Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-11 / 84. szám

1983. április 11, csütörtök 5. oldal KOLLÉGIUMI ... Több lesz a jó film... Hogy elszaladt a délután... — Mire elkészült a holnapi feladat „pégé”-ből (politikai gazda­ságtanból), statisztikából az esős szürkeség oda­kint mélységes sötétre változott. Sorra kigyúltak a lámpák, s a tanulás után ilyenkor pihennek, szórakoznak a kecskeméti SZÖVOSZ kollégium ifjú lakói. — Előkerülnek a könyvek, tánczenét bömböl a rádió, frissen pattog a pingponglabda. Kézimunka fölé hajolnak a lányok, csendes zu­got keresnek a beszélgetők. Ki kell használni minden percet, nem sok idő van hátra a lefek­vésig. És még haza is írni kellene. Nem sokat, csak ennyit: — „Sokat gondolok rátok, nagyon jól érzeni magam...” Holnap angol óra lesz és a közgazdasági tech­nikum II. osztályába járó Uitz Veronika osztály­társával, Szilvássy Istvánnal még egyszer átveszi a feladatot. A nagyteremben művészetről beszél a TIT-elő- adó, Bizony szükség van rá, mert a közgazdasági technikumban — ahová valamennyien járnak — nincs művészettörténet. így Samu Mária és Ta­más Ildikó most igyekeznek pótolni hiányzó is­mereteiket. (Alsó képünk.) — Mi újság van Akasztón? — olvassa kíván­csian Haskó Klári szülei levelét. Nagy öröm hírt kapni hazulról, még innen a távolból is figye­lemmel kísérni a család, a község életét. (Tóth Sándor felvételei.) Kiállítások Kiskunhalason A Kiskunhalasi Gő­zön István Művelődési Ház legnépszerűbb téli rendezvényei közé a kiállítások tartoznak. Az idői téli évadban hat kiállítást rendez­tek. melyet megtekin­tett 6600 látogató. A közönségből nagy hatást váltott ki Mak- risz Zizi grafikai kiál­lítása, amely főként annak köszönhető, hogy a művelődési ház mun­katársai több alkalom­mal ismertették a ké­pek művészi értékét. Nagy sikere volt még a fotókiállításnak. Meg­tekintése után sok fia­tal kérte felvételét a fotós szakkörbe. A me­zőgazdasági könyvkiál­lítás eredményességét mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy a megnyitó napján 900 forint értékben vásá­roltak könyvet a láto­gatók. Fentieken kívül tet­szett még a kiskunha­laslaknak az iparmű­vészeti és városfejlesz­tési kiállítás is. hoz a két fésűdarabot, és ha a törés mentén pontosan stimmel e kettő, akkor minden rendben van. Az illető ebben az eset-, ben a maguk rendelkezésére fogja bocsátani azt a műszert, amellyel bármikor összekötte­tést tudnak velem teremteni. Értjük? Ha a mi részünkről történne valamilyen rendkívüli dolog, ő maga keresi majd fel önöket. A jel abban az eset­ben is a kettétört fésű lesz. Mindaz, amit a nevemben kö- eöl majd, szigorú parancs. Seifert: Értem. ’ Thedder: Előfordulhat, hogy (nem olyan gyorsan tudunk majd összeköttetést teremteni egymással, mint az kívánatos lenne. Ezért számítsanak a kö­vetkezőre: a genfi Nemzeti Bankban holnapután befize­tünk egy bizonyos összeget Sei- Ifert úr és Upitz úr nevére. Mi­lyen valutában kérik a pénzt. Seifert: Dollárban. Thedder: ön is? Upitz: Igen. Thedder: "Rendben van. Ak­kor tehát kezdetnek mind a kéttőiük rendelkezésére áll ti­eer öt-tizenöt ezer dollár. Utána pedig havonta rendszeresen hárem-háromezer. Ha az ar­chívanyagok elszállításának fel­adatát sikeresen oldják meg, mind a kettőjük betétje további tizenötezer dollárral emelke­dik. Gondolom, ilyen ... hm — honorárium kielégíti önöket, ugye? Seifert: Nem tudom, nem ke­rülte-e el az önök figyelmét az RSHA központi apparátusának irattára? Jóvátehetetlen követ­kezményekkel járhatna, ha az oroszok... Thedder: Ezzel az üggyel már foglalkoznak. Most pedig a vendéglátásukat fogom kérni. Nem szeretnék a városba men­ni, bárhogy is áll a helyzet, mégis kockázattal jár. Seifert: Természetesen. ígé­rem, nem lesz panasza az el­látásra. Esetleg ebédeljünk meg együtt. Thedder: Köszönöm, de én szívesebben aludnék egyet. Na­gyon fáradt vagyok. Seifert: Ahogy parancsolja. A hangszóróban ezután köhö­gés,' mozgolódás, az arrébb tolt székek zöreje, lépések hallat­szottak. Aztán csend lett. Asz- ker arra gondolt, hogy vége a hangfelvételnek, más nincs a hangszalagon. De vagy tíz perc múlva ismét megszólalt a hang­szóró. Upitz: ön magánál akarja tartani? Seifert: Természetesen. Csak nem csodálkozik ezen? Upitz: Nem, egyáltalán nem lep meg. Csupán azt gondol­tam ... Seifert: Most az szükséges, hogy fenntartás nélkül meg­bízzunk egymásban, ne kétel­kedjünk egymás szavaiban. Odaadjam magának a feljegy­zés másolatát? Upitz: Ez semmit sem old meg. Hiszen a fésű kópiáját nem tudja ideadni! Seifert: Ami igaz, az igaz ... Nos, nincs más hátra, mint megbékélni azzal a gondolattal, hogy én becsületesen játszom végig ezt a játszmát. Upitz: őszintén megvallva, ez nem megy olyan könnyen. Seifert: Tudom, Upitz, tu­dom. Ami megtörtént, az meg­történt. Az már a múlté. Itt a kezem: nézzünk a jövőbe. Hol­napután én visszamegyek Ber­linbe. És maga? Upitz: Én is. Seifert: Akkor menjünk együtt.. Igaz is, hány láda van összesen? Upitz: Majdnem háromszáz. Negyed tonnát nyom mind­egyik, vagy legalábbis akörül vannak. Seifert: Igen ... Ellenben azt hiszem, ideje hogy megebédel­jünk, mi? Upitz: Nem vagyok ellene. Seifert: Itt kitűnő pince van, Upitz. Upitz: Akkor igyekezzünk. A hangfelvétel ezeknél a sza­vaknál befejeződött. (Folytatjuk.) — Ritka ■> telt ház, csök­ken az érdeklődés, mindinkább háttérbe szorít bennünket a te­levízió — sóhajtanak mostaná­ban egyre sűrűbben a mozi­üzemi vállalatok vezetői. — Kevés a jó film — panaszkodik a közönség, — a magyar filme­ket pedig a tv-ben úgyis lát­hatom ... El kell ismerni, sok igazság rejlik az érdekelt felek szavai­ban. De vajon lehet-e ezen se­gíteni? — kérdeztük a Filmfő­igazgatóság műsorpolitikai osz­tályán. — Milyen intézkedések­kel igyekeznek a filmszínházak régi vonzerejét ismét helyre­állítani? — Kötöttünk egy megállapo­dást a tv-vel -r- mondja Nyolcas Béláné, a műsorpropaganda osztály főelőadója. — Ebben az évben már jóval kevesebb fil­met — a tavalyi 80 helyett 50-et — vesznek át tőlünk. Viszont tévedés lenne azt hinni, hogy a látogatottság csökkenésének egyedüli oka a televízió. Sok más tényező is közrejátszik és ezeken szeretnénk változtatni. Például az idén nagyon sok fil­met szinkronizáltunk, mert a legtöbb nézőt zavarják a fel­iratok. Igyekszünk növelni a színes, szélesvásznú filmek szá­mát és több vígjátékot, kalan­dos történetet vinni a nézők elé. Persze nem mindig rajtunk múlott és múlik, hogy ilyenek­ből aránylag keveset adhatunk. Egy évben 150 filmet muta­tunk be és a világ filmtermé­se elég gyenge ahhoz, hogy könnyűszerrel lehetne válogatni. Sokszor elhangzott már, hogy késve, vagy egyáltalán nem jutnak el hozzánk a világhírű alkotások. Igaz ez? — Néhány évvel ezelőtt még előfordult, de ma már a legdrágább nyugati filmeket is módunkban van megvásárolni akkor, ha azok valóban kiemel­kedő, művészi alkotások. Az elmúlt évben is elég sokat mu­tattak be közülük filmszínhá­zaink és az idén fokozni szeret­nénk számukat. Több lesz a jó film, a közönség számos érde­kes alkotást láthat 1963-ban. Hiszen külön keret áll rendel­kezésünkre, hogy műsorterven felül is tudjunk vásárolni érté­kes világhírű filmalkotásokat. Megvettük és a mozik rövide­sen műsorra tűzik Antonioni Az éjszaka című filmjét, az ango­lok Pogányok ideje és a Kony­ha című alkotásait. Bemutatjuk még többek között Majakovsz­kij Gőzfürdőjének szovjet film- változatát, a Mr. Hobbs vaká­ciója című amerikai vígjátékot, Vittorio de Sica új filmjét, az Utolsó ítéletet. Sajnos, a sokak által kért West side story című világhírű amerikai filmet nem tudjuk átvenni, mert 70 milli­méteres, tehát a mi filmszín­házainkban nem vetíthető. Gyakori eset, hogy a kö­zönség elutasítja, vagy közöny­nyel fogadja neves külföldi rendezők kimagasló alkotásait. A jó filmellátáson kívül milyen hatásos eszközökkel próbálja a Filmfőigazgatóság a művészi igényességet felkelteni. — Eredményt elérni csak ak­kor lehet, ha törekvéseinket a moziüzemi vállalatok, társadal­mi és tömegszervezetek, vala­mint a sajtó is támogatja. Mi a közönségszervezőket — szer­vezésükre a vállalatok több gondot fordíthatnának — ne­gyedévenként el fogjuk látni műsortájékoztatóval, melyben részletes eligazítást kapnak majd a bemutatásra kerülő fil­mek tartalmi, művészi értékelé­sére. A helyes tájékozódás, a filmek megértésének könnyeb­bé tételére vonzó formájú, szí­nes, tartalmas, központi mozi­újságot is bocsátunk ki. Az új kiadvány azonban még kevés a filmismeretek elmélyítéséhez — jó volna, ha a sajtó még töb­bet foglalkozna a filmekkel. Végre megvalósul régi vágyunk, az iskolareform újításaként jö­vőre kötelezővé válik a közép­iskolákban a filmoktatás. Azon­kívül jobban figyelemmel kí­sérjük a filmklubok, filmeszté­tikai szakkörök működését. Ál­talában célunk az, hogy haté­kony propagandával ne csak az érdeklődést keltsük fel, ha­nem neveljük is az embereket. Ha már a propagandánál tar­tunk — megkérdezem Hanesch Lászlót, a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóiát, hogy megyénk mozi hírverése milyen új vonásokkal gazdago­dik? — Újdonság — válaszol —* hogy a városokban műsoron szereplő normál filmek előze­teseit utcai vetítéseken mutat­juk be. Modern formájú, derűs színezésű műanyagból készített hirdetőtáblákat, fotóvitrineket állítunk fel, nemcsak mozin belül, hanem nagyobb üzemek­ben, vállalatoknál is. Végül —• hogy a közönség szívesen jön- iön, jó! érezze magát, a mozi- hálózatot fogjuk — úgy, ahogy eddig tettük — továbbfejlesz­teni. Reméljük, hogy az elhang­zottak jobb kedvre hangolják majd a nézőket. És újból szí­vükbe zárják a kissé kegyvesz­tett „csodagyereket” — a mozit. V, Zs. Kisvárosi lady Macbeth E héten kezdték játszani me­gyénk filmszínházaiban a ne­ves lengyel filmrendező, — Andrzej Wajda jugoszláv mű­vészekkel forgatott — Kisvá­rosi lady Macbeth című — filmjét. A Leszkov világhírű regényéből filmre átdolgozott történet Szibériában játszódik le. Egy fiatalasszonyról és sze­retőjéről szól; — sorra gyilkol­nak mindenkit, aki útjukban áll. Először csak szerelmükért, majd a vagyonért, pénzért öl­nek és végül vadállatokká zül- lenek. A címszerepet Olivera Markovié játssza megdöbbentő hitelességgel. Klubélet a kalocsai járásban Az elmúlt hónapokban sokat javult a kalocsai járás művelő­dési otthonainak klubélete. Ho- mokmégyen például hetenként két alkalommal 30—35 fiatal szórakozik a művelődési otthon jól felszerelt klubjában. Hason­lóan szép eredményekkel dicse­kedhet a drágszéli. és a fajszi művelődési otthon is. Bátyán a leányok részére kü­lön leánykört szervezett Maro- kity Péter művelődési otthon igazgató. Dunapatajon, Ordason, Úszódon, Dusnökön, Minkén szintén folynak a klubfoglalko­zások, azonban ezek még rend- szertelenek. Ennek fő oka az, hogy a művelődési otthonok még nem rendelkeznek a klubfoglal­kozásokhoz szükséges felszere­léssel. Géderlakon, Foktőn, Hajóson most épülnek az új művelődési otthonok. Átadásuk után a klub­élet megindul ezekben is. így biztosítják a falusi fiatalok szín­vonalas szórakozását, kulturált magatartásának kialakítását a kalocsai járásban.

Next

/
Thumbnails
Contents