Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

Á hármas típusú puszták népe (Paródia) Édes Néne! Minden lyuknak van szaga, Minden lyuknak van szaga; Csak a gomblyuknak nincs szaga. De megyek is tovább, meet az a két vicsorgó kutya nem talál ilyen szimbolikusan vi­selkedni, ha elszabadul. Mennyivel barátságosabb -z a piros falú tanya, ahol mi i- denki itthon van. Nem ug mint abban a másik kettőben. Ez oszt igen! Ez háztáji birtok a javából. Melegház mellett bársonynadrágos süldőlánvku, nyugágyból böködi a palántá­kat. Gyomlál. Borostás arcú. göcsörtös kezű apja épp egy lépegető exkavátorral egyengeti a földet egy melegágy körül. Lám, a nagyüzemi jövedelem­ből telik már ilyen háztáji gé­pekre is. Mennyi lehet a téesz- ben, ha ide is jut belőlük? A gazda nótás kedvét igazolja; hogy kilenc hízó röfög a kutri- cában. Gondolok itt a „Megug­rott az anyakoca kilenc mala­cával” kezdetű népdalra. Megelégedetten újságolja a téesz-gazda, hogy a nagyüzem tette lehetővé ezt a szép háztáji majorságot. A téeszben is meg­keresték a maguk hét-nyolcezer- jét, de a háztájiból kikerekí­tették huszonkétezerre. Ebből is látszik, hogy III-as típusú szövetkezetben jövedelmezőbb a háztáji, mint a maszek-pa- rasztizálásban. Míg így évődünk, alaposan' megéhezek. Mintha gondolától- vasó lenne a ház ura, ízes kecs­keméti nyelvezettel invitál. — Jöjjön. Mögön ökörkörömi pörkölt a föröstökölöm. Amiből láthatjuk, hogy Kees» kémét vidékén egyedül az „a” hang maradt meg, a többi „ö”-vd módosult. Mit össze nem ettünk; szűz- anyám! Ham and eggs, casinó- tojás, turmix, halászlé, csira­máié, pattogatott tengeri, kvarg- li, avas szalonna, bifsztek, új­hagyma, vízenkullogó, pite, ci­bere, meg miminden nem volt ebben a kis háztáji éléskamrá­ban. A gémeskútból madzagon húzták fel a kis háztáji presszó­gépet — nyáron ott tartják^ hogy mindig hideg legyen, mi­előtt főznek rajta — s féllitere- res csuporral ittuk a duplát. Ettünk hozzá zsíros kenyeret. — Lakjunk jól, ha mán megír bönnünket az úr — kínált min­dennel elérzékenyülten a házi­gazda. — Ilyet úgyse írhatott meg Rákosi idejibe egy újság­író. Kínáltak még nyifogó nyúl- hússal, porzsolt sündisznóval a la „újmagyar”, de az már nem kellett. Kértem még egy ne­gyedkilós zacskó ecetes paradi­csomot, megcsíptem a ház úr­nője orcáját, s órámra néz­tem. Ki lett a napidíjnak megfelelő idő, s eljöttem a me­zőgazdasági nagyüzemből. Melyhez hasonló jókat kíván mindenkinek Kelemor Közreadta: Tóth István Hajnalra kelve szag ütötte meg az orromat. A Hírős Vá­ros szaga. Mert mint nagy író­elődeink megírták, Magyaror­szágon minden városnak van szaga. Ez a tény jókedvre de­rített. A Zaranyhomokból ki­léptem és átvágtam a majdani szökőkút gödre mellett. Közben azt a bordalocskát dúdolgattam, hogy lesz az ezután is. Az idős tanító, aki a kultúrotthon-vezető al­kalmazása mellett kar­hány oldal átlapozása után tettetett csodálko­zással jó hangosan így szólt: Ez igen, ez szép A CSEL doskodott már évek óta, látva az elnök ma­kacsságát, a cél eléré­se érdekében cselhez folyamodott. Vasárnap délelőtt betért az ital­boltba, jól tudva, hogy embere ott iszogatja a szokásos ebéd előtti sörét. Odaült az asz­talához, rendelt egy pohárral és böngészni kezdte a Népművelés című folyóiratot. Né» dolog. Dicséret az or­szág színe előtt. — Mi az a nagyon érdekes, tanító úr? — érdeklődött az elnök. — Dicsérnek itt egy tsz-vezetőt, mert köz­ségében odaadóan se­gíti a kulturális mun­kát — válaszolt a ta­nító és már nyújtotta is a folyóiratot. Az el­nök elolvasva a cikket hümmögött egyet-ket­— hol fürödjenek a kecellek? ellő szerződés megkötésekor — 1&51. májusában felhívták a be­ruházó, vagyis a községi tanács figyelmét ennék sürgős megol­dására; A múlt évben lebonyolí­tott műszaki átadáskor azonban még mindig csak tervezés alatt állt a vízszolgáltató berendezés. Végül ez év márciusára több­szöri próbálkozás után elkészült a terv, de a vállalat ezt is ki­vitelezhetetlennek találta. Ki­fogásait közölte is a tervezővel, amely április 12-i levelében 11 pontban elfogadta a vállalat észrevételeit. Érthetetlen módon a terv azonban még a mai na­pig sem került a kivitelezhető­ség állapotába,.. Van tehát Kecelnek egy 6 mil­Ime, a lehullott csempedara­bokkal éktelenkedő zuhanyozó és környéke. (Pásztor Zoltán félvételei) lió forintos költséggé! épült, or­szágosan is egyedülállóan kor­szerű strandja. Csak éppen hasz­nálhatatlan. Most a központi döntőbizottság által felkért szakértő kutatja az építkezés balsikerének okait, s azt, hogy a strandnál mutatkozó hibákért a kivitelező, vagy a tervező a felelős? Jóval több mint egy hónapja folyik ez a felderítő munka, s ki tudja: sikerül-e a május 30- ára kitűzött döntőbizottsági tár­gyaláson pontot tenni a végére. (Hiszen már ezt megelőzően is volt egy döntőbizottsági tárgya­lás, ami a szakértői vélemény hiányos volta miatt nem veze­tett eredményre!) Nemcsak a szakértőre vár! Véleményünk szerint a terve­zőnek és a kivitelezőnek nem kellene csak a szakértőkre vár­ni a bekövetkezett hibák oká­nak mielőbbi felderítésében! A keceliek — jogosan — azt vár­ják, hogy az illetékesek közös összefogással, szakmai felké­szültségük teljes latba vetésével mielőbb használhatóvá teszik a látványosan szép, de gyakorla­tilag elhibázott és egyelőre hasz­navehetetlen létesítményt. A nyár küszöbéhez közel re­mélik, hogy teljesül ez a „sze­rény”, de nagyon is érthető és megalapozott kívánságuk. Esők Sándomé PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. index: 25 065. Viháncos kedvemet nemsoká­ra a kegyelet komolysága lo- hasztotta. A színház mögött megláttam azt a szobrot, amely­nél — mint hírlik — másod­szor hasadt meg tragikus sorsú Katona Józsefünk szíve. Én sem értem, miért mintázta őt olyan modellről a művész, akit a nadrágja kidörzsölt, s emiatt csak félszegen tud ülni? Míg ezen tűnődtem, kiértem a rónaságrá. Istenem, mit tesz a nagyüzemi mezőgazdaság. Egész le Szegedig összefügg a Duna— Tisza köze. Csupán egy-egy vá­ros, község szakítja meg a nagy táblát. Róna, róna — III-as tí­pusú alföldi róna! Igaz, a MO- KÉP elvitte innen az összes délibábot, s a méneseknek nyar­galó futásáról a traktorizálás- ra vettük az irányt, de a kövér gulyák megvannak. Csak méla kolomp helyett táskarádió zeng már a vezérbika nyakában. Hopp! Ott meg két tanya. Meg ami hozzájuk tartozik: ga­lambház, eb, góré (nem igazga­tóról van szó), borona, leveles- gané, szalmaboglya meg firhang. Mindenből kettő. Nézzük csak. Itt ez a két gémeskút. Miért kell abból kettő, ha már téesz­csében van a gazdájuk? Nem szándékom belenyúlni ebbe a szövevényes kérdésbe, majd megoldják ezt is Erdei Fe- rencék. Inkább ezt a szurtos-fitos lánykát veszem szemügyre, aki akkora kezitcsókolommal állt elébem, mintha én lennék az új agromónus, ahogy a nép vá­rosi zsargontól szűz nyelve mondja. — Mire való a kerítés; lel­kem? — teszem fel neki kör- mönfontul a kérdést Nyitná a száját de furcsa képet vág és elvörösödik. Kö­tője csücskét gyöngyfogai közé kapja, mórikálja magát, majd idesandít — Ne tessék mán ízélni ... Ártatlan nefelejcskék szeme a nagymagas égre réved, ahol épp egy szarka száll — farkát billegetve. Értelek, angyalom. A' magyar paraszt szimbolikus gondolko­dásmódjával adod tudtomra, hogy korunk kedélyes alakja, a nagyüzemi szarka a tanyavilá­got is elérte. Megyénk egyik köz­ségében elhatározták, hogy a kulturális élet fellendítése érdekében függetlenített kultúr- otthon-vezetőt alkal­maznak. Felkérték a két — jól működő — termelőszövetkezet ve­zetőjét, hogy támogas­sa az elhatározást. Já­ruljanak hozzá a kö­zös gazdaságok is a kultúrotthon-vezető bé­réhez! Az egyik elnök — belátva az ügy fontos­ságát — készségesen felajánlotta a kívánt összeget. Nem így a másik. Kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő bi­zony egy fillért sém­ád. — Eddig is meg­volt a falu kultúrott­hon-vezető nélkül, meg­tőt a bajsza alatt, fel­hajtotta a maradék sört és szó nélkül tá­vozott. Egy hét múlva meg­állt egy tsz-fogat a ta­nítói lakás ajtaja előtt- Hajtója hozta az üze­netet: Beszélni szeret­ne a tanító úrral az el­nök valami hozzájáru­lás ügyben. Az öreg pedagógus a kocsin zötyögve elége­detten állapította meg magában, hogy érde­mes volt átböngészni azt a töméntelen Nép­művelést, míg rátalált az elnökdicsérő írásra. Még jó, hogy a makacs tsz-vezető nem nézte meg a borítót, köny- nyen rájött volna, hogy a közlemény tavalyi. B. D. Megépült a strand Kívülről és első látásra csá­bító, mint egy kacsalábon forgó csodálatos mesebeli kastély — csak korszerűbb változatban. Modem év egyben szemet gyö­nyörködtető a bejárati kikép­zés. Mögötte kissé távolabb a kémén yszerűen kiemelkedő zu­hanyozó, földből „kiemelt” nagy medence, melynek vizét az ol­dalsó ablakból reflektorfények világítják meg, a bejárat felöli ablakok „búvárszemei” pedig a medencébe való „kilátás” nem mindennapi élményével kecseg­tetnek. Korszerű, — de használhatatlan r De csak kecsegtetnek, mert a csodalatos létesítmény, a keceli strand kapui zárva vannak a nagyközönség előL A strand ugyanis használhatatlan. A me­dence burkolatául szolgáló csem­pék jó része lehullott, a medence fala megrepedezett, s nem ké­szült még el a kutat és meden­cét összekötő vízvezeték, illetve vízszolgáltató berendezés. S még azenkfvül is akad néhány ap­róság. Nem is volna ez olyan furcsa, ha az edcfig kenek 6 milliót fel­emésztő községfejlesztési beru­házással készült létesítmény műszaki átadása nem történt vwlna meg már a múlt év de­cemberében. Vállalják*« a szavatosságot? = A mii«7aki átadáskor a ki- víteleziő ÉJlá Bacs-Kaskun me­gyei Építőipari Vállalat ígéretet tett az észlelt hibák kijavításá­ra. Az idő azonban olyan hibá­kat is felszínre hozott, ami át­vételkor nem látszott. Többek között lepotyogott és felpúpo- sodott a nagy medence csempe- burkolata, fellazult a gyermek- medencénél a szegélyező lap­burkolat, s majdnem kivétel nélkül lehullottak a csempék a zuhanyozó magas oszlopairól — sorolja Árvái István, a községi tanács vb elnöke. Majd hozzá­fűzi, hogy a vallalat, — mivel mindez nem szerepel a hiány- pótlási jegyzőkönyvben és sza­vatosságot sem vállal érte — hallani sem akar kijavításáról. Ezért központi döntőbíróság elé vitték az ügyet. Súlyos vád ez, mély arra kész­tetett, hogy a kivi telezőt is meg­hallgassuk. Íme az ő álláspont­juk: — Nem akarjuk mi a felelős­séget elhárítani magunkról. Az elnök elvtárs talán nem mond­ta, de mi eláruljuk, hogy a me­dencéről már másodízben hul­lott le a csempeburkolat. Elő­ször még okunk volt azt hinni, hogy mi követtük el a hibát 377^1 hogy a legforróbb meleg­ben végeztük a medence bur­kolását. Másodszor azonban már normális hőmérsékleti körülmé­nyek között, a technológiai sza­bályok pontos betartása mellett került sor a csempézésre. Mégis lehullott. Ennek oka előttünk is ismeretlen... Két éve késsülő tervek A vízszolgáltató berendezés­ről is a kivitelezőtől kaptunk részlete«^ választ. ök mé& az

Next

/
Thumbnails
Contents