Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-09 / 106. szám

1963. május 9, csütörtök 5. «Mal Kecskeméti zenetanárok hangversenye A kamarazenei sorozat végére került idén a helyi zenetanárok immár hagyományossá vált hangversenye. Némi aggodalom­mal néztünk a keddi est elébe: a sok szép és magas színvonalú élményt nyújtó filharmóniai est után tudnak-e még újat mon­dani művésztanáraink, egyálta­lán lesz-e közönségük? — tet­tük fel magunkban a kérdést. Nos, a művelődési ház szín­háztermének földszintjét zsúfo­lásig megtöltő hallgatóság — (első ízben fordult elő telt ház a kamarasorozat hangverse­nyein) — hamar eloszlatta ag­godalmunkat. Az esten szerepelt 18 művész­tanár nem koncertezik rendsze­resen, pedig többeket közülük szívesen hallanánk gyakrabban is a dobogón. A kamaraegyütte­sek is alkalmi társulásból szü­lettek, holott a rendszeres együtt muzsikálás lenne talán a legeredményesebb út előadói kvalitásaik kibontakoztatására Ennek ellenére a hangverseny színvonala a tavalyihoz képest jelentősen emelkedett, mely egyébként jól lemérhető volt a közönség reagálásaiból. Több esetben követeltek ráadást, ör­vendetes, hogy a „hagyományo­san” szereplő két zenei intéz­mény mellett ez alkalommal az Óvónőképző Intézet és a Kato­na József Gimnázium tanárai Is bekapcsolódtak egy-egy szám­mal a műsorba. A műsor pilléreit három cik­likus kamarazenemű alkotta. ...most búcsúzunk... Szombaton virágerdő borítja az osztályokat, a régi diákszo­káshoz híven ballagnak Kecske­mét középiskoláinak végzős nö­vendékei. Az előző évektől el­térően új, érdekes színfolttal gazdagodott a hagyományos is­kolai ballagás. A ballagó fiatalok énekszóval vonulnak a Katona József Színházba, ahol fél 2-kor kezdődik a közös búcsúünnepély. A színházban összegyűlő 416 érettségiző fiatalt Sánta Lajos, a városi pártbizottság titkára és a városi tanács vb-elnökhe- lyettese köszönti, majd kezde­tét veszi a műsor, ahol többek között fellépnek a városi műve­lődési otthon szimfonikus zene­karának és a Bartók-kórusnak tagjai, a 607. sz. iparitanuló-is- kola szavaló! és a városunkban tartózkodó költők közül néhá- nyan. Este 8 órakor kezdődik a Bá­nyai Júlia és a Katona József Gimnázium fáklyás felvonulása. Ezt követőleg a két gimnázium növendékei visszatérnek iskolá­jukba és tanáraik vendégeként még egy utolsó, baráti összejö­vetelt tartanak. ■................ vonós, illetve fúvós — mely utóbbinak külön is örültünk, te­kintettel arra, hogy fiatal ma­gyar zeneszerző művét mutatták be, s ezzel a modem zene nép­szerűsítésének tettek szolgalatot. A műsor többi részében zongora, hegedű, gordonka és énekszóló számok váltogatták egymást, igen változatosan. Szólistáink technikai felkészültsége és zenei mondanivalójuk érettsége mél­tán aratott sikert. Mindezt összefoglalva elmond­hatjuk, hogy tanáraink között sok ígéretes pódiumművészt hal­lottunk. Szeretnénk, ha napi munkájuk mellett továbbra is előadói készségük fejlesztésével készülnének újabb, színvonalas élményt nyújtó produkcióval lép­ni városunk hangversenylátoga­tó közönsége elé. Körber Tivadar Nagy Laios-est a televízióban A televízió csütörtökön este „Akinek nincs pénze” címmel Nagy Lajos-emlékestet sugároz a stúdióból. A műsorban Nagy Lajos öt dramatizált novelláját mutatják be. Az előadást Kazán István rendezi. A technika józan, szigorú szépségét mutatják A nemzetközi foto-kiállításon 4 Fotoklubok n. Nem­zetközi Szalonja kecskeméti ki­állításán, a művészi képek kö­zött tallózgatva két gondolatkör formálódott bennem. Az egyik: a művészi foto maradandó erő­vel ábrázolja a technika, a tu­domány, az óriási mérvű iparo­sodás, a nagyvárosi élettempó, az átalakuló vidék, a kor em­bere új érdeklődési köreinek elemeiből összetevődött élmé­nyeinket, érzelmeinket. Ezek az élmények jelentős részükben racionálisak is, hiszen a felnőtt korszakába lépő emberiség egy­re jobban az értelem világánál végzi a társadalmak életének átrendezését. Ez viszont a fotó­művészet korszerűségét hangsú­lyozza. A munka ábrázolásának egészen új területeit, eszközeit is feltárja ez a nemzetközi ki­állítás. Csak néhány képet so­rolhatunk itt fel — egy rövid cikk keretében —, melyek a munkafolyamatot, vagy a mo­dem ember alkotta gigantikus technika józan, szigorú szépsé­gét mutatják be. A japán Kou- ichi Kusunoki I. díjjal kitün­tetett képe a „Favágó 9”; az osztrák Rainer Otto: „Az em­ber és a technika”; a csehszlo­vák Frantisek Dvorák: „Halá­szat”; a szintén csehszlovák Vla­dimir Skoupil: „Aszimetria”; a kínai Liang Ji-ting: „Acélszik­rák”; a magyar dr. Pump Jó­zsef: „Fiatal építész”; ifj. Pász­tor Zoltán: „Harmadik műszak”; a román A. Osmukievici: „Em­berek a magasban”; a szovjet A. Gorjacsev: „Atomerőmű épí tése” — című alkotásai ezek sorából valók. 4 fentebb említett művek láttán is felvetődött bennem, hogy a mi dinamikus, robbané­kony világunknak vannak olyan területei, melyeknek képi áb­rázolását a fotóművészet jobban meg tudja valósítani, mint a festészet. Frantisek Dvorák „Halászat’ c. képét gyönyörű, fehér-fekete fametszetnek is elfogadnám, te­hát grafikus műfajú ábrázolás­sal egyenlő hatású élményt kel­tett a foto. Megfordítva: nagy erejű művészi felvételnek kell lennie annak a képnek, amely a művészi fametszet funkcióját betölti. A „Halászat” c. foto- alkotás „festői” hatást is ébresz­tett. Sokan és rendkívüli kife­jező erővel ábrázolták már a festészetben a csillogó vízben Egy vasárnap tapasztalatai A kezdet olyan biz- ** tató volt, ami­lyen csak lehet egy de­rült, tavaszi vasárnap délelőtt. Az első ár­nyék akkor jelentke­zett, amikor beléptünk a kecskeméti városi művelődési ház szín­háztermének ajtaján. Pár perc volt hátra az Élőújság első, nyilvá­nos bemutatkozásáig és a nézőtéren elvétve ült csak valaki. Mint meg­tudtuk — minden jegy elkelt. Bevétel tehát volt, sajnos — a kellő­en meg nem fontolt szervezés és egyéb szin­te már kifürkészhetet­len okok következtében — néző alig... Pedig nem ártott vol­na, ha eljönnek. Az Élőújság a kezdeti ne­hézségeket, technikai akadályokat és éppen a közönség távolmara­dásából, részvétlensé­géből adódó feszélye­zett hangulatot leszá­mítva hasznos, jó kez­deményezésnek bizo­nyult. Ha „cikkei” nem is zökkenőmentesen kö­vették egymást, s bi­zonyos műfaji tisztá­zatlanságok, „bakik’ is jelentkeztek — egészé­ben véve tartalmas, ér­dekes mondanivalóval lépett „olvasói” elé. Többek között ötle­tes, friss riport számolt be az Űttörőház zene­karáról, a mag nélküli görögdinnyéről. A szín­ház nemrég bemutatott Koldusopera című da­rabjáról Dévay Kamil­la és Margittay Ági, a két női főszereplő nyi­latkozott és a jelenle­vőknek nagy örömére szolgált a kecskeméti származású híres mű­vésznő — Mezey Mária — fellépése is. He ahhoz, hogy az Élőújság tovább­ra is „életben marad­jon”, sőt minősége, ősz- szeállitása az első szám­nál jobban szerkesztett, élvezetesebb legyen, többek között az szük­séges, hogy a lakosság is eleven, cselekvő ré­szesként ötletekkel, ja­vaslatokkal segítse, majd minél nagyobb létszámban „olvassa” is az Élőújság közérdekű kiadványait. Ennyit a délelőttről. Délután ugyancsak a művelődési ház szín­háztermében tartották a városi kulturális szemle bemutatóját. Az ilyen bemutatóktól — tekintve, hogy a mű­kedvelő művészeti cso­portok zömét fiatalok alkotják — elvárná az ember, hogy lekötő, pattogóan friss ritmusú legyen. A szereplők — sze. gények — ma­guk részéről mindent elkövettek ennek ér­dekében. De aztán ők is, meg a nézők is be­lefáradtak a függöny­nyel való örökös vias- kodásba. Ha le akarták engedni, fennakadt — csak a zsinórok csüng­tek alá bánatos zilált­sággal himbálózva ég és föld között. Ügy né­zett ki, mintha a sok vihart látott függöny csúfolódva a nyelvét öltögetné: — sajnáltok kicserélni, vagy csekély összegért megjavítani? Akkor csak kínlódja­tok. ., A gyér számú közön­ség közül mind többen rájöttek arra: — kár a rozoga függöny, a kez­detleges világítás, a kemény és kényelmet­len székek miatt bosz- szankodnia. Mindenki segítsen magán ahogy tud. Járkálással, be- széléssel, nevetgéléssel. Mivel a rend fenntar­tására ügyet senki nem vetett, a nézőtér rövide­sen élte a maga színpadi eseményektől elválasz­tott külön életét. Zaj, széktologatás, krákogás töltötte meg a termet, miközben a színpadon elkeseredetten ránci- gálták a csökönyösen ellenálló függönyzsinó­rokat. AA indebből a tanul- ság? Több fele­lősséget, jobb szervező, előkészítő munkát rendező szervektől, és nagyobb érdeklődést, fegyelmet a közönség részéről. Nem utolsó­sorban pedig, techni­kailag korszerűbben felszerelt, vonzóbb szín háztermet! V. Zs. hálójukat feszítő, hallgatag ha­lászokat. Ugyancsak „festői” tar­talmú kép a csehszlovák Zah- radnik Frantisek „Egyesült erő­vel” c. fotója, amely havas rön­kökkel küszködő favágókat áb­rázol. Az I. díjas „Favágó 9”-et is megfesthetné egy művész, de valóban tehetségesnek kellene lennie ahhoz, hogy az emberi erővel szinte sistergő forgásba hozott fa törzset, s a végénél az erőfeszítésből torz mosollyal ol­dódó embert úgy ábrázolja, mint a felvevőgép lencséje. Olyan sodró mozgás süvít a képről, hogy a néző szinte félre mozdul; rá ne zuhanjon a forró szelet hajtó rönk. Miért „festőiek” is ezek a fel­vételek? Rajtuk a természetet egyszerű munkaeszközökkel le­győző embert látjuk. Diadala az anyag fölött, tehát munkájának lényege, kifejeződik a testi moz­gásában. De nézzük például az „Aszi­metria” című művet. Érdekes architektúrájú üvegkupolán át felülnézetben látunk egy vezérlő berendezés körül ülő, fehérköp- penyes műszaki csoportot. Mé­rőműszerek, vezetékek, műszer­falak, megértjük, hogy itt gomb­nyomásra történik minden. Vagy képzeljük el a gigantic kus viillamoserőműveket, ame­lyekben kapcsolótáblákon irá­nyítják óriási víztömegek útját. Egy automatizált üzem, óriás hengermű látványa a parancs­noki hídról ugyancsak kifejezi az ember hatalmát a természet erői felett. De hogyan lehetne a vezérlő asztalon történő gomb­nyomással, ennek művészi ábrá­zolásával e magas rendű munka lényegét — egy festményen ki­fejezni? Erre már alkalmasabb a film-, a fotóművészet. A. Gorjacsev itAtomerőmű építése” című alkotásán a sejt­szerű részletekből emelt roppant acélépítményben démonikus ha­tást keltenek a hegesztőgépek szikrazuhatagai. Máris érezzük a leendő erőmű fantasztikus energiáinak jelenlétét, a techni­ka hatalmát. Az állványokon mozgó néhány ember munkája, mozgása azonban kifejezi az ir­tózatos energiák szolgai függé­sét is az embertől. Ugyanez a függés, az embernek gépeket igába hajtó ereje szikrázik ifj. Pásztor Zoltán „Harmadik mű* szakjáénak kombájnütegein. Mintha a föld ősereje zúdulna elő az éjszakában alvó búza­mezőből, úgy nyomulnak előre a reflektorszemű gépek. Robusz­tus ábrázolás. Az osztrák Wil­helm Hagenberger „Munkában’' c. költői szépségű alkotása en­nek a tartalomnak másik olda­lát láttatja. A látóhatáron is túlhajló nagyüzemi táblák fény­lőszürke és fekete négyszögei mellett arányaiban eltörpül a villogó kerekű traktor, s az azt vezető ember. Mégis, az ember uralkodik a végtelen távlaton. Halad előre céltudatosan. Hatá­rozott céllal, amerre a fekete mezőt áthasító nyílegyenes fe­hér út mutat. Előre, mindig elő­re, még ha olyan kitérők is csá­bítanak, mint a másik út a sötét mezőben. Tényt, hogy dinamikus vilá­gunk új tartalmának, mondani­valóinak kifejezésében, a mo­dern munkafolyamatok ábrázo­lása terén is, a fotóművészet szép eredményeket mutat fel ezen a nemzetközi kiállításon. El kell azonban ismerni, hogy az új kifejezési eszközök meg­találása a festészetben sokkal nehezebb. Sőt — mint egyes mű­vészi fotoalkotásokból megért- hettük —, vannak területek, ahol a képzőművészet nem ver­senyezhet a film- vagy fotomű* vés zettel. TÓTH ISTVÁN merültnek látszik.) Nincs kap­csolatuk szövetségeseinkkel Krebset hatalmazták fel, hogj csak a Szovjetunióval tárgyal­jon. (Csujkov a marsall utasítá­sár figyel.) Igen, igen, Göbbels a birodalmi kancellár hatalmaz­ta fel. Bormann a párt elnöke Azt állítja, hogy először velünk közölte Hitler halálhírét és vég­rendeletét. önnel, marsall elv­társ, és velem. (Szünet.) Megkér­dezi Moszkvát? Várok a tele­fonnál. Értem. Krebs nincs fel­hatalmazva, de tárgyalhat. Na­gyon helyes. (Csujkov jobbján ölök, min­dent jegyzek a füzetbe.) Értem, marsall elvtárs! Meg­kérdezem. És a többiek? Értem. (Krebshez): Mi önnel csak ak­kor tárgyalhatunk, ha a Szov­jetunióval, az Egyesült Államok­kal és Angliával szembeni tel­jes fegyverletételről van szó. Krebs: Én a hadműveletek felfüggesztését kérem a célból, hogy megvitathassuk az önök feltételeit. (Folytatjuk.) Kérem, jelentse Sztálin elvtárs­nak, hogy Göbbels, Bormann és Dönitz admirális átvette a ha­talmat (Hitler végrendeletének értelmében). Krebsnek felhatal­mazása van, hogy fegyverszü­netről tárgyaljon. Javasolja, hogy a megbeszélés idejére füg­gesszük fel a hadműveleteket. Meg fogom kérdezni. (Krebshez.) Mikor lett Hitler öngyilkos? Krebs: Ma 15 óra 50 kor. Par­don, tegnap. Csujkov (megismétli): Tegnap 15 óra 50-kor. Békét? Nem, er­ről még semmit sem mondott. Megkérdezem. Feltétlenül. — (Krebshez): A marsall tudni akarja, teljes fegyverletétel? Krebs: Nem, vannak más le­hetőségek. Csujkov (ismétli a marsall­nak): Azt mondja, hogy a bé­ke helyreállítására vannak más lehetőségek. Nem. A másik kor­mány az, amely a szövetsége­sekkel érintkezésbe lépett és más megoldást keres. Hogy Krebs tud-e erről? Még nem győződtem meg róla. (Krebs ki­értelmében (felolvassa Hitler végrendeletét és dr. Göbbels nyilatkozatát): A nyilatkozat célja, hogy segítsen kiutat ta­lálni a háborútól legtöbbet szen­vedett nemzetek számára. A dokumentumot, kérem, adják át hadvezetőségüknek. Csujkov: A dokumentum Berlinre vonatkozik — vagy egész Németországra? Krebs: Felhatalmazásom van, hogy az egész német hadsereg nevében beszéljek. Göbbels ha­talmazott fel rá. Csujkov: Jelentem a marsall­nak ... Krebs: Első kérdésem: elren­delik-e a tűzszünetet a megbe­szélések idejére? (Felhatalmazá­sa van, hogy ideiglenesen be­szüntesse a hadműveleteket, és megismétli, hogy Hitler halálá­ról még senkit sem értesített.) Csujkov (Felemeli a telefon- kagylót): Adja a marsallt... Csujkov beszél. Krebs gyalogsá­gi tábornok megérkezett. A né­met hatóságok felhatalmazták, hogy tárgyaljon velünk. Meg­erősíti Hitler öngyilkosságát. Repes a szív — milyen nagysze­rű érzés! És én a helyemen ál­lok az utolsó pillanatig. Hajnali négy tájban várjuk a Berlinre vonatkozó parancsot. Sürgős megbeszélés Csujkov- nál! Történelmi események! Ütött Bz óra! 1945. MÁJUS 1 2 óra 30. Csujkovnál. ..Egy pillanatra.” Fel és alá a szobában. Tűkön állunk. Néhány szó Csujkowal. A kapituláció hajnali négyre várható. 3 óra 55. A német hadsereg képviselői már elindultak. Jelentést készí­tünk. Krebs gyalogsági tábornok, a német vezérkar új főnöke belép. Krebs: Közlésem szigorúan bizalmas: Hitler április 30-án öngyilkos lett. Ön az első kül­földi, akinek a hírt jelentem. Csujkov: Tudjuk. Krebs: A Führer végakarata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents