Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-03 / 101. szám

1963. május 3, péntek 5. oldal r Előújságot tessék... K 'iváncsi ön arra, hogy mi történik városában? Akkor „ol­vassa’’ el a legújabb folyóiratot, amelynek első száma vasárnap délelőtt 10 órakor jelenik meg Kecskeméten, a városi művelődési ház színháztermében. Címe: Kecskeméti Élőújság. Abban különbözik többi laptársától, hogy újságárusnál nem kapható. Kiadója a városi tanács művelődési osztálya. Céljáról, tartalmáról a következőket mondotta Heltai Nándor népműve­lési felügyelő: — A „folyóirat” célja Kecskemét múltjának, jelenének és jövőjének bemutatása. Az érdekes, aktuális események — a Rádiólexikonhoz hasonlatosan — részletesebb ismertetése az „előfizetőkkel”. A szerkesztésben igyekeztünk figyelembe venni a lakosság különféle rétegeinek kívánságait. „Cikkeinket” zené­vel, filmvetítéssel, diaképek felhasználásával illusztráljuk. Né­hány eddig ismeretlen fénykép is a közönség elé kerül. Így most vetítjük először az 1912-es nagy kecskeméti tömegtünteté­sek alkalmával készített felvételeket, az Állami Levéltár féltve őrzött törökkori leveleiről készített fotókópiákat — többek kö­zött azt is, amelyen a Beszélő köntös históriája alapszik. A nyomtatott betűk helyett élőszóval összeállított újság ** közel 3 órás tartalma ötletes, érdekes. Néhány cím a most vasárnap megjelenő újságból: Lesz-e fedett uszoda Keis- keméten? — Hogy tetszett? A Katona József Színház művészei­vel R adó Gyula beszélget a Koldusopera bemutatójáról. — Hogyan készül a filmhíradó? Bemutatjuk a mag nélküli görög­dinnyét ... Nagy Istók István költeményeiről... A sportrovatban Rajz István a Dózsa tavaszi szerepléséről beszélget a sportegyesület vezetőivel. Kedves eseményként a kecskeméti származású Mezey Mária színművésznő énekes-zenés műsorban számol be pályafutása legnagyobb sikereiről, váro­sunkhoz fűződő kapcsolatáról. Riporter: Csapiár Vilmos. A szü­netben pedig szellemi totóval szórakoztatja „olvasóit” a rende­zőség. A nyertesek értékes jutalomban részesülnek. Előújságot tessék ... Színes, tartalmas, érdekes ... Nézzék meg azok is — a kiskőrösi népművelők —, akik az egész ország­ban elsőként honosították meg, tették népszerűvé. Reméljük, hogy az új „kiadványnak” sikere lesz ... —s —a A megyeszékhelyen rendezik az ének-zenei általános iskolák úttörő­csapatainak első kulturális fesztiválját Mélyvíz — úszóknak Séta Kecskeméten este 8-tól- 10-ig AZ ÜTTÖRÖCSAPATOK kul­turális seregszemléin mindeddig igen nagy előnyben voltak az ének-zenei általános iskolák és az úttörőházak együttesei a kü­lönféle ének- és zeneszámokban azokkal a pajtásokkal szemben, akik az iskolában nem tanul­nak zenét. Ezért a Magyar Űt- törők Szövetségének Országos Elnöksége a jövőben külön se­regszemlét rendez számukra. Az első országos fesztivált az idén május 25—26-án rendezik Kecskeméten. A nagyszabású eseményre hatvan iskola neve­zése érkezett, s mintegjr három­százan vesznek részt a négy ezámban megrendezett verse­nyeken. Énekszólóval, hangszer­szólóval, kamarakórussal és ka­marazenekarral lehet nevezni a fesztiválra. A program szerint szombaton, 25-én délben érkeznek a részt­vevők. Az állomáson az úttörők fúvószenekara várja őket ITT KELL megemlítenünk, hogy a Kecskeméti Ének-Zenei — Készen, és várjuk a továb­biakat — válaszolta a százados. — Helyes. Várjanak. Rögtön ott lesz a segítség. Amint ők elkezdik a munkát, kezdjenek maguk is. — Mindent értek. — A szállítmányt pedig ko­csira rakták, s már úton van. — Értettem. Ljulko százados — a rádiós­sal és a leadókészülékkel együtt .— egy gödör mélyén tartózko­dott, nem messze a repülőtér épületeitől. Az elsőnek érkezett ejtőernyős egység az éj leple alatt osont ide át a szakadék­ból. A repülőtér legfontosabb objektumaihoz helyezték el az ejtőernyősök egy-egy csoport­ját. Egyébként az egész repü­lőtér — a kifutópályák kivéte­lével — romokban hevert. A szovjet bombázók — Kerimovék terveinek megfelelően — még egy héttel ezelőtt használhatat­lanná tették ezt a légibázist. Sivár, kihalt romhalmaz képét mutatja most a repülőtér. De az ejtőernyősök tudták: nem maradt gazdátlanul. Dolgoznak a javítómunkások, helyén az őrség. Igaz, nincs sok értelme, hogy őrzik, mert hiszen szét­bombázták a benzintárolót is, s az üzemanyag hiánya miatt Úgvsem fogadnak itt gépeket. , Az ejtőernyős egység pa­Altalános Iskola szülői munka- közössége nagy segítséget adott a megrendezéshez, amikor vál­lalta, hogy 150 gyerek étkezésé­ről és szállásáról gondoskodik. Az ebédet három üzem étkez­déjén fogyasztják el a szemlén részt vevő úttörők, majd rövid gyárlátogatás következik az üzem területén, s utána vissza­térnek az úttörőházba, ahol 16 órakor kezdődik a fesztivál az az énekesek számára, a szom­szédos művelődési házban pedig a hangszeres bemutató zajlik le. A terv szerint este 8 órára feje­ződnek be a bemutatók. Rövid záróünnepségen kategóriánként az öt legjobb díszes oklevelet és jutalmat kap. A jutalomosz­tás után együttesen vonulnak fel a résztvevők az Aranyhomok Szálló előtti térre és rövid mű­sorral üdvözlik a vendéglátó Kecskemétet. MÁSNAP, vasárnap délelőtt 10 órakor a legjobb együttesek felléptével bemutatót rendeznek a Katona József Színházban. rancsnoka kúszott oda Ljulkó- hoz. — Volt adás? — kérdezte sut­togva. — Igen. Azonnal itt lesznek a repülőgépek. Már csak percek lehetnek hátra. — És a teher­autók? — Ütőn vannak. Három órá­ra, vagy talán még előbb is megérkeznek. — Jól Vein. A parancs úgy szólt, hogy a bombázók akciója vezeti be az ejtőernyősök támadását a repü­lőtér ellen1. Az ejtőernyős egy­ség természetesen elegendő erő­vel rendelkezett ahhoz, hogy akár önállóan is elfoglalja a re­pülőteret. Csakhogy ebben az esetben a helyőrség jelentette volna rádión, hogy gyalogos egységek támadták meg. Ez pe­dig felfedte volna az ellenség előtt az akció igazi célját: a repülőtér elfoglalását. A bom­bázó repülőgépek megjelenése viszont szinte már mindenna­pos jelenség, nem nagyon iz­gatják magukat miatta a néme­tek. Az ejtőernyősök tehát vártak. Négy hihetetlenül hosszúnak tűnő perc telt el, míg végre a magasban húzó bombázógé­pek jellegzetes monoton hang­ját hozta a szél. — űk azok — szólt Ljulko. Leírva szépen hangzik: váro­si művelődési ház. Megnyugtató, ilyen is van Kecskeméten. De milyen az élet benne? Erre vol­tunk kíváncsiak és egyik este körútra indultunk. Felkerestük az egymástól különeső, szétszórt helyiségeket... Balzac — cigán y zenével A Szilády Károly utcai épület dohányzójában Balzac: Goriot apó című regényét elemzik az irodalmi szakkör tagjai, — 25— 30 felnőtt. Az izmusok erede­tén, a romantikán már túlju­tottak, most azt mérik fel: — mennyiben tér el a kritikai rea­lizmus ábrázolásmódja az eddig tanúit művekétől. A szakkörvezető Somogyi György tanár kérdései jól lát­tatják meg az összefüggéseket. A feleletbe tiszták, világosak. Kár, hogy a szomszéd teremből — nem éppen stílusosan — ci­gányzene hallatszik át. — Mit tehetnénk — kérdik tanácstalanul a Hírö6 Együttes táncosai. — Kénytelenek va­gyunk a próbát kezdeni, mert végre együtt van a csoport — fele... Hát a többiek? Dolgoznak. Hosszas könyörgés után még mindig nem sikerült elintézni, hogy a két műszakban dolgozó táncosok gondján üzemen be­lül segítsenek. Szegezdi Antal, a Nyomdaipari Vállalat fiatal dolgozója például két éve állan­dóan éjszakás. Sápadt, mint a hó, de kitartóan jár a délutáni próbákra. A harmadik teremben varró­gépek berregnek, a hét négy napján itt a szabás-varrás tan­folyam működik. Az ifjúsági klub foglalkozásaira maradna tehát egyedül a dohányzószoba, de az annyira kicsi, hogy erre a célra nem használható. Leg­alább két, tágas szoba kellene. Akadna is. Például a Cifrapalo­ta két földszinti helvisége. Va­jon mire használják? Kártya vagy kultúra ? Az úgynevezett piros terem­ben tömény cigarettafüstben pácolódnak a kártyások. Csat­tognak a lapok, izgatottan szur­kolnak a kibicek, csörög a pénz... — Csak filléres alapon megy a játszma, tetszik tudni — vi­lágosít fel Tóth Dézső gondnok. — Erre engedélyük van ... Nem vonom kétségbe, mégis... Miért lett a legszebb, legna­gyobb szobából kártyaklub? Az ejtőernyős egység parancs­noka bólintott. A repülőgépek búgása erősö­dött. Ljulkóék bekapcsolták a zseblámpáikat. Mély fedezékek­ből jeleztek a gépeknek, úgy­hogy csak felülről, a levegőből lehetett látni a fényeket. A fényvonal a szovjet csapategy­ség elhelyezkedését mutatta a repülőknek. A bombázóknak az a fő fel­adatuk, hogy megsemmisítsék a repülőtér összeköttetését a külvilággal: a telefonvezetéke­ket, meg a rádióadó helyisége­ket, amelyek biztos helyen, a föld alatt vannak, s csak teli­találattal sebezhetőek. De hát hol keressék a célt, ha fentről nézve az egész környék egybe­folyó koromfekete tenger? Mégis megtalálták a cél­pontot. Két rakéta röppent a magasba. A repülőtértől távo­labb, két egymással szemben le­vő helyről lőtték fel őket. ívelt pályát írtak le a repülőtér fe­lett. A bombázógépek pilótái izgalommal követték az egymás felé haladó két kis íénycsfk útját. Ahol keresztezték egy­mást, azon a helyen volt a re­pülőtér rádióközpontja. A piló­ták bemérték a megadott pon­tot, világító légigyertyát enged­tek fölé, majd egy sorozat nagy­méretű bombát dobtak rá. A Nyolc asztalnál verik a lapokat, közben „áldásosán” sugároz rá­juk a televízió. A kutya se né­zi, helyesebben egyetlen asz- szony, de ő is alig lát valamit. A villanyfénytől is, meg a füst­től — életlen, felismerhetetlen a kép. Ráadásul a kártyásokat zavarja a hang, tehát olyan halkra állították a készüléket, hogy a szöveget megérteni nem lehet. A szomszédos zöld terem a sakkozóké. Jelenleg üres. Kü­lönben mindkét terem csak dél­után 4-től a művelődési házé — elvileg. A valóságban a piros termet soha, a zöld termet rit­kán veszik igénybe. Tisztázni kellene ezt a nem teljesen egészséges társbérletet az SZMT és a művelődési ház között. Egyre több helyet kérnek a mű­velődni vágyók és a szakkörök. És jogosan. „Fülbemászó“ trombiták ... A Katona utcai részleg — volt Építők kultúrotthona — szűk, barátságtalan, és a folyamatos, nyugodt munka feltételeit iiera tudja biztosítani. Gyakran le­foglalják sorozásra, honvédségi célokra. A két termében munkálkodó művészeti csoport párosítása sem a legszerencsésebb. A kép­zőművészeti kör munkájához le­vegős, világos környezet kelle­ne és — csend ... Egyik sincs biztosítva. Az egymás hegyén- hátán szorongó rajzolókat hang­orkán remegted. Odaát Verdi- estre készül a 35 tagú szimfoni­kus zenekar... — Csak a féle, kérem — nyugtat meg Kálmán Lajos kar­nagy, és szomorúan hozzáteszi — csak a zenekar egyik része fér ide be és így is, nézze meg, milyen zsúfoltan vagyunk. Valóban. A másik karnagy, dr. Réthy Aladár felemeli a ke­zét, rázendít a zenekar. A hege­dűsök fülébe belesüvít a harso­na, a csellista nem tudja a ke­zét tisztességesen kinyújtani. Még Verdi örömteli muzsikája is számyszegetten bukdácsol a lehajtott fejek felett. s. Így nem lehet dolgozni, vala­mirevaló eredményt felmutatni. Hogy mégis van, az egyedül a művelődési ház vezetői, tagjai törhetetlen buzgalmának kö­szönhető. Mégsem lehet közöm­bös számunkra az, hogy milyen bombázók ezenkívül más ob­jektumok, egyebek között a re­pülőteret védő kiskaliberű ágyúk és géppuska-fészkek el­len is intéztek támadást. Az egyik gépből, magasan fent, színes rakétát lőttek ki. Ez azt jelezte, hogy a bombázók befejezték az akciót, s elhagy­ják a környék légiterét. Az ejtőernyősök felugráltak a fedezékből, s rohamra indul­tak a repülőtér ellen. * A karlslustei Abwehr rádió­központjának ügyeletese — egy idősebb, vaskeresztet viselő Feldwebel — hirtelen felugrott az asztal mellől, lekapta fejé­ről a fülhallgatót, s hanyatt- homlok kirohant a szobából. Még a készüléket is elfelejtette kikapcsolni. Mint a megszállott, futott végig a folyosón, a lép­csőn kettesével szaladt felfelé. Egy rántással feltépte az Ab­wehr vezetőjének az ajtaját, s minden bejelentés nélkül, való­sággal bezuhant a szobába... Az asztal mellett ülő Oberst csodálkozva nézett rá. A Feld­webel — zihálva, szinte kap­kodva a levegő után — asztal­ra tette annak a rádiójelentés­nek a szövegét, amelyet Torp- nak sikerült leadnia. Az Oberst átfutotta a papírt. (Folytatjuk.) körülmények között, milyen kínlódó erőfeszítéssel tanulnak, művelődnek, vagy szórakoznak a művelődési házban az embe­rek ... Vj művelődés'- házat­Ma már ott tartunk, hogy me­gyénk községeiben jelentősebb összegeket fordítanak új, kor­szerű művelődési ház építésére. Ezzel szemben mi a helyzet ná­lunk, a megyeszékhelyen? A felsorolt tények egyetlen est; körút tapasztalatai. Rajtuk kívül még számtalan panaszt, nehézséget sorolhatnánk fel, melyek mind arról vallanak: — a jelenlegi állapot tűrhetetlen, sürgős beavatkozás szükséges. Mint a város lakossága jól tud­ja, egy új, minden igényt kielé­gítő művelődési ház építése va­lóban szerepel a városfejlesztés tervei között. Jó volna bizony, ha a terv minél hamarább meg­valósulna, mert minden késede­lem csak a most bontakozó, lendülő városi kulturális élet szárnyalását gátolja. A meglevő helyiségek zöme ugyanis művelődési célra szinte teljesen alkalmatlan, vagy mint a Cifrapalota esetében — hova­tartozása vitatható. Áthatolha­tatlan sűrűbe lép, aki a művelő­dés lehetőségeinek körülményeit akarja Kecskeméten felderíteni. Mélyvíz — úszóknak, de ne várjuk meg, míg a lelkes nép­művelési dolgozók és műkedve­lők feje felett összecsapnak ör­vénylő hullámai. Vadas Zsuzsa * A hattyúk tava Az Állami Operaház balett- előadásainak — különösen a diákelőadások és bérletek révén — a fővárostól távolabb élő la­kosság körében is nagy a nép­szerűsége Segít ebben időnként a televízió is, amely a messzi falvakba is elviszi a balett mű­vészeinek hírét. Az Operaház­ban és az Erkel Színházban fel­váltva játsszák a világhírű Csajkovszkij-táncjátékot: A hattyúk tavát. Az új betanulás­ban fiatal balettművészek is be­mutatkoztak. Képünkön: Sztun- rák Vera és Dózsa Imre.

Next

/
Thumbnails
Contents