Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-31 / 125. szám
1963. május 31, péntek 3. oldal Äz erősödés útján Társadalmi munkások Kiskörös díszpolgár-jelöltjei Alig több mint egy éve fe” jeződött be megyénkben a kisparaszti gazdaságok nagyüzemi átszervezése. A nagy történelmi átalakulás utáni első esztendő már lehetővé tette az áttekintést: hol állunk jól, és hol van szükség erősítésre. Ezért esik olyan sok szó járási pártós állami szerveknél, valamint a községekben a még gyengén dolgozó termelőszövetkezetek gazdálkodása megváltoztatásával kapcsolatos tervekről és ezért tűzte ezt a kérdést legutóbbi ülésének napirendjére a megyei pártbizottság is. Tényleg nagyon fontos feladatról van szó: a gyenge termelőszövetkezeteket első lépésként a közepesen dolgozók színvonalára kell emelni. Ez nemcsak az adott szövetkezet ügye, hanem fontos társadalmi és nép- gazdasági probléma is, hiszen megerősödésükön múlik a második ötéves terv mezőgazdasági célkitűzéseinek megvalósítása és nem kevésbé az életszínvonal kedvező alakulása is. A gyenge termelőszövetkezetek szerény eredményeire több okot és magyarázatot lehet találni, de főként a természeti adottságok kedvezőtlenségében, másrészt a vezetés erőtlenségében, és ami ezzel szorosan ösz- szefügg, a gazdák hangulatában és munkakedvében kell azt keresnünk. Ez utóbbi gyakran összefügg a munka szervezetlenségével és az adottságokhoz igazodó jövedelemelosztási formák hiányával. A gyenge szövetkezetek zöme a silány, egy-két korona értékű homoki szántóföldjeinken van. Ezen a vidéken a paraszt- ember valaha csak a sorvasztó nyomort mondhatta magáénak. Az átszervezés teremtette meg először ezeken a százezer holdakon a lehetőséget, hogy a társadalom segítségével és a gazdák összefogásával megküzdje- rek a természet zordságával. Rövid idő alatt temérdek állami segítség, sok hasznos tanács párosult az erre lakó emberek küzdelmével. A szőlő- és gyümölcsültetvények, az öntözött zöldségesek, a műtrágya, a gépek, mind-mind a lábra kapást célozták. Az utóbbi években a gyenge szövetkezetek 380 szakembert kaptak segítségül. Többségük jó munkát végez, de számosán vannak, akik még nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Tehát indokolt a kívánság: többet várnak tőlük. n e vannak gyenge szövet- kezetek a fekete földeken is, ahol az okot nyilvánvalóan elsősorban a vezetés elégtelenségében kell keresni. Tehát az okok váltakozók, sőt, több asetben mindkettő jelen van. {Most, amikor egyetlen feladatra: fa nagyüzemi alapok megteremtésére kell az erőt összpontosítani — minden további azon múlik, sikerül-e feltárni teljes valójukban a gyengeségek okait, kap-e mélyreható elemzést az adott szövetkezet gazdálkodása, és ezek nyomán milyen konkrét intézkedések születnek. Azok a nehézségek, amelyekkel ma még gyengén gazdálkodó szövetkezeteinkben számolnunk kell, távolról sem le- küzdhetetlenek. Egyik szövetkezeti vezető erről a kérdésről beszélgetve a következőket mondotta: „Ha az ellenforradalom után meg tudtunk birkózni a sokak által kilátástalannak mondott helyzettel, akkor manapság — amikor az egész népgazdaság szeme a szövetkezeteken van — a gyengék megerősödése nem lehet vitás.” A nehézségek megszüntetése azonban nem megy könnyen. Az érdekelt szövetkezetek ehhez sok segítséget várnak különböző vezető szervektől, és ezzel a segítséggel senki sem maradhat adós. A sok bajjal küszködő szövetkezetek legfőképpen a rendszeres Istápolást hiányolják. Talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy helyenként a rendszeres politikai harc hiányzik e szövetkezeteknek a nehézségekből való kiemelkedéséért. S harc alatt a mindenre kiterjedő, állandóan ható, sok irányú gondoskodás értendő, s azok a differenciált intézkedések, amelyek nélkül a gyengeség okai nem szűnnek meg. A megszilárdítás sok irányú munkája és felelőssége elsősorban a járási párt- és állami szervek vállán nyugszik. Erre hivatottak egyrészt azért, mert eddig is a legközvetlenebb kapcsolatban voltak a szövetkezetekkel, s temérdek tapasztalattal rendelkeznek, másrészt mert hatáskörük és önállóságuk sokat növekedett és birtokában vannak a legfontosabb eszközöknek. Az érdekelt járási párt- és tanácsi szerveknek az eddiginél nagyQbb következetességgel kell kézbe venni a gyenge szövetkezetek ügyét. Mert bizony még bőven vannak olyan vajúdó kérdések, amelyek megoldásához irányt mutató, világos és egyértelmű határozatok állnak rendelkezésre (például a jövedelemelosztás), s az általános végrehajtás mégis késlekedik. A járási szervek türelmes munkával segítsék a szövetkezeti vezetőket megtanulni a vezetést, a termelés szervezését, és az emberekkel bánás tudományát. Segítsenek a viszonyokhoz legjobban igazodó munka- szervezési és jövedelemelosztási formák meggyökereztetésében, a munkaverseny serkentésében. Az „erősebb segítse a gyengét” mozgalom keretében ne csak a szövetkezetek gazdasági vezetése kapjon segítséget, hanem a pártszervezet is. A gyenge szövetkezetek ne maradjanak el a havonkénti vezetőségi ülésekkel, amikor mérlegelik a szövetkezet helyzetét, és intézkedéseket határoznak el a fogyatékosságok vagy az elmaradás megszüntetésére. E szövetkezetek vezetőit és gazdáit rá kell ébreszteni a meglevő adottságok hasznosítására és az időszerű munkálatok pontos, szakszerű elvégzésére. Szükséges megvizsgálni a megerősödést célzó intézkedési tervek végrehajtásának állását, és ha a terv nem volt eléggé körültekintő vagy célratörő, meg kell tenni a kiegészítést. A következő esztendő előtervei legyenek gondosan körültekintők, vegyék figyelembe a nagyüzemi gazdálkodási rendszer kialakítását és tegyenek lépéseket a termelés fő irányának meghatározására. A szövetkezetek tömegszervezetei hatékonyabb munkát végezzenek, elsősorban a fiatalok és a nők körében. S ok társadalmi és gazdasági szerv érdekelt a megszilárdításban. Mivel munkájukat a szövetkezetek részéről több-kevesebb kifogás és bírálat illeti, szükséges, hogy ezek a szervek céltudatosabban és odaadóbban dolgozzanak a közös gazdaságok ügyeiért.^ Ne legyen különbség a megszilárdítást célzó pártpolitika és egy- egy szerv a szövetkezeteket támogató munkájának hasznossága között. Különösen vonatkozik ez néhány gépállomásra. El kell érni, hogy valamennyi járási szerv tevékenysége a gyenge szövetkezetek gazdasági, politikai és művelődési feladatainak megoldását szolgálja. A gazdasági és politikai munka homlokterében az éves gazdálkodási terv megvalósítása legyen. Ez ugyanakkor, amikor igényli a pártvezetőségek, párt- szervezetek szakszerűbb munkáját, egyben azt is szükségessé teszi, hogy a pártpolitikai munka ne legyen azonos a gazdasági vezetők tevékenységével. A pártvezetés lényege az, hogy a kommunisták rendszeresen foglalkoznak a szövetkezeti gazdákkal, megértetik a tervek jelentőségét, legyőzik kishitűségüket* szítják lelkesedésüket, egyszóval az egész munka olyan emberi vonatkozásait ragadják meg, amely nélkülözhetetlen a gazdasági célkitűzések megvalósulásához. Ennek a tömegpolitikai munkának feltétele természetesen az, hogy erősödjön a pártélet szervezettsége. Egyes helyeken még félre^ értés dívik a háztáji gazdaságok szerepéről, pedig ez is fontos eszköze a gyengeségből való kigyógyulásnak. Vannak még olyan konzerválódott nézetek, hogy a háztáji „szüli a kapitalizmust”, és ha „meg is tűrjük, nem más az, mint szükséges rossz”. Nincs vitatkozni való arról a szándékról, hogy a népgazdaság igényeit távlatokban, a közösben termelt áruból fedezzük, de az átmenet időszakában nagyfokú felelőtlenség lenne egy pillanatra is lemondani azokról a termelési alapokról és lehetőségekről, amelyek a háztáji gazdaságokban adva vannak, felelőtlenség lenne elvenni a háztáji gazdálkodók kedvét. Szerepük mindaddig jelentős, míg a közös gazdaság termelése a háztájit pótolni nem tudja. A szövetkezet megszilárdításának munkáját a gazdákkal egyetértésben, bevonásukkal helyes és szükséges megoldani. A szövetkezet a gazdáké, és olyanná lesz, amilyenné közös munkájukkal teszik. Az állami segítség! a társadalom „átkarolása”, a nagyüzemi alapok lerakásának idejét akarja megrövidíteni. Helyenként tapasztalható, hogy túlzott igényekkel, nagy beruházási tervekkel lépnek fel, megfeledkezve a szövetkezet teherbíró képességéről. Olyan jelenség is van, hogy a kedvezőbb gépállomási segítséget, a nagyobb gondot és anyagi megterhelést jelentő saját gépvásárlással akarják felcserélni. A gyenge szövetkezetek fokozatos előre jutásában nem az erőn felüli beruházások, hanem a jól szervezett és fegyelmezetten végzett munka, s a gazdák termelésben való részvétele és érdekeltsége segit. Pártszervezeteinknek olyan politikai tevékenységet kell kifejteniük, hogy a gazdák többsége jól értse a megerősödés tennivalóit, tudják, mit kell tenniük, s annak nyomán milyen eredményre és jövedelemre van kilátás. Továbbra is ébren kell tartani — vagy ahol még nem vezették be, meg kell honosítani — a családi tervezést. Ez természetesen következik a szövetkezeti demokrácia erősödéséből, de szükséges a vezetők és a gazdák egy akaratú cselekvése érdekében is. Ha ez mindenütt gyakorlattá lesz, akkor a gazdák jobban magukénak érzik a gondokat és kiveszik részüket az erőfeszítésekből is. A gyenge termelőszövetke*• zetek megszilárdítása munkájában nagy szerepe van egy-egy szövetkezet helyzete őszinte feltárásának és a dolgok igaz kimondásának. Vannak még vezetők, akik meg akarják kerülni a nehézségeket, szépítik a valóságot, és ezzel tulajdonképpen elmélyítik a bajokat. Minden szövetkezeti vezetőnek tudni kell, hogy az emberek — akarva-akaratlan — félrevezetése megbocsáthatatlan vétek és szinte helyrehozhatatlan következményekkel jár. A szövetkezeti gazdák szembe néznek helyzetükkel és vállalják, amit tenniük kell. Ehhez az kell, hogy a vezetők reális célkitűzésekkel élesztgessék az emberek munkakedvét, buzdítsák alkotó szándékát. így és csakis így erősödnek meg a ma még gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek. W. D. A hír így érkezett hozzánk: „Kiskőrösön a község díszpolgárává válhat öt év alatt a legjobb társadalmi munkás, s számára párnázott széket biztosítanak a tanácsi testület ülésein.” Érdekes. Vajon mi rejlik möA serénykedő társadalmi götte, hogyan válhat valaki a község díszpolgárává? Kurucz Sándortól, Kiskőrös tanácselnökétől kértünk ezekről felvilágosítást. — A Hazafias Népfrontbizottsággal és a járási pártbizottsággal egyetértőleg újszerű kezdeményezésnek szánjuk, de egyelőre csak formálódik az elgondolás. A júliusi tanácsülésen szeretnénk tárgyalni erről — kezdte Kurucz elvtárs. — Tulajdonképpen a társadalmi munka társadalmi megbecsüléséről van szó. Jómagámat is meglepett tanácstagjaink és községünk lakosainak aktivitása- Közös ügyért szívesen dolgoznak az emberek. Utakat építünk. A tanácstagok körzetenként gyűjtik össze a lakosság vállalásait ehhez a célkitűzéshez. Száz-százméteres szakaszok elkészítéséhez társadalmi brigádok alakulnak. Folyik a kőszállítás, vagonok kirakása, gyalogmunka. Az evangélikus temető mellett új piacteret létesítünk, amit térfeltöl- téssel kezdtünk. A múlt héten naponta harminc-negyven lovaskocsi hordta oda a földet. S így sorolhatnám tovább. Ez adta az ötletet. A társadalmi munkában folyamatosan munkások egyik csoportja. (Radó Gyula felvétele.) résztvevők öt év alatt különböző, megtisztelésnek szánt fokozatokat érhetnek el: oklevelet,, bronz-, ezüst- és aranyplakettet.' A társadalmi munkások tevékenységét kartonokon regisztrál-' juk — természetesen a tanácstagok igazolásai alapján —, s a legjobbak, aranyplakettet elérők közül kerülnek ki községünk díszpolgárai, a tanácsülések állandó jelleggel meghívott vendégei. Számukra külön pámá-> zott székeket tervezünk vásá+ rolni — fejezte be Kurucz Sándor elvtárs. Ez áll tehát a hír mögött, fis noha az érdekes javaslatról csak júliusban tárgyal a kiskőrösi tanács, vannak értesüléseink, hogy Bondor Lipót tanácstagon kívül máris sokan aspirálnak a megtisztelő díszpolgári címre- Amint az útépítőket, a vagonkirakodó társadalmi munkásokat elnéztük, nem nehéz megjósolni: sok reményük van rá! A Kecskeméti Konzervgyár II. sz. telepének szakszervezeti irodájában történt. Rajnoha Ár- pádnéval, a munkahelyi bizottság titkárával a társas kirándulásokról beszélgettünk, mikor felindultan benyitott egy fehér köpenyes munkásnő. Látszott, sírás fojtogatja, alig tudott megszólalni kétség- beesésében. — Képzeld, harisnyával együtt ellopták a fekete papucscipőmet. Tízszer — ha volt a lábamon. Hogyan menjek így haza? — tárta szét karját munkacipője felé. — Leshetek utána, elment a délelőtti műszak..; A kapunál nem vették észre, hogy idegen cipőt vitt ki valaki. Nem is most lopta azt ki a tolvaj. Valahol eldugta idebent. Jobb alkalomra les... — Vári. Szólunk a női öltözőbe — csitítgatta őt Rajno- háné. Hátha ott adta le valaki, mint a magáét, amit bánt Életkép használ?... Ugyan — jobb lesz, ha lemegyünk. Végignézzük a cipőket... Zavarban voltunk, mindnyájan szé- gyeltük magunkat. Az a szelíd, kék szemű asszonyka is megbotránkozott, aki időközben érkezett, nagy füzettel a hóna alatt. Kinek volt szíve ellopni munkástársa holmiját? Nem olyan egyszerű dolog, másikat venni a tavaszi költekezések után. A titkárnő elment az elkeseredett asz- szonnyal. A piros kendős, kék munkaköpenyes munkásnő leült. Beszélgettünk, míg visz- szajöttek. Sándor Pálnénak hívják, a legfrissebb szocialista brigád vezetője. Mutatta a brigádnapló első oldalára írt névsort: Bende Ferencné, Varró Kálmánná. Orosz Jánosné, Borbély Mária, Gyapjas Pálné — és ő, a brigádvezető. Mi a változás* mióta a szocialista brigád címért versenyeznek? Tavaly 1100 Ft körül kerestek — akkor tették a vállalást — és márciusban már 1370 Ft-ot értek el az idén. Hallgattunk egy sort, aztán megint egyetértőén restelkedtünk a lopás miatt. Nemsokára visz- szajött a két asz- szony az öltözőből A cipőnek nyoma veszett. * Mielőtt nyomdába küldtük a riportot, még egyszer érdeklődtünk telefonon; Rajnoháné vidáman újságolta, hogy a cipő megkerült. Egy fiú dugta el — turpisságból. G-né férje pedig —, hogy megvigasztalja a nekikeseredett asz- szonyt —, már vett is egy új pár cipőt G-né még hálás is a tréfás fiúnak. *—th —n
