Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-24 / 119. szám
1963. május 24, péntek 3. oldal Riport az ipari vásárról Fegyelmezetten, takarékosan A Budapesti Nemzetközi Vásár kapuit már javában foglalkoztatták a látogatók, mikor megérkeztünk. Alig tettük be a lábunkat, hallottuk a megafon zengését: „M.-né — Kecskemétről — kéri F. elvtársékat, siessenek, már régen várja őket a főkapunál..Dagad a mellünk. Hiába, a mi földijeink még itt is keresettek. Mikor a Kiskuntélegyházi Vegyipari Gépgyár konzervipari gépeit, a gumihevederes válogató szalagot, szártépő gépet, megláttuk, hárman akkora lelkesedést, fényképezést csaptunk, hogy Bokor Ferenc informátor valamelyik gyár megbízottait vélte bennünk. Mint szakértőknek magyarázta, hogy a félegyháziak gépegységei csak részét képezik annak a 46 méter hosz- szú sornak, amely vajsárga ragyogással húzódik előttünk. Tulajdonképpen egy komplett konzervüzemrészt látunk — mondotta —, úgynevezett lévonalat; ezen készül a meggy-, birs- és egyéb lé. Éppen útban van egy ilyen gépsor Indiába. Ha beválik, követi a többi. Erre viszont már van örvendetes precedens: a Szovjetunió 30, Lengyelország 5, Csehszlovákia 3 berendezést vásárolt már. Egyre nagyobb irántuk az érdeklődés Nyugaton is. ______ — Kecskemétre mikor kerül ilyen korszerű sor? — kérdeztük. — 1964-ben — Nyíregyházán állítanak fel egy ilyen vonalat. Befejezésül meghívlak bennünket az információs irodába, ahol a megrendelőket fogadják. Telt ház volt. Lélegzethez sem jutottunk, máris nekünk szegezték a kérdést: — Finom bort, barackpálinkát, likőrt, vagy — és udvariaGondosabb eloszlást A Férfi Fehérneműgyár bajai gyára dolgozói, a sajtó és rádió bejelentése után érdeklődéssel várták az 1963. évi tüzelőutalvány-akció megindulását. A többi bajai gyárban már rég megkezdték a kiosztást, itt pedig még az igénylőket sem írták össze. Végre a Fehérneműgyár is megkapta a f-’.hívást budapesti központjától az igénylések felterjesztésére. A szakszervezeti bizalmiak — az összeírás eredményeképpen .— 600 tüzelőutalványt igényeltek. A központ azonban csak 220-at tudott küldeni. Későbbre kilátásba helyezett még kilencven utalványt. A Fehérneműgyár Szakszervezeti Bizottsága tehát azzal a feladattal bízta meg a bizalmiakat, hogy a csoportjaikra eső kis számú utalványt a dolgozók szociális körülményeinek figyelembevételével osszák el. Természetesen így is volt jogos méltatlankodás. Az „óvatosabb” bizalmiak ettől tartva sorsolással döntötték el, kinek jusson utalvány. Egyik számviteli dolgozó oldotta meg a kényes helyzetet. Felhívta telefonon a kecskeméti TÜZÉP Központot, ahol azonnal biztosítottak 100 utalványt a gyár részére. Ígéretet tettek, hogy rövidesen kétszázat küldenek még. Az elmúlt napokban ez meg is történt. Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy „felfedeztünk” — egyik dolgozó szemfülessége révén — 100 felesleges tüzelőutalványt egy másik bajai gyárban. Ott ezt fel is ajánlották a Fehérneműgyárnak, de ! akkor már nem volt rá szükség. TARI SÁNDOR san mosolyogtak hozzá — gyümölcslevet parancsolnak? összenéztünk: Mi lesz, ha ezek megtudják, hogy nem vesszük meg a gépet?! így alig tudtuk elrebegni, hogy: — „Birslét kérünk.” * Brandenburg Sándor, a Kiskőrösi Vegyes Ktsz részlegvezetője újságíróknak szükséges tömörséggel mutatta be a KGST exportra és belföldi használatra egyaránt készült faipari gépeket, fúrógépet, szalag- és precíziós körfűrészeket. Büszkék lehetnek a kiskőrösiek, tekintélyes gépparkkal képviselik megyénket a nagy seregszemlén. Megérdemelték az országos I. helyezést. * Csillogó, hófehér kád, fényes fekete csempékbe építve, ugyanilyen színű, 75x75-ös méretű zuhanytál, s a modem fürdőszoba többi berendezési tárgyai állandó csoportosulást vonzanak a kecskeméti ZIM gyártmányához. Senki nincs a közelben, pedig mi is szeretnénk többet tudni erről a fürdőszobáról. Egyre többen állnak már. Keressük a felvilágosító irodában az informátort. Egy öregúr — mondják —, s beszaladják érte a környéket, mert eltűnt. Nem tudunk várni, majd később. Mikor visszamentünk, már többen faggatták a bácsit. — Mibe kerül a kád, a csempe? — Ezer forint a kád, a csempe darabja 1,80 Ft, 44 darab kell belőle egy négyzetméterre. A csapszerelék 450 forintba kerül. — Ez csak hideg vízzel működik? — kérdezte az emberbokor aljából egy szemüveges úttörőkislány... — Hol van hozzá a gejzer? Megnyugodtunk. — Csakhogy visszajött a felvilágosító. Mi lett volna, ha valaki elemeli onnan Bács-Kiskun megye egyik büszkeségét, a ZIM-kádat. * A Bajai Villamossági Gépgyár porszívóját felfedeztük a háztartási gépek rengetegében, de Fonónő Hurtony Teréz a Finomposztógyár bajai telepének fonodájában közel hét esztendeje ügyel arra, hogy a reá bízott fonógépről kifogástalan minőségű fonal kerüljön le. Az üzem valamennyi dolgozója jól eső érzéssel vette tudomásul, hogy Hurtony Teréz a napokban megkapta a Kiváló dolgozó oklevelet. hiába tettük tűvé a pavilont, a bajaiak képviselőjét nem találtuk. Keresés közben többször álhaladtunk az ipari televíziós berendezések előtt Mindannyiszor kényelmetlen érzés fogott el bennünket: mintha valahon- nét figyelnének minket. Végre rájöttünk. Egyik ráérő televíziókészülék mindannyiszor visszamutatott bennünket, valahányszor elbámészkodtunk a körzetében... Mi lesz, ha a jövőben a nagy- és kisvárosi presszókban is bekukkantanak ezek a tv-k, s feleségünk mondjuk a kirakatban meglátja, hogy nem vele vagyunk odabent a hangulatos szeparéban. * Ebbe úgy kimelegedtünk, hogy ijedtünkben a legközelebbi automatához fordultunk zavarunkban. 2 forintost dugtunk be, s már sodorta is a gép a fagylaltot a tölcsérbe. Kollégánk egy zacskó málnaszörpöt vásárolt azzal, hogy hazaviszi feleségének. Olcsó volt a műanyag- tasakba zárt szörp, ezért furdalni kezdte a lelkiismeret. A szörpöt megitta, s vett helyette 70 forintért egy szép nagy zöld vázát a hódmezővásárhelyiektől. Felváltva cipeltük a kincset, mert így mindannyian élvezhettük a hatást: azt hitték a JátoEz is, az is, amaz is, de sok minden kellene még! — vetődik fel városban és községben egyaránt az éves gazdálkodási, községfejlesztési költségvetések összeállításánál. A keret azonban véges. Alapos, körültekintő mérlegelésre van szükség ahhoz, hogy biztosítva legyen a tanácsi költségvetésből finanszírozott szervek, intézmények zökkenőmentes, kulturált működése, s a község- fejlesztési alapból jusson a jelentkező újabb és újabb igények kielégítésére. Egyszerre mégsem futja mindre. Különösen áll ez a községfejlesztési alap költség- vetésére. Nem örököltünk fejlett községeket, városokat. Tömérdek pótolni valónk van például az utak, járdák építésében, a villanyhálózat bővítésében és sok egyéb vonatkozásban. És szánté naponta jelentkeznek az új életünk jogos igényei. Gyakran csak aprónak tetsző dolgok, például a könyvtár állományának gyarapítása, vagy egy-két közvilágítási lámpahely bővítése. És nem megy. nincs rá keret. Pedig — ha jól körülnézünk — e célokra itt-ott akadnak rejtett tartalékaink. Ilyen például a társadalmi munka, amellyel sok minden megvalósítását előbbre hozhatjuk. kát, s így annak értéke közel negyedmillióval haladta meg az előirányzatot. S ha már itt tartunk, érdemes szót ejtenünk a Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsági ülésén nemrégiben tárgyalt, megyei tanács vb pénzügyi osztályának a múlt évi ellenőrzési munkáról szóló előterjesztésénél. Az imént említett példán kívül még sok hasonlót feltártak a megyei pénzügyi osztály vizsgálatai. A pénzügyi fegyelem megsértésének kirívó példáját találták az alsófokú oktatási intézmények gondnokságánál, ahol többször túllépték a negyedéves gazdálkodási keretet és előirányzat nélkül 40 ezer forintos megrendelést adtak ki szemléltető képekre. Vagy egy más példa: a Bajai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága egy községi vb-elnököt részesített írásbeli megrovásban, engedély nélkül, szabálytalanul beszerzett tranzisztoros rádió miatt és 1700 forintos kártérítésre kötelezte. A gazdálkodást, pénzügyi fegyelem betartását vizsgáló ellenőrzésekből számos hasonló tapasztalatot sorolhatnánk. S mindezek beszédes bizonyítékai annak, hogy'a megadott gazdálkodási kereteken belül is vannak bizonyos „rejtett” tartalékok. gatók ezrei, hogy díjnyertesek vagyunk. TÖTH ISTVÁN De vizsgálódjunk ezúttal egy kicsit egy merőben más területen, nevezetesen a költségvetési keretekkel való gazdálkodásban. Kecskemét kiil- és belterületi iskoláiban egyaránt mindenütt akad pótolni, javítani, szépíteni való. Azon túl is, amire a költség- vetések pénzfedezetet biztosítanak. Egyre-másra futotta volna például a múlt évben is abból a 240 ezer forintos költségtúllépésből, ami a Bányai Júlia leánygimnázium épületének felújításánál jelentkezett a műszaki ellenőrzés felületessége miatt. A kivitelező vállalat ugyanis a költségvetéstől eltérően végezte a munA szőlők állapota és ápoltsága országszerte jó, a hajtások erőteljesen fejlődnek, és — a téli rügykárt szenvedett síkvidéki szőlők kivételével — a fürthozam is kielégítőnek ígérkezik. A Földművelésügyi Minisztérium kertészeti főosztályán adott tájékoztatás szerint peronoszpóra fertőzést még sehol sem észleltek, de a legutóbbi hűvös, esős napok után, ha most felmelegAz érthető, hogy a költség- vetések készítésekor nem számítható ki fillérnyi pontossággal, mi mennyibe kerül. Nemegyszer jelentkeznek megtakarítások. Ezeket mindenáron — nemegyszer nélkülözhető, vagy éppen felesleges dolgokra — elkölteni, könnyelműségre, előrelátás és a gazda gondosságának hiányára vall. Gazdálkodási költségvetéseink — legyenek azok az állam által biztosítottak, vagy a KÖFA-alapra épülők — a nép forintjaira alapozódtak. Ezzel a pénzzel pedig nem szabad könnyelműen, meggondolatlanul sáfárkodni! szik az idő, a peronoszpóra csírázása, terjedése megindul. Ezért az új felmelegedési időszak első napjaiban ajánlatos megkezdeni a permetezést. A fél- százalékos bordói lé a legalkalmasabb védőszer ilyenkor. Fontos, hogy a permetezést — szükség szerint nyolc-tíz napenként — megismételjék 1—2—3 százalékos oldattal. Pemy Irén Peronoszpóra veszély! Felkészültek a szőlősgazdák, termelőüzemek a védekezésre Népi ülnök Alacsony termetű, határozott fellépésű fiatalember Fazekas István, a Kecskeméti Konzervgyár I. számú telepének csoportvezetője, aki az elmúlt hónapban népi ülnökként vett részt a megyei bíróság egyik büntetőtanácsának munkájában— Nagyon zavartan ül- ' tem az első alkalommal a bírói asztal mögé — mondja a beszélgetés e’ején Fazekas elvtárs. — Azelőtt soha nem voltam tárgyalóteremben, még mint tanú, vagy kíváncsiskodó sem. El lehet tehát képzelni helyzetemet, amikor rögtön a bírói asztalhoz ültettek. Ügy éreztem, képtelen leszek megállni a he’yemet. De lassan belejöttem és érdekes, hasznos tapasztalatokat szereztem. Láttam pél- dául, hogy a tanácsvezető bírónak milyen nagy élet- és emberismerettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy különböző helyzetekben helyesen íté’je meg az eléje kerülő emberek magatartását, cselekményét. Éreztem viszont azt is, hogy egy- ben-másban segítségére lehetünk mi, népi ülnökök, hiszen naponta közvetlen kapcsolatban vagyunk a termelésben dolgozó emberekkel s problémáikkal. — Megfigyeltem azt is, hogy a bíróság elé kerülő emberek — büntető ügyek elbírálásában vettem részt — legtöbbször még akkor is tagadnak, amikor már cáfolhatatlan bizonyítékok vannak a bíró kezében, pedig ezzel csak saját helyzetüket nehezítik — folytatta a fiatal népi ülnök. Nagy megelégedéssel töltött el, hogy a mi bíróságaink nem rideg jogszabály-alkalmazók, hanem az esetek mögött mindig igyekeznek megtalálni az embert, s azokat a mozzanatokat, amelyek valakit bűncselekmény elkövetésére ösztönöztek. Én a magam részéről feltétlenül eredménynek tartom, hogy legtöbb ember csak az alkalom hatására nyúl a társadalmi tulajdonhoz, tehát nem előre eltervezett, esetleg hónapokig ápolgatott tervek alapján. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy az ellenőrzést még hatékonyabbá eredményesebbé kell tenni, hogy ne legyen „alkalom”. — Amikor visszatért az üzembe, munkatársai érdeklődtek-e a bíróságon végzett munkájáról, ottani tapasztalatairól, élményeiről? — Szervezett élmény- beszámoló, vagy tapasztalatátadás nem volt, viszont egyes emberekkel, csoportokkal a munka szünetében beszélgettem. Közvetlen tapasztalat alapján szerzett benyomásokból elmondhattam a tárgyaló- termek életét, s igyekeztem érzékeltetni velük egy-egy tárgyalás lefolyását. Nem mondok valótlant, ha azt állítom, hogy kicsit büszke voltam arra, hogy népi ülnök vagyok. Jólesett tudni, hogy az állam ilyen messzemenően érvényesíti az egyszerű emberek részvételének az elvét a bíróságok munkájában. Ebből kétségtelenül a megbecsülést éreztem és munkatársaimnak is főleg ezt hangsúlyoztam, amikor beszélgettünk. Azt már nem Fazekas elvtárstól tudtam meg, hogy miért éppen őt jelölték népi ülnöknek, mi indokolta, hogy fiatal kora ellenére ő képviselje a Kecskeméti Konzervgyár egyes telepének dolgozóit a bíróságon. Elsősorban azért* mert az üzemben szeretik a munkások és felettesei is. Nem véletlen, hogy csoportvezető. Állandóan tanul, képezi magát. Jelenleg technikumba jár, mert — mint ahogy mondta — nélkülözhetetlen mindennapi munkájában, hogy jobban megismerkedjen a különböző technológiai eljárásokkal, s az általános műveltségét is elmélyítse. Csupán egy embert mutattunk be azok közül, akik naponta leülnek a bírósági asztalok mögé, mint népi ülnökök, hogy a dolgozók széles tömegeit képviseljék az igazságszolgáltatásban. G. S.
