Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-14 / 87. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! KánéPAR.T BACS - ICISK.UN MEGYEI LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM Áru 60 fillér 1963. Április 14, vasárnap TAVASZI ÜNNEP Több százezer naposbaromfi (T. P.) Nehéz telünk volt, amely próbára tette nemcsak az államháztartást, az egyéni porták, a családok, kisebb községek vagyoni „mérlegét”, hanem magát az embert is, s rajta kívül az egész élő világot. A szokottnál jó egy hónappal később enyhült csak meg az időjárás, s még most sem kényeztet el bennünket a tavasz — a naptár szerinti tavasz —, késnek a primőrök, késik a határ harsogó zöldje, s a gyümölcsösök kibomló korai virága. De az áradó napfény már melengeti a földet, a fákat, s az ember is jólesően tartja arcát a langyos sugaraknak. A tavasz, ha késve is, itt van. Valahogy úgy adódott, hogy ez a tavaszi kitárulkozás, a véletlen folytán most még inkább, mint máskor, egybe esik a hagyományos ünnep, a húsvét időszakával. Talán ez juttatja eszünkbe azokat a hajdani feljegyzéseket, amelyek arról szólnak, hogy már az időszámításunk előtti időkben is majd minden nép megünnepelte valamilyen formában a tavasz eljövetelét. Volt, ahol . pogány módra, véráldozat kíséretében, másutt az ősi mitológia szerint az isteneknek nyújtott egyéb áldozattal, pompás, színes, kavargó tánccal, zenével, énekszóval. Később a keresztény vallások is átvették ezeket a hagyományos ünnepeket, természetesen átformálva, a hívők érzületéhez, bibliai eseményekhez igazítva. Az ünnep azonban még sokáig megtartotta „pogány*’ vonásait, babonás hiedelmek és szokások éltek a húsvéttal kap- csolatban. Hanem a húsvét vidám kavargása — megszelídült formában — mint népszokás, ma is megtalálható. Locsolkodó legények indulnak a lányos házakhoz, kisgyermekek várják izgatottan, mit hozott számpkra a ^.nyuszi” ajándékul e tavaszt köszöntő ünnepen, a háziasszonyok izgatott és fáradságos készülődése, családi összejövetelek, rokonlátogatások kellemes és néhol harsány hangulata az aláfestője a kétnapos „megmozdulásnak”. így idomítja az ember a maga életformájához az ünnepeket is. Oj meg új tartalommal telítődnek a népszokások, s mivel ennek „anyagi alapja” sem hiányzik már, bizony inkább a józan mértéktartásra intő baráti szó, semmint a he- jehujára való biztatás a helyénvaló ez alkalommal. Tavaszi ünnepet írtunk, s a nehéz tél utáni örömöket és gondokat idéztük a bevezetőben. Ügy hisszük, hogy az emberi kapcsolatokat is elmélyítő, tovább szövögető mostani találkozásokon sem esik másról szó, mint az életadta dolgokról, a család, a község, az ország, s tán nem is egy helyen a világ dolgairól, jövendő sorsáról. Beleszövődnek ezekbe a régi harctéri élmények, éppúgy mint a rádióban hallott, televízióban látott, újságban olvasott mai történetek, a Szovjetunióban megünnepelt űrhajózás napja, s az Atlanti-óceánon elsüllyedt amerikai atom-tengeralattjáró sorsa egyaránt. A békés élet győzelmi jelentései, s az ellene ható erők hírei szintúgy. Megkésett idei tavaszunk nem szült kétségbeesést és letargiát, sőt, megerősített bennünket abban a hitünkben, hogy az összefogás, a küzdés megtenni gyümölcsét, s ha pótolni valónk van is bőségesen, most sem leszünk híjával az erőnek a végrehajtásukhoz. Legyen ehhez a mostani ünnep is egy kis előlegezett pihentető és kedvünket, a munkával érlelt termő nyarunkba vetett reményeinket erősítő kedves és szép, az új rügy- fakadást köszöntő vidám alkalom* — tavaszi megemlékezés. a szövetkezeti és háztáji gazdaságokban Az idei napos-baromfiellátás felől érdeklődtünk a Kecskeméti és a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Mindkét helyen elmondották, hogy a kemény tél által okozott tojásho- zam-csökkenés zavarólag hatott a keltetőállomások üzemelésére. Ennek ellenére az ellátás' csupán időbeli eltolódást szenved, s május végére csaknem teljes mértékben kielégítik a szövetkezetek és a háztáji gazdaságok igényeit. Figyelemre méltó, hogy a Kecskeméti Barnevál körzetében a termelőszövetkezetek 400 ezer naposcsibére, 85 ezer naposkacsára, 5200 libára, 26 ezer pulykára és 57 ezer gyöngyösre jelentettek be igénylést. Ezenkívül a földművesszövetkezetek — a háztáji gazdaságokba történő kihelyezésre — ösz- szesen mintegy 420 ezer naposbaromfi értékesítését vállalták. Jelenleg már teljes kapacitással üzemelnek a keltetőállomások. A kecskeméti állomáson több mint 530 ezer naposbaromfit keltetnek, a dunavecsein ennél is többet. A Baromfiipari Mezőgazdasági Vállalat megyénkben levő telepei 175 ezer naposkacsát biztosítanak a közös gazdaságok részére, a Városföldi Állami Gazdaság bugaci telepe pedig 80 ezer naposcsibét ad át nevelés céljára. A tsz-eknek eddig 73 ezer, földművesszövetkezeti értékesítésre 70 ezer naposcsibét, valamint ezer kacsát, Kiskunfélegyháza és járása közös gazdaságainak. pedig ezer rajnai naposlibát adtak át. Az utóbbinak törzstenyésztés céljára. A rajnai lúd nagyarányú tenyésztése végett a kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ben még az idén nagyüzemi libanevelő és hizlaló telepet létesítenek. A Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat hetenként mintegy 80—90 ezer naposbaromíit helyez ki a körzetébe tartozó — és megyénkbeli — közös gazdaságokba. A szükséges mennyiséget — ami az idén két és fél millió naposbaromfi — a bajai, a kiskunhalasi, s részint a du- navecsei keltetőállomás „termeli”. A háztáji gazdaságok részére ezenkívül a Bácsalmási Állami Gazdaság 100 ezer, a tsz-ek részére pedig a Baromfiipari Mezőgazdasági Vállalat 151 ezer naposkacsát biztosít. A közös gazdaságokba eddig több mint 330 ezer, a háztáji gazdaságokba 213 ezer naposcsibe került kihelyezésre. A tataházi szövetkezeti közös vállalkozás 200 ezret, a mélykúti és a bácsalmási pedig 100 ezret meghaladó mennyiségben nevel baromfit az idén. A gépek vezetői Homokdombok zárják a láthatár szegélyét. Csönd és tavasz. Dél van. Leálltak a gépek is. Hat SZ— 100-as. A lánctalpak ráfeküdnek a homokra. Most van a váltás. Akik előjönnek a fülkékből, éjfélkor ültek be oda. S akik, majd most ülnek be, csak éjfél előtt jönnek ki. Űjabb vállalás Benépesül a „lakótelep”. Hiszen mi másnak is nevezhető az egy vonalba felsorakozott hat — egyenként kétszemélyes — laKftSZtlLflDÉS (Pásztor Zoltán felvétele.) kókocsi? Itt, künn a pusztán, a Császártöltéshez tartozó Csala nevű település közelében. A település kicsi, ám, annál nagyobb az egyengetésre váró terület. Százötven hold. — Két kilométer hosszú és 600 méter széles — jegyzi meg egyikük, amíg a szalvétából kibontja az ebédet: a kenyeret és a szalonnát. — A Felszabadulás Tsz-é. Itt mindenütt szőlő lesz. A mi munkánk még megtart vagy két hónapig... Vagyis a Kiskőrösi Gépállomás tavaly országosan első helyezést elért ifjúsági brigádjának munkája. — Most is elsők szeretnének lenni? — Természetesen — mondják többen is, s máris a nemrég meghirdetett országos verseny- felhívásra terelődik a szó. Ebben vállalták, hogy a számukra előírt 51 ezer helyett 75 ezer normálholdnyi munkát végeznek, ugyanakkor 10 százalékos megtakarítást érnek el az üzemanyagból. Ellenőrző füzet Hogyan érik el? Ezt kérdezzük Nagy Mihály brigádvezetőtől. — Munka megfelelő mennyiségben van — feleli. — Még több is, mint amennyit el tudunk végezni. A többi pedig a fiúkon múlik. Ekkor lép közénk Rapcsák János, akinek nem kisebb a feladata, mint az, hogy a brigádot megfelelően ellássa üzemanyaggal, alkatrésszel. Rajta is sok múlik tehát. És általában mind- annyiukon, hiszen a sikeres munka itt igazán megköveteli a közös erőfeszítést. Aztán előkerül az ellenőrző füzet, amelyben á kis csoport minden egyes tagjának nyilvántartják^ munkáját: hány órát dolgozott végig az egyes műszakokban. A füzet vezetése teljesen kollektív, mindenki a másik munkáját ellenőrzi, vagyis mindenki mindenkiét. A fülkéből látva Szentgyörgyi Pállal, az egyik lánctalpas kamaszos arcú, 27 éves vezetőjével beülök a gép fülkéjébe. Míg megyünk a gép felé, elmondja, hogy a brigád a tavalyi első helyezéséért 14 ezer forint jutalomban részesült. A brigád tagjai között is a két első: Dob- ler János és Farkas József még külön két-kétezer forintot kapott. Legutóbb pedig a brigádból kilencen kapták meg a Kiváló dolgozó jelvényt. Közöttük ő is* Alig volt tizennyolc éves, amikor már az egyik országos vállalat lánctalpas gépére került. Bejárta az egész országot. A mesterség fogásait tízen tanulták meg a keze alatt. Beülünk a gépbe. Legalább tízféle fogantyú, pedál ágaskodik a lábunknál. A vezető megmozdítja az egyiket: gyújtás. A másikat: indulás — hátrafelé. Így megyünk vagy tíz métert. Kétoldalt méternyi magas homokgerincek. Megállunk. Újabb fogantyú mozdítása: a gép megrázkódik, s teljes erővel előre lódul. S a vezető előbb még fiatalos arca most férfiasán keménnvé válik.. Felegyenesedik, úgy figyeli a szerkezet munkáját. Jobb keze a csörlőkaron, ezzel szabályozza, hogy a tolólap hová juttassa terhét. — Ilyenkor a legnehezebb — törli meg homlokát a csattogó rázásban. — Amikor az utolsó simításokat végezzük. Meg éjszaka. Akkor a szemünk fárad el a nézésben. .. .Kitekintek a fülkéből. Mellettünk, jobbról is, balról is* egy-egy gép halad. Meg amott* a másik három. S a zúgásban — mintha félnének — megremegnek a távoli homokdombok. HATVANI DANIÉI)
