Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-28 / 122. szám

T863. május 28, kedd S. oldal A teltek beszélnek A szegecselők, a villanyhegesztők zajától, acéllemezek csengésétől hangos a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár I-es telepének hatalmas szerelőcsarnoka. Nagy az igyeke­zet, hiszen pótolni akarják a munkások mielőbb az elmúlt hónapokban, különösen az első negyedév tervteljesítésében keletkezett több millió forintos lemaradást. Jelentős fel­ajánlások születtek a tervek teljesítésére, a minőség ja­vítására. Ebben az üzemrészben 24 brigád küzd a szocia­lista címért, három pedig annak megtartásáért. Kohut Bélával, a pártvezetőség titkárával lapozzuk át a brigádok naplóját. Másfél év legfontosabb eseményeit rögzítik hitelesen a havonta vezetett bejegyzések. Minden hónapban 10—11 kérdésre válaszolnak röviden, tárgyilago­san a brigádok életének krónikásai. A tervteljesítést, a se- lejtcsökkentést, a baleset nélküli termelést és a pontos meg­jelenést az illetékes csoportvezetők aláírása hitelesíti a naplóban. Legjobb eredményt az elmúlt másfél esztendőben Zsigó László brigádja ért el. Kétszer kapták meg a szocia­lista címet. — Magasfeszültségű távvezetéktartókat készítünk — mondja Zsigó László csoportvezető. — Vannak 50—52 mé­ter magas típusok is, ezek azonban csak 30 méteresek lesz­nek. Kétszázhúsz darab vasrúdból és lemezből szereljük össze, ám az összeállítást új módszerrel végezzük. Ennek az a haszna, hogy korábban 6 tonna helyett ma 4 tonna vas is elegendő. Nagyfokú szakmai hozzáértéssel beszél a munkájáról. Pejünk felett több mázsás vasdarabokat cipelő daruk gör­dülnek. — Legfontosabbnak a fegyelmet és az igyekezetét tar­tom. Ha ez meg van, akkor a tervet teljesítjük, a legbo­nyolultabb műveletet is előírás szerint, határidőre elvé­gezzük. Beszélgetés közben szóba kerül a brigád tagjainak po­litikai, szakmai továbbképzése. Ketten középiskolában, hár­man a dolgozók általános iskolájában tanultak. Több fil­met, színházi előadást közösen tekintettek meg. Egymást nemcsak a munkában, hanem a magánélet különböző gond­jainak megoldásában is támogatják. Fekete Lászlónak és Kiss Lászlónak most családi házuk felépítésében segéd­keznek, 20—20 óra társadalmi munkát vállalt a brigád minden tagja. Amíg beszélgetünk, a brigád tagjai rendezik, csopor­tosítják a garmadába halmozott vasrudakat. Minden perc drága, a versenyben nincs megállás, a tettek számítanak, így látja ezt a brigád. Nagy József A Bajai Villamosipari Gyárban a porszívókhoz készíti a külön­böző alkatrészekéit a 19 tagból álló Ifjú Gárda brigád, akik kö­zül hat a szakmunkás, a többi pedig betanított segédmunkás­vezetőjük: Kormányos Ernő. Két műszakban dolgoznak, a szocialista címért küzdő brigá­dok közül pedig ők érték el a legjobb eredményt. Selejtmen- tesen termelnek, teljesítményük 100—110 százalék között válta­kozik. A kollektíva a múlt év­ben 2160 órát töltött társadalmi munkában. Képünkön a brigád délelőtt dolgozó tagjai. A tanácstalan idegenvezető Információt akartam kérni a bolgár turistákat kalauzoló idegenvezetőtől, hogyan tet­szik vendégeinknek a város. Mivel az Aranyhomok tágas halijában mindenki bolgárul csevegett, segítségül hívtam a szálloda portását, mutassa meg, melyik az én emberem. — A sárga kabátos hölgy. — Suttogta felém, le sem véve füléről a kagylót. Kérdésemre az IBUSZ ide­genvezetője elmondta, hogy a csoport kelet-európai turnéjá­nak egyik állomása Magyaror­szág. Egy napot töltenek Kecs­keméten. ö, sajnos nem isme­ri sem a várost, sem a megyét. Mindössze a Helvéciái Állami Gazdaság boltjába vitte el a vendégeket barackpálinka­kóstolóra. Délután Bugacra szeretnének menni, de egyelő­re azt sem tudja még, merre induljanak. Figyelmébe ajánlottam a megyei idegenforgalmi hiva­talt, kissé csodálkozva, hogy ez eszébe sem jutott. Szem­mel láthatóan örült a javas­latnak. Rövid beszélgetés után azonban lehangoltan tette le a telefonkagylót. — A hivatal tájékoztatása szerint a bugaci csárdához nem mehetnek, rossz az út, hat kilométert kellene gyalogolniuk. Most te­hát teljesen tanácstalan. Nem tudnék javasolni számukra valami érdekes látnivalót itt a közelben? — fordult hoz­zám. Előkerült egy térkép és szá- mítgatni kezdtünk. Kalocsa jó lenne, megismerkedhetné­nek a vidék népművészetével, de hosszú az út. Itt van azon­ban Félegyháza. A távolság nem egészen 30 kilométer. Látnivaló is van elég. Kiskun Múzeum. Fetőfi-ház, börtön­múzeum, betyár-emlékek. Ja­vaslatom szemmel láthatóan megnyerte tetszését. Még egy nevet is mondok neki. Keres­sék ezt az elvtársat, ha oda érkeznek, majd ő segít. Gyorsan elbúcsúzunk. Már megy is, hogy megbeszélje a tervet a bolgárok vezetőjével. Míg visszaballagok a szer­kesztőségbe, a tapasztalatokon gondolkodom. Van idegenfor­galmi hivatalunk, idegenveze­tőink ismerik a megyét, tan­folyamon sajátítják el a mes­terség fortélyait. És ha váro­sunkba érekzik egy turistacso­port, akkor Pestről küldött ve­zetője tanácstalan. Elsősorban vendégeink lát­nák hasznát, ha az IBUSZ az eddiginél jobban igényelné az idegenforgalmi hivatal segít­ségét. B. D. Nem feltételes megálló Balotaszállást, ezt a Kis­kunhalastól alig pár kilométer távolságra levő községet valaki találóan „második Bugac”-nak nevezte. Valóban, rajtuk kívül a megyében kevés községnek van ilyen kiterjedt határa és ilyen alacsony népsűrűsége. A 18 kilométer hosszan és 8 kilo­méter szélességben nyújtózó Ba- lotaszállás 18 ezer holdat meg­haladó földterületének csaknem a kétharmad része szövetkezeti tulajdon. Négy termelőszövetke­zetből 781-en jogosultak kedvez­ményes orvosi ellátásra. Az adatok ismeretében könnyen el­képzelhető, milyen szétszórt te­lepülésekben él a község mint­egy három és fél ezer lakosa. A három éve épült orvosi rendelő és szolgálati lakás mindeddig üresen, kihasználat­lanul áll. Hetenként kétszer a járási székhelyről kijáró orvos tartott körzeti rendelést, a többi napokon viszont a sürgős gyógy­kezelésre szorulókat kénytele­nek voltak Kiskunhalasra szál­lítani. Ebben a hónapban végre be­teljesedett a balotaszállásiak óhaja: új körzeti orvost kapott a falu. Nem kell már Halasra szekerezni, sem a ritka rendelő­napokra várni, hiszen az ő „dok­tor bácsijuk” a nap — sőt az éj­szaka — minden órájában a rendelkezésükre áll. (Ami a „bácsit” illeti, ezt a jelzőt csu­pán a szeretet, a megbecsülés illeszti dr. Klajkó Kálmán címe mellé, hiszen mindössze 28 éves.) Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, majd fél évig a kalocsai városi kórház­ban dolgozott. — Már az egyetemen eldőlt — mondja, mikor a rendelőben felkeressük —, hogy körzeti or­vos lesz belőlem. Első álmaim egyike a sebészi pálya volt, de aztán be kellett látnom, hogy ha mindenki sebész lenne, ak­kor ki törődnék a tanyavilág né­megvalósítása és az osztályharc rém zárják ki egymást, sőt az esztályharc következetes végig- vitele eredményeképpen alakul ki, mi több kölcsönösen felté­telezik egymást, ugyanis a nemzeti egység történelmileg változó, tartalma és szerepe az osztályharcok alakulásának függvénye. A szocialista nemzeti egység ma még nem teljes, csak rész­ben az, s részben megvalósítás­ra váró program. Hogy ma már szocialista nemzeti egységről beszélhetünk, ahhoz hozzájárult az is, hogy tisztultak a fejek, közelebb kerültek hozzánk az emberek világnézetileg, de a teljes ideológiai egységig még hosszú az út. A teljes egység megteremtése komoly elvi-poli­tikai harc eredménye lesz, hi­szen bármennyire is szocialista termelési viszonyok között él­nek és dolgoznak a korábban különböző kispolgári vagy ki­zsákmányoló rétegek, a szocia­lista termelési viszonyok létre­jöttével nem változik meg egy- csapásra mentalitásuk. A harc tehát a fejekért is, a teljes ideo­lógiai egységért is folyik, hogy az emberek gondolkodásmód­ját a szocialista termelési viszo­nyok határozzák meg. Miután kialakulóban levő (és nem ki­alakult) szocialista nemzeti egy­ségről van szó, ez azt jelenti, hogy komoly feladataink van­nak ideológiai, politikai, gazda­sági szempontból egyaránt. A szocializmus alapjainak ” lerakása után az osztály­harc nem szűnik meg, hanem tovább folyik megváltozott kö­rülmények között és változó esz­közökkel. Napjaink osztályhar­cának első vonala gazdasági feladataink megoldása és az ideológiai-eszmei harc. Miután elhárult minden akadály a szo­cializmus teljes felépítésének útjából, minden energiánkat az építőmunka megoldására irá­nyíthatjuk. Egyesek felvethetik a kérdést, hogyan képezheti az osztályharc tárgyát a gazdasági építés? Elegendő, ha arra gon­dolunk, hogy napjainkban a szo­cialista világrendszer gazdasági sikereivel gyakorolja a legna­gyobb hatást a kapitalista or­szágok népeire. Napjainkban a harc a szocializmus, a kommu­nizmus felépítéséért folyik, ez pedig el sem képzelhető az anyagi javak bősége nélkül. Márpedig, aki azt hiszi, hogy ez egy sétagalopp, nagyon is té­ved, éppen ellenkezőleg, épp úgy, mint az ideológiai harc, ez is rendkívüli erőfeszítéseket igényel, ami viszont osztályharc a javából. A szocialista nemzeti egység jelszavát nemegyszer összekeve­rik a revizionisták osztálybéke jelszavával, amely a munkás- osztály vezető szerepének taga­dásából és a proletárdiktatúra elvetéséből indult ki. A revizio­nista jelszó annak idején a kis- árutermelő szektor bővítését, a nehézipar és a termelőszövetke­zeti mozgalom elsorvasztását cé­lozta. A szocialista nemzeti egy­ség többek között a szocializmus teljes felépítésére irányul. Mi­után a társadalmi fejlődés olyan szakához érkeztünk, amikor ez az egység objektíve szocialista viszonyokra épül, amikor nem osztják meg az osztályellenté­tek a társadalmat, amikor alap­jában véve szocialista jellegű osztályokkal és rétegekkel van dolgunk, amelyeknek érdekei egybeesnek, s ezek a közös ér­dekek a szocialista társadalom felépítésében testesülnek meg. A szocialista nemzeti egység és az osztályharc problematiká­jával kapcsolatos téves nézete­ket illetően határozott választ ad a VIII. pártkongresszus hatá­rozata, amely leszögezte: „A szo­cialista nemzeti egység politikai tartalma: harc a szocialista rendszer védelméért és fejlesz­téséért, a szocializmus teljes győzelméért, a békéért, a nem­zeti függetlenség védelméért, küzdelem a nemzetközi imperia­lizmus és a még meglevő ellen­séges erők és tendenciák ellen. A szocialista nemzeti egység vezető ereje a munkásosztály, annak forradalmi pártja, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, az egész magyar nép elismert ve­zetője.” a tehát valaki ragaszko­dik a tényékhez és látja a társadalmunkban végbement történelmi jelentőségű változá­sokat, valamint megérti a szo­cialista nemzeti egység megva­lósításához vezető feladatokat, az előtt világossá válik, hogy az osztályharc feladásáról szóló képtelen nézetnek nincs és nem is lehet talaja. B. B. H pével! Társaim közűd sokas idegenkedtek a vidéki élettől, de én egyáltalán nem kesered­tem el, amikor idejövetelem véglegessé vált, és nem érzem, hogy kevesebbet érnék azért, mert nem városban dolgozom; Majd arról beszél, hogy napjában átlag 80—100 beteg keresi fel. Persze, nem mind­egyiknek súlyos a baja; sokakat a kíváncsiság is hajt, hogy meg­ismerjék, szemtől szembe lás­sák az új doktort Jólesően emlékezik meg ar­ról, hogy milyen örömmel fo­gadták pár napja, és mennyi szeretet sugárzik felé azóta is. Az eddigi heti két rendelés, bizony, nem sok időt engedett az egy-egy beteggel való foglal­kozásra. Most, amikor az orvos tüzetesen, részletesen kikérdez­heti őket panaszaik, életkörül­ményeik felől, hálásak azért hogy nem sajnálja tőlük az időt. Panasza persze nemcsak a betegeknek lehet. Jelenleg csak a rendelőben van villany, de a DÁV szerelői megígérték, hogy pár napon belül valamennyi he­lyiségbe bekötik az áramot. Na­gyobb gond ennél az épület víz­ellátásának a megoldása. Nem vitás, hogy — különösen egész­ségügyi célokat szolgáló épület­ben — ez elsőrendű, elengedhe­tetlen követelmény. Az épülettől mintegy száz méterre van egy mélyfúrású kút, ennek a vizét kellene bevezetni. A községi költségvetésben azonban — mi­vel bizonytalan volt, hogy or­vost kapnak — hiányzik ez a tétel. Most a közigazgatás fel­sőbb szerveire számítanak, s remélik, hogy rövidesen meg­nyugtató módon intézkednek. — Már e pár, itt töltött nap után is úgy érzem magam — ezekkel a szavakkal búcsúzik tőlünk a fiatal orvos —, mint aki hazajött. Ezek az apró, de lényeges hiányok azonban sür­gősen pótlásra várnak. Bennem még „nagy szív dobog”: lelke­sen, gazdag tervekkel, szándé­kokkal kezdtem munkához, az­zal a tudattal, hogy Balotaszál- lás nemcsak egy „feltételes megálló” az életemben. Jóba Tibor.

Next

/
Thumbnails
Contents