Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-10 / 83. szám

Leltár — nyírás közben . mf:? y­f **<$&& vj £- .* .'^*-y.-‘- ■ - ■••* ^<<>x­^ :í , ,1 >' Baktai Ferenc Kollégiumok, festmények, gótívek Baktai Ferenc riportja 6. A KOLLÉGIUMOK úgy je­lentik ezt a várost, mint Baját a Duna-part vagy Szekszárdot a szőlőhegyek. Oxford: egyeteme és kollégiumai miatt Oxford. Fred R. bácsi, kedves kísé­rőnk (hosszú éveken át volt diplomata Pesten, felesége új­vidéki magyar lány) — azonnal ismerőst talál. A hotelhallban szinte egymás keblére borulnak egy kedves, ősz férfivel, amo­lyan korosztálytárssal. Mi is örülünk: véljük, valaki a mi hi­vatalos oxfordi vendéglátóink közül, hanem tévedés van a do­logban. Ezt csak azután tudom meg, hogy új ismerősünkkel megittunk egy gin-and-tonicot, ami alatt szódás gint kell érte­ni, egy szeletke citrom társasá­gában. Ezt megittuk, új bará­tunk elköszön. Ki volt? Egy tar­talékos tengerésztiszt, mint én — mondja Fred bácsi. — Ismer­ted? — Nem, de megismertem. — Hogyhogy? — A nyakkendő­jéről! Mert Britanniában az egyfor­ma testülethez tartozók szívesen viselik civilruhájukhoz is az összetartozás eme klán-jelzését, akár a skótok a törzsi színű szoknyát. Sötétkék alapon piros és fehér hullámvonal: a két öreg bajtárs tüstént tudta, „egy vérből valók vagyunk te meg én”, ahogy Kipling Mauglija mondta volt. öt perccel később az a pokoli véletlen is kiderült, hogy egyikük torpedórombolón, a másik hidroplánon, együtt ütötte Horthyt az otrantói csa­tában. Azt hiszem, gyalázat lett volna erre nem inni még egy kört — itt mi is érdekeltek vol­tunk. DE A TÖRTÉNELEM kevés­bé kedélyes formában is ránk köszöntött. Hivatalos vendéglá­tónkkal —. aki szintén megér­kezett — beszélgetve eltűnőd­tünk, milyen gyenge alkatú, ide­ges ember. Negyedórával ké­sőbb, amikor már arról beszélt, mit jelentett 3 év japán hadi­fogságban, mocsarak közt, vas­utat építeni a sziámi határon ... más szemmel néztem rá. Sok embernél nem is gondol­nánk: a háború nyomait viseli. De a lelkek egész Európában vi­selik még. És ez nagyon jó alap a közös beszélgetésre, az elgon­dolkodásra, őszintébb szavakra, túl formán és protokollon. Dehát egy nap Oxfordban — mégiscsak a rohanás protokoll­ja szerint történik. Kollégium- udvarokon sétálunk (öt percig. Aztán hajrá, a következőt) — és a smaragd fű, a vénséges vén fák, a bástyaszerű kerítések mind a sok százéves változat­lanság levegőjét sugározzák. A kisdiákok is komoly, fekete öl­tözékben rójják az utcát. Mert ez így volt mindig és így ma­rad. Akár Viktória királynő vagy Erzsébet idejében. DE A GYEREKEK fölött, a magasban, szikrázó pontokként sugárhajtású gépek süvítenek és az egész, csupa-gótív város tele van zsivajgó, eleven fiatal­sággal, futballpályára szaladó szép szál fiúkkal, tejcsokoládé- reklám-hamvasarcú lányokkal, a gótívek alatt a szűk cow- boynadrág is járja, nemcsak a diákuniformisok. És azért itt (ha meg is fordul az ember Brithon legcsinosabb képviselői után) — mégis a gót- ivek győznek. Legalábbis egy 24 órás viziten. (Legyünk őszinték.) Mert gyönyörűek a templo­mok és a kollégiumok. A Jézus­kollégium, ahol Lawrence ezre­des arabruhás képe néz a fal­ról, a Nagy Hírszerző és titkos diplomata portréja: ragyogó a New College. (Űj kollégium. De milyen új! 1370-ben épült...) Kápolnák, amelyek változat­lanul fennmaradtak a XIV. szá­zad óta: négy-ötszázéves üveg­festmények, El Greco-képek (van itt olyan festmény, amelyet nem lehet bebiztosítani, mert ahhoz túl drága!) — pázsit, gesztenye­fák, ismét gótivek, szentek, apostolok, püskökök, jogtudorok, egy Holbein-kép, egy páncélos lovag szobra (Thomas Pembroo- ket örökíti bronzba)... Véget érni nem akaró áradat. Az egyik kápolnában emléktábla: a kol­légium halottai az 1914—18-as háborúban. Angol fiúk, ’mind. Alatta másik, kisebb tábla: két német diáké. Anglia ellen har­coltak ... de hát mégis ebben a kollégiumban diákoskodtak, itt ültek a vén gesztenyék alatt... LEHET TALÁN vitatkozni ezen a két emléktáblán, egy­más mellé kerülésükön. De van benne valami tiszteletet ébresz­tő — mint mindenben, ami em­beri. És aztán megérkezünk a sok százéves város sok százéves nyomdájába. És fogad egy har­minckétéves igazgató. Inkább diáknak nézné az ember. Na­gyon gyorsan kiderül, hogy nem az. Mert az Oxfordi Egyetemi Nyomda, ez az 1479-től működő műhelye a betűnek — nem akár­milyen vezetőt követel magának. Aki szereti a nyomdaipart: itt elbúvárkodhat a bengáli és ja­pán, szamaritánus és kopt nyel­ven szedett könyvek gazdag gyűjteményeiben. Az oxfordiak nyomnak még az ősi gutenbergi módszerrel is — és a legmoder­nebb technikával. Ök nyomják az Oxford University Gazette-t, a háromszáz éve működő egye­temi lapot. Megtalálni itt a grúz betűtípusokat és 1667-beli szláv betűöntők mintáit. Az idő itt is összefolyik és a századok köze­lebb kerülnek egymáshoz. „Az­tán átköltöztünk ide — ebbe az épületbe” — mondja az ifjú igazgató* Mikor? — kérdjük. — Százharminc éve — mondja olyan természetesen, mintha személyesen is résztvett volna a hurcolkodásban. ÉS AZTÁN — kedves figye­lem a magyar vendégek iránt — magyar nyelven nyomott szöve­get mutat; és magyar szerzők könyveit. Komái János egy köz- gazdasági munkáját... Bartók: Népzene — ez a következő kö­tet. És előveszik az egyetemi újságnak azt a számát, amely­ben Kodály Zoltán díszdoktorrá- avatásáról tudósít. Ez a város nagyon sokat adott már a közös emberi kultúrá­nak. És a közös emberi értékek iránti mély tisztelet és vonza­lom érződik a beszélgetésen, ahol Sir William Hayter, a New College igazgatója, a neves tu­dós a vendéglátónk. Max Beloff professzor, a nagy történész la­kásán fogad — a kitűnő man- zanilla-sherry ellenére a hangu­lat nem igazán meleg, a profesz- szor nagy Közös Piac és Euró­pai Közösséghívő, magas, néha elcsukló férfihangon, sebesen és nagy meggyőződéssel beszél az európai egységről. MOST, UTÓLAG jut eszem­be, vajon mit mond ugyanott ugyanerről Max Beloff ma? Mert a háta mögött, a könyv- szekrény üvegén át egy testes könyv gerincén világos, nagy betűkkel állt a szerző neve, aki becsapta az ajtót Anglia és Max Beloff előtt is. Charles de Gaulle könyve vil­lant meg a dolgozószoba félho­mályában. (Folytatjuk.) A MÚLT HÉTEN betértem Kecskeméten az egyik férfi fod­rászüzletbe, hogy megigazíttas- sam elburjánzott hajamat. Nem volt nagy forgalom, s így ha­marosan sorra kerülhettem. Még amikor az előttem levő vendég hajával bíbelődött a fe­hérköpenyes borbély, megfigyel­tem, hogy néha meg-megáll egy pillanatra, révedező szem­mel körülnéz, aztán számolni kezd az ujjain. Utána ismét munkához lát. Először arra gon­doltam, hogy a lottó nyerőszá­mainak előfordulási valószínű­ségét számolja, de ezt a feltevé­semet rögtön elvetettem, mivel ahhoz nem kell leörülnézni. AMIKOR másodszorra csinál­ta ezt, félni kezdtem, s beval­lom — kissé félve ültem a szék­be, mert hallottam már olyan eseteket, hogy a szórakozott borbély levágta a páciens orrát vagy fülét. Ettől függetlenül leültem. Alig fogott azonban hozzá a nyíráshoz, ismét az előbbi tüneteket láttam meg­nyilvánulni rajta, vagyis körül­nézett s az ujjain számolga­tott. Nem bírtam tovább, és a félelemtől elfátyolosodott han­gon megkérdeztem.: — Bocsánatot kérek, mit tet­szik számolni? Sokan utaznak Kecskemétről a reggel 5,20-kor induló autó­busszal Szabadszállásra, vagy az itt történő átszállással Kunszent- miklósra, mert ezt a községet a megyeszékhelyről jóformán csak ennek a járatnak a segítségével lehet elérni. Ezt nyilván tudják az Autóközlekedési Vállalatnál is és érthetően arra törekednek, hogy minél gyorsabbá, gördülé­kenyebbé tegyék az utasforgal­mat. Ennek érdekében újítást vezettek be ezen a járaton. He­tenként egyszer — éppen ked­den, amikor Kecskeméten piac van. tehát sok az utas — a ka- lauzi teendőket is az autóbusz sofőrje látja el. Ez az újítás azonban a gya­korlatban nem vált be, sőt ép­pen az ellenkező eredményét érték el a szándékuknak. A je­gyek kiadása ugyanis minden megállónál öt, tíz percet vesz igénybe, de ha kalauz van, az menet közben is beszedheti a pénzt. A gépkocsivezető erre képtelen. Sok kicsi sokra megy, s az öt, tíz percekből félóra lesz s ez éppen elég ahhoz, hogy az utasok lemaradjanak a vonat­ról, vagy egy másik autóbusz­ról. Így történt ez a napokban is, amikor hat megyei tanácsi és MESZÖV-dolgozó akart kimen­ni Kecskemétről Kunszentmik- lósra ellenőrzés céljából. A ké­sés miatt azonban Szabadszál­lásnál tovább nem jutottak, mert az arra induló vonat már elment. Nem az újítás és nem is a ta­karékoskodás ellen szólunk, de helytelenítjük az ilyen megol­— Hogy mit számolok? — ismételte m,eg a kérdést. — Bi­zonyára szokatlan ez a kedves vendégnek, de leltárt készítek az üzlet berendezéséről. Ez lesz a negyedévi leltár. Azért csi­nálom munka közben, hogy nyolc óra után ne kelljen itt­maradni. — És miért magának kell ezt a leltárt elkészíteni? — Látja, ez az, amit én sem tudok. Régebben, vagyis az el­múlt évben, még volt egy bi­zottság erre a munkára, de hogy miért nincs most, ez rejtély MÉG HAZAFELÉ menet is azon járt az eszem, hogy miért így rendezte ezt a ktsz vezető­sége. Magamban tovább fejlesz­tettem a módszert. Lehet, hogy odáig jut a fodrász ktsz „fej­lődése”, hogy miközben a bor­bélyok a hajvágást és a borot- válást végzik, kimeszelik a mű­helyt, legyalulják a parkettet. Elképzelhető lenne az is, hogy villanyt szerelnek, krumplit há­moznak, vagy tormát reszel­nek, esetleg borsot törnek a vendég orra alá, ha azt vagy a fülét le nem vágják a nagy sürgés-forgásban. Oláh Péter dást, mert ebből csak kár szár­mazik. Arról nem is szólva, hogy az autóbuszvezető munká­ja egymagában is fárasztó, s gondoljuk el, ha még ezt tetézi a türelmetlen utasokkal való foglalkozás. — né — Jelentkezni lehet az Állami Balett Intézetbe Az Állami Balett Intézet szakmailag sokoldalúan kép­zett, hivatásos táncművészeket nevel. A magyar állam megad minden támogatást ahhoz, hogy az intézet növendékei állanü költségen a legalaposabb kép­zést nyerjék 9 éven keresztül. Az intézeten belül pedig álta­lános és középiskola működik. Felvételre jelentkezhetnek mindazok a 10—12 éves leány- és 10—14 éves korú fiúgyerme­kek, akik a tánchoz kedvet éreznek és elvégezték az álta­lános iskola első négy osztályát. A felvételi vizsgára a jelent­kezések május 1-től 15-ig lesz­nek. A vidéki gyermekek fel­vételi vizsgáira csak az iskola­év befejezése után kerül sor, melynek pontos időpontjáról értesítést kapnak a fenti idő­pontig levélben jelentkezők. Jelentkezni lehet: Állami Ba­lett Intézet, Budapest, VI., Nép- köztársaság útja 25. szám. Rakéfa az építőiparban Csehszlovák építési szakem­berek távvezetékek építéséhez munkába állítottak egy könnyű szerkezetű rakétakilövővei fel­szerelt rakétát. A rakéta fel­adata, hogy a tartóhuzalt, mely­nek segítségével a vezetékeket ki lehet feszíteni, eljuttassa az egyik tartóoszloptól a másikig. Nehéz terepen, az Alacsony Tátrában már kipróbálták e ra­kétákat és különböző vastagságú tartóhuzalokat továbbítottak velük 500, illetve 250 méterre. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő- Weither Dániel Kiadla: a Petőfi Népe Laokladó Vállalat Felelős kirdó- Mezei István »gazeate Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér i 9Zám Szerkesztőségi telefonközpont: 2*-10 25-16 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magvar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál 4.- kézbesítőknél. Előfizetési ifi i hónapra 12 forint BácsrKiskun megyei Nyomda V. Kecskemét - r^tefon: 11-85 Index; 25 065 Oxford U'ífsunk, de ne így...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents