Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-07 / 104. szám

1963. május 7. kedd S oldal Megtalálták as utat A solti Rákóczi Tsz gazdái lépést tartottak a tavasz késői, de annál gyorsabb kibontako­zásával. Idejében megforgatták földjeiket, s a tavasziakat is megfelelő időpontban elvetet­ték. Április második felében a MÉK részére történő átadásra már „szüretelték” a spenótot és 40. holdon sikeresen eltele­pítették a szőlőt is. Ezt az igyekezetét szép ered­ményként könyvelhetjük el eb­ben a közös gazdaságban, ahol tavaly szedetlen maradt a pa­radicsom, paprika, s a szója­bab tetemes része ... Piilfordulás A szövetkezet központi ma­jorságában Török Imre főál­lattenyésztő — aki az elmúlt években elnöke volt a tsz-nek — szintén örül az előrehala­dásnak. — Tagságunk kétharmad ré­sze most már állandóan és rendszeresen részt vesz a közös munkában — mondja. — Ta­valy még csak alig egyhar- madrészük dolgozott. A közömbösség megszünteté­sének módszerei közt legszem­betűnőbb az a közgyűlési ha­tározat, amely szerint hetente mindenki legalább három na­pot köteles részt venni a közös tevékenységben — a százalékos művelésre kiadott kukorica, burgonya és cukorrépa ápolási munkáin kívül. A kampány­időszakban a heti kötelező munkanapok száma: öt. Mi biztosítja a határozat vég­rehajtását? Ami azt illeti, a szankciók meglehetősen szigo­rúak: előbb a fogatkedvezmény megvonása, majd a munkaegy­ségek számának, a kenyérgabo­najuttatásnak, a háztáji föld­nek a csökkentése sújtja azo­kat, akik indokolatlanul nem vesznek részt a közös munkák­ban. Súlyosabb esetekben a „százalékos” kapások megvoná­sa is szerepel a szankciók kö­zött. 4 kúriaiak támogatása Attól függetlenül, hogy eddig nem került még sor alkalma­zásukra, hatásukat máris érez­tetik. Sokan, akik a tsz meg­alakulása óta felé sem néztek a közösnek, a tavasztól kezdve nap nap után a földeken ta­lálhatók, szorgalmasan és lel­kiismeretesen dolgoznak. Megszilárdulófélben van az állattenyésztés is, amire tavaly még szintén nem az eredemé- nyesség volt a jellemző. A ha­nyagság száműzése, az, hogy rendszeres időpontokban etet­nek, s egy-két gondozót — akik nem feleltek meg a követel­ményeknek — más munkate­rületre helyeztek, máris sok ja­vulást hozott. A tehenészetben a napi 8 literes átlagos tejho­zam, az első fél évre szerződött 265 sertés négyötöd részének eddigi átadása — eredmény. Természetesen mindez csak a kezdet. Ám annak igen jó, s benne nem kis része van a hartai Béke Tsz áldozatkész támogatásának: a közös gazda­ság tíz vagon abraktakarmányt adott kölcsön a solti Rákóczi Tsz-nek. Enélkül aligha hoz­hattak volna eredményt az egyébként felismerésre méltó in­tézkedések. JSetn követelni — megbeszélni A legutóbbi zárszámadáskor megválasztott új elnöknek, Ku- rucz Józsefnek nem volt, s A NAPLÓ László-féle brigád által végzett 3 kh telepítést, tekintettel arra, hogy a sorok el vannak tolód­va. Ha ezeket kiigazítják akkor a következő elszámolásnál kifi­zetésre kerül ez a telepítés is. A határban a szőlő, a napló­ban a bejegyzés sorai sokasod­nak. AZ AVATATLAN míg gyö­nyörködik az előbbiekben, s nemsokára 120 holdon szemléli az új ültetvényt, nem is gon­dolja, hogy a szorgalmas mun­kában milyen fontos szerepet játszik, illetve játszott az El­lenőrzési Napló, a telepítés e fontos dokumentuma. Tarján István jelenleg sincs könnyű dolga. A kátyúba jutott gazdálkodás sze­kerének a „kihúzása” nagyon nehéz, s egyedül nem is lenne rá képes. A vezetőségi tagok mindegyi­ke azonban felelősséget vállalt a gazdálkodás egy-egy részte­rületéért. — Összhang van a vezetés­ben — állapítja meg a hatvan­hét éves Végi István, a fegyel­mi bizottság tagja. — És az elnök szereti az igazságot. Az sem megvetendő szempont, hogy havonta rendszeresen 10 forint előleget osztunk. Ez minden bizonnyal a szank­cióknál is jobban ösztönöz a közös munkára, minthogy az előző helytelen gazdaságvezetés miatt elveszített bizalmat se­gíti visszaszerezni. S módot nyújt arra — vélem —, hogy a gazdák részéről is megköve­teljék a lelkiismeretes munkát. — A követelés módszerét nem használjuk — cáfol meg a főállattenyésztő. — A tenniva­lókat mindig megbeszéljük, ezen van a hangsúly. Igaza van. Csak a gazdák egyetértésével találkozó irányí­tás emelheti ki a tsz-t a sza­kadékból. S a tennivaló nagyon sok. És nagy a tét is, hiszen a többi között az 1 millió 300 ezer forint mérleghiánynak leg­alább a felére történő csökken­téséről is szó van. Hatvani Dániel ÚJ hajtások A tanácsválasztások előké- ” születei során az elért eredményeinket és további cél­kitűzéseinket tudatosító agitá- ciós munkában, a jelölő gyűlé­sek megszervezésében megyénk szerte több tízezer ember tevé­kenykedett. Ez az aktivitás és egész népünk egyöntetű, de­monstratív állásfoglalása a vá­lasztás napján, nagyszerű tar­talékerőkről tanúskodott. Tarta­lékerőről, amelyre vétek lenne nem számítani most, a hétköz­napi munka során, amely még­is újabb és újabb mérföldköve­ket jelent a szocializmus építé­sében. A pártszervezetek törek­vései között is egyik legfonto sabb ez: ébren tartani a tö­megek aktivitását és minél eredményesebben kamatoztatni a megyénk előtt álló feladatok végrehaj tásában. Szép és hálás feladat, hiszen céljaink — a nagyarányú tele­pítések, iparfejlesztési terveink, városaink, községeink fejleszté­se, lakói életének szebbé, jobbá tétele — önmagukban is ser- kentőek, mozgósító hatásúak. S valóra váltásuk még megalapo­zottabb a párt transzmissziói­nak: a tömegszervezetek mozgó­sító, lelkesítő munkája nyomán. Daján már az alakuló ta- ® nácsülésen kinyilvánítot­ták a tanács tagjai: sokat vár­nak a város vezetőitől, de ön- maguktól is. S röviddel később Perczel Sándor, a 61-es körzet tanácstagja versenyt kezdemé­nyezett: társadalmi munkával Lengyel József és Valentyik József, a kunpeszéri Paraszt­becsület Tsz gazdái már reggel jókor elindultak a gazdaság tehergépkocsijával, amelynek rakománya 45 mázsa paraj. A MÉK dunavecsei kirendeltségén Marties Istvánná felvásárló­raktáros fogadta őket, s nyomban hozzáfogtak a lerakáshoz. Dacza Mária, Gyetvai Juliánná és Esze Erzsébet csomagolók segítenek az áru lemérésénél, majd szakszerűen ládákba rak­ják a primőrt, amelyet a telepről rövidesen újból útnak in­dítanak. melyik körzet lakossága tesz többet Baja szépítéséért, az utak, járdák, parkok rendezé­séért, gondozásáért. S a vissz­hang? A szomszédos 60-as kör­zet lakosai járdaépítés megkez­désével válaszoltak, a végrehaj­tó bizottság pedig értékes díjak ~ keton?, salakjárda, lámpa­hely bővítés — kitűzésével tette meg érdekeltebbé a tanácstago­kat és a választókerületek lako­sait a társadalmi munkában. Kecskeméten, a minden hónap első hétfőjén a ta­nácstagok részére rendszeresített logadonap szintén új kezdemé­nyezés a tanácsi munkában. A tanácstagok munkájának segí­tése mellett a szocialista de­mokratizmus kiszélesítését hi­vatott szolgálni. A választók és az egész körzet ügyes-bajos dol­gait, javaslatait és kívánságait tolmácsolhatja ilyenkor a ta­nácstag, s a végrehajtó bizott- tagjai, a szakigazgatási ősz- 1 talyvezetők együttesen rendel­kezésére állnak. S míg a tanács ülésein az egész várost érintő dolgokban határoznak, e talál­kozások jó alkalmak arra, hogy a lakossággal nap mint nap találkozó tanácstag tolmácsolja egy-egy szűkebb terület lakói­nak vagy az egyes emberek ész­revételét, panaszát, és az appa­rátus segítségével érdemlegesen is intézkedjen. Bátmonostorán ezt vallják a vb függetlenített vezetői: a ta­nácsi demokrácia kiszélesítését szolgálhatjuk úgyis, hogy ügye­lünk a tanácstagok tekintélyére. Ezt célozzák egyebek között a tanácstagok rendelkezésére bo­csátott füzetek, amelyekbe szor­galmasan jegyzik a választók­kal folytatott beszélgetéseken felvetődő javaslatokat, panasz», kát, észrevételeket. A feljegyzé­seket időről időre leadják a végrehajtó bizottságnak orvos­lás, intézkedés céljából, s vá­lasszal ismét a tanácstagok ke­resik fel a lakosságot. Az így ápolgatott közvetlen kapcsolat • jól kamatozik. A lakosság egy­re jobbban megismeri a község célkitűzéseit és szívesen kínálja segítségét, társadalmi munkáját egy-egy feladat megoldásához. A tanácsok működésében ** nem előírt módszerek ezek, hanem azt kiegészítő, a helyi politikát sajátos eszközök­kel segítő, előbbre vivő új haj­tások. Nagyszerű lehetőségek arra, hogy a helyi tanácsok tag­jai a lakosság minél szélesebb rétegeivel érintkezve, bizalmu­kat élvezve, eredményesen old­ják meg városuk, községük előtt álló feladatokat. P. I. Nyugdíjas Ismerünk olyanokat, akik nyugalomba vonulás után egy darabig türe­lemmel morzsolgatják a napokat úgy, hogy a vi­rágoskertben tesznek- vesznek. Jóleső kis meg­lepetéseket okoznak, mi­kor észrevesszük, hogy a kapu tíz éve rossz zárja rendbejött; jobb lett a kerítés, mert helyére ke­rült egy-két deszka; nem kell félni a padláslétrán, mert nagyapa megcsi­nálta. Egy idő után nyugta­lankodni kezdenek ám a nyugdíjas öregszülék. — Előállnak azzal, hogy azért jól jönne még egy kis pénz a nyugdíjon fe­lül is. Vannak, akiket tényleg szűkös anyagi helyzetük szorít erre; de még többüket a gyere­keik korholgatják; — „Ugyan édesapám, hi­szen négyen keresünk a családban a maga nyug­díján kívül. Pihenjen csak.Ilyenkor az öre­gek úgy tesznek, mintha nagyot hallanának. Egy szép reggelen tudomásul kell vennie a családnak, hogy már indul is az új munkahelyre nagyapó. Faggattam én Miklós József nyugdíjas kecske­méti munkást is, hogyan zajlott le az a nyugdíja­zás 1961 áprilisában7 Gondoltam, majd ráhi­bázok olyan mondatra, amellyel előcsalom belő­le a konzervgyárban töl­tött utolsó nap érzelmes emlékeit. De kísérletez­hettem. Csak annyi lett belőle, hogy — „így az­tán csendben eljöttem, de... szóval 1962 márciu­sában üzentek értem, el- vállalnám-e az újítások kivitelezését?... Holnap­után megyek be megint Minden hónapban 8 na­pot dolgozom. Ugyanígy nyugdíjastársam, Bálái Ferenc is...” Inkább beszélt terve­zőmérnök és esztergályos fiáról, menyéről, az uno­káról, Józsikáról, meg a 4 hónapos Ágiról. Mu­tatta a csinos villát, me­lyet fia tervezett, szólt a megye öntözési terveiről melynek megvalósításá­ban nagy szerepe van a mérnököknek. Kimon­datlanul is megértettem A fiatalok tevékenységé­nek ebből a sodrásából ő sem akar kimaradni. Említettem, vajon a mi nemzedékünk lesz-e olyan tettre kész — az ő életkorában? Megértőén magyarázta: „Azt még nem tudhatjuk... Bár az is igaz, hogy a mai fia­talság olyan idegpróbák alatt van nap mint nap, amellyel a mi ifjúságun­kat össze sem lehet ha­sonlítani. Rohanó élet­tempó. Mindennap új felfedezés egy szakmá­ban is. Szinte nem is le­het lépést tartani egy- egy mesterség minden ágának fejlődésevei. Spe­cialistákká kell válni.. Emlékszem, mikor mi. vidéki kismestereknél ta­nult segédek Pestre men tünk, kapva- kaptak raj­tunk a vállalkozók. Egy lakatos — mondhatjuk — univerzális tudású volt a szakmájában... Ma olyan sokoldalú egy szakma is, hogy nem le­het egész életre elme­rülni a szakképzettség egy elért szintjén... Az én mesterem, Ti- ringer Ferenc aranyko­szorús műlakatos volt. Ahhoz tehetség is kel­lett az ügyesség mellett Díszlámpát, gyertyatar­tót, műves kidolgozású kilincset, ajtót csinál­tunk, Lengyel-, Francia- Olaszországba, Dél-Ame- rikába is szállítottunk.” Szerénykedve mutatta az előszobában, milyen is volt egy-egy műko- vács-remeklés. Ruhaío- gas, kefetartó, kovácsolt­vasból mintázva, olyan gyönyörű háttérrel, mint­ha fekete bársonyból veri csipke lenne. Ma már? Ilyet csak szép otthonuk díszítésére alkot. De a szakma művészi fokú is­meretét államosított üze­meinkben mint műveze­tő gyümölcsöztette. Szép iránti szeretedét mint ta­nácstag 1954-től 1962-ig körzetük vonzóbbá téte­lében érvényesítette. Ami a szakma művé­szének szívében, fantá­ziájában, ujjainak ügyes­ségében benne van — ha vasból nem, fából is meg lehet formálni. Mik­lós nagyapa tiltakozott, de fiatal menye két kéz­re való művészi fafara­gást hozott megmutatni, öregember, szarvas, ku­tya, játék a kisfiúnak, „Hát ez csak olyan idő­töltés. ..” — hárította el a dicséretet és arról kez­dett beszélni, hogy van valami közös az újító és művészi szenvedélyben: Ügy fejezni ki elképze­léseinket, ahogyan eddig még senki sem csinál­ta... Volt abban valami megható, ahogyan á ka­puban búcsúzott: „Hol­napután megint az üzem­ben leszek...” TÖTH ISTVÁN A NAPLÓ, amelyről sző lesz, eddig nem szerepelt az effajta „memoár-irodalom”-ban, de fontossága nem kis jelentősé­gű. Sőt: nagy! Nemcsak ese­ményt írnak le, de rövid időn belül megszívlelendő tanácso­kat is adnak, Itt fekszik előttem, a nyár­lőrinci Petőfi Termelőszövetke­zet irodájának főagronómusi asztalán, nem hivalkodóan, nem is szerényen. Ha használatos volna vele kapcsolatban ez a meghatározás, így írnám: ma- g abiztosan. Átlátszó nylonba van csoma­golva, a műanyagborítás alatt rajzos címke, ezen a vaskos tüzet neve: „Ellenőrzési Nap­ló.” Az ültetvénytervező vál­lalat adta a szövetkezetnek, irövid időszakonként feljegyzen- Wő benne, hogy s mint haladnak pa szőlő telepítésével. Darvas Lászlónak, a vállalat kiegyik telepítési felügyelőjének látogatásunkig két bejegyzését ptartalmazta, indigós szöveggel, (minthogy a perforált lapot (magával vitte, nyilván megőr­zés, az ellenőrzés százszáza­lékos biztosítása végett. A fel- fíigyelő aláírása mellett, „Tudo- I másul vettem” alatt mind a (két esetben ott van Rózsa Im­iének, a tsz főagronómusának 1 kézjegye is. íme, az első bejegyzés, ápri­lis 8-i keltezéssel: „Megállapí­tottam, hogy a vesszők előké­szítése, az ültetés menete és ki­vitelezése megfelelő. Egyes da­rabokban azonban a telepítést túl magasan végzik, a vesszők beszorítása nem megfelelő. Fel­hívom a főagronómus elvtárs figyelmét, hogy fokozottabban ellenőriztesse a telepítés minő­ségét, mert amennyiben az ész­lelt. hiányosságokat nem szün­tetik meg, nem vehetjük át a területet. HÁROM nappal később, áp­rilis 11-én, a következőket árul­ja el a napló: „A legutolsó el­lenőrzésnél észlelt hiányosságot a Szántó-brigád kijavította, így a területet átveszem. Nem tu­dom azonban átvenni a Kiss- és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents