Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-17 / 113. szám

1963. május 17. péntek 5. oldal Dobo/y Imre aif drámája Kecskeméten MÉG A TÉLEN, néhány nap­pal a Holnap folytatjuk Nem­zeti Színházból adott rádióköz­vetítése után, levél érkezett a Kecskeméti Katona József Szín­ház igazgatójához. A levélíró — állandó színházlátogató, bérle­tes — megjegyezte, hogy az idei évad nem bővelkedik a si­kerekben, „pedig — folytatta — az ilyen kitűnő darabot, mint Dobozy Imre színműve, meg­néznénk szívesen akkor is, ha a rádióban már hallottuk”. A tanácsot megfogadták. A Holnap folytatjuk ügyében ez­után még többen is írtak, szól­tak a színháziaknak. Ezek az előzményei a Dobozy- színmű ma esti bemutatójának. Adjuk át most a szót a sze­replőknek. — Nagyon szeretem a most kapott feladatot — mondja az Ágass mérnököt alakító Bárdi György. — Lucifer és Bicska Maxi alakítása után, mint el­lenpont is rendkívül érdekes számomra, de különbözik mind­attól, amit eddigi pályámon ját­szottam. Ágass véglegesen és egyértelműen le akar számolni a múltjával: „Hozzátok akarok tartozni” — mondja, s ez nem­csak önmagával vívott harcot jelent. Amikor Pesten láttam a darabot, lenyűgözött már akkor is, bár még nem tudtam, hogy Kecskeméten majd nekem kell megbirkóznom ezzel az érdekes szereppel... Laczkó mérnök, a 19-es már­tír fia szerepében Baracsi Fe­rencet látjuk viszont: — FŰT BENNÜNKET a meg­győződés, hogy kell arról be­szélni, amit a darab mond. Iga­zi mai, mindenkit érdeklő prob­lémáról szól... S még külön dicséri a szín­padképet, a díszleteket, amelyek között otthon vannak a sze­replők, mert modern, levegős, mutatós, nagy vonalú ... A rendező, Mónos Attila, 26 éves fiatalember, a strassburgi színművészeti főiskolán végzett. Dolgozott Franciaországban és Svájcban. — Ott nehezebb a művészek sorsa — mondja. — Nagyobb a harc, és mindennapos a megal­kuvás. — Modern francia dara­bokat fordít. Nemrégiben ké­szült el Gabriel Cousan atomhá­borúellenes drámájával. Fran­ciaországban indexre tették a darabot. Itthon néhány tárgyból tett külön vizsgával és két rende­zéssel érvényesíti külföldön szerzett diplomáját. Pécsett ren­dezett egy vígjátékot, s most itt, Kecskeméten Dobozy színművét. A Gemmáiból, Zola regényé­ből készült francia—magyar koprodukciós film forgatásánál rendezőasszisztens volt és tol­mács. A mostani bemutatóról a következőket mondja: — Nagyon szívesen fogadtak Kecskeméten. Olyan munkalég­kör teremtődött közöttünk, amelyben igényes munkát vé­gezhetünk Szűkszavú fiatalember. A sze­replők mondják, hogy a próbá­kon is alig szól, de amit mond, pontos, tömör diagnózis. Bízha­tunk az ítéletében: — Jó előadás lesz! A HOLNAP FOLYTATJUK Dobozy Imre írói pályájának jelentős állomása. A darab első vidéki bemutatója méltán szá­míthat sikerre. Minden sorsjegy nyer Az ünnepi könyvhét alkalmá­ból az idén ismét megrendezik a könyveorsjátékot A szeren­csejátékok történetében a könyv- sorsjáték az első, ahol a részt­vevők semmiféle kockázatot nem vállalnak, a befizetett ösz- szeg maradéktalanul visszatérül, minden sorsjegy nyer. A 10 fo­rintos sorsjeggyel ugyanis szá­mos értékes díjat lehet nyer­ni, a ki nem húzott sorsjegyek­kel pedig könyvet lehet vásá­rolni. Az idei sorsjátékon 110 ezer forint a nyeremények összérté­ke. A főnyeremények: egy vagy két személyre szóló üdülés a Tátrában, Karlovy Varyban, Mamaiban, Szocsiban, Warne- mündében, Szász-Svájcban. A kisebb nyeremények között magnetofon, lemezjátszó, tele­víziókészülék, s 40-től 500 fo­rintig vásárlási utalvány sze­repel. összesen csaknem 5 és fél ezer tárgy- és könyvnyere­ményt sorsolnak ki. Tavaly 20 ezer forint értékű könyvsorsjegy kelt el csak Kecskeméten. Németh János, a Katona József könyvesbolt ve­zetője szerint az eddigi forga­lomból arra lehet következtetni, hogy az idén még nagyobb ér­deklődés kíséri a könyvsorsjá­tékot. A könyvsorsjegyeket csak az állami könyvesboltok árusítják. Az ünnepi könyvhét idején a könyvtárakban is kaphatók lesz­nek. A hiizást a könyvhét után, június 16-án rendezi meg az Állami Könyvterjesztő Vállalat. Kerbs: Mindegy nekem, me- hetek és maradhatok. Szokolovszki: Mi mindent nyíl­tan megmondunk önnek. Kerbs: Értem. Minden telje­sen világos: Göbbels meg én bejelentenénk Berlin feladását, a teljes kapitulációt pedig Dö- nitz-cel együtt deklarálnánk. Szokolovszki: Helyzete re­ménytelen. Göbbels és Dönitz között semmiféle kapcsolat nincs. Ha viszont Berlin megadja ma­gát, mi adunk repülőgépet vagy autót és rádiót. Kerbs: Nem tartóztatnak le bennünket? Azokat a katoná­kat, akik a kapitulációt végre­hajtják, nem fogják letartóztat­ni? Vagy foglyoknak tekintenek bennünket? Szokolovszki: Nem tudjuk, mi­ként döntenek a szövetséges kormányok. Kerbs: Megismétlem kérdése­met: Mi vár ránk a teljes meg­adás után? Szokolovszki: Akkor majd ad­jon be írásbeli nyilatkozatot az Eeyesült Nemzetekhez. Ott fog­lalkoznak vele és választ kap. Krebs: Jogi alapon? Szokolovszki: Az ideiglenes kormány tagjainak garantáljuk azt a jogát, hogy teljesen hiva­talos úton kapcsolatba lépjenek a szövetséges kormányokkal. A döntést a háború után a szövet­séges kormányok közösen hoz­zák meg és ismétlem, ön vá­laszt kap..; (Krebs ideges.) Krebs: Tudnom kell, mit akar dr. Göbbels. El kell mondanom neki a Berlin feladására vonat­kozó javaslatot. Szokolovszki: Forduljon a há­rom szövetséges hatalomhoz. Hitler halott, a hatalom az ön kezében van. Krebs: Mikor létesíthetünk kapcsolatot? i (Krebs: ideges. Tüzérségünk támadásra készül. Fölöttünk re­pülőgépek zúgnak. A tolmács visszatért.) Tolmács: Útközben kiabáltam: „Ne lőjjenek! Békekövetek va­gyunk!“ Kezünket felemeltük. A németek nem válaszoltak. Egy orosz őrnagy tábori telefonhu­zalt fektetett le. A Prinz Al- brechtstrasse sarkán német ol­„Művészet as emberért" A Fotoklubok Nemzetközi Szalonja Kecskeméten H»rom tündérien bájos gyermekarc. Amilyen szívderí- tőek a hatévesek tudnak lenni. Az asztalon jó néhány lap, mind­egyiken egy-egy be>tű. A közép­ső szöszike pajkos mosollyal ha­jol előre, évődő, derűs tekintete a fiúcskán: No, te híres! Mondd meg, milyen betű ez? A lurkó szemén huncut mosoly, tétova ujja a szája szegletén, töprengő buksija kissé gondterhelt. Hát ilyen komolyat játszunk? — Egy kép a sok közül, melybe egy novella sűrűsödik, vagy több is annál, egy kép, amely minden nézőt mosolyra derít, elgyö­nyörködtet. Vu Jün-lon kínai fo­tós Levizsgáztatlak című alko­tása, egy a 202 kép közül, me­lyet a Bács-Kiskun megyei Fo­to- és Filmtanács által másod­ízben megrendezett Fotoklubok Nemzetközi Szalonján látunk. Az idei tárlatra 15 ország 510 fotográfusa 750 képet kül­dött, tehát jóval több képből válogathatott a zsűri, mint két évvel ezelőtt, és gazdagabb anyagból, hiszen több olyan or­szágból érkezett kép, amelyek fotósai nem vettek részt az el­múlt kiállításon. Szovjetunió, Kína, Kuba. Vietnam, Korea, Japán, Görögország fotósainak kollekciója első ízben kerül me­gyénk közönsége elé. Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Len­gyelország, Német Demokratikus Köztársaság, Olaszország és Ro­mánia fotoklubjai küldtek még képet a kiállításra, valamint a Budapesti, a Bajai Duna és a Kecskeméti Fotoklub. A bíráló bizottság helyesen járt el, ami­kor helyet adott a tablókon a fotografálásban jelenleg dívó, szinte valamennyi fotoesztétikai áramlatnak és technikai eljá­rásnak. Alkalma van a szemlé­lőlek a különböző izmusok ösz- szehasonlítására Kari Meusbur- ger: Hegygerinc című képének romantikájától Yoshinori Hara- da: Legyen világosság című absztrakciójáig. Ugyanakkor az általánosan művelt technikán kívül a különböző képmódosító eljárások is megtalálhatók. Az izohélia módszerével készült töb­bek között M. Kolodziej: Az el­nök című képe. A fotóművészet stílusától idegen szolarizációt és a pszeudo-szoiarizációt jól szemlélteti például Leiter Tony Szolarizáció, és Horacek Fried­rich Városi séta című munká­ja. A High Key és Low Key eljárást két egymás mellett le­vő kép, Tselios Chris: Fehér harmónia és Lambros Jean: Friss széllel című munkája is illusztrálja. A linóleummetszet hatását kelti F'rantisek Dvorák Halászat című alkotása, ceruza­rajzra emlékeztet Vo An-ninh Csapai táj című hangulatos képe. A felállítás azt is megmu­tatja, hogy az úgynevezett sö- tétkamra-eljárások csak akkor alkalmazhatók eredményesen, amikor a tartalom megköveteli ezt. Ebből a szempontból igen magasra értékelhető a szocia­lista országok fotokultúrája. Ké­peik túlnyomó részét mély ér­telmű eszmeiség jellemzi, jelsza­vuk ,,1’art pour l’home” — mű­vészet az emberért! Témáik tar­talmasak, látáskultúrájuk kifi­nomult, kifejező készségük igen gazdag, s tőlük sem idegen a fotografikai eszközök mérték­tartó használata. Bizonyságul példának kínálkozik V. Szobol- jev: A békéért című művétől a képek nagy része. Ám elemzé­sük, ismertetésük, de még felso­rolásuk is oldalakat venne igénybe. Nem mellőzhetjük azonban azt a megjegyzést, hogy a hazai és a nemzetközi kiállí­tásokon mind több sikert elérő Kecskeméti Fotoklub tagjai is méltóképpen szerepelnek a tár­laton. Tíz képük látható a tab­lókon, melyek — Vincze János a nyári Balaton atmoszféráját jól érzékeltető Fehér vitorlások című műve kivételével — a me­gyében készültek. Palkovits Jó­zsef Interieur című színes fotó­ja oklevelet is nyert. A Bajai Duna Fotoklub három képpel szerepel a kiállításon. A Fotoklubok II. Nemzetközi Szalonjának magas színvonala igazolja a megyei tanács áldo­zatvállalásának helyességét. A népművelési osztálynak a ren­dezés irányításában végzett el­ismerést érdemlő tevékenysége a tanács művelődéspolitikájának sokoldalúságát bizonyítja. Dicsé­rettel kell szólnunk a Kecske­méti Fotoklub tagjairól, akik fáradhatatlanul, s az adott lehe­tőségekhez képest legalkalma­sabb módon oldották meg a ren­dezés technikai részét. Munká­jukat még az is nehezítette, hogy Kecskemétnek nincs kiál­lításra megfelelő nagyobb kiál­lítási terme. Ez sem csökkenti azonban a tárlat értékét, melynek megren­dezésével a Bács-Kiskun megyei Foto- és Filmtanács ismét elő­rehaladt egy lépést céljának el­érésében. Kétségtelen ugyanis, hogy a Fotoklubok II. Nemzet­közi Szalonja hazánknak egyik legjelentősebb idei fotóművé­szeti rendezvénye, megyénknek pedig ünnepi kulturális esemé­nye B. A. A TV-RŐL VAN SZŐ dalról rálőttek, de lehet, hogy egy másik jobboldali szektorból jött a golyó. Kiáltottam nekik, és tovább mentem a kábellel. Az őrnagy megsebesült a fején. Az ezredes mögöttünk jött; le­vetette köpenyét és oldalfegy­verét, majd egy fehér zászlóval előre ment. A németek rálőt­tek. Oroszok is álltak ott, kö­zülük több katona és egy szá­zadparancsnok megsebesült — a kapcsolat felvételére vártak, ami egyelőre nem sikerült. Orosz oldalról megtették a szükséges lépéseket, de a németek még nem válaszolnak. Lehet, hogy a német egység semmiről sem tud. Mit tegyünk? Várjunk a kap­csolat felvételére vagy az ezre­des visszatérésére? Az oroszok azt mondták, hogy az ezredes nyugodtan visszatérhet, ők nem lőnek rá. Krebs: Menjen vissza és le­gyen gondja rá, hogy az ezre­dest ne érje bántódás, hogy sér­tetlenül jelentkezzék itt. A tér­képen mindent kijelöltek. Ki tü­zelt? Tolmács: Valószínűleg egy né­met orvlövész. Az orosz őrnagy — sajnos — belehal a fejlövés­be. (Mindnyájan sajnálkoznak, de ez mit sem változtat azon, hogy a németek lőttek. A Prinz Albrechtstrasset keressük a tér­képen.) Tolmács: Itt ván az Excelsior Szálloda. Itt kiabáltunk. Innen jött a lövés. Az oroszok az egész körzetben nem tüzeltek. (A tá­bornok három épülettömböt je­lölt meg a térképen. Telefonér­tesítés a zászlóaljunktól, a né­met őrnagy átjutott az övéihez, de egyelőre nincs vele kapcso­lat.) Csujkov (a tolmácshoz): In­duljon. Tolmács: Megafont és fehér zászlót kérek. Csujkov: Megkapja.- (A tolmács katonásan szembe­fordul, kezét felemeli, meghaj­lik felénk és kimegy. Várunk. Pozsarszki felhívja Kuscsint.) Pozsarszki: Tüzet szüntess a 35. szektorban a tótól az Állat­kertig, az első és második utcá­ban és fel a Friedrichstrasseig — fegyverszüneti megbízottak mennek keresztül. <Folytatjuk.) & Tűi és a Világosság írója Henry Barbusse évfordulójára Az irodalom története — a régié, s az újé is — gazdag a drámai erejű felismerésekben, a nagy megvilágosodásokban, a hatalmas katharzisokban. Az egész világirodalomban ritka azonban az a nem hosszú ideig tartó, de égető hevű pokoljá­rás, melynek során Henry Bar­busse új emberré született. Ott kinn, a lövészárkokban jött rá: ez a háború nem érdeke egyet­len népnek sem, s hogy a fran­cia tábornokok közelebb állnak a német tábornokokhoz, mint a francia bakákhoz. S mert amit átélt — a „tűz” iszonyát ugyan­úgy, mint az immár magába nem fojtható felismerést — volt bátorsága papírra is vetni, olyan művet írt, ami mintegy sugárkévébe fogta legjobb ké­pességeit. S „A tűz” áttörte a korlátokat, melyeket megjele­nése elé helyeztek, és a nagy­szerű, harcos regény híre való­sággal futótűzként járt szét a világban. Ebből a regényből éppúgy, mint az 1919-ben megjelent „Világosság”-ból az egyszerű emberek békeakarata zeng és az a készségük is, hogy ne csak óhajtsák, hanem ki is küzdjék a békét. A pártosság és népiség ösz- szefüggését az elsők között fo­galmazta meg Barbusse, aki mint kommunista író, publicista és irodalomszervező az egész emberiségért harcolt (s bátran kiállt az emberiség jövendőjét megalapozó Szovjetunió mellé). Regényeiméire gondolva, azt mondhatjuk: az érzelmek tüze az értelem világosságával gaz­dagodott..; Sírját —- amely a párizsi Pére Lachaise temetőben, a Kommünárok Fala melleit van — párizsi munkások naponta megújított vörös szegfű- és ró­zsacsokrai díszítik,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents