Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

1963. május 29, szerda 3. oldal Mielőtt a házat átveszik va”... Itt közbeszól Bóna Mi­hály, a kivitelező Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat meg­bízottja. — Az csak egy rabiclap, s az olyan. — Akkor sem lehet így bő­röndöt rárakni; össze-vissza kar- colászná. Tessék írni: a konyha­ablak belső szárnya szorul... A külső szárny csappantyúfogója lötyög.. A redőnyszekrény fe­dele fel van pukkadva. A konyhában: a falikútcsap hiányzik. A tűzhely feletti csem­pe magasan van, alatta falra fröccsen a fővő étel. A fürdő­szobában: A fürdőkályha csap­szelepe nem vált... A WC-csé- sze tisztítandó, az ülésdeszka lö­työg. A kisszobaajtó vetemedett. Négy kisebb vakolathiba a fa­lon. Az ablak belső szárnya nem zárható... A parkettszegélyléc keskeny, a hézagot nem takar­ja... A nagyszoba parkettája szintén hézagos az ajtónál, s a gyalulás sem megfelelő... A mennyezet glettelése felpuk­kadt ... Esernyő végével meg- bökdösik, lehull a vakolat: a simítás annak idején lefagyott... Az erkélyen lyukas az ajtó mel­letti vakolat... így haladunk lakásról lakásra. Általában ezek a hibák ismét­lődnek. Jó ellenőrzéssel, szerve­zéssel június 1-ig kijavíthatok. Bárcsak mindenhol ilyen alapos lenne a műszaki átvétel. TÖTH ISTVÁN Több felelősséggel Lakásszövetkezetek palronáiása A 15 éves lakásépítési terv végére negyedmillió szövetkezeti lakás lesz hazánkban. Az ez ideig megalakult, illetve már működő 120 lakásszövetkezet mellé évről évre újak alakul­nak, s ezzel valósággal tömeg­mértékben növekszik a magyar szövetkezők már egyébként is több milliós tábora. Az Építés­ügyi Minisztérium és a Szövet­kezetek Országos Szövetsége a tanácsokkal egyetértésben ép­pen ezért úgy határozott, hogy felkéri a földművesszövetkeze­tek megyei központjait a lakás- szövetkezetek patronálására. — Már eddig 8 megyében — Bara­nya, Békés, Borsod, Csongrád, Fejér, Győr, Komárom és Zala megyében — vállalták ezt a fel­adatot. Megnyugtató módon rendeződött ezzel többek között az épülő szövetkezeti lakások műszaki ellenőrzése, s megol­dódtak az érdekvédelmi prob­lémák. (MTI) Nemrégen a kecskeméti Bé­ke Tsz három RS—09-es gépe közül az egyik elromlott Ilyes­mi máskor, s másutt is elő­fordul, mi sem természetesebb hát, hogy a tsz — javítási szerződésben biztosított jogá­val élve — a Kecskeméti Gép­állomásra vitte a gépet, ab­ban a reményben, hogy ott egyhamar helyrehozzák. Ám az történt, hogy a gép­állomáson be sem engedték a traktorost, aki a gépet oda­szállította. Az új főmérnök, Bene Károly nem tudott a szerződésről. Csak másnap nyílt fel a sorompó a szövet­kezeti gép előtt, miután Har­csás István, a szövetkezet el­nöke telefonon tisztázta az ügyet. Nem sokat értek el azonban így sem, mert kide­rült, hogy a géphez nincs al­katrész. Az RS—09-est másod­szor is hazavitték — kijaví- tatlanul. A szövetkezet elnöke kény­telen volt másnap Budapest­re utazni, hogy az AGRO- TRÖSZT-nél alkatrészeket szerezzen. Ott meglepődve fo­gadták, minthogy néhány nap­pal azelőtt elegendő mennyi­ségben küldtek alkatrészt — a szóban forgó traktorhoz va­lókat is — a kecskeméti AG- ROKER-hez. Az elnök más­nap csakugyan kellő válasz­tékban vásárolhatott alkaré* székét — Kecskeméten. Ezek után meg sem próbálkozott a gépállomásnál, a masinát a szövetkezeti gépműhelyben ja­vítják. Kérdés azonban, hogy a gépállomás miért nem rendel­kezett a szükséges alkatré­szekkel. Hiszen azokat köz­vetlenül küldi meg részére az AGROTRÖSZT, miután a kecskeméti AGROKER-rel közli igényét. Ha közli... Ám a jelen esetben ez nem látszik valószínűnek. Hiszen, ha igé­nyelt volna alkatrészt, azt ré­szére éppúgy — és ugyanab­ban az időben — megküldje volna az AGROTRÖSZT, mint az AGROKER-nek. A gépállomás korszerű ja­vítóműhellyel rendelkeziK, ahol gyorsabb és biztonságo­sabb javítást lehet eszközöl­ni, mint a Béke Tsz gépmű­helyében. Ehhez azonban gon­dosabb szervező munkára, s valamivel nagyobb felelősség- érzetre van szükség. Mellesleg azon is el lehet gondolkodni, hogy a szorgos tavaszi munkák közepette a tsz elnökének másfél napot kell eltöltenie olyan ügyben, ami sokkal inkább a gépállo­más dolga, mint a szövetke­zeté. Hatvani Dániel A pártüíkár ö az — mutat egy hatalmas testű acélparipához simuló ola­jos kezű, -ruhájú emberre Új­vári József, a Kiskunhalasi Fű­tőház vezetője. Donkó Mátyás­Hitelesítés Berefesődött-e az ígért határidőre a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára 24 lakásos építkezése? Szorongva lassítom a lépte­ket az állomástól befelé vezető gyönyörű fasor alatt. Bense Fe­renc művezető, Szűcs Sándor, Kohajda László brigádvezető, Juhász Gergely, Faragó Károly, Törteli Sándor, Tari Dénes, meg a többiek teljesítették-e ígére­tüket? No, még pár lépés. A kitáruló szabad térség vé­gén vidáman sütkérezik a nap­fényben a gyönyörű sárga lakó­ház. A második emeleten hár­man is állnak, élvezik a kilá­tást; lentről ketten beszélnek fel hozzájuk. Egy-egy ablak mögött piros női kendők mozognak ... Talán már laknak is benne? Sokszor megállók, élvezem a szép látványt, míg a bejárati oldalra kerülök. Meglepődöm. Vagy húsz hivatalos embert lá­tok, amint csoportokba verődve szemlélgetik a házat. Időnként egy-egy kőműves halad át a térségen, szeme sarkából figyeli a beszélgetőket; mozdulatlan arcuk elárulja, hogy csupa fül mindegyikük. Izgalmas nap ez, az építők vizsgája. Bense elvtárs is jön-megy. Odakérdezek. — Elkészültek? Gratulálok. — Majd még elválik... Mi megtettük, ami tőlünk telt — mondja csendesen, és már to­vább is áll. Nincs nyugta most neki sem. Én meg teli vagyok lelkese­déssel. Az adott szó nem szállt semmibe. Itt áll ez a barátsá­gos ház, ragyogó ablakok lesik, jönnek-e már a boldog lakók? Felszaladok a magasföldszintre, be az egyik lakásba. Világos szobák, finom ízlésű, pasztell­színű falak, a fényhatásokhoz alkalmazkodók. Fürdőszoba, tűzhelyek, villany, faliszekrény, csempe; — már csak a meleg emberi hangok kellenek, melyek majd a bútorrendezést kísérik... Aztán egy-egy család új élet­szakasza kezdődik, telnek az évek, s a gyerekekbe itt ivódik egész életre szólóan a szülői ház emléke __ Od akint ezalatt szervezés folyt. Két csoport végzi a ház műszaki átvételét. Az egyikhez betársulok. Nagy Lajos műszaki ellenőr az építtető megyei ta­nácsot képviseli. Nem tudok be­telni a szép épülettel, mondom is neki. — Ügy gondolom, ez a mos­tani aktus nem is olyan lénye­ges már ahhoz képest, hogy el­készült ... — Nagyon is lényeges — hűti le lerendezésemet... De sok kellemetlenség származnék be­lőle lakónak, építőnek egyaránt, ha csak így átvennénk. Már fent is vagyunk ezzel a csoporttal a „B” lépcsőház III. emeletének 1. sz. lakásában. Nagy elvtárs józan tárgyilagos­sággal nézi körül a bejárati aj­tót. Nyitja, csukja a kilincset, közben már diktálja is Csizma­dia Lászlónak, az üzemeltető községgazdálkodási vállalat képviselőjének: „Kulcsok hiány­zanak. A bejárati ajtó fölött hibás a vakolat.” Majd bentebb: „A konyhaajtó ablak tisztítandó” — „A kam­ra meszelése hiányos” — „A bő­röndtartó padlata nincs lesímít­NYITOTT nagykapu a kecs­keméti Bem utcán. A vaskos bejárati oszlopon népköztársasá­gi címer, s körülötte a felírás: Hordójelző állomás. Húsz-hu­szonöt kövér hordó sorakozik a szabadban — 5—10 hektolitere­sek — és egy korosabb férfi jár egyiktől a másikig. Ambrus Je­nő, az állomás vezetője, hosszú nyelű szerszámmal, bélyegzővel égeti a hivatalos jeleket a hor­dókra. Orrcsavaró füst száll a tüzes vas alól, míg belenyomó­dik a fába a címer, az évszám, a hordó űrtartalma és súlya — üres állapotban. Ebben a hó­napban már mintegy kétszáz hi­telesített szállítóhordó hagyta el az állomást, hogy vasúton, tehergépkocsin visszajusson a borpincékbe. Az űrtartalom megállapítását a magasan elhelyezett köbző hengerekkel végzik. Ezekből en­gedik tele a vízzel a hordókat, a benzinkútéhoz hasonló csövön át, s a hatalmas tartály oldalán skála mutatja, mennyi fért be­léjük. Az új vagy javított hor­dókat a bognárműhelyből hite­lesíttetik. — Nem lehet ezt hamisítani? — kár iezzük gyanítva. — ÓBB mint tíz esztendeje hamisított valaki egyik pincé­nél. Legyalulta a hordó végén az egyik számot, s a 7 hektoli­teresből például 6 hektoliteres lett — magyarázza Ambrus Je­nő. Rendőrségi ügy volt, a hor­dót azonnal kivonták a forga­lomból ... Régen, az üzleti vi­lágban sok stikli megtörtént. Emlékszem, egyik kecskeméti bornagykereskedő szintén kecs­keméti szőlőbirtokos borát vette meg. Mind a ketten jegyezték, mennyit szállítottak, és vettek át egy-egy fuvarral. Elszámolás­kor kisült, hogy jó pár hektoli­terrel kevesebbet számított fel a nagykereskedő. A birtokos, csavaros ésszel, kerülte a nyílt összetűzést vevőjével. Tett hát egy ajánlatot. Mivel ő azelőtt hitelesíttette hordóit, azokban biztos volt. Javasolta, hogy hi­telesíttesse sajátjait a kereske­dő is, s ha kiderül, hogy azokba annyi fér, mint amit a jelzések mutatnak, ő fizeti meg a költ­séget. Ha azonban nem... A nagykereskedő vette a bukszáját és vigyorogva kér­dezte. — MAGA szerint mennyi is a differencia? Itt van, kifize­tem. nak hívják. Beosztott lakatos; aki a mozdonyok légszivattyúját, a kenőpréseket, a lövettyűket és a fékberendezéseket javítja. Egy-két szorítás a gőzkiáramló csavaron, majd harsány, hatá­rozott szó: Kész, mehet... Néhány másodperc és a vas­paripa prüszkölve nekilendül, majd a szenelő elé gördül. Don­kó Mátyás pedig a következő mozdonyhoz lép- Megnézi, mit kell kijavítani, majd beszédbe elegyedik. Szavai nyomán kike­rekedik egy eseményekben gaz­dag pártmunkás élete, melyből csak néhány villanásnyit köz­lünk. Tizenkét évvel ezelőtt; mint DISZ-fiatal nem tudta: eljön az idő, amikor egy nagyobb kommunista közösség vezetőjévé választják. Már ekkor megmu­tatkozott: ez a fiatalember egy életre eljegyezte magát a moz­galommal. Munkáját példásan végzi. A Kiváló dolgozó okle­vél büszke tulajdonosa. Egyéb­ként rá is illik ez a sokat mon­dó megállapítás: Mindig ott van, ahol segíteni kell. Például a legutóbbi árvízkor nagyszerű helytállásáért az Árvízvédelmi emlékéremmel tüntették ki. Az alapszervezet dolgait igaz- gatja az 52 tagból álló kommu­nista közösség megelégedésére. A kommunisták feladatait a rendszeresen megtartott vezető­ségi üléseken és taggyűléseken beszélik meg. Ennek köszönhető többek között az, hogy az idei pártoktatási évben a tagság 88 százaléka tanult. Egy kis kényszerpihenőt tart a beszélgetésben, amíg megja­vítja az elromlott kenőprést, s aztán így folytatja: az ember szakmájában sem maradhat el, azért az egyéves művezetői tan­folyamon sajátítom el a gyakor­lathoz nélkülözhetetlen elméle­tet. Tőlem itt is jó eredménye­ket várnak. Ugyanakkor párt­munkámat sem akarom elha­nyagolni. Ezért néha úgy ér­zem: a két feladat egy kicsit sok- Még az a szerencse, hogy a pártvezetőségtől kellő támo­gatást kapok. Mivel az élet egy percre sem áll meg, így hát sem a pártmunkában, sem a tanu­lásban nincs pihenő. Igaza van. Csak az tudja; hogy milyen nehéz, aki maga is ilyen cipőben jár. Nehéz, de nem megoldhatatlan. A lakosság érdekében |A tompái Vegyes és Építő Ktsz — amelynek Kelebián, Tompán és Balotaszálláson van fiókja — új üzemházat kapott, amely majdnem 400 ezer forintba került. Az építkezésnél végzett társadalmi munka értéke meghaladja az 50 ezer forintot. Az új épülettömbben tíz részleg talált otthonra. Fenti képünk a fodrászrészlegben készült, ahol Marschang Ilona, Gersits Mi­hály segédek, valamint Tóth Irén tanuló dolgozik. Mindannyian KISZ-tagok és tevékeny tagjai a kultúrcsoportnak. Havi be­vételük 6—7 ezer forint. Barta Mátyás, a párttitkár, a cipőrészleg vezetője. László Erzsébetnek és Juhász László harmadéves tanulónak, akik mindketten KISZ-tagok, a cipőfelsőrész készítését magyarázza. —th —n V. K.

Next

/
Thumbnails
Contents