Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-14 / 87. szám

1963. április 14, vasárnap

S. oldal

Eory emléktábla története

A

zt a házat, melyben Kecskemét nagy fia: Katona József született, emléktábla jelöli meg. Ezt az emléktáblát 80 évvel ezelőtt, 1883. április hó 16-án, Katona halálának 53. évfordulóján leplezték le.

Hogy drámairodalmunk legkiválóbb művelője valóban ebben a házban született, kétségtelen. Az azonban tény, hogy a ház már nem abban a formájában áll, mint Katona születésekor, mert még atyja, a derék takácsmester átépíttette, majd később maga a költő is átalakításokat végeztetett rajta. És sokat változtattak rajta akkor is, amikor Kecskemét város megvette a házat és hivatali helyiségeknek rendezte be. Legújabban az egyik körzeti orvosi rendelő kapott benne helyet.

Az emléktáblát országos ünnepély keretében leplezték le. Részt vett rajta a Magyar Tudományos Akadémia küldöttsége is, a szónokok országos nevű emberek voltak és az ez alkalomra hirdetett ódapályázat is országos jellegű volt.

Az ünnepély szónokai voltak: Gyulai Pál, Szász Károly, s a kecskeméti Horváth Döme. Gyulai akkor még pályája tetőpontján állott, mint a budapesti Tudományegyetem magyar irodalom tanára, az akadémia osz- lalytitkára és a Kisfaludy Társaság elnöke. Szász Károly is a magyar irodalmi élet vezetői között volt már, Horváth Döme pedig a kecskeméti Katona-kultusz lelkes megalapítója és kifejlesztője volt.

A

z alkalmi ódá írására kitűzött 20 arany pályadíjrá negyven mű érkezett be. A díjat Csehgeri János fehértemplomi tanár nyerte, aki később, mint akadémikus, egyetemi tanár lett az, irodalomtudományok ismert művelője. Dicséretben részesült két óda: Kolosy Elvira biztató tehetség volt az akkori irodalmi életben, de fiatalon elhunyt, Sántha Károly pedig már itt is megmutatta képességeit, de igazi nagy sikert tíz évvel később ért el egy újabb Katona- ódapályázaton.

Az ünnepélyen mindhárom ódát elszavalták. A pályadíjnyertes ódát Feleki Miklós, a budapesti Nemzeti Színház nevés művésze, a másik két ódát pedig Laukó Károly evangélikusz lelkész és Nagy Mihály, a későbbi országgyűlési képviselő és „darabont’-főispán szavalta el.

emlékezzünk itt meg ez al- ^ kálómmal arról a Katonaünnepélyről is, amit Katona József születésének századik évfordulójára rendezett Kecskemét.

Akkor még a köztudatban nem 1791, hanem 1792. novem- 11-e élt Katona születésének időpontja gyanánt, de még így is elkéstek az ünnepély megtartásával, melyre 1893. június hó 11-én került sor. Ennek tehát két hónap múlva lesz 70 esztendeje.

Ezen az ünnepélyen Lestár Péter polgármester, valamint a tíz év előtti ünnepély két szónoka: Gyulai Pál és Szász Károly emlékezett Katonáról.

Ez alkalommal is hirdettek ódapályázatot. Huszonkét pályamű közül Sántha Károly „Katona születése századik ünnepén’’ című ódája lett a nyertes. Ez az akkori idők egyik legsikerültebb ódája volt, mely egy fél századon át szerepelt a Katona-ünnepélyeken.

A költő születési évszámát az emléktáblán később kijavították, ami a táblán ma is megállapítható. A keskeny, magas márványtábla elég jól érvényesül a szülőház letompított sarkán. A ház egyik oldalának az utcája a költő nevét viseli, a másikat pedig nagy művéről, a Bánk bánról nevezték él.

Dr. Váry István

A műrész ne legren megalkurő.

• •

A fehérre meszelt falon sehol egy kép. A műteremnek használt szoba teljesen dísztelen. Puritán egyszerűségét a festőállványra fektetett vászon színeinek sötét izzása bontja meg, s körülötte a megszokott látvány: — festéktubusok, paletta, ecsetek ... Később sorra kerülnek a képek, a régiek és afrisvan és mondanivalójuk. Ugyanaz a belső szenvedély fűti őket, amely alkotójuk — Diószegi Balázs kiskunhalasi festőművésznek — szavait járja át, amikor tervei felől érdeklődöm:

— A festő terve mi lehetne más mint — dolgozni, fejlődni, mindig jobb képeket festeni. És nem ismerni soha megalkuvást.

sen készültek — grafikák, olaj- festmények, tanulmányok. Egyszeriben minden tele lesz velük .; .

Biztonság, nyugalom árad a kun paraszt tömör figurájáról, közvetlen egyszerűség a város és a falu embereinek jellegzetes alakjairól. A háttér súlyos, földszínű sötétjéből gyermeki derűvel rajzolódik elő a kis falusi ház fehér fala, színes ablakkerete. Különös feszültséggel telített, a hétköznapok valóságát élménnyé forrósító képek. Súlyuk

3Ce.e-ike.miti zenei nap.ak

A Tátrai vonósnégyes koncertjével kezdődik kedden este 7 órakor a városi művelődési ház nagytermében a kecskeméti zenei napok eseménysorozata.

A következő másfél hónap programjában helyi zenekarok és nagynevű fővárosi együttesek szerepelnek. Díszhelyen említhetjük a Szovjetunió Állami Filharmonikus Zenekarának látogatását május elején. A nemzetközi hírű, kiváló együttes a Postás Szimfonikus zenekarral együtt látogat Kecskemétre. A kecskeméti zenetanárok, a Katona József Gimnázium, a városi művelődési ház, az állami zeneiskola ének- és zeneegyütteseinek kecskeméti és Kecskemét környéki szereplésén kívül fontos eseménye lesz, a kecskeméti zenei napok műsorának a Magyar Úttörő Szövetség első országos fesztiválja, mintegy hatvan iskola kis művészeinek részvételével május 25-én és 26-án.

Az a baj, hogy sokan pénzért képesek feladni az elveiket. Ügy festenek, ahogy az úgynevezett „képcsarnoki ízlés” diktálja. Lehet, hogy túl szigorúan ítélem meg a helyzetet, hiszen ott is kell egy bizonyos művészi színvonalat tartani, — de úgy érzem, hogy a túlzott érvényesülési és pénzszerzési vágy megöli a művészetet. Csakúgy mint a napjáinkban divatos próbálkozás új festői módokkal, eljárásokkal ...

A technikai kivitelezés nála másodlagos. Soha nem kísérletezett formalista megoldásokkal, a festőiségtől idegen anyagok alkalmazásával. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt és azt vallja, hogy a festő legfontosabb kötelessége kifejezésre juttatni, a maga egyéni módján átlényegít- ve tükrözni mindazt, ami környezetében szép és művészileg maradandó. Több mint két évtizede dolgozik és kiállításai — Budapesten, az ország számos nagyobb városában — megérdemelt sikert arattak. Debrecenben nemrég zárult egy tárlata. De mi az oka annak, hogy megyénkben oly ritkán láthatók képei?

férfi, aki iránt Likov tábornok érdeklődött, ma Dunquerque-be utazott repülőgépen. Egy óra múlva pedig ott átszállt egy másik gépre, s folytatta az útját.

Fred Thedderről volt szó.

Hamarosan meghozták a Berlinből érkezett rejtjeles jelentést is: Seifert visszatért a német fővárosba.

— És Upitz? — kérdezte Likov tábornok a tiszttől, aki jelentést tett a berlini rádio- gramról. — Felhívom a figyelmét, hogy ez az ember igen érdekel bennünket.

— Még nem tudták megállapítani ... Nézze meg ezt is, tábornok elvtárs.

Egy másik rádiogramot adott át Likovnak a tiszt.

Ebben a jelentésben az állt, hogy a napokban — nyugatról kelet felé tartva — a külföldi kémek egy nagyobb csoportja lépte át a francia—német határt. Ma két másik, hasonló csoport követte őket. A német tábori csendőrség őrjáratainak sikerült elfogniok néhány ügynököt. Az a gyanú, hogy valamilyen különös feladatra készülődnek az átdobott kémek.

— Ugyanahhoz az ügynökséghez tartozik, amelyikhez Thed- der — mondta csendesen Likov.

A tábornok felemelte az állambiztonsági hivatal vezetőjéhez szóló közvetlen telefon kagylóját, s engedélyt kért tőle. hogy bemehessen hozzá.

Az állambiztonsági hivatal vezetője figyelemmel tanulmányozta a dokumentumokat, amelyeket Likov vitt be hozzá.

— Bátor terv — szólalt meg végül. — Bátor és kockázatos. De hát más megoldás nincs. Igazuk van. Elvben én máris mellette vagyok.

Likov megkönnyebtilten sóhajtott fel.

— De... az akció méretei olyanok, hogy speciális engedélyt kell kémünk. Készüljön fel, Szergej Szergejevics. Maga ennek a csoportnak a vezetője, tehát magának kell majd referálnia.

— Még ma kellene. Hatalmas munka áll előttünk, az idő pedig már nagyon szorít bennünket.

— Igen, igaza van. Még ma kell...

Likov tábornok és a felettese késő este ért vissza az állambiztonsági hivatalba. Derűsek voltak. Elfogadták a tervüket.

— Ma jelentkeznek Aszke- rék? — kérdezte az állambizton- ságí hivatal vezetője.

— Igen. — Likov az órájára nézett. — ötven perc múlva.

— Közöljék velük a Thedderről kapott hírt is. És mondjanak nekik valami megnyugtatót. Hiszen tudja, mennyire izgulhatnak most...

— Hát hogyne...

— És tiltsa meg nekik, hogy valamit is csináljanak addig, amíg idehaza nem biztosítottunk minden szükséges feltételt a sikeres munkához. Addig ne moccanjanak. Várni és várni, pihenni és erőt gyűjteni. Egyelőre ez a feladatuk.

— Értettem.

— Egy érdekes, új hírt szeretnék elmondani még magának, hogy annak idején majd ne érje készületlenül... Végleges döntés született: a háború után bíróság előtt vonjuk felelősségre a legfőbb fasiszta háborús bűnösöket. Hitlerről, Gö- ringről, Himmlerről, Göbbelsről, Ribbentroppról, Kruppról,

Schachtról és néhány más személyről van eddig szó.

— Értem.

— A bírósági tárgyaláshoz viszont dokumentumok kellenek. Minél több dokumentum... Látja, hogyan nő szüntelenül a jelentősége és a fontossága annak a feladatnak, amelynek megoldásán most Karlslusteban dolgoznak az embereink.

— Igen, vezető elvtárs, pontosan így van.

— Állapodjunk meg a következőkben: rendes munkakörét adja át ideiglenesen valamelyik helyettesének, maga pedig csak ennek az akciónak az előkészítésével és lebonyolításával foglalkozzék. Ne csináljon egyebet, erre fordítsa minden figyelmét.

— Már éppen kérni is akartam ezt.

— Akkor annál jobb. Legokosabb lenne, ha el is utazna, s valahol az akció színhelyéhez

közelebb eső helyen ütne tanyát.

— Ez az én kívánságom is.

— És vigye magával Ribint is.

— Igen, ő is jön.

— És még valamit. Reggel lépjen összeköttetésbe a távolsági légibombázó egységek parancsnokával, tisztázzon velük mindent. Konzultálja meg a problematikus dolgokat, s lassan, módjával el is kezdhetik az akciót. Maga pedig foglalkozzék közben az embereivel. Személyesen válogassa ki őket. Ügyeljen, hogy a kiválasztott ejtőernyősöknek legalább a fele tudjon gépkocsit vezetni. Ismétlem: személyesen ellenőrizzen mindent.

— Minden rendben lesz.

— Remélni szeretném, hogy szerencsésen fejeződik be az akció. — Az állambiztonsági hivatal vezetője hátra tolta a széket, amelyen ült, s felállt. Odament Likovhoz és barátian megölelte. — Nehéz munka áll előttünk. Hiszen ilyen hatalmas méretű feladatra egyikünknek sem kellett eddig még vállalkoznia, igaz?

— Most más idők járnak. Jobbak a körülmények. A technika egész tárháza áll a rendelkezésünkre, s van bőven tartalékunk is.

— Igen, nem negyvenegyet írunk. Kinőttünk a gyermekcipőből, a kezdetlegességből. Kinőttünk és megerősödtünk.

(FolytatiukJ

— Sajnos, egyrészt a kiállítási helyiségek hiánya, másrészt bizonyos érdekek összeütközése itt főleg a személyi ellentétekre gondolok, eléggé megakadályozzák azt, hogy a megye festői a nyilvánosság előtt sűrűn szerepeljenek. Milyen jó lenne pedig közös kiállításokat rendezni — műértő és tárgyilagos ítélőképességű bizottság szervezésében — esetleg vándorkiállításokat juttatni oda, ahol nincs mód önálló tárlatokra. Az embereket a képek szeretetére, befogadására nevelni csak tárlatokkal lehet. Ezt a célt szolgálnák a cukrászdák, közületi helyiségek — mindazon helyek, ahol tömegek fordulnak meg — ízlésés képekkel való díszítése is. Mi, ezt. már megvalósítottuk az itteni könyvtárban, ahol állandóan cseréljük a képeket.

Mint rajzpedagógus és a mé- gye képzőművészeti szakfelügyelője milyen hibákat és eredményeket lát nálunk a képzőművészeti nevelésben?

— A művészeti nevelés és a dilettantizmus elleni harc leghatásosabb formái a képzőművészeti körök. Megyénk minden városában, sőt Vaskúton is mű- . ködik már ilyen, de fejlődésüket gátolja a helyiséghiány. A képzőművészeti munka teret kíván. A tanácsok, művelődési házak bizony jobban támogathatnák a köröket.

Szavait őszinte indulat hevíti, érezni rajtuk, hogy sokat töprengett, tépelődött már a mondottakon.

— Mennyi építkezés, szobor- avatás történik napjainkban. De még soha nem kértek véleményt a helyi képzőművészektől. Aztán milyen sok kívánnivalót hagy maga után az iskolai rajz- oktatás. A rajztanárok kis százaléka rendelkezik csupán képesítéssel, de még ennél is súlyosabb, hogy az iskoláknak nincs külön rajztermük. Az ipar fejlődése, a műszaki ismeretek fokozását kívánja és ehhez nyújtana segítséget a rajzoktatás. Mi, itt Kiskunhalason vállalnánk az ének-zenei tagozat mintájára egy rajztagozat létesítését is, ahol heti 4 órán át műszaki és betűrajzot tanulhatnának a gyerekek.

Mennyi gond, lelkes cselekvőszándék. Mind azt példázza,' hogy Diószegi Balázs életének teljességéhez nemcsak az emberek ábrázolása, hanem a szépre nevelésük is hozzátartozik. Felemelni őket a művészet tiszta örömeinek magasságába — ez a gondolat vezeti akkor, amikor az iskolában rajzolni tanít és akkor is, amikor műtermében elmélyülten hajol a vászon fölé.:.

VADAS ZSUZSA

Müvészklu!) nyílik a megyeszékhelyen

Közbejött akadályok miatt a kecskeméti művészklub április 4-re ígért megnyitása elmaradt. Végérvényes átadására — a város képzőművészeinek, fotoklub- tagoknak, újságíróknak és színészeknek — április 30-án, a nemzetközi fotókiállítás megnyitásával egy időben kerül sor Kecskeméten, a Rákóczi út 3. szám alatt.

Néhány Ízelítő a klub terveiből. A helyiségben állandó képkiállításokat rendeznének, ahol mindig legújabb képeiket mutatják be és azokat közösén megvitatják a festők és a fotósok. Minden héten egy alkalommal kötött foglalkozás: a tagságot érdeklő művészeti témákból tartanak előadást országosan elismert szakemberek és a fővárosi Fészek-klub tagjai.

A klub szervezeti életének ldJ alakítására — az igényeknek éa javaslatoknak megfelelően ké-i sőbb kerül sor, amikor megválasztják majd a mindén művészeti szakág képviselőiből áltó klubvezeíőséget is.