Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-13 / 86. szám

1963. április 13, szombat S. oldat Hoqy töhb 'egyen a széna... Hasznos kezdeményezés, kitűnő iskola Elkészült az első átfogó terv az ország több mint 2,5 millió holdnyi gyepes területének fel­újítására. A rétek, legelők, va­lamint parkok, sportpályák terv­szerű felújításához elsősorban a meglehetősen elhanyagolt hazai fűmag-termesztést kellett meg­oldani. Ebbe a munkába 11 ku­tatási intézmény kapcsolódott be: itt nemesítik ki az újabb gyeoféléket és állítják elő a fű­mag-termesztéshez szükséges elit vetőmagot. A terv szerint a felúiítás üteme az eddiginél tíz-tizenötször gyorsabb lesz, s 1980-ig újratelepítik az ország teljes gyepes területét. A víz­rendezéssel és korszerű agro­technikai eljárásokkal összekap­csolt felújítás várható eredmé­nye: 40 százalékos terméstöbb­let a réteken és legelőkön. Kitűnő iskolának ígérkezik a kecskeméti tanácstagok, a vég­rehajtó bizottság és az egyes szakigazgatási osztályok vezetőd részére a minden hónap első hétfőjén, a városi tanács vb ter­mében rendszeresített találko­zás. Az elsőt délután 4 órára tűzték ki, de már fél négykor több mint tíz tanácstag össze­gyűlt, este hatig ötvenketten jelentek meg. Visszatartja az építkezési kedvet Számtalan javaslat, kívánság tolmácsolása hangzott el, s leg­alább annyi volt az eligazítás, tanácskérés is. Dr. Kovács István, a tanyaié- rületi albizottság elnöke pél­dául Sánta Lajost, a tanács vb- elnökhelyettesét kereste fel: — Mi történik a katonatele­pe tanyaközpont építésé tervé­vel? Nyugtalanítja a lakosságot, visszatartja az építkezési ked­vet, mert nem kapnak házhe­lyet Alig fejezte be mondanivaló­ját, a mén telekiek és ballószö- giek képviseletében ugyanez­zel a problémával csatlakozott hozzá Demovics János és Zi­lahi Sebes Béláné tanácstag is. És Sánta Lajos felvilágosítása nyomán máris vihették a vá­laszt választókörzetükbe: a ta­nyaközpontok tervének kivite­lezésére egy központi felülvizs­gálat miatt nem kerülhetett sor eddig. Az ezzel kapcsolatos végleges megállapodás céljából a napokban tárgyalnak a Bu­dapesti Várostervező Intézettel. A lakosság figyelő szeme Az egészségügyi és az építési- közlekedési osztály képviselői együttesen tettek ígéretet Bari Jánosnak, a cigányvárosi ta­nácstagnak észrevétele orvos­lására, nevezetesen a környéken tárolt szemét mielőbbi elszállí­tására. Bari Sándornak más elintézni valója is volt, s azzal Reile Gé­zához. a vb elnökéhez fordult: — Hogyan állnak a cigány­lakóházak építésének előkészü­letei, elnök elvtárs? — A terv elkészült, az épít­kezés házilagos kivitelezésében még a tavasszal megindul. Az idén körülbelül 25—30 lakást adunk át, elsősorban azoknak, akik legalább kétéves folyama­tos munkaviszonyt igazolnak és több gyermekük van ... A törvényességhez híven... — Erre rendelet van! Már holnap intézkedünk — ígéri Agud Károly mezőgazdasági osztályvezető az 54-es választási körzet tanácstagjának, Kara Sándornak, aki egyik választó­jának sérelmét tolmácsolta. A szakszövetkezet vezetője ugyan­is nem jelölte még ki az illető­nek a csereingatlanát. Víz- villany-, út- és csator­naépítési ügyben például több mint tízen jártak közbe vá­lasztóik megbízásából. A műsza­ki. pénzügyi osztály és a város- fejlesztési csoport illetékesei sorra-rendre összedugták a fe­jüket, hogy a jogos kérések tel­jesítésére milyen lehetőségeket nyújt a városfejlesztési terv, s nem utolsósorban az anyagi fedezet. S amit korábban osz­tályról osztályra kilincselve tu­dakolhattak meg a tanácstagok, ezen a fogadónapon az osztá­lyok összeműködése nyomán egy helyen elintézhették. A válasz nem mindig kedvező Nem minden esetben volt kedvező a válasz. Nagyon hasz­nos azonban, hogy a tanácsta­gok megismerkednek az egész város fejlesztési terveivel, gond­jaival, lehetőségeivel, s már hozzáértően magyarázhatják él a lakosságnak, hogy például a Szeled faluban vízvezeték építé­sére miért nincs lehetőség. Még­is megoldódik a vízgond, mert Kiss József tanácstag jelzésére még ebben az évben talál módot a tanács fúrott kút létesítésére. Vagy: hogy pénzügyi fedezet hí­ján csak a következő ötéves tervben épülhet meg a telefon- vezeték, de azért hasznos sür­getni a postánál is. Am a tanács vb függetlenített apparátusának is nagyszerűen kamatozhat ez a minden hónap­ban megtartásra kerülő fogadó­nap. Bizonyság rá Bild Ottó ipari csoportvezető panaszos megjegyzése: — Nekem nagyon rosszul esett, hogy hozzám nem fordul­tak semmiféle problémával a tanácstag elvtársak. Most készít­jük a helyiipari tervet a la­kosság szolgáltatására, s na­gyon kapóra jöttek volna az ez­zel kapcsolatos javaslatok, el­képzelések. Sajnos, így csak­nem a magunk tapasztalataira építve kell megcsinálnunk... Pár nappal ezelőtt a városi pártbizottság a tanács munká­járól tárgyaivá a többek között ezt tűzte ki célul: a VIII. párt- kongresszus szellemében tovább szélesíteni a tanácsi demokrá­ciát. A tanácstagok munkájá­nak segítése és segítségük igénylésének új módszere ebből a szempontból is igen hasznos­nak ígérkezik; Pemy Irén Elismerés a jó adófizetésért Az állam iránti kötelezettség példamutató teljesítéséért, s a tagság adójának szervezett be­fizetéséért a Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága elismerését fejezte ki az Arany­kalász Tsz vezetőségének és tagságának. A szövetkezet ma­radéktalanul befizette múlt évi adóját és gazdái között egyet­len hátralékos sincs. Éjfél felé Csillagos ég borul Kecskemétre. A sötét ablakok mögött csendesen pihen az alvó város. Az öregtemplom vaskos tor­nya, mint valami éji madár nyaka ágaskodik az „Aranyho­mok” Szálló neonfényes tömbje mögül. A nagymutató már a nap huszonnegyedik órájának körútját végzi. Nagyokat ugrik a kivilágított számlapon, s ettől olyanná válik az óra, mint egy pillantgató óriásszem De mi az a tetők fölé gomolygó fehér füst a III. kerü­letben? A Losonczy utca emelkedőjének tetején fekete gép­monstrum pöfékel. Mintha valamelyik Verne-regényből csep­pent volna ide a hosszú kéményű alkotmány. Motorja szün­telenül kattog, zötyög. Dohog a vén szurokfőző „reisen”, s mérgében izzó parazsat fröcsköl maga alá. Tömzsi ember sürgölődik mellette. Most éppen a kazánt piszkálja. — Ilyenkor Is dolgozik? — lépek közelébb, s nyújtom a kezem. Felemelkedik a fekete pörgekalap. Gyanakvó, de kedé­lyesen hamiskás arcot látok. Kackiás bajusz alól jön a válasz. — Muszáj, ha már szegénynek született az ember... Én meg Dakó Gergely vagyok — mutatkozik be ő is, és nevet az ismert szóláson. Hattól hatig dolgozunk — két műszakban ... Akármerre megy a városban, mindenütt utat, járdát építünk. Mi- a jár­dákat aszfaltozzuk. Ügy tudom, huszonnégy kilométer hosz- szú lesz, amit ebben az esztendőben csinálunk. Itt, az Arany­homoknál, Leninvárosban, meg mindenfelé ... — Hinnye, viszem már a szenet a masinának — folytat­ja. Ezt mindig etetni kell. Nem alhat ki a tűz, mert sok szén meg idő kellene, míg újra olvasztani tudná a szurkot. Felemeli a vastalicska szarvát, nekidől, tolja a géphez. A szén felét berakja a kazánba. Utána túlról kerül, felmá­szik egy vaslétrán. Ellenőrzi, zseblámpa fényénél, milyen folyékony a szurok. Nyitva hagyja a tartály fedelét, lejön. Jó pár lapáttal felhány a szurkot, kavicsot és egyéb anyagot tartalmazó „maszlisz”-kupacból. Mikor megáll pár pillanatra, hogy megköpje a markát, megkérdi: — Nem hallott még a legnagyobb fiamról? <5 is Gergely. Traktoros a Helvéciái Állami Gazdaságban. Ö már magának keres, nős. Szereti a traktort, szántás-vetést. Tavaly is első lett a versenyben ..; Lehet, hogy most ő se alszik ... A ke­nyér még sürgősebb, mint a járda ... Tóth István ...............-----------------­Re nd, tisztaság mindenütt Díszpámák az ágyakon, vidám-mintás térítők az asz­talokon. A vázákban hóvirágcsokrok... A napsugár ezüst kévékben hullik be a ra­gyogóan tiszta ablakokon. A tavasz beszökött a tassi járási szociá­lis otthon hófehér falú szobáiba. Idős nénikék, öreg-öreg bácsik üldögél­nek a kertben, vágy sétálgatnak a langyos déli napfényben. Beszélgetnek... mesélnek egymásnak azokról a nagyszerű időkről, amikor — éppen így ilyenkor — a tavasz- szal készültek ki a határba az új élet meg­születéséhez, munkával, tervekkel, piros reményekkel a szívükben... Öh, de régen volt! ötven-ha tvan éve is tán, hogy el­múltak azok a pompás tavaszok. A nyolcvanesztendős János bácsi mesél Rozi néninek. Meséli — ki tudja hányad­szor! —, hogy fiatal korában ő volt a legerősebb legény a faluban. Nem is me­részelt vele kikezdeni senki... Hajaj! — Gondolja csak el, Rozika, fél karral dobtam a vállamra a nyolcvankilós búzás­zsákokat és csípőre tett kezekkel vittem föl a padlásra a meredek lajtorján! — mondja, s felragyognak fáradt szemei. Rozi néni mosolyogva nézi mesebeli Herkulesét, s minden szavát elhiszi... Mi­ért ne hinné!’ Hiszen a nyolcvan esztendő roppant terhét is úgy tartja most a vál­lán, mint akkor azokat a súlyos zsákokat. De Rozi néninek is vannak ám ilyen szép emlékei — ha nem szebbek! — lány­korából. .. Az ám! ö meg a legszebb lány Boldogság volt hetedhét határban. Első báljáról me­sél János bácsinak — nem tudni, hányad­szor! — ahol tiszta szagú, ropogósra va­salt kartonruhájában ropta a rengeteg táncot. — Még a jegyző úr is pardont kért tő­lem, amikor táncba intett! Meg is forgat­tam az úri hatalmasságot a frissesben, hogy majd kiesett a nadrágjából! De is irigyelték a barátnéim! A legények meg — ó, jaj, beh gyönyörű érzés volt! — egy­szer bicskával rontottak egymásra, mert mindegyik szerelmes volt belém... Hej, bizony, az régen volt... Vagy talán mégsem? Hiszen az emlékek még olyan frissek, olyan közel vannak még mindig hozzá, mintha csak tegnapról maradtak volna a szívében. Nemrég ismét meglátogattuk az otthon lakóit, s mint mindig, hogy valami szé­pet, újat vigyünk az életükbe, eljöttek ve­lünk iskolánk tanulói is. Szavaltak, éne­keltek, muzsikáltak, táncoltak, bolondos játékokkal szórakoztatták a kedves öre­geket. .. S ők, a zene pattogó ütemeire, „verték a taktust’’ fájós, csúzos lábukkal ás együtt dalolták az Ismerős nótákat a gyerekekkel. Kipirultak, kisimultak a fá­radt, ráncos arcok... A sok szép nóta, a vidám muzsika visszaröpítette őket a mesz- szi múltba. János bácsi és Rozi néni — meglestem — egyszer csak összemosolyog, és... las­san elindulnak egymás felé. S hogy meg­szépülnek, hogy megfiatalodnak! János bácsinak kiegyenesedik a háta, megszéle­sedik a válla, karjában a régi, a fiatal erőt érzi ismét és — úgy tartja a kicsiny Rozikát, mint egy törékeny virágszálat! — Befogom a lovam, hej, befogom a lo­vam. .. — ereszti ki hetykén a hangját, s úgy néz Rozikára, hogy belesajog a szíve. Rozi néni nevetve néz farkasszemet vele és azt mondja: — De messze futottak azok a lovak ma­gával, János! Nem is volt azoknak soha se zablájuk, se gyeplőjük, amivel meg­fékezhette volna futásukat... Fussanak, szaladjanak hát csak tovább is, ameddig bírja a lábuk! S csak néznek, néznek egymásra és... nézi őket a többi öreg is. Szemük sarkán egy-egy pici könnycsepp remeg és úgy érzik: nem is igaz az egész. Varázslat! — gondolják boldogan vala­mennyien. Ebédre szólít az otthon kis harangcsen- getyűje. A varázslat lassan szertefoszlik. Búcsúzunk, még vissza kell mennünk az iskolába. Rozi néni odajön hozzám, meg­fogja mindkét kezemet. Mosolyog. — Köszönjük a szép szórakozást, ezt a Kis boldogságot — mondja. — Ugye, más­kor is eljönnek? Nemsokára! Megígérjük: persze, hogy eljövünk! Hi­szen nekünk is boldogság az ő boldogsá­guk- Győri Ödönné A számok „szerelmesei" Bánó Sándor pénzügyi osztály- vezető, a Kecskeméti Épületla­katosipari Vállalatnál. Alapos, lelkiismeretes hivatalnoknak is­merik, aki középiskoláinak el­végzése óta a számviteli munka szerelmese. Birtokosa a Szakma kiváló dolgozója és a Kiváló dolgozó kitüntetésnek. Majeresik bMnaí 13 évvel ezelőtt kezdte a Kecskeméti Konzervgyár 0-s telepén. Dol­gozott a könyvelésben, jelenleg üzemírnok as édesüzemben. Munkája mellett tanulja az élel­miszeripari technikum első év­folyamának anyagát. Iványi Ferenc amikor az Al­földi Műanyagfeldolgozó Válla­lathoz került még számviteli csoportvezető volt. Egy hétig dolgozott ebben a beosztásban, majd áruforgalmi osztályveze­tőnek nevezték ki. Azóta ezt a feladatát jól ellátja. Nagyüzemi gyomirtás Több mint félezer holdon vé­gezték el az idei kukoricavetés alá a vegyi gyomirtást és a ka­lászosoknál a gabonafutrinka el­leni védekezést a Tassi Növény­védő Állomás dolgozói. Az ál­lomás 12 Rapidtox—II. típusú nagyüzemi gépe a megye min­den részébe eljut.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents