Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-24 / 119. szám

1963. május 24, péntek S. oldal A NAGY asztalon könyvhal­mok. A polcok előtt többen is áll­dogálnak. Egy-egy apró lépéssel mozdulnak arrébb, amint elol­vasták a címeket; időnként ki­emelnek egyet a sorból, s az asztalon heverő halom tetejére teszik. A kecskeméti Faluellátó Könyvesboltban a bizományo­sok válogatják a könyvheti cse­megéket. Már több mint egy hete tart a készülődés. A járás hatvan könyvbizományosának némelyike maga jön el a boltba t,lecsapni a javára”, azokra a kötetekre, amelyek legjobban •megfelelnek vevőköre ízlésének. Mások a megrendelést küldik el, s a bolt dolgozói állítják össze a csomagokat. A hatvan bizományos mintegy százezer forint értékű könyvet visz el ezekben a napokban, némelyi­küknek három-négyezer forint értékű csomagot küldenek. Nagy az érdeklődés és a ke­reslet néhány új könyvsiker iránt. Fejes Endre Rozsdateme­tőjének második kiadása, amint megérkezett, még aznap elfo- gyott. Viszik Prohászka Ferenc közismert és nagyon népszerű mzólő-gyümölcstermesztéssel fog­lalkozó szakkönyveit is. A válogatók között a „leg- gazdagab” vásárló Bozóki Jó­zsef, a megyei könyvtár járási instruktora. A kecskeméti járás 08 községi könyvtára számára több mint 36 ezer forintért vá­rnáról könyveket- Különös üzlet •ez. Azt az összeget költi el ugyanis a földművesszövetkezeli könyvesboltban, ami a járásnak futott a MÉSZÖV könyvtárfej­lesztésre szánt 190 ezer forintos támogatásából. Beszédes példá- ez annak, hogy nálunk a könyveladást elsősorban nem üzleti szempontok irányítják, hanem kultúrpolitikai célkitűzé­sek. EZZEL kapcsolatban a követ­kezőket mondotta a járási inst­ruktor; — Hathatós segítség ez az összeg ahhoz, hogy elérjük az iötéves terv egyik igen fontos művelődéspolitikai célkitűzését: gusson minden ezer olvasóra 1200 kötet könyv a közművelő­dési könyvtárakban! — Milyen könyvekkel bővítik «nőst az állományt? — Az összeg 40 százalékát népszerű mezőgazdasági szak- könyvekre fordítjuk, ez a MÉ­SZÖV igen helyénvaló kívánsá­ga, A többiből ismeretterjesztő, jfőként szépirodalmi műveket vásárolunk. Különösen az ifjú­sági könyvállomány felfrissíté­sére áldozunk, mert falun egye­lőre a tapasztalatok szerint ez Ihasználódik el a leghamarabb. t)e mind keresettebbek Mikszáth és Jókai művein kívül a mai magyar írók könyvei is a fel­nőttek körében. Elmondta még, hogy ebből a tekintélyes összegből is csupán egy-egy példányra futja könyv­táranként. Az elosztásnál termé­szetesen figyelembe veszik majd, hogy mennyire vannak rászorul­va a könyvtárak az állomány kiegészítésére. A mostani vá­sárlásból elsősorban a lajosmi- zsei és a kerekegyházi könyv­tárat fejlesztik, ahova nemré­giben állítottak be függetlenített könyvtárost, tehát joggal vár­hatják az olvasólétszám gyors emelkedését. Időközben megérkezik a Fa­luellátó Könyvesbolt vezetője is, Mezősi András. A könyvheti előkészületek ügyében igen sok dolga akad, most is a megyei tanácsnál járt. Nemcsak a for­galom lebonyolítása a feladatuk a Faluellátó dolgozóinak, ha­nem szervezik a könyvhét ese­ményeit is. Az író—olvasó-talál­kozókon kívül ugyanis a könyv­hét sikerét szolgálja az úttörők vállalása: a házról házra árusí­tás. Amint dr- Jakab Jenőtől, a MÉSZÖV főelőadójától tájéko­zódtunk, a járásokban pályáza­tot írtak ki az úttörőcsapatok számára. Ahol a lakosság szá­mához viszonyítva a legnagyobb forgalmat bonyolítják le, ott 300, 200 és 100 forintos pénzjuta­lommal díjazzák az úttörők szor­galmát. Ezenkívül az eladási ár 10 százaléka is a csapatok pénz­tárában marad. Lajosmizsén pl száz úttörő készülődik, hogy a könyvhétre eső két vasárnapon a házaknál árusítson könyveket. Úgynevezett önkiszolgáló kosár­ból. Hasonló nagyarányú meg­mozdulásra számítanak a kiskő­rösi járásban. Az előkészületek tehát való­ban lázas iramban folynak. Az ünnepi könyvhét ünnep csak­ugyan, amelytől ma már igen kevesen maradnak távol még falun, még a tanyavilágban is. HOGY azonban ne legyen üröm nélkül az öröm, hibák azért akadnak most is. Ahogyan Papes Béla, a könyvesbolt ifjú gyakornoka nézegeti a megren­deléseket, minduntalan megcsó­válja a fejét: — Még ez se érkezett meg, még ebből sem kaptunk.. • Be­nedek Marcell könyvét ezután küldik. A szovjet elbeszélők an­tológiája is csak a hét végén érkezik meg... Míg tőlünk el­jutnak aztán a könyvek az el­adókhoz, ahhoz is idő kell. S ami még nagyobb baj: külön, és felesleges kiadást okoz az utólagos szállítás költsége. Amiből világosan látható, hogy az igyekvő fiatalember nem­csak szereti a könyvet, hanem jó kereskedő is lesz. 7 ÓRA 57 Fáj a kezem az írástól. Ami engem illet, azt hiszem, Hitler Sőbelőtte magát abban a re­ményben, hogy nemzeti hőssé válik, Göbbels pedig valószínű­leg elrejtőzött. Kik képviselik még a német hadvezetést A német csapatok leteszik a fegyvert- Sokan a katonák közül polgári ruhába bújnak. Csujkov gavasolja, hogy reggelizzünk. Weidling még ír... összeomlot­tak, ez világos! Halkan beszél­getünk a várható fejlemények­ről. A szobában: Szokolovszki, Csujkov, a Katonai Tanács tag­ja, Pozsarszkij és én. Csujkov (Weidlinghez): Szük­sége lenne segédtisztjére? Weidling: Oh, ja. Magas, sötét hajú férfi lép be, monoklit visel és szürke kesz­tyűt, hajválasztéka tökéletes. Ceruzát adok neki, megköszöni. Csujkov kezében egy iratmap­pa, Fritsche levelével és más Tatokkal. Történelmi dokumen­tumok! A németek tárgyalnak. Weid­ling kezébe támasztja fejét és ír. Fáradt. Ismét vezérkari főnöké­vel beszél­Szokolovszki: így hát VIs- nyevszkij elvtárs, a második vi­lágháború végére értünk. En: Igen. Weidling vezérkari főnökének a nevét kérdezem. Beírja a jegy­zőkönyvbe: Hans Refior. Weidling (fennhangon olvas­sa): „Április 30-án a Führer ön- gyilkosságot követett el...” Szokolovszki (félbeszakítja): Megtudtuk, hogy Dönitz már közölte ezt a világgal... Weidling: Nem, dr. Göbbels azt mondta nekem tegnap, hegy erről csak Sztálin tud, éspedig önöktől tudja. Szokolovszki: Tegnap egy is­meretlen német rádióállomás hírül adta, hogy Hitler hősi ha­lált halt. Weidling értetlenül rázza a fejét és írását szótlanul át­nyújtja Szokolovszkinak. Olvas­suk- Nem kifogástalan fogalma­zás. Lépést kell tartani A DUNA-PARTI nagy ház tá­gas szobájában hárman ülik kö­rül az asztalt A legidősebb, jó negyvenes, alacsony férfi. Előt­te különféle papírok s egy név­sor. Szemben hallgatag, komoly szemű fiatalember, a másik szé­ken gyors mozdulatú, láthatólag igen energikus lány. A lány a volt KISZ-titkár, s a fiú a leen­dő. Háta mögött a katonaidő, hazajött Dunavecsére, a Virág­zó Tsz-be, s az itthoniak úgy látják, hogy a honvédségnél szerzett tapasztalatokkal köny- nyebben, jobban, hozzáértőbben tudja majd irányítani a nem éppen nagy KISZ-szervezet éle­tét. Hiszen a katonaidő kitűnő nevelő iskolája a felserdült fiatalembereknek. Most is, ahogyan beszélge­tünk, ritkán szól, csak a kér­désekre felel, látni rajta: „nem érzi magát illetékesnek”, egy­részt, mert még nem mondhat semmit, hiszen csak ezután ve­szi át megbízatását, másrészt úgy illik, hogy hallgasson az ember, ha a nála 20 évvel idő­sebb párttitkár beszél. Kovács János, a Virágzó Tsz párttitkára elmondja, hogy a KISZ-szervezet neki-nekirugasz- kodásokkal dolgozik fennállása óta. Tettek is már sok jót, szé­pet, de — a kicsiny mag köré nehezen gyülekezik a többi. Igaz, nem sok a fiatal a szövetkezet­ben, úgy negyvenen vannak, közülük 28 a KISZ-tag, de azok­nak is csak a fele, két harmada aktív, akikre mindig számítani lehet. Varga Irénke, az eddigi KISZ-titkár, néha elvesztette a fejét, megdühödött, ha nem úgy mentek a dolgok, ahogyan sze­rette volna, s ezzel bizony nyo­mós ok nélkül is megbántott némelyeket. Utóda, Tóth József, nyugalma különösen becses erény lesz tehát. Irénke mun­kakedve, a KISZ-szervezet ügyei iránti buzgalma pedig to­vábbra is kamatozik a vezető­ségben elfoglalandó új helyén. A KISZ-SZERVEZET erősíté­sére megtették a lépéseket már­is. Az általános iskola VIII osztályos úttörői közül néhányat felvesznek a vizsga után. Már áprilisban beszéltek erről velük. Több jelentkező is lett volna, ha a Virágzó műhelyébe felvehet­nének egyet-kettőt a fiúk kö­zül. A mezőgazdaságban azon­ban kevesen akarnak maradni, inkább szakmát tanulnak. S ezzel elérkeztünk a mező- gazdasági szakmunkásképzés ügyéhez. Még nem szerveztek náluk szakmunkásképző tanfo­lyamot. Most azt fontolgatják, hogy az Üj Élettel közösen ren­dezendő dolgozók általános is­kolájának VII.—VIII. osztályos anyagával párhuzamosan tanul­ják majd a szakmunkásvizsga anyagát is. Igen, mondja a párttitkár, tudják, hogy a ren­delkezések erre lehetőséget ad­nak, és élni is akarnak vele. Egyelőre azonban a felnőttek íme a szöveg: „1945. április 30-án a Führer öngyilkosságot követett el, és ezzel cserben hagyta mindazo­kat, akik hűséget esküdtek neki. A Führer parancsához híven, ti német katonák készek voltatok folytatni a harcot Berlinért, an­nak ellenére, hogy lőszeretek fogytán volt, és az általános helyzet értelmetlenné tette a to­vábbi ellenállást. Elrendelem minden ellenállás haladéktalan beszüntetését. Aláírás: Weidling tüzérségi tábornok, Berlin védelme egyik körzetének volt parancsnoka.” Csujkov: Szükségtelen a „volt” megjelölés. Most is ön a pa­rancsnok. Pozsarszkij: A hűségesküre vonatkozó kitételt fontosnak tartja? Csujkov: Nem kell változtat­nunk rajta — ez az ő saját pa­rancsa. Gépeljék le és keltez­zék. Weidling: Jawohl. Mi legyen a formája: parancs vagy fel- hívás? közül is kevés a jelentkező, s a fiatalok gondjait ez nem oldja meg. Nem adják fel azért a reményt, és ha előbb nem, jö­vőre megpróbálkoznak vele, hogy fiatalokat szerződtessenek tanulónak. Egyelőre még az is akadály, hogy nincs mezőgazda- sági mérnöki képesítésű szak­ember a szövetkezetben. Persze, mindehhez még szí­vós felvilágosító munkára is szükség lesz. Hiszen a fogalom, hogy mezőgazdasági szakmun­kás, még új, s még nincs akko­ra becsülete, mint az ipari szak­máknak. A két fiatal még odabent ma­radt az irodában, amikor Ko­vács elvtárs kikísért a kapuhoz. A tágas, Dunáig nyúló udvaron megállt. — Látja — mondta —, sokat dolgoztak a KISZ-esek már ta­valy is rajta, hogy ez az udvar szép legyen, amolyan parkféle alakuljon belőle. S áprilisban, amikor a hosszú tél miatt sür­gős lett a munka a földeken, ők voltak az elsők, akik mentek dolgozni vasárnap is. AZTÁN elgondolkozva hozzá­tette: — öreg fejjel bele kellett fognom megint a tanulásba. Kellett, mert egyre több és egy­re sokfélébb itt a munka ... Az idő sürget... aztán igyekezni kell, lépést kell tartani vele... M. L. CJzaialtéiipi Qózief kidllítáia JCecikemétea l/épei meleg fogadtatásra •' találtak már az ország majd minden nagyobb városá­ban megrendezett csoportos ki­állításokon, és éppen ezért saj­nálatos, hogy Kecskeméten csak most mutatkozhatott be első, önálló tárlatával Faluhelyi Jó­zsef festőművész. Nevét sokan ismerik, képeit is, de munkás­ságáról teljesebb, átfogóbb ké­pet csak úgy alkothatunk, ha bizonyos rendszerbe foglalva ismerjük fejlődésének különfé­le szakaszait. Ezért is nagy kár, hogy nem előzte meg több kiállítás a mos­tanit, amely a múlt héten nyílt a Cifrapalotában. Eligazításként csak annyit: — Eveken át tartó küzdelmes munka, útkereső kí­sérletezés érlelte és mélyítette Faluhelyi József kifejezésmód­ját sajátos atmoszférájú művé­szetté. Számos képén — például a kirívóan harsány, lila-variá­ciós Tanyaudvar — még jól láthatók a megoldatlan próbál­kozás jegyei, ami azt bizonyítja, hogy a kezdeti nehézségeken ugyan túljutott már, de az igazi „magára találás”, a kifeje­zés még tökéletesebb biztonsá­ga ezután következik. Viszont legjobban sikerült képei arra vallanak, hogy ez az időszak nem fog sokáig váratni magára. A kiállítás “ egy 35 anyaga — mint- gouache — jól tükrözi alkotójuk tartózkodó egyszerűségét, ugyanakkor belső érzelemgazdaságát. Témaválasz­tása nem erőszakoltan bonyolult — legtöbb képén Kecskemét ut­cáit, házait, környező tanyavi­lágát ábrázolja —, mégis meg­lepő az a differenciáltság, amely a témájuknál fogva azonos táj­képeket a felhalmozódó élmé­Csujkov: Parancs. Tolmács: Hány másolattal? Csujkov: Tizenkettővel. Weidling: Nagy törzskarom van, két vezérkari főnököm, meg két nyugdíjas tábornokom, akik szolgálattételre jelentkez­tek; ezek segítenek megszervez­ni a fegyverletételt. Csujkov: Értem* Írógép kopog. Weidling: Köpenyem a kan­cellári hivatalban maradt. Érte küldhetnének V Csujkov: Természetesen. — (Weidling megköszöni.) Hozza­nak teát. Mindenki halálosan kimerült, de nagyon fegyelmezett. A szo­bában: Szokolovszki, Csujkov, Szkosirev, Tkacsenko, Promyin, Wainraub, Szemjonov, Pozsarsz­kij és én. Az eseményeket, Hit­ler halálát, újból megbeszéljük; többen kételkednek a Hitler és Göbbels holtteste elégetésérőlés Krebs tábornok tegnapi eltűné­séről szóló történetekben. (Folytatjuk.) nyék hatására — hangulatilag megkülönbözteti egymástól. AAinden kis házról, hallga- tag tanyáról tud valami újat és főleg festőileg eredetit mondani. Munkácsy utcája lá­gyan elmosódó színeivel olyan átéltségre vall, amikor a lát­vány objektív visszaadását a művészi látás rögzítése váltja fel. Zárt egységű, érett alkotás a Hunyadiváros, és mély lila­fekete tónusaival a nyári esték érlelő, súlyos csendjét idézi az Epres-telep. Friss mozgalmasság árad az Épül a falu című ké­péről. Üde színfoltjait úgy ha­sítják keresztül az erőteljes kontúrok, mint a falusi táj bé­kés egyhangúságát az építkezés újszerű izgalmai. Bármelyik képét nézzük — a Parasztházak boglyas fejű fák oltalmában meghúzódó bogár­hátait, a Horváth Döme utcai épületek ősi nyugalmát, vagy a Dankó utca kopár légkörét — az őszinte és nemes értelemben vett alkotókedv megnyilatkozá­sának élményével találkozunk. Faluhelyi Józsefnél nem annyi­ra a formák részletes kidolgo­zása, mint inkább a lényeget megláttató érzelmi mondanivaló az elsődleges. Ehhez kifinomult színérzékkel, természetesen friss komponálást készséggel rendel­kezik. K olorizmusa azonban — ha egyes képein kiforratlan is — sohasem öncélú látvá­nyosságra törő. Tudja magáról, hogy mire képes — ezért is ál­lította össze a kiállítás anya­gát gouache technikával készült képekből, mert számára — egyelőre — ez a legbiztonságo­sabb terület. Reméljük azonban, hogy a későbbiek során olajfest­ményekkel és grafikákkal is je­lentkezik. Erre kötelezi kecske­méti első önálló kiáülításának élénk visszhangot keltett sike­re, és az a figyelem, amellyel az ország minden részén fordul­tak — közönség és szakmabeliek egyaránt — bontakozó és sokat ígérő művészete felé. VADAS ZSUZSA Harminc kölcsönzőbolt a Balatonnál A Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat a tavalyi 24 helyett 30 boltot nyit a Balaton körül. Jú­nius 3-ig valamennyi üzlet meg­nyílik. Az új boltok ellátására és a régiek eszközállományának ki­egészítésére, felújítására mint­egy hárommillió forintot költöt­tek. Az idén két helyen, Balaton- földváron és Tihanyban rendes a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalat húszórás vitorlázó tan­folyamot, amely egyúttal felké­szíti a hallgatókat a vízijártas­sági vizsgára. A tanfolyam rész. vételi díja 175 forint Készülődés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents