Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-05 / 103. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! MWVVCÄSPÄRT BÄCS-KISKATIM Me&YEt LAPJA A fejlődés tehát örvendetes. Be éppen ezért tartjuk szükségesnek — noha a rossz tapasztalatok csak szórványosak — figyelmezteni a társadalmi ösztöndíjak alapítóit, hogy ne érdemtelenekre áldozzanak. Míg az állami ösztöndíjak ugyanis szigorú feltételekhez vannak kötve, s a tanulmányi eredmények csökkenése az ösztöndíj csökkenésével vagy elvesztésével jár. a társadalmi ösztöndíjak esetében ezek a feltételek nem ilyen szigorúak. Az adományozók havi négy-hatszáz forintot előlegeznek, s ezzel voltaképpen gondtalan tanulási lehetőséget biztosítanak párt- fcgoltjaik számára, ennek ellenében természetesen jó szakembereket remélnek néhány esztendő múlva. Itt mindkét fél jól jár. Hogyan ítéljük meg azonban azt az esetet, ahogyan az egyik vállalat járt. Technikumba küldött egy fiatalembert, s ezáltal összesen mintegy 20—25 000 forintos kiadást vállalt, melynek révén négy év múlva jó technikushoz akart jutni. A fiú azonban, mint kiderült, azt tervezi, hogy a technikum után egyetemre jelentkezik és mérnök lesz. A vállalatnak technikusra van szüksége, nem mérnökre. Ami a kisebbik baj lenne természetesen. De csak négy évig haüandó fizetni jövendő szakemberéért, nem pedig kilencig. Amiben igaza is van. Az ösztöndíj nagy jótétemény, s a mai formájában, elterjedtségében a mi társadalmunk vívmánya. De nem Jótékonykodás. Tudomásul kell -venniük a szerződésben magukat elkötelező fiataloknak is, hogy az ösztöndíj kölcsön csupán, amit tanulással, a megszerzett szaktudással kell le- éörleszteni. Befejezés előtt a tavaszi szántás Gyorsítsuk a kukorica vetését Megyénk szövetkezeti és háztáji gazdaságainak földjein — megyei tanács vb mezőgazda- sági osztályának tájékoztatása szerint — a tavaszi szántást végző traktorok ekéi az utolsó holdakat forgatják, eddig csaknem 200 ezer holdat készítettek elő. Befejezés előtt áll a tavaszi gabonafélék vetése is. A tavaszi árpa és a borsó vetőmagjának talajba juttatása pedig már jóval meghaladta a tervezettet. Az előbbiből 11 ezer, az utóbbiból csaknem hét és fél ezer holdat vetettek be a gazdaságok. E tekintetben kiemelkedő teljesítményt mutatnak fel a kiskőrösi és a kecskeméti járás közös gazdaságai. A megye- székhely járásának szövetkezetei csaknem ezer holdon vetettek borsót. Árpavetési tervüket túlteljesítették még a kalocsai és a kiskunfélegyházi járás tsz-ei is. A burgonyát eddig több mint kétharmad részben — megközelítőleg 17 ezer holdon — ültették el a közös és háztáji gazdaságok. Járásonként igen eltérőek az eredmények. Érdekes például, hogy Kecskemét város határában eddig 672, a kecskeméti járás gazdaságaiban pedig 950 holdon rakták földbe a vetőgumót. A területi különbségből adódóan az előbbi 104, az utóbbi csak 21 százalékos teljesítésnek felel meg. Legtöbb cukorrépát — 2700 holdon — a bajai, napraforgót pedig a dunavecsei járás gazdaságai vetettek. Megyénkben közel tízezer holdon vetettek új lucernát, területükhöz képest legtöbbet, 428 holdon, Kiskunhalas városának a szövetkezetei. A kukoricát eddig kevés híján 70 ezer holdon — a tervezett terület alig egyharmadán — vetették el a közös gazdaságok. Még gyengébb a silókukorica vetésének eredménye; az mindössze 3000 holdon, a tervezett területnek alig több mint az egyötödén történt meg. A már meglevő vetések egyhar- mada a bajai járás szövetkezeti gazdaságaiban található. Igen gyenge a teljesítés Kecskemét és Kiskunhalas város tsz-eiben; az előbbiekben csupán 20, az utóbbiakban 25 holdon vetették el a silókukoricát. Üj szőlőt 3620, gyümölcsöst pedig valamivel több mint kétezer holdon létesítettek e hónap elejéig közös gazdaságaink. A szőlőtelepítést illetően magasan kiemelkedő a kecskeméti járás szövetkezeti gazdaságainak eredménye; több mint másfél ezer holdon rakták földbe a vesszőket. A gyümölcstelepítés is ebben a járásban a legnagyobb, megközelítőleg 400 hold az új ültetvények összes területe. Az adottságokhoz és a lehetőségekhez mérten viszonylag jóval kisebb eredménnyel dicsekedhetnek a kiskőrösi járásbeliek, ahol a szőlő- és a gyümölcstelepítés együttesen alig több mint 600 hold. A további telepítéshez történő talajelőkészítés nagy ütemben folyik, eddig. 3300 holdon végezték el. E terület egyhar- mada a kiskunhalasi járásban van. A Szovjetunió Állatni Filharmonikus zenekara Kecskeméten Kirill Kondrasin nyilatkozata Rövid vendégszereplésre pénteken hazánkba érkezett a Szovjetunió Állami Filharmonikus Zenekara, Kirill Kondrasin karmesterrel és Irina Boskova hegedűművésszel. A világhírű együttes első alkalommal jár Magyarországon és csupán két hangversenyt ad, mielőtt tovább utazik Jugoszláviába. Az első hangversenyt Kecskeméten tartották meg tegnap délután a Katona József Színházban. Kirill Kondrasin és Irina Boskova kíséretükkel délután fél 4-kor érkeztek a városi tanács épületébe, ahol Madarász László, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese és Sánta Lajos, a városi tanács vb-elnökhelyettese, JÁTÉK A RÉTEN A százgöcsörtű, öreg fák - mint régen —. ma is kiszemelt találkozóhelyei a gyerekeknek. Mesebeli hangulatot árasztó környezetükben azonban mar rongylabda magasba • • • a városi pártbizottság titkára fogadta őket. A vendégek szívélyes légkörben hosszan elbeszélgettek a helyi vezetőkkel, érdeklődtek a város és a megye kulturális életéről, zenei múltjáról, jövőjéről. Ezután Kirill Kondrasin beszélt a zenekar idei terveiről. A világszerte ismert művész a következőket mondotta: — Zenekarunk még nem volt Magyarországon, de én már negyedszer járok itt. A vidéki városok közül azonban csak Szegedet ismerem. Mindig irigylem egy kicsit ezeknek a városoknak a lakóit azért a csendért, nyugodt légkörért, amely körülveszi őket. Ügy képzelem, hogy igen emberi, közvetlen is ez a légkör. És úgy tapasztalom, nem hiányzik belőle a művészet szeretete sem. A további terveikről Kondrasin elvtárs elmondotta, hogy ez a külföldi körút igen rövid. Ma, vasárnap Budapesten hangversenyeznek, hétfőn Zágrábba utaznak, ahonnan visz- szatérnek a Szovjetunióba. A nyarat Rigában töltik. Ott a tengerparton egy gyönyörű, modern koncertteremben Szvja- toszlav Richterrel, David Ojszt- rachhal és Rosztropoviccsal fognak hangversenyezni. Nagyon érdekesnek ígérkezik a szovjet művészet fesztiválja Londonban az ősszel, ahol az orosz és a szovjet zene mellett általában is a modern előadóművészetet kívánják képviselni. — Sokat játsszunk Bartókot és Kodályt — folytatta Kirill Kondrasin. — Zágrábban elő fogjuk adni Bartók I. hegedű- versenyét. Pesten azért nem szerepel a műsorunkban, mert a napokban játszotta egy másik zenekar. Ahogyan beszél, érezhető szavaiból nemcsak a zene és a hivatás iránti rajongás, hanem az a sajátos tűz is, amit legtalálóbban a propagandista lelkesedésének nevezhetnénk talán. Most több mint művész, a művészet propagandistája is Kirill Kondrasin, amit ragyogóan bizonyított a Szovjetunió Állami Filharmonikus Zenekara első magyarországi vendégszereplésének robbanó sikere. M. L. Kölcsön Évröl-évre nő azoknak a vállalatoknak, üzemeknek, gazdaságoknak a száma, amelyek társadalmi ösztöndíj alapításával gondoskodnak szakember ellátásuk jövőjéről. Megyénkben az üzemek között példamutató e tekintetben a Kecskeméti Konzervgyár, a mező- gazdaságban pedig különösen a bajai járás termelőszövetkezetei Járnak elől jó példával. XVIII. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM Ara 60 filter 1963. MÁJUS 5, VASÁRNAP Mi ő nekünk...? „Mi ő nekünk, azt el nem mondhatom, mert nincs rá szó és nincsen fogalom” — írta édesanyjáról Petőfi Sándor öcsémhez című versében. Mert ki lehet-e fejezni azt a szeretetet és megbecsülést, amit a gyermek anyja iránt érez? Sokan megkísérelték már, s még a legnagyobbaknak sem sikerült megtalálni azt a szót, amellyel méltóképpen kifejezhetnénk a jóság, az önfeláldozás és a szüntelen megújulás jelképévé vált édesanya iránti érzelmeinket. Írók, szobrászok, muzsikusok, ha az anyát akarták ábrázolni, megjeleníteni, mindig a legszebb szavakkal, művészetük teljes erejével igyekeztek megvalósítani azt. Gondoljunk Arany János Toldijának édesanya-alakjára: milyen féltő szeretettel gondoskodott az egyszerű asszony elbujdosott Miklós fiáról. — Jusson eszünkbe József Attila édesanyja, a Mama, akinek törékeny testét megtörte a tőke, s akiért az árván maradt költő fájdalmában így kiáltott fel a Kései siratóban: „Kit anya szült, az mind csalódik végül...” Milyen sok édesanya vállalta azt a sorsot, mely a szenvedések, megaláztatások útját jelentette, s amely együtt járt a kora hajnaltól késő estig tartó nehéz munkával, a nincs- telenség elleni örökös küzdelemmel. — Gondoljunk Gorkij Anyájára. Az édesanyára, aki a legnagyobb nyomorban és elnyomatásban élt, de fia szere tétén át megtalálta az utat a kisemmizett milliók szeretedéhez és vállalta az értük folytatott forradalmi harcot. Azok az anyák, akik ma gyerekeket szülnek és nevelnek, egyúttal vállalják egész népünk, a társadalom jövőjét is. Ez a jövőt vállaló tudat állítja őket naponta a munkapadhoz, az egyetemi katedrák mellé, a laboratóriumokba és a termelőszövetkezetekbe. Államunk, ez az ország, ahol „... most már a mi kezünk épít”, méltányolja az anyák jövőt építő munkáját, s messzemenően gondoskodik nemcsak róluk, hanem kicsinyeikről, óvja egészségüket, milliókat áldoz nevelésükre, taníttatásukra, hogy belőlük munkaszerető, becsületes emberek váljanak, akikre nemcsak édesanyjuk, hanem az egész társadalom, a közösség is büszkeséggel tekint. Az anyák napját mindenkor a gyermeki hála a szeretet és a béke gondolata hatja át. Mi is ennek jegyében köszöntünk minden édesanyát az év legszebb hónapjának, má jusnak első vasárnapján szívünk melegével és a tavasz virágaival. G. S. ...1 Al**. -t1
