Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-26 / 121. szám

1563. május 26, vasárnap 5. oldal Sxínhássi notess A siker Nehéz volna megmondani, hogy egy színházi előadásnál mi a siker titka. Előfordult már, hogy „kasszára” menő darabok is kimúltak: csendes részvétlen- séggel, s olyan is volt, hogy majd egy szezont végigunatko­zott a közönség, nem találva igazi felüdülést és élményt Thá- lia templomában. A Kecskeméti Katona József Színház egész évi programja eléggé változatos képet muta­tott. A rendszeres színházba já­rók, a „bérletesek” sokat méltat­lankodtak, s fogadkoztak is, hogy jövőre nem kötelezik el magukat minden darab megte­kintésére- így volt ez még ak­kor is, ha a pénztárnapló nem mutatta mindig a hullámvöl­gyet. Az okok felderítése nem az alkalmi jegyzetíró feladata, ide talán csak annyit, hogy az előző évad kiegyensúlyozottabb volt, s az egyre igényesebb kö­zönség a mérce leszállítását lát­ta a kezdett operett-dömping- ben. Annál kellemesebb volt a csa­lódás, amikor az évad vége felé az Olympia, az Ármány és sze­relem, a Koldusopera és most a Holnap folytatjuk előadásával mintegy helyrebillentette az aránytalanságot a színház veze­tősége. S ma már azok is, akik a bérlet lemondásával „fenye- 1 getőztek”, ismét fontolgatják, mégiscsak vesznek bérletet jö­vőre, hiszen a maradandó él- , menyek hamar elsodorják az apró bosszúságokat. De nem is erről akartam írni tulajdonképpen, hanem arról az örömteli meglepetésről, _ amely­ben Doboey Imre darabjának, a Holnap folytatjuk-nak kecske­méti előadásán volt részem. Nem vártam közönségsikert, hi­szen ismerem az óvatos előíté- j leteket a magyar filmekkel, színdarabokkal szemben, s a I tartózkodást is, amelyben a könnyű szórakozást keresők nem egyszer részesítik a „nehezebb 1 műfajt, a drámát vagy a szín­művet. A közönség azonban ala­posan rácáfolt erre a „beskatu­lyázásra”, s arról győzött meg, hogy az igazi színház, a fel­készült együttes és a tartalmas mondandójú színdarab megta­lálja az utat a nézők szívéhez. Dobozy gondoskodott róla, hogy mindvégig lekösse a figyelmet, szép emberi mondanivalója ne unalmas dikciókban, hanem a színjáték ősi hagyományai sze­rint feszült cselekményben jus­son kifejezésre. Ez azonban még mind ke­vés a sikerhez. Elismerés jár a kiváló képességű Bárdy György­nek, aki jóformán mindvégig színpadon volt és irányítója, ár- nyalója, lendítője volt a nagy­szerű felkészültségű együttes já­tékának. Megbocsátottuk a ki­sebb szintelenséget is, azt, hogy az „ellenpólus” nem mindig volt méltó párja a főhős játékának, A pisszenés nélküli percek, a felvonások végén, s a jelenetek közben is felcsattanó, hosszan zúgó tapsok, meleg ünneplések sikert, forró sikert jeleztek. S ez egyformán szólt a mai mondanivalónak, a nyílt és őszinte, önmagunk érzékenysé­gét sem kímélő szókimondásnak, a színészek — Baracsi Ferenc, Jánoky Sándor, Simon György, Dévay Kamilla, Pathó István és Mezey Lajos játékának. Hálásak vagyunk a szín­háznak ezért az előadásért, amely az évad végéhez közeled­ve újult reményeket ébresztett bennünk: ha a szerzők sem pi­hennek, s a színház műsorvá­lasztásában nem lesz igénytele­nebb, mint állandó közönsége, akkor érdemes lesz megmaradni a kitartó és hűséges bérletesek táborában. F- Tóth Pál Könyvhéti vendégünk Kalász Márton Szegény parasztcsalád gyer­meke. Dunántúlról került Pest­re. Költészete életútját tükrözi. Az agrárproletárok nehéz múlt­ja, a városba került ember prob­lémái, az új környezet birtokba vétele a témái. Verselését egy­szerűség, mélység, a magyar irodalom klasszikus hagyomá­nyainak követése, színes fantá­zia, hangulatteremtő erő jel­lemzi­Művei: Hajnali szekerek (1955) Ünnep előtt (1961), Rapszódiáink évada (1963). Fritschével folytatott beszélge­téséről. Csujkov: Katonáink őrzik a kormányépületeket. Délelőtt 10 órakor Dönitz felhívást intézett a néphez és a hadsereghez — közölte, hogy átvette a vezetést, a végsőkig folytatja a harcot a bolsevizmus ellen, és az ango­lok és amerikaiak ellen is, ha azok az útjában állanak. De mi nem félünk tőle. Teljesen tehe­tetlen. (Nevetés.) Dönitz áruló­nak bélyegezte Himmler! Tehát Berlin saját számlájára kapi­tulált. Talán Hitler is elrejtő­zött? Mindent egybevetve: mi végeztünk velük. Micsoda ösz- szevisszaság lehet ott, micsoda politikai káosz, ha már Göb- bels is nálunk próbált szeren­csét. (Nevetés.) Csujkov telefonon érdeklődik, elfoglaltuk-e már a Reichstag- palotát. Csujkov (felénk): Még mindig tüzelnek a központban. A né­metek felgyújtották a Reichs- tagot. Csujkov jelentése: hallgat a kancellári palota körüli hely­zetről. Beljavszkij belép. Szokolovszki: Ki gyújtotta fel ■ Reichstagot? Beljavszkij: Nem tették le a fegyvert, ott tűzharc folyt. Cseng a telefon: Csujkov gárdahadserege találkozott Kuz- nyecov hadseregével. Galadzev: Közeledik a hábo­rú vége. Csujkov: Igen, gyújtsunk rá a békepipára. Moszkvában ma eldördülnek a régen várt üdvlövések. Micsoda izgalom lesz a Szov­jetunióban! Elözönlik az utcá­kat, felvonulnak, boldogan ün­nepelnek! A német vezetés összeomló­ban van. Kétségtelen, még van­nak ellenállási gócok, de Berlin kapitulációja után Boroszló és más városok nem tarthatják magukat. Weidling parancsát a leggyorsabban, a legszélesebb körben kell terjeszteni. Milyen egyszerűnek tűnik mindez... Furcsa érzés, hogy befejeztük, hogy vége a hábo­rúnak. Nem úgy éltük meg, ahogyan elképzeltük Berlin be­vételét és a győzelmet, túl hosszú volt az út és túl ne­héz ... Most új és nehéz munka vár ránk: Mindent helyreállítani, A SZÉP TANULSÁG Az igazgatóhelyettest találtam otthon. Ezzel kezdte: — A nők nem valók agronó- musnak. Kemény munka ez... De Törökné más. Mindkettőjük­kel elégedettek vagyunk. A férj most a tavasszal előlépett agro- nómussá, mielőtt a gyakornoki éve letelt volna. A feleségével meg az a tervünk, ha megala­kul a kísérleti részleg, oda ke­rül. .. Akárhányszor találkozom a tanáraikkal, nem győznek örülni, hogy „beváltak a gye­rekek!’. Gyöngyösi Béla igazgatóhe­lyettes szavait megerősítette Ba­jusz Gábor ágazatvezető is. Hát akkor lássuk, hol találom őket? — Ili éppen itt van! — szól egy fiatalasszony, amint kilépek az irodából. — A pénztárnál megtalálja. Bérfizetés van, a brigád pénzét veszi fel. Ili — tavaly még Kiss Ilona, most Török Ferencné. — A férje? — Odaát az irodában. Dél­előtt még kiborítékozzuk a pénzt, aztán megyünk fizetni. Száztízezer forintot lóbáz a vászonszatyorban. A brigádbe­liek bére. Mondom: menjünk, előbb végezzenek csak a mun­kával, aztán lesz idő még tár­salogni. Megjegyzésekből, félszavak­ból, ahogy a kollégáikkal be­szélgetnek, igyekszem megismer­ni a légkört. Hogyan élnek, dol­goznak? Már a környezet is barátsá­gos, otthonos itt a Kunfehórtói Állami Gazdaságban. Az épüle­tek újak, nagyablakosak, ott­honosak. A köznont. szép Dark közepén áll. Kavicsos utak, ápolt gyepszőnyeg, virágágyak. Vidám színek. Nagydarab föl­det foglal el a sportpálya. A környéken mindenütt gyümöl­csösök, akárcsak valami ligetek. Jó itt élni — érzi az idegen Jól felkészültek Török Ferenc és felesége ta­valy végzett a Kecskeméti Fel­sőfokú Mezőgazdasági Techni­kumban. — Színjeles bizonyít­vánnyal, vörös diplomával. Há­rom hónappal előbb elkötelez­ték magukat a Kunfehértói Ál­lami Gazdaságnak, ösztöndíjat kaptak, s ennek ellenében vál­lalták, hogy itt helyezkednek el az iskola befejezése után. Már akkor sem titkolták, hogy egybekelnek, hiszen azért is szerződtek együtt. Talán éppen a jövő biztosítá­sának szándéka okozta, hogy kiváló eredménnyel végeztek, őket — ahelyett hogy elvette volna a tanulástól — inkább buzdította a bontakozó szere­lem. A huszonkét hallgató kö­zül rajtuk kívül csupán egy vörös diplomás lett még. Pedig visszatérni a rendes kerékvá­gásba. Csujkov kimegy, hogy meg­borotválkozzék. Galadzev, Pro- nyin, Szemjonov és Szkosirev legközelebbi feladataikról be­szélgetnek; a katonák győzelmi ünnepéről és a pihenésről. Csujkov (belép): Hol van Blanter? Itt az ideje, hogy rá­zendítsen a Gárdalndulóra. A tábornokok április 15-re, Berlin ostromának megkezdé­sére emlékeznek, és latolgatják, hogy a német főváros eleste milyen hatást vált ki világ­szerte. A katonák izgatottak. — Vége a háborúnak! — Remek lesz sétálgatni a városban. Idegerőm végéhez értem. Ke­zem reszket a fájdalomtól. Má­sodik napja szinte megszakítás nélkül, egyfolytában írok. Berlin elesett! Már azon gon­dolkodom, hogy fogom megírni. (A Pravdának cikket kell ír­nom, de hogyan gyömöszöljem mindezt hét-nyolc oldalba?) Búcsúzom az elvtársaktól és megköszönöm megtisztelő bizal­mukat. (Vége) a gimnáziumban egyikük sem volt kitűnő. Ilona jó rendűén érettségizett Nagykőrösön, Feri meg éppenséggel közepesre Bácsalmáson. Ilona nem is akart mezőgazdász lenni, ve­gyésznek jelentkezett, véletlenül és akaratlanul kötött ki a fel­sőfokú mezőgazdasági techni­kumban. Feri sem ide jelentke­zett, bár rokon szakmára áhí­tozott, erdész akart lenni. De már akkor sem bánták a cserét. Amikor erről beszélget­tünk, a vizsga idején, Ilona ová­lis arcocskáján bizakodó mo­soly ült, és a szemét vőlegé­nyére ragyogtatta, a szép szál, férfias Ferire. Sikerült Egy esztendő nem nagy idő az ember életében. De az első esztendő nagyon fontos a fel­nőttek életét kezdő fiatalok számára. A története Törökék életében néhány mondatban összefoglalható. Ferinek mindjárt helyettesí­tenie kellett az egyik agronó- must. A nyári munkák özönébe csöppent. Aztán jött a szüret. A pincegazdaságnál heteket töl­tött az átadással, mindjárt utá­na leltározás. A tél végétől pe­dig már állandó beosztásban 150 hold szőlő gazdája, félszáz ember felügyelője, irányítója. Ügy meg vannak vele eléged­ve, hogy a gyakornoki 1200 forintos fizetését felemelték 1500-ra. De fontosabb ennél Is számára a megbecsülés, az ag- ronómusi beosztás. Ilonára jobbadán az admi­nisztráció szakadt eleinte, de március 1-e óta ő is önálló földterületet kapott, s három munkacsapatot irányít. Elmélet és gyakorlat Az ebédszünetben meghívnak a lakásukra. Sokáig odaát lak­tak a munkásszálláson, de ahogy elkészült ez az épület, kaptak itt egy szobát, berendezve. Víz­vezeték, mosdó is van benne. Egy kicsit ugyan rideg még, a képek, apróságok hiányzanak egyelőre, de hát nagyon „spó­rolnak”. Odabent, Jánoshalmán, készül a saját lakásuk, arra kell a pénz. Azért már szépen vettek könyveket is, főleg szak­maiakat, azokból tanulgatnak. Amikor jut idő rá. — Itt csak gyakorlattal fog­lalkozunk, s az nem egészen olyan, mint a tankönyvekben áll. Jó feleleveníteni a tanulta­kat. Mindjobban szükség lesz rá... Szóval nem mind arany, ami fénylik, ugye? — Hogy is mondjam? — töp reng a férj. — Az én 150 hol dam például nemcsak nagy táblákból áll, akad néhány kes­keny parcella is... Hát bi­zony, az iskolában erről nem beszéltek nekünk. így együtt kell csinálni az újat, amiről ta­nultam, és a régit, amit itt kel­lett megtanulnom... Számon tartják, hogy az osz­tálytársak közül kiből mi lett, Kerek Mari Cegléden jól érzi magát a Kísérlett Intézetnél, ö volt a harmadik vörös diplomás Zsíros Zsuzsát is megszerették a munkahelyén, Izsákon. A fiúk közül néhányan bevonultak ka­tonának. Csak egy lány hagyta ott a szakmát, de ő már a tech­nikumban is elpályázott. Mi akad itt szórakozás? — Szórakozás? Bizony, ta­vasztól télig a mezőgazdász többnyire csak beesik az ágy­ba, nem hiányzik a szórakozás. A télen azért jobban volt idő. Olvastak, tanultak. Tv is van, vetítés is egyszer-másszor a kul­túrteremben. A faluban nincs mit keresniük. Szombatonként bemennek Jánoshalmára, úgy havonta egyszer Tiszakécskére, Ilona szüleihez. — Fodrászhoz is ott járok — mondja az asszonyka. Szép, hosszú haja van, nehéz fényű, lágy hullámos. — Természetes hullámok. Csak vágni kell időn­ként — teszi hozzá. Elmondják, hogy már több mint tízezer forintjuk van a bankban. A fizetéshez egyszer­egyszer jutalom is járul. Nem­rég voltak Csehszlovákiában. A mejfeítés Nem tagadom, jólesett halla­ni ennyi szépet. Hiszen itt min­den rendben van! Elégedettek, haladnak, többet nem is vártak. Sikerült nekik az indulás az életbe. Végül is mi adja azt a jó érzést, ami kicsendül minden szavukból? — Nemcsak az iskola miatt, a megbecsülés révén is a veze­tők közé számítunk már, nem zöldfülű gyakornoknak. Embe­rek vannak ránk bízva, s a ránk bízottak eljönnek hozzánk a panaszaikkal, ügyükkel, bajok­kal. Mi vagyunk a kapocs kö­zöttük és a vezetők között, az utasítások végrehajtói, a „csa­pattisztek”. Különös íze van az ő éle­tüknek. Olyan, amit mái* alig- alig veszünk észre, annyira ter­mészetes: Ügy élnek, hogy a jö­vővel alig foglalkoznak. Minek, hiszen a jövő nem kétséges. Takarékoskodnak, de nem azért, hogy tartalék legyen elő­re nem látható esetekre, hanem azért, mert céljaik vannak. Ami gondolkodni valót ad, az a jelen. Hogy jobban menjenek a dol­gok a maguk hatáskörében, hogy eredményes legyen a munka. A szeretnivaló munka, amelyet jó végezni, mert ez ad emberi mél­tóságot, ettől lesz olyan maga­biztos és elégedett az ember. Az ő még rövid munkásmúlt. juk máris megteremte a nagy tanulságot: a hasznos élet elé­gedetté tesz, a jól végzett mun­ka elégedettsége pedig maga a boldogság. MESTER LÁSZLÓ Nyári Szabadegyetem Pécsett A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Baranya megyei Szervezete július 28-tól augusz­tus 10-ig rendezi meg a már hagyományossá vált, s az elmúlt években nagy sikert aratott Nyári Szabadegyetemet. A hallgatók a Tanárképző Fő­iskola festői környezetű, az el­múlt évben épült modem kol­légiumában laknak. Egyetemi- és főiskolai tanárok, valamint a legjobb szakemberek előadá­sai ismertetik Pécs és Baranya megye földrajzát, történetét, ter­mészeti világát, irodalmát, ze­ned, művészeti és tudományos életét, a kultúra és technika he­lyi alkotásait. Egész napos autóbusz-kirándu­lásokon megismerik a résztve­vők a megye történelmi emlé­keit: Szigetvárt, Siklós várát; Mohácsot (a most folyó csata­téri ásatásokat)’ Pécsváradot és a Mecsek vadregényes tájait, az abaligett cseppkőbarlangot, a harkányi és sikondai gyógyfür­dőt, Komlót, a szocialista vá­rost. Szakszerű vezetés mellett ta­lálkoznak a 2000 éves Pécs hí­res műemlékeivel, a Mecsek fe­lejthetetlen szépségű kiránduló- helyeivel. A város múzeumai, könyvtárai, strandfürdői, mozi­jai stb. az egyéni szórakozásnak is minden lehetőségét megadják. A szabadegyetemre iskolai végzettségre való tekintet nélkül bárki jelentkezhet, aki üdülését az ország e történelmi emlékek­ben és tájképi szépségekben gazdag vidékén, művelődve és szórakozva óhajtja eltölteni. A részvételi díj 1100 Ft. Ez magában foglalja nemcsak a szállás és ellátás, hanem az elő­adások, kirándulások, városné­zések költségeit is. Érdeklődőknek felvilágosítási és részletes tájékoztatót küld a Nyári Szabadegyetem titkársá­ga: Pécs. Janus Pannonius a.' 11. sz. Telefon: 14-44, 62-48. Je­lentkezni ugyanott lehet írás­ban, vagy személyesen júliní 1-ig.

Next

/
Thumbnails
Contents