Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-30 / 124. szám
IMS. májas 30. csütörtök I. oldat Közös vállalkozás — nehézségekkel Sárga dombok lihegnek a dübörgő-fénylő lánctalpak alatt. Távol eső vidék ez, Balotaszállás határában, megyénk peremén. A Kiskunhalasi Gépállomás Sz—100-asok által vontatott ta- lajegyengető gépei már az őszi, sőt, a jövő évi telepítéshez készítik elő a területet. A négy balotaszállási szövetkezeti gazdaság — a Balassiba Zöld Mező, a Petőfi és a Kossuth Tsz — hatalmas közös vállalkozásához nyújtanak segítséget. Tagadhatatlanul merész a terv: három év alatt — beleértve a mostani esztendőt is — 1350 holdon szőlőt és 1000 holdon gyümölcsöst akarnak telepíteni. A lehetőségek A táj, földrajzi és egyéb adottságait tekintve, azonos a szomszédos Csongrád megyei, pusztamérgesi borvidékkel. — Miért ne versenyezhetnénk velük? — kérdezik a balotaiak, Hetedik érzék A gyár folyosóján kisebb, vitatkozó csoportba ütköztem. Éppen Fur- dancs részlegvezető vitte nagyhangon a szót. — Rettenetesen unom már ezt a sok irka-firkát. Az utóbbi időben nagyon sok selejtes áru készül részlegemben. Nem győzöm felvenni a kártérítési jegyzőkönyveket. Igaz, a vállalatvezetőség könnyített rajtam. „Előregyártott” nyomtatványt adott, így nem kell a szövegezéssel bajlódni, csak ezt kitölteni. . Képzeljétek, néha még közvetlenül a kiszállítás előtt is hoznak vissza árut a készáruraktárból — azzal, hogy selejtes. — Ilyenkor aztán törhetem a fejem, hogy ki követte el a hibát, kinek a nevét írjam be a jegyzőkönyvbe? Még az a szerencse, hogy ilyenkor működésbe lép a hatodik érzékem. Egy pillanatra behunyom a szemem és máris eszembejut a selejtgyártó neve. Azon nyomban írom is be a megfelelő rovatba. fgy szólt Furdancs és elégedetten várta a hatást. Ekkor megszólalt egyik kollegája. — Nekem meg van egy hetedik érzékem, az pedig ezt súgja: ha többet tartózkodnál a részlegednél, lelkiismeretesen, irányítanál, sokkal kevesebb lenne a selejt — így az irka-firka is. —I —or s jogosan, hiszen a község mérhetetlenül kiterjedt, de annál terméketlenebb homoktájait csak az ültetvények gazdagíthatják. Ám nézzük a lehetőségeket! Mert igaz, a terület adott, s a közös vállalkozáshoz szükséges 85 millió forintot is biztosította az állam. De ez még korántsem minden. A siker attól függ. miként gazdálkodnak a lehetőségekkel. Az eddigi eredmény még nem mondható túlságosan biztatónak. A nagyszabású tervhez képest. eléggé kicsiny a megvalósulás: tavasszal mindössze 50 hold szőlőt telepítettek. Ez szépen megeredt, s a 240 centi távolságra telepített sorok közötti — zöldtrágyának vetett — rozsban már elbújhat a varjú. — Többet is telepíthettünk volna — tájékoztat Vízkeleti Sándor, a községi tanácselnök —, de baj volt a szaporítóanyaggal. — Tavaly késő őszszel, amikor a megye túlsó szögletéből ide szállítottuk, út közben 160 ezer szál megfagyott, az összes vetőállománynak csaknem az egyharmada használhatatlanná vált. Ami megmaradt, ez sem egyöntetű fajta. Az itteni tájjelleg főként az olasz- rizlingnek és a kövidinkának kedvezne, de másfajta szőlő vesszőit is kaptuk. Less-e gyökeres vessző? A megoldás kézenfekvő: saját gyökereztető iskola kellene. Ez a véleménye Baksa Lászlónak, a közös vállalkozás főkertészének is. Az ültetvénytervező vállalat azonban ezt a törekvésüket nem támogatja. Pedig lenne hozzá területük és munkaerő is. Abból a szempontból sem lenne a közös vállalkozás számára előnytelen, hogy biztosíthatná a fajta egyöntetűségét, ami egyébként egyik feltétele a jó telepítés után járó kedvezményeknek. Mindamellett ősszel tovább folytatódik a munka, tervük szerint a kezdetinél jóval nagyobb ütemben. Több mint tízszer any- nyi területen akarnak szőlőt telepíteni, mint a tavasszal. A terület előkészítéséről gondoskodnak a gépállomás lánctalpasai, a gyökeres vessző biztosítására pedig a járási tanács is ígéretet tett. Ám lesz-e elegendő munkaerő? A község vezetői úgy gondolkodnak, hogy a három és fél ezer lelket számláló Balotaszál- láson kétszázan minden bizonynyal vállalják a munkát. Eny- nyien pedig — úgy vélik — elegendően lesznek a telepítéshez. Kétségtelen azonban, hogy alaposan meg kell szervezni a munkát, hiszen egy párnak mintegy öt holdon kell majd a vesszőt földbe rakni. Csőkút is kell Súlyosabb problémaként jelentkezik a víz hiánya. Éneikül veszélyeztetve van a telepítés sikere, s az ültetvény gondozása, a permetezés, ötven holdnál ez még lajtokkal megoldható, de 500 holdon már aligha. Mindenesetre vannak biztató kilátások, tekintve, hogy a község belterületén nemrégiben fúrt csőkút percenként 860 liter vizet ad, s hasonlóan jól beváltak a Petőfi Tsz csőkútjai *s. Arról is érdeklődtünk, hogy a már meglevő új ültetvényt hogyan gondozzák a szövetkezetek gazdái. Három tsz-nek már van egy-egy RS—09-es traktora, amelyek igen alkalmasak a széles sorközű szőlő megművelésére. Egyébként a Balassi Tsz gazdái veszik ki részüket a gondozásból, az új ültetvény ugyanis az ő szövetkezetük területén van. Szükségük volna azonban a többi tsz támogatására is, hiszen a szőlő éppúgy az övéké, mint a Balassi Tsz-é. Mindent egybevetve: a közös vállalkozás óriási jelentőségű Balotaszállás történetében. Hogy sikerrel járjon, ahhoz az érdekelt termelőszövetkezeteknek, állami és egyéb szerveknek már most hozzá kell fogniok a feltételek megteremtéséhez. ^ ^ A napokban Dunavecsén jártunk és betértünk a helybeli ímsz „Sirály” étterembe ebédelni. Azt, hogy a pincér csak negyedórás integetés és többszöri felszólítás után állt meg asztalunk mellett, szóvá sem tennénk. Sokszor megírták, ma már szinte közhelyként hat, hogy vendéglátóiparunk — tisztelet a kivételnek — nem kényezteti el vendégeit gyors, előzékeny kiszolgálással. A rendelés felvétele után ismét eltelt tíz perc, de végre asztalunkra került a borjúpörkölt, amiben sajnos, nem volt sok örömünk. Már a szaga elárulta, hogy a hússal valami baj van. Észrevételünket közöltük a felszolgálóval, aki legnagyobb meglepetésünkre így válaszolt: — „Nem tehetek róla, nem én főztem.” Ezzel a dolgot elintézettnek vélve, tovább is állt. Válasza érthető módon nem elégített ki bennünket. Felvilágosítottuk, hogy kifogásunkat azért hoztuk tudomására, hogy továbbítsa az egység vezetője felé. Ezek után egy-egy szelet sóskenyeret rágcsálva ismét türelmesen várni kezdtünk. Titkon azt reméltük, hogy Szedik a korai uborkát A kiskunhalasi Oj Élet Termelőszövetkezet gazdái ebben az évben 30 holdon termesztenek öntözéssel kertészeti növényeket. A korán ültetett palánták közül az uborka és a paprika már virágzik. E két növényféleségből 36 melegágyi keret alatt primőrárut is termesztenek. Paprikából eddig több mint ezer forintbevételhez jutottak. Fényképünk Solti Antalnét és Árvái Imrénét ábrázolja munkaközben. Piacra készítik elő a korai uborkát. (Bolla Sándor felvétele.) Egerek és egerek A tsz fegyelmi bizottság harcias, mondhatnám felpaprikázott hangulatban ült össze. Az elnök, G. Tóth József olyan beszédet mondott az egy zsák tengerit eltulajdonító F- Varga Sándor ellen, hogy minden szava dörrenő puskagolyóként repkedett a szobában. A bűnös példa nélkül álló cinizmusát jól elemezte Virágos Mihály. Megbélyegezte Varga tettét, majd hozzátette, hogy a közös tengerit közös zsákban vitte el... — Erről jobb ha nem beszélünk — szólalt meg a mind ez ideig csendben ücsörgő Varga. — A *sák lyukas volt és szóródott belőle a tengervíz aztán irtózatos vihart kavart a bizottságban. Hogyhogy?! Lyukasak a zsákok? Valaki kiabálni kezdett: akkor egerek is vannak! Azok pedig a tengerit zabál- ják. Tehát Varga nem is olyan bűnös, mert végtére is hasznos dologra akarta fordítani a közös tengerit. Az elnök alig bírt rendet teremteni: — Ne essünk kétségbe, emberek! — kiabálta. — Inkább azt keressük, hogy ki a felelős a lyukas zsákokért! — Erre íelmorajlott a bizottság: — A vezetőség! — Varga buzgón bólogatott ehhez a felfedezéshez, s közben sajnálkozva hajtogatta, hogy a tengeri jó részét útközben elszórta— Ezt a szégyent! — szisszent fel Virágos Mihály. — A vezetőség hibája miatt így kell té- kozolni a drága takarmányt! Erre a keserű megjegyzésre aztán mindenki felbőszült. Ha megtudják a szomszédban, hogy a Harcos Tsz-ben a közöst már csak lyukas zsákokkal lehet dézsmálni. .. Hogy a Harcos Tsz ilyen zsákokkal készült fel a tavaszra... — Csak nyugalom — igyekezett a kedélyeket hűteni G Tóth, amikor Virágos fújni kezdte a parazsat, ily módon: — Addig nem lesz nyugalom, amíg egyikmásik tagtársunk ilyen dolgok miatt bajba keveredik. .. Rögtön példának hozta fel F- Varga Sándor esetét, akit a vezetőség zsákok iránti nemtörődömsége bajba kevert. Szép beszédet mondott Varga mellett, amelyben méltatta, hogy érdemei elvitathatatlanok, hiszen egy súlyos mulasztásra terelte a bizottság figyelmét. Majd kérdéssel fordult Vargához: — őrizte valaki a kukoricagórát? — Senki, hangzott a hetyke válasz. — Há* már ide jutottunk — zúdult fel erre újra a bizottság. — Lyukasak a zsákok, alszanak az ejjeli őrök. Tűrhetetlen állapotok, fgy nem lehet a fegyelmit lefolytatni! A nagy háborgást most már az elnök sem tudta elcsitítani. Az általános hangzavarban csupán egy ember hallgatott mind ez ideig: Korpás Gábor. Ellenben most ő is megszólalt. — Na jó, jó! Hanem mi lesz Vargával? Végtére is lopott! — De milyen zsákkal? — szegezte neki a kérdést Virágos. — Mégis, mi legyen Vargával? — makacsko- dott Korpás, mintha nem is hallotta volna a kérdést. Ekkor a bizottsági tagok közül valaki azt javasolta, hogy büntessék 10 munkaegység levonására. Mások ötöt javasoltak, volt aki egy mellett szavazott- Ekkor újra Virágos kért szót, s kifejtette, hogy Varga végeredményben a közös takarmányt mentette az egerek elől. Majd a bizottság zajos helyeslése közben javasolta a büntetés elengedését. Végső érvként ezt mondta: — Hagyjuk Vargát. Ami vele történt, az végeredményben bármelyikünkkel megeshet... Itt vannak azonban az egerek... G. S. pörköltünket kicserélik legalább egy tányér babfőzelékre. Pincérünk azonban csak a fizetésnél került elő. Sürgetésünkre kelletlenül kibókte: „Azt mondták bent, hogy eddig még senki sem panaszkodott.” Az üres gyomor károsan befolyásolja az ember szellemi tevékenységét. Csak most, egy kiadós reggeli elfogyasztása után véljük alkalmasnak koponyánkat arra, hogy szembeszálljunk a rafinált válasszal. 1. Előttünk náthás, tehát szaglásra képtelen vendégek fogyasztottak borjút. 2. Volt, aki észrevette, d" — ismerve a céget — fé'retolta a tányért és szó nélkül távozott. 3. Lehet, hogy a féldolgozott húsnak csak az a /része volt romlott, amit mi kaptunk. 4. Végül az sincs kizárva, hogy mi elsőként rendeltünk bor j úpörköltet. Jó lenne, ha a Sirály étteremben lezajlott dolgokon elgondolkozna kissé az fmsz vezetősége és elbeszélgetne dolgozóival a vendéglátás követelményeiről. Ez esetben nem sajnálnánk sem a pörkölt árát, sem az időt, melyet cikkünk megírására fordítottunk. Békés Dezső A gondatlanság ismét emberéletet követeli. Eperjesi József 68 éves festő a bajai vásárcsarnok középső hajójának felső világító ablakai vasszerkezetét festette, amelyről leesett, s vele együtt zuhant Szakáll István is. A balesettel kapcsolatban felvett jegyzőkönyvek tanúsága szerint Eperjesi József még ma is élne, ha hallgatott volna az intelmekre és betartotta volna a munkavédelmi szabályokat. Mészáros Péter művezető figyelmeztette az idős szakmunkást, hogy ezt a állványt így nem szabad használni. Ebből aztán szóváltás is kerekedett. Eperjesi József nem hajtotta végre a művezető utasítását. Alighogy nekikezdtek a munkának, egyszer csak azt érezték, hogy az állvány kicsúszik alóluk, zuhannak lefelé. Nem sokkal később a kórházi ágyon tértek magukhoz. Szakáll István bokazúzódás- sal megúszta, Eperjesi József azonban életével fizetett meggondolatlanságárért. A kórházban a történtek után három nap múlva meghalt. A Szakszervezetek Megyei Ta- nácsa munkavédelmi csoportja a baleset bekövetkezéséért felelőssé teszi a művezetőt, Mészáros Pétert, mert elnézte a munkavédelmi előírások megsértését, Sulek József ácsot és a balesetet ért két dolgozót is, mert a figyelmeztetés ellenére ők sem tartották be az óvórendszabályokat. S hogy ki. mennyiben és milyen mértékben vétkes, az majd a bírósági tárgyalás során derül ki. Ez azonban már nem segít Eperjesi Józsefen. V. K. Furcsa válasz
