, vizes keze miatt szabadkozik. — Nem vártunk látogatót. Jancsival nekiláttunk akváriu­mot készíteni. A gyerekeknek az élő állat a mindenük. Ku­tyát szerettek volna, de azt bérházban nem lehet tartani, így döntöttünk a halak mel­lett ... A konyhában lavór, benne színes kavicsokat tisztogat Jan­csika. Erre nagy szükség van egy „összkomfortos” akvárium­ban. A szobában meleg taka­rók alatt pihen Tamásiné. Izü- letes, s emiatt dolgozni sem járhat sehová. — Nem is baj, elég munkát ad a három gyerek. Szerencsé­re a férjem szépen keres, ki­jövünk belőle... Valóban nem látszik, hogy egy fizetésből él a család. A két­szobás lakás új, ízléses bútorok­kal berendezett. Csak a tv-ké- szülék hiányzik, de már „be­ütemezték” vásárlását a jövő hónapra. A szekrényben köny­vek: Golgota, Amerikai tragé­dia, Csendes Don — olvasom a címüket. Külön részben sora­kozik az Én könyvtáram soro­zat — a gyerekeké... — Szeretünk olvasni — mond­ják. — Mióta megkaptuk a la­kást, nem nagyon járunk se­hová. örülünk, ha együtt lehe­tünk. Aztán még sok minden kellene. Üj függöny, szőnyegek. Ha ügyesen gazdálkodunk, spó­rolunk kicsit — rövidesen együtt lesz ez is ... Nem félek egyedül Az I. emelet 3. számú lakás tulajdonosával éppen az ajtóban ütközünk össze. Kollégájához siet szakmai tanácskozásra a nemrég vásárolt új Pannónia motorkerékpár ügyében .. He­gedűs Béla géplakatosból lett rajzoló szerkesztő, miután el­végezte a bányagépészeti és villamossági technikumot. — A változatosság kedvéért most a feleségem tanul. Harma­dik osztályos a mezőgazdasági technikum esti tagozatán. Alig látjuk egymást — panaszkodik —, ma éppen iskolában van, ha meg nincs tanítás, sokszor este is dolgozik munkahelyén, a Kis­kunság Tsz-ben. Szórakozásra ezért ritkán jut idő, sőt a hét négy estéjén nekem kell ellát­nom Györgyike körül az „anyai” felügyeletet. A hatesztendős Györgyike komoly arccal üldögél a fotel­ben, folyóiratokat lapozgat, és mintha szemrehányás csillogna a szemében. De nem szól sem­mit, hadd beszéljenek a na­gyok, amit akarnak. A papa is miket mond, amikor most ké­szül elmenni hazulról. Hadd menjen, igazán érdekesek ezek a képes folyóiratok. Közben ő már úgyis hozzászokott az önál­lósághoz. — Nem félek egyedül — mondja önérzetesen. Ezek után a papával együtt igazán meg­nyugodva távozhatunk.., Nehéz a TV-iőI elszakadni Jól nevelt, hétesztendős kis­lány nyit ajtót a második eme­let 1-ben. „A papa még dolgo­zik, esti műszakos” — világo­sít fel —, anyuka pedig... No, hát, a pongyolában elősiető ked­ves fiatalasszony, Gönczöl Im- réné, nem is tagadja, hogy le­fekvéshez készülődtek. — Csak akartunk — vallja be nevetve —, mert a tv-től nagyon nehéz elszakadni. A háromesztendős Irmuska már az ágyából lopakodott visz- sza a készülék elé. Ki is hasz­nálja az alkalmat, hogy vendé­gek vannak — laposakat pislog, de azért elszántan odaül a töb­biek közé. A távollevő házi­gazdára terelődik a szó, aki 1951 óta dolgozik a gyárban és két éve végezte el a techniku­mot. Azóta technikus. — Anyu is iskolába akar menni — árulkodik Erzsiké, és Gönczölné rábólint. , — Míg a gyerekek kicsik voltak, a férjem nem engedett dolgozni, de most már nagyon szeretnék. Nem a pénz miatt. Ma már egy asszony sem zár­kózhat négy fal közé. Tsz-be akarok elhelyezkedni, és mivel semmilyen képzettségem nincs, arra gondoltam, elvégzem a me­zőgazdasági technikumot. Puha, otthonos kis lakás, el­látva minden kényelemmel. A polcon ott vannak az immár el­maradhatatlan könyvek, és a két szép gyerek ifjú mamája tv- nézés közben továbbtanulásról sző terveket. Néha, ha a gyere­kek már elaludtak, moziba men­nek, vagy táncolni. Az sem rit­ka, hogy bejönnek Kecskemét­re, megtekintik a színház elő­adásait ... * Eljárt az idő, egészen besöté­tedett. A Kossuth utca 26. szám alatt álomra hajtják fejüket a lakók. Ismét eltelt egy este. Játékkal, olvasással, jövő ter- vezgetéssel, tanulással. Nem tör­tént semmi. Csak kitártunk há­rom ajtót és megmutattuk: — egy új házban hogyan élnek az emberek... Krebs: Már amennyiben kor­mányunk összeülhet. Ez a fő célunk. Csujkov: Hol ülésezne kormá­nyuk? Krebs: Még nem történt dön­tés. A legalkalmasabb hely Berlin lenne. Csujkov: Ezt nem értem. Krebs: Készen állok mindent megmagyarázni, részleteiben is. Csujkov: Először feltétel nél­kül kapituláljon berlini helyőr­ségük, csak azután ülhet össze kormányuk. Krebs: Ha berlini helyőrsé­günk kapitulál, kormányunk sohasem ülhet össze. Ebben ab­szolút biztos vagyok. így a Füh­rer akaratát nem tudnánk vég­rehajtani. Ügy vélem, nem le­het dönteni a teljes kapitulá­cióról, amíg az új kormányt valamennyien el nem ismerik. Csujkov: Vagyis, kormányuk működik, és nem kapitulál? Krebs: Azért jöttem ide, hogy mindezeket a kérdéseket ren­dezzem, és előtárjam a német biztosítékokat. A teljes kapitu­láció kérdése megoldható lenne néhány órával azután, hogy lét­rejött a fegyverszünet és elis­merték az új kormányt. Csujkov: Más szóval, önök harcolni akarnak a végsőkig? Ismeri a teljes kapituláció fel­tételeit? Krebs: Igen, de ki tárgyaljon részünkről? Csujkov: Göbbels, a birodal­mi kancellár. Van-e hatalma eh­hez? Krebs: Nem hozhat végleges döntést. Csujkov: Ki hozhat? Bor- mann és Göbbels? Krebs: Lehetetlen teljes meg­adásról dönteni anélkül, hogy mindenről pontosan ne tájékoz­tatnánk Dönitzet. Az egyetlen rádióadó Himmler kezében van. Berlinben Dönitz utolsó rádió­ját szétbombázták. Csujkov: Közöljék a Führer végakaratát a néppel. Olvassák rádióba. Mi ezt lehetővé tesz- szük. Krebs: Nem kívánatos. Dö­nitzet váratlanul érné a hír. Ö még most sem tud a végrende­letről. Mi megkíséreltünk a Szovjetunióhoz fordulni. Nem akarunk olyan illegális kor­mányt, amely hozzájárulna egy külön megállapodáshoz az Egye­sült Államokkal és Nagy-Bri- tanniával. Mi előnyben része­sítjük a tárgyalásokat Oroszor­szággal. Csujkov: így kell tehát értel­meznünk az önök „akcióját”. Krebs: Attól tartok, hogy a szövetségesek különtárgyalást folytatnak Himmlerrel. Csujkov: Nem kell aggódnia. Krebs: Mi nem utasítjuk el a tárgyalásokat az önök szövet­ségeseivel, de ehhez szükségünk van a Szovjetunió segítségére. Csujkov: Engem mint katonát egyetlen dolog érdekel. Végezni az ellenséggel. Feltétel nélküli megadást követelünk. Krebs: Ha Berlin helyőrségét megsemmisítik, nincs többé tör­vényes német kormány. Csujkov: Esztelenség. Krebs: Tájékoztattam önt megbízatásomról. Mást nem mondhatok. Csujkov: Tájékoztattam önt egyetlen és végleges feltételünk­ről: feltétel nélküli kapitulá­cióról. (Krebs tábornok, segédtisztje és tolmácsa feszült csendben várnak, talán felkészülnek a halálra. Telefon cseng.) Csujkov (felveszi a kagylót és nyomatékos hangsúllyal mondja): Kijelentem, hogy ke­zeskedem életükért. A kormány­ról később tárgyalunk. Nincs itt'senkijük. össze akarnak hoz­ni néhány embert — nem lesz abból semmi. (Szavai a németek befolyásolását célozzák.) Megte­szem neki a javaslatot. Nagyon helyes. (A tábornokhoz fordul­va): A marsall azt ajánlja, küld­jenek valakit vissza, hogy azok ott ne aggódjanak, míg önök nálunk tartózkodnak. Küldje egyik emberét, vagy egy tisztet. Krebs (sebesen, oroszul): Tűz­szünetet ajánlok, meghatározott időpontra. Ezredesem kiadja a parancsot. Csujkov: Nem. írjon pár sort Göbbelsnek, hogy „megnyug­tassa” őt. (Telefon.) (Folytatjuk.) VADAS ZSUZSA Felépült az úi piszkéstetui obszervatórium 965 méter magasban. Galya­tetőtől nem messze, Piszkéste- tőn felépült a Magyar Tudo­mányos Akadémia új csillagá­szati obszervatóriuma. Az új obszervatórium Európa egyik legkorszerűbb intézménye. Leg­fontosabb műszere az a 90 cen­timéteres nagy látómezejű táv­cső, amely körülbelül százezer­szer érzékenyebb az emberi szemnél. Ebből a típusból je­lenleg csak egyetlen nagyobb működik Európában, a ham­burgi. Az új obszervatórium új kutatási lehetőségeket nyit meg a magyar csillagászok előtt. Az új obszervatórium teljesen készen áll, s amint megérkez­nek a fényképezéshez szükséges külföldi lemezek, azonnal meg­kezdődik benne a tudományos munka. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents