Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-17 / 113. szám
1963. május 17, péntek 3. oldal Sikereink titka: a következetes munka 4 lisza'iécshei Béke Tsz pártszervezete 1960-ban alakult, két taggal. A pártélet fellendítésére a községi pártbizottság delegált segítőtársakat az új szervezetbe, s útmutatásaik alapján indult meg szövetkezetünkben a pártélet. Rendkívüli tagfelvétellel, tagjelölt- és ren- destag-felvétellel 1961-ben 17 párttagra és 6 jelöltre növekedett szervezetünk létszáma. Egy évvel később 6 taggal és 5 jelölttel gyarapodtunk, s idén az eddig felvett 3 taggal és 2 jelölttel 37 kommunistát számlál a pártszervezetünk. Azt tartjuk, hogy a pártépítés állandó, körültekintő munkát igényel. Ezzel elértük, hogy kiépített kapcsolataink eredményeként ma már valóban öntudatból kérik felvételüket a legjobb dolgozók a pártszervezetbe.' Szövetkezetünk a múlt évi gazdálkodásával a jók közé küzdötte fel magát, s ez bizony kemény munkába került. Nem kezdődött könnyen, és sok munkát ígér a mostani év is. De felkészültünk rá. A határban még térdig érő hó volt, amikor párt- szervezetünk és gazdaságveze- tőink a tervkészítésen fáradoztak. A javaslatokat ehhez üzemegységenként a brigádok önállóan dolgozták ki, s ezeket egyeztette és hagyta jóvá a gazdaság vezetősége. Ugyanerre az időre esett a brigádok és munkacsapatok újjászervezése, s ebből a párt- szervezet hathatósan kivette a részét. A dolgozókkal közösen alakította ki a munkacsapatokat. Abba, hogy egész éven át ki kivel óhajt együtt dolgozni, mi nem szóltunk bele. Arra azonban ügyeltünk, hogy lehetőleg minden munkacsapatba jusson egy-egy kommunista vagy legalább is pártonkívüli aktivista. Természetesen ez sem rábeszéléssel történt, hanem spontán nyilvánult meg. A párttagok ugyanis a szövetkezet legjobb dolgozói, és mindenki örül, ha együtt dolgozhat velük. •Emberek élete, milliós értékek felett őrködik. Birodalma alig nagyobb, mint az országút szélességével mért négyszög. Sok tízezer ilyen őrhely van az országban, s ennek egyik katonája Petrák Mihály. Már huszon- liarmadik éve. Hányszor ült ezalatt olyan nyugodtan a kispadon, mint most? Hányszor hallotta a kis őrházból a telefoncsengetés jeleit, melyek figyelmeztetik, melyik őrhellyel közlik egy-egy vonat tartózkodási helyét? Hányszor állt fel saját megszokott jelzésére, hogy leengedje a fehérpiros sávos sorompót a kecskémét—ceglédi műút lezárására? Hányszor csapta meg cserzett arcát, kicsit hunyorgó szemét a tovadübörgő vonatok szele, míg ő a piros szolgálati zászlóval tisztelgett a 254-es őrház előtt? Hány százezer utas vitte el mellette messzi tájakra örömét, bánatát? Hányán nyugtatták rajta fáradt szemüket, irigyelve az egyszerű kis pályaőr nyugodalmas világát? Hányán jegyezték meg a bársonyhuzatú elsőosztály cvikkeres utasai közül a múltban: „Vasúti bakter?” Huszonhárom év alatt nagyot fordult az idő. Mikor kényszerűségből — munkanélküliség volt — ott hagyta a lakatos szakmát, és beállt pályamunkásnak, nem gondolta volna, hogy két apró fia érettségizett ember s vasúti szolgálattevő lesz, mire férfivá érik. Arra meg a fantáziája sem vihette, hogy azután A munkacsapatok megszervezésével egyidejűleg realizálnunk kellett a gazdaság tervfeladatait, azaz a munkacsapatokkal le kellett szerződtetnünk az egyes területeket. Sokat beszélgettünk, nemegyszer vitatkoztunk a gazdákkal, hogy egy- egy növényféleséget elvállaljanak. Vannak ugyanis „szimpa- tikusabb” — például kukorica, paradicsom — és „ellenszenvesebb” — répafélék — növények. De sikeresen oldottuk meg ezt a feladatot is, s ebben nagy segítséget kaptunk a párttagoktól és a pártonkívüli aktivistáktól. Tér melőssövet kezelünk közgyűlése a múlt év decemberében úgy határozott, hogy az 1963-as évben bevezetjük a készpénzfizetéses rend szert. Gazdáinknak nagyon tetszik ez. Csakhogy vigyáznunk kell emellett tsz-ünk rentabilitására. A párttagoknak és pár- nokívüli aktivistáknak olyan megbízatást adtunk, hogy ügyeljenek, ne fordulhasson elő normalazítás, a „lógás”, mert ezzel az egész közösség jövedelmét veszélyeztetnénk, és csak öntudatos, fegyelmezett munka mellett tarthatjuk be az ígéretünket. A késői tavaszodás miatt ösz- szetorlódtak a munkák, de gazdáink aktivitása, a kommunisták helytállása biztosíték rá, hogy időarányosan sikerül megbirkóznunk a feladatokkal. Hogy milyen módszerekkel dolgozunk? Nehéz összefoglalni. Egy-két szempontot mégis megemlítek. Párttagjainkat fegyelemre, öntudatra, kötelességérzetre neveljük, de hasonló fegyelmezettséggel élnek párt- és gazdaságvezetőink is. Vezetőségi ülést kéthetenként, taggyűlést pedig havonta rendszeresen megtartja pártszervezetünk. Valamelyik szakvezetőt, a területen végzett munkájáról minden egyes taggyűlésen rendszeresen beszámoltatjuk. A gazdaság vezetőségével — az éves terv születő kislánya az egyik legmodernebb szakma, a rádiótechnikusi, megbecsült munkása lesz — szintén középiskolai végzettséggel. Itt, a 254-es őrháznál sokszor el kell hallgatnia a türelmetlen várakozók zúgolódásait. Vitatkozni azonban csak azokkal szokott, akik tilalommal, veszéllyel mitsem törődve átugrálnak az alacsony vaskorláton vagy Nagykőrös felől jövet a sorompót kikerülve biciklivel ráhajtanak a vágányokra. Ilyeneknek mitsem ér a szép szó, de még nekik áll feljebb, ha figyelmeztetik őket. Pedig megesik, hogy hajszálon múlik az életük. Hirtelen két esetre emlékezik Petrák elvtárs. Egyik kerékpáros férfira is hiába kiabáltak, hasztalan integettek neki, hogy ne jöjjön a sínekre. Az volt a szerencséje, hogy mikor a mozdony elkapta a kerékpárját, őt kidobta a sínek mellé. Csak a bicikli tört izzé-porrá. Más alkalommal egy menyasszony sorban járó lány nem hajlott a kétségbeesett figyelmeztetésre. Öt meg a jó reflexe mentette meg. A vonat fülhasító füttyére az utolsó pillanatban fordította el a biciklikormányt. A lányt kicsi kora óta ismeri Petrák Mihály, s az is naponta találkozott vele. Az életmentő figyelmeztetést azzal „hálálta meg” a pályaőrnek, hogy az eset óta nem köszön. Tóth István alapján — ezt előre megbeszéljük, és a pártonkívüli vezetők részére a tsz elnöke ad ilyen megbízást Jó módszernek érezzük ezt, mert a gazdaságvezetők érzik, hogy törődnek a munkájukkal, de ezen túlmenően felelősek is a párt előtt. A párttagságot pedig ezen keresztül állandóan tájékoztatjuk a gazdaság helyzetéről, s ők a munka közben felvetődő problémákra már közvetlenül tudnak válaszolni. Gyümölcsöző az a gyakorlatunk, hogy a pártonkívüliek is részt vehetnek a taggyűléseinken. A napirenden levő problémakörnek megfelelően meghívjuk a legjobb szövetkezeti dolgozókat, akiktől igen sok értékes javaslatot kaptunk már. A meghívást megtisztelésnek tekintik pártonkívüli elvtársaink. Taggyűléseink aktivitását tükrözi, hogy évék óta egy sem volt határozatképtelen. A gazdaságvezetéssel egyetértésben minden fontosabb kampánymunka előtt brigádértekezleteket tartunk. Ezeken a szakvezetők mellett egy-egy pártvezetőségi tag tárgyalja meg a tagsággal a soron levő feladatokat. De erősítjük kapcsolatainkat azzal is, hogy a kétha- vonként megtartott úgynevezett „szabad’-’ pártnapon foglalkozunk a tsz-tagság ügyes-bajos dolgaival és azokat a lehetőséghez képest sürgősen elintézzük. Nagyon ügyelünk rá, hogy intézkedés közben az egyes vezetők ne nyúljanak át egymás feje felett, hiszen csakis így biztosítható a vezetők ^önállósága, növelhető felelősségérzetük. A gazdasági feladatok kiszabásához, elvégzésük ellenőrzéséhez és nem utolsósorban a tartalmas útmutatáshoz mélyreható politikai munkára van szükség. Ezt biztosítja a már említett tömegkapcsolatunk. Fontos kiegészítője ennek aktivistáink nevelése. Míg 1962- ben negyvenhármán vettek részt a pártoktatásban, az idén számuk hatvanra emelkedett. A szakmai képzést évek óta ezüst- kalászos tanfolyam, tsz-akadé- miák szervezésével segítjük elő. A% a véleményünk, hogy a sikerekhez nem csodákra, bűvészmutatványokra van szükség, hanem becsületes, következetes munkára. S ezt csakis a tsz-vezetés, a kommunisták és a szövetkezet valameny- nyi gazdájának együttes összefogásával biztosíthatjuk. Fórián László párttitkár Itt minden csupa virág — ez az első benyomása a látogatónak, aki felkeresi a Kalocsai Háziipari Szövetkezetei. Az asz- szonyok keze alatt szinte lángra gyúlnak a pirosrózsás térítők, a falakon száz színűre pingált virágoskert. — Milyen jó lehet itt dolgozni, hiszen ez nem egyszerűen munka, ez már művészet — tör ki belőlünk akaratlanul. — Jó bizony, de nehogy azt higgyék, hogy könnyű — mondja nagyon komolyan kalauzunk, Tamás Andrásné, a szövetkezet népművészeti vezetője. — Én magam nyolcéves korom óta gyakorolom. — (Tegyük utána mindjárt: szép sikerrel!) Járt már Bulgáriában, Csehszlovákiában, Helsinkiben, Párizsban. A moszkvai kiállításon Hruscsov elvtárs — alkotásai láttán — kézfogással fejezte ki elismerését. Kekkonen elnök is megcsodálta a kalocsai asszoIFJÚ MESTERJELÖLT A Gondi József vezette szocialista címért küzdő brigád tagja Sachinger Sándor KISZ-fiatal, akit a szakma egyik ígéretének tartanak az Alföldi Cipőgyár kecskeméti gyáregységében. Az ifjú mesterjelölt érdeklődési köre igen sokirányú. Munkaidő után ott látni az MHS-rádiós szakkör foglalkozásain, máskor meg a zeneiskolában ismerkedik a zeneelmélet különböző területeivel. Gyakorolni a vasutas kultúrotthonba jár. Tanulási kedvét jelzi továbbá az is, hogy ősszel, ha a katonai behívó nem szólítja más munkaterületre, akkor jelentkezik a cipőipari technikum első osztályába. Nincs hová telepíteni.,»? Ilyen is van? Van. Kecskemét határában csaknem 900 holdon gazdálkodik a Nemeskadar Szakszövetkezet. Ebből a szőlő 650 hold — de legalább 350 parcellában darabolódik szét. 1 Amilyen szép látványt nyújt ilyenkor a közös gazdaság határa, annyira elkeseredetten panaszkodik Dudás Rudolf, az elnök. — Hová telepítsünk? — kérdezi szinte önmagától is. Nagy a szétaprózottság, s egyáltalán nincs összefüggő szabad területünk. A régi szőlőket nem lehet kiszedni, rendelet tiltja. Egyébként sem lenne üdvös. Csereingatlan? Az sem megy. Keletről közvetlenül a megyeszékhely, észak felől a miklóstelepi kutatóintézet, nyugatról az erdőgazdaság, délről a Városföldi Állami Gazdaság határolja a területet. így már tavaly sem tudtak eleget tenni a 27 holdas telepítési kötelezettségüknek, pedig a gazdák befizették a hozzájárulást. Az idén úgy próbálták megoldani a gor- diusi csomót, hogy a Kecskemét Gyöngye Szakszövetkezet területén telepítettek 27 hold szőlőt és 4 hold gyümölcsöst. Ez azonban nem lesz az övék, hiszen az 15 kilométerre van. A gazdák az idén is befizetik a hol- dankénti 80 forint hozzájárulást, s a közös alap is az alapszabályban előírtak szerint gyarapodik. Ettől azonban még nem lesz nagyüzemi szőlője és gyümölcsöse a szakszövetkezetnek. A Földművesszövetkezetek Járási Közr pontja azt mondja: a közös gazdaság oldja meg a problémát saját hatáskörén belül. Mi viszont azt mondjuk, hogy a megyeszékhely határában is van még elég homok, ahová új ültetvény kívánkozik. Egy kis területrendezés bizonyára lehetővé tenné, hogy a Nemeskadar Szakszövetkezet se maradjon ki a nagy program végrehajtásából. —i —1. A kocsik ára nyok munkáit a Helsinkiben rendezett kiállításon. Mégsem ezekre a legbüszkébb. Sokkal inkább az útra, amit a szövetkezet megalakulása óta megtett. — Mindössze hatvanhatan voltunk 1952-ben. Ma nyolcszáz- tizenhatan. A tagság zöme természetesen bedolgozó. Első negyedévi exporttervünket 200 százalékra teljesítettük. Egy francia üzletember térítőinkért Sim- ca személygépkocsikkal fizet. Szállítunk Nyugat-Németország- ba, Oslóba és Johannesburgba is. — Nemrégiben az amerikai utazási irodák néhány vezetője járt nálunk. Népviseletben fogadtuk őket. Az egyik úrnak nagyon megtetszett a kötőm. Kérte, hogy adjan el neki. Sajnáltam nagyon, de nem akartam ellentmondani. Huszonöt dollárt fizetett érte és boldog volt, hogy elvihette. — Külföldön tehát szeretik és keresik a szövetkezet áruit. Hogyan alakul a belföldi forgalom? — Különösen a kisebb — tehát olcsóbb — darabokat keresik a hazai vásárlók. A kalocsai mintás alátétek, térítők megtalálhatók a fővárosi és vidéki kultúrcikkboltokban, a népművészeti vállalat pavilonjaiban. — Lesznek-e fiatalok, akik a neves mesterek nyomába lépnek? — Gondoskodunk utánpótlásról is. Látnák csak, milyen ügyes kis darabokat készítenek a pajtások az úttörőház kézimunka szakkörén. A középiskolásokat politechnikai órán oktatjuk a hímzés tudományára. Reméljük, hogy a ma még kezdő fiatalok közül számtalan fürge ujjú szövetkezeti dolgozó kerül majd ki. B. D. üfi'fc'iETTKnBir» A 254-es őrháznál
