Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-25 / 120. szám

1963. május 25, szombat 5. oldal­PIACI PILLANATKÉP (Tóth Sándor felvétele.) Tanmese felnőtteknek Á HARTAI Béke Termelő­szövetkezetben tavaly négy — köztük egy-egy női, illetve if­júsági — brigád küzdött a szo­cialista címért. Valamennyi fel­tételt nem tudták hibátlanul teljesíteni, de a termelésre vo­natkozó követelményéknek nagy­szerűen megfeleltek. A négy bri­gád együttvéve 25 — az asszo­nyoké 31 — százalékkal túltel­jesítette termelési tervét EBBEN az évben már hat bri­gád vesz részt a nemes küzde­lemben. Az asszonyok 11 fős Zrínyi Ilona brigádjának tagjai vállal­ták, hogy 44 és fél hold terüle­ten túlteljesítik a gazdaságve­zetőség által meghatározott ter­vet. A cukorrépa művelését pél­dául hét és fél holdon végzik, s a tervezett 140 mázsa átlag­termés 12 százalékkal történő növelésére tettek vállalást. Az általuk valamivel több mint 16 holdon ápolt kukorica kézi ka­pálását a rendszerinti kettő he­lyett ők háromszor végzik el, hogy legalább 30 mázsa termést takaríthassanak be egy-egy holdról. A Kállai Éva nevét vi­selő másik, öttagú asszonybri- gád 23 hold földterület nagyjá­ból azonos növényeinek a ter­méshozamára vonatkozóan tett hasonló vállalást. A két brigád a munkák időben való elvégzé­se végett egymással is verse­nyez. A fiatalok 14 tagú KlSZ-bri- gádja harminchat hold vala­mennyi növényfélesége — a cu­korrépa, kukorica, vöröshagy­ma stb. — terméshozamának a 11 százalékkal való növelését vállalta. ....... A traktorosok Hunyadi bri­gádja 19 fővel küzd a szocialista 9 óra 35. Megkérdezem Dufwing ezre­dest, számíthatunk-e ellenállás­ra a német egységek részéről? Von Dufwing: Megtörténhe­tik. Tegnap, útban önökhöz, tü­zeltek rám. Reggelit adok a két német tábornoknak és Dufwing ezre- resnek. Megkérdeznek: „Hol vannak tábornokaik?” — „Pi­hennek” Mint vendéglátójuk, egyedül maradtam velük. Za­var, félszegség, csend. Alaposan megfigyelem őket. Mozgás a főhadiszálláson. Még egy német tábornok érke­zett. Az asztalhoz hívom. Most a Propaganda Minisztérium egyik hivatalnoka lép be. Természetesen, nehezen megy a beszélgetés. A németek érzik egyenlőtlen helyzetüket — va­lójában már foglyok. Berlin élelmezési helyzetéről beszélge­tünk és Berzarin első napipa- rancsáról. Figyelmesen hallgat­nak. Elmondom nekik, hogy még folytak a harcok, amikor Németországban már megkezd­ték a vetési kampányt. Meg­élénkül a társalgás A németek címért. Vállalták, hogy a szá­mukra előírt normálholdak mennyiségét év végéig 12 szá­zalékkal növelik, s a munka minőségi elvégzése mellett csök­kentik az önköltséget, üzem­anyagból pedig a megengedett mennyiség tized részét megta­karítják. A tehenészek Béke nevű bri­gádja azzal a céllal vesz részt a versenyben, hogy a tagjaira bízott állatok tejhozama szak­szerű és lelkiismeretes gondozá­suk eredményeként a tervben szereplőnél 16 százalékkal, te­henenként átlag 3300 literre nö­vekszik. Az ugyancsak Béke ne­vet viselő sertés- és juhtenyész­tő brigád vállalta, hogy a juhok darabonkénti gyapjúhozama át­lag éléri a 4 kilogrammot, ellá­sd százaléka pedig 15 százalék­kal meghaladja a tervben elő­írt mennyiséget; a sertéseknél minimumra csökkentik az el­hullás arányát. MIND A HAT brigád a ter­melési eredmények növelésén kívül még 9—10 pontban fog­lalt egyéb — például a műve­lődésre, a társadalmi tevékeny­ségre vonatkozó — vállalást is tett. Az elgondolásokat a ter­melőszövetkezet vezetőségével szocialista munkaszerződésben rögzítették, amelyet a brigádok valamennyi tagja aláírt. KÉTSÉG NEM fér hozzá, hogy a jó szervezés, s a versenyben résztvevő szövetkezeti gazdák lelkesedése meghozza eredmé­nyét, s a hat közül néhány — az sincs kizárva, hogy mind­egyik — brigád az idén eléri a szocialista címet. Annyi máris biztos, hogy küzdelmük a ma­guk, s a gazdaságuk hasznára válik. T. I. egymás közt csendesen találgat­ják Krebs sorsát. — Óhajtanak bort? — Németek reggel nemigen isznak. Sápadt mosolyok. Szünet. — Hol van Hitler holtteste? — Senki se tudja. Weidling: Ez az én második vesztett háborúm. Leningrádról beszélek nekik. Érdeklődnek a foglalkozásom felől. Felvilágosítom őket. Még egy német tábornok érkezik. Asztalhoz ültetem. Német tábornok: Fáradtak vagyunk. — Érthető. Német tábornok: Tizenhét nap végső erőfeszítés! Beszélgetünk a Szovjetunió hőseiről, rangjelzésekről, de tu­lajdonképpen mindenki a saját gondolataival foglalkozik. Egyre mélyebben érezzük át az ese­ményeket A németek Berlin központjá­nak pusztulásáról beszélnek. Elmondom, hogy Leningrád és Sztálingrád milyen gyorsan újjáépülnek. Beszélek a Szov­jetunió gazdasági fejlődéséről, találkozásainkról a szövetsége­Harminc ország nevezett be a moszkvai filmfesztiválra A harmadik moszkvai film­fesztivál sajtóközpontja közölte, hogy eddig harminc ország küldte el jelentkezését a júliusi fesztiválra. Egyes filmgyárak önálló jelentkezései is beérkez­tek. A svéd Minerva-film pél­dául szeretné bemutatni A há­ború őrülete című kisfilmjét, s több más producer, filmgyár, rendező is külön kéri a rész­vétel jogát. (MTI) A kalocsai népművészet sikere Miközben hazánkban a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár zaj­lik, a világ különböző részén szintén sikereket érnek el a magyar áruk. A Budapesti Nemzetközi Vásárral egy időben ugyanis külföldön több olyan vásárt, kiállítást rendeztek, amelyen a magyar ipar, illetve külkereskedelmünk is képvisel­teti magát. Csütörtökön nyílt meg a Foir de Paris, a 34 ország részvéte­lével megrendezett jelentős francia nemzetközi vásár. A ma­gyar pavilonban néhány jelleg­zetes magyar termék árusítását is megszervezték. Rendkívül nagy érdeklődés veszi körül a magyar pavilonban dolgozó hímző és pingáló kalocsai nép­művészt, nagyon tetszenek a francia látogatóknak a magyar népművészeti alkotások. A kiskőrösi zenekar Kecskeméten Jól összeválogatott műsor kereté­ben mutatkozott be Kecskeméten a Kiskőrösi Földművesszövetkezet 35 tagú zenekara. A Berkes Ferenc SZÖVOSZ diákotthon klubhelyisége szűknek bizonyult a nagy számban megjelent közönség befogadására. A műsor első felében Bach, Beetho­ven, Mozart és Verdi művek mel­lett a klasszikus operettzene gyöngy­szemeiből adtak elő, szépen kidol­gozott előadásban. Meglepett a vo­nóskar kiegyenlített, telt bársonyos hangzása. A fúvóskar kiegészítése azonban nagyon is indokolt lenne. Számaikat többször megúj rázta a lelkes hallgatóság. Sikerrel szerepelt az énekszámok­kal közreműködő, fiatal Szikora Etelka is, kinek műsorán Gounod, Mozart, Offenbaóh, Puccini és Verdi művek szerepeltek. A zenekart biz­tos kézzel fogta össze Kiss Sándor. A műsor második felében gondos válogatásban, jól előadott szavala­tok között fellépett a Keceli Föld­művesszövetkezet tánccsoportja. Szorgalmas igyekezetük megérde­melné, hogy táncaikat ne csupán egy „szál” cimbalmos kísérje. A Kiskőrösi Földműveszövetkezet zenekarának tagjai valamennyien fi­zikai dolgozók. Legtöbbször csak későn este próbálhatnak:, s nemegy­szer éjfél tájban kerülnek haza. Ál­dozatkészségük, lelkesedésük dicsé­retet érdemel. Rászolgáltak a támo­gatásra, amelyben a földművesszö­vetkezetek járási központja és a MÉSZÖV részesíti őket. sekkel. A német tábornokok fel­idézik találkozásaikat a Vörös Hadsereggel 1939-ben. összeha­sonlítják a Szovjetunió és Né­metország háborús veszteségeit. Felemlítem a „halál-övezeteket”, elmondom, hogy katonáink foly­ton azt kérdezték: „Miért tá­madtak meg bennünket a né­metek?’’ Az egyik német így válaszolt: „Nekünk föld kel­lett.’’ — „És mit kaptak a szov­jet földből? Egy talpalatnyit sem.” A német tábornokokat átkísé­rik egy közeli házba, és egy­előre ott maradnak őrizetben. Csujkov alszik. Fel-alá sétálunk a szobában. „Csak nincs vége a háborúnak?” — „Különös.’’ Jelentések érkeznek arról, hogy néhány szektorban a né­metek már nem lőnek, de még nem adták meg magukat. Pa­rancsot várnak. Otthoni dolgokról, hazatérés­ről beszélgetünk. Elképzelhetet­len fáradtság. Kezem sajog. Telefon cseng. Csapataink el­foglalják a város központját. Számlálják a foglyokat. 11 óra 30. Egy segédtiszt jelenti; Fritsche Egyszer volt, hol nem volt, a mesebeli Bács megyében egy nagy falu. Itt élt négytagú csa­ládjával a mesebeli János. Az­az, hogy számára szűkös volt a falu, ezért a távoli nagy város­ban keresett magának munkát és csak hét végén utazott haza övéi közé. Szerény fizetéséből az asszonykája rendszeresen félre rakosgatott néhány forintocsk&t, hátha egyszer összegyűlik any- nyi, hogy egy házikót vásárol­janak. Kajánkodva figyelte ezt a Go­nosz Szellem és rettenetes ter­vet forralt a kis család ellen. Egyszer aztán a Jánosba bújt és azt sugallta neki: „Te jám­bor ember! Hát nem unod ezt a lassú ütemet? A házhoz ol­csóbban is szerezhetsz téglát, nézz csak alaposan körül.. A különös sugallatra szapo­rábban kalimpált János szíve. De a Gonosz Szellem erős volt, és a mi Jánosunk nem tudott ellenállni a csábításnak. Hozzá­kezdett a sokfelé hányódó, ol­csó „téglák” gyűjtögetéséhez. Nagy is volt a Gonosz öröme. Kárörvendőn dörzsölgette kezeit, s az ég boltozatáig ugrott bol­dogságában, mert már előre tudta, hogy ... megérkezett — motorizált ágyún. Fritsche belép, katonaköpenyt és szemüveget visel. Papírjai közt lapoz. Csendesen leül. Mel­lette a tolmács. Várnak. A mieink folytatják a hírszerző osztály jelentései feldolgozását. Szokolovszki (belép, Fritsché- hez): Berlinben nyugalomra van szükség. Védelmet biztosí­tunk azoknak, akik aggódnak sorsukért. Fritsche: A német rendőrség szétfutott, de ismét összegyűjt- hetjük. Szokolovszki: Bennünket nem érdekelnek a rendőrök, azok is hadifoglyok lesznek. Minket a hivatalnokok, az adminisztráció érdekel, őrséget adunk mellé­jük. Nem éri őket bántódás. Megértette? Fritsche: Nem értem, hogy ki bánthatná őket? Ki merne túl­kapásokat elkövetni? Szokolovszki: Lehetnek ilye­nek katonáink között, a német lakosság körében, sőt, német katonák között is, akik meg akarják torolni a Gestapo ko­rábbi tetteit, és így tovább. (Folytatjuk.) Lebbentsük el most kissé a mese fátylát. Ismerkedjünk meg a mesebeli János valóságos má­sával: Lógó József bácsalmási (Narancsik u. 39.) lakossal, és lesújtó, igaz történetével. Szombat délután van. Lógó József budapesti munkahelyéről — ahol raktári segédmunkás­ként dolgozik — a családjához indul Bácsalmásra. Számára mégsem a bácsalmási vasútállo­más a végső. Két községgel előbb száll le a vonatról, éf besétál a faluba, csak úgy „kö­rülnézni”. Körülnézett és — az italbolt, orvosi rendelő előtt és más forgalmas helyeken — meg is látta azt, amit keresett: a kerékpárrá varázsolt „téglát”. A kiszemeltre felpattant, és azon folytatta útját tovább, hazafelé. S a vasárnap elegendő volt ne­ki ahhoz, hogy a lopott jószágot értékesítse. 1961 őszétől harminchárom- szor ismételte meg ugyanezt* mert a kerékpárlopásra mindig kínálkozott az alkalom, s az így szerzett járműre mindig akadt gazda. Am a korsó is addig jár a kútra... Lógó József, aki kis családi házat vásárolt nemrégiben, most a Bajai Városi és Járási Rend­őrkapitányság előzetes letartóz­tatásában van a nyomozás be­fejezéséig. Bűnügyében vádeme­lésre és bírósági ítéletre csak ezután kerül sor. Annyi azon­ban máris bizonyos, hogy a harminchárom kerékpártulajdo­nos kártalanítására jócskán rá­megy a nem éppen tisztességes úton szerzett családi ház ára. • De vegyük elő újra a mese elemeit. A Gonosz Szellem tudta, amit tudott. Hiszen az 6 malmára akarva-akaratlanul sokan hajtják a vizet, hagyják őrizet­lenül az elvarázsolható kerékpá­rokat. János azonban — ha meglehetősen nyugtalanok vol­tak is éjjelei és nappalai, bí­zott a hatalmában. Megszerezte a házat a furcsa „téglákból*. Aztán egyszer csak nagy vihart kavart az Igazság és a Tör­vény. Az épület romba dőlt, el­tűntek a Gonosz Szellem „tég­lái”... János meg ott ül a ház bo­lyén maradt, tisztességgel szer­zett kis téglakupacon, és lehor- gasztott fejjel most eszmél, mi­lyen könnyen legyőzhető, ezú- fondáros is a Gonosz hatalma. PERNY IRÉN „A hal kifogyott" A • Halértékesítő /állalat kecskeméti >oltjának ajtaján lapok óta kint a .ábla; „A hal kifo­gott.” Énnek elle- lére — ottjártunk, ilkalmával — ne- >yed óra alatt ti- :enketten léptek be íz üzletbe, hogy .biztos, ami biztos” — alapon meg is kérdezzék az eladó­ól: tényleg nincs? Szabó Tibor, a jolt dolgozója szin- e szégyenkezve nondja: A hét vé- ;én talán. Nem ma­gyarázhatja el min- lenkinek miért ásít iresen az üvegtar- :ály és rosszul esik leki, hogy sokan lörmögve távoznak, ízt gondolva, hogy ők tehetnek róla. Valóban, hetek óta akadozik a bolt áruellátása. Szállí­tójuk, a Tiszasülyi Állami Gazdaság igyekezete ellenére sem tud eleget ten­ni a megrendelés­nek, mivel a ke­mény tél a halállo­mány 40 százalékát elpusztította. A szál­lított áruk nagy ré­szét viszont étter­mek, üzemi kony­hák kapják. Szá­mukra biztosítani kell az előre meg­határozott keretet. Nem a bolt dolgo­zóin múlik tehát, hogy a vásárlók gyakran üres sza­tyorral távoznak. De miért nincs tonhal? Azzal pó­tolni lehetne a friss árut. Érdekes, de ennek is a hideg az oka. Nem az a hi­deg, ami télen volt, hanem az, ami most nincs. Rossz a bolt hűtőszekrénye he­tek óta. A Hűtőgép Javító Vállalat ha­logatja a javítást. Mit remélhetnek a halkedvelő kecs­kemétiek? Egy hó­nap múlva indul a nyári halászat, ak­kor már lesz áru bőven. Ha valami megoldást nem ta­lál a Halértékesítő Vállalat, bizony még egy hónapig sokszor ki kell tenni a bolt­ajtóra a táblát: „A hal kifogyott.’’ B. D. L. Gy. Hat brigád — egy cél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents