Petőfi Népe, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-10 / 83. szám
1963. április 10, szerda S. oldal Az ok ELEVEN MÚZEUM m — Vigyázni kell, hogy szirupkészítés közben ne karamelli- zálódjon a cukor... A fiatal lány folyékonyan felel. Kivüle még huszonketten ülnek az asztalok mellett. Figyelmük nem lankad, pedig reggel 8 óra óta ülnek itt. Fiatalok, csinosak, jól öltözöttek. A Bács-Kiskun megyei Gyógyszertár Vállalat asszisztensképző tanfolyamának másodévesei. Tanáruk Varga Gyula főgyógyszerész, a vállalat szakmai tanfolyamainak, továbbképző elődássorozatainak vezetője elégedett velük. — Pedig nem könnyű a dolguk — mondja. — Már az is fárasztó, míg ide érnek. Kecskeméti ugyanis alig van közöttük. De Koller Sándorné már reggel négykor el kell induljon Garáról, hogy ideérjen busszal. A bácsbokodi Mars Mária meg éppenséggel fél háromkor kel és éjjel fél 12-kor ér ismét haza. Mégis járnak szorgalmasan már második esztendeje. — A hidegben nagyon rossz Volt — panaszkodnak. — Nem maradt el senki? Nem gondolták, hogy inkább abba kellene hagyni? — Most már akkor se, ha férjhez megyek — nevet egyikük. — Hogyisne! A befejezés előtt?!... Gál Irma párttitkárral, dr. Deák Józsefné személyzeti vezetővel és Varga Gyulával most már az irodában folytatódik négyesben a beszélgetésünk. A párttitkámő sajnálkozik, hogy nincs itt Szirák Endre, a szakszervezeti bizottság titkára; ő ugyanis a különféle előadások, előadássorozatok felelőse, szervezője. Hosszú tájékoztatás következik, amelynek során megtudom, hányféle oktatás folyik a vállalatnál. A marxista esti egyetemtől a szemináriumokon át az állami oktatás különféle formáiig valamennyi dolgozójuk tanul valamit. Jellemző az aktivitásra, hogy például az egészségügyi akadémia havonta rendezett előadásaira Kecskeméten 60—80 főnyi közönség összegyűlik, a városban dolgozó gyógyszertári alkalmazottak több mint fele. Bátran állíthatjuk, hogy a többi sem érdektelenségből marad távol, hanem vagy mást tanul, vagy éppen ügyeletes. Ez az egészségügyi akadémia egyébként nem szakmai képzés. Azért hívják így, mert egészségügyi dolgozók számára szervezték. Tematikája érdekes nemzetközi és hazai politikai, gazdasági, technikai és filozófiai kérdéseket tartalmaz meglehetősen vegyesem. m Azzal a céllal mentem el a Gyógyszertár Vállalathoz, hogy kipuhatoljam: mi a gyökere az oktatásban tapasztalható aktivitásuknak? A TIT előadói szívesen járnak hozzájuk, mert mindig tele a terem és sok a kérdés. A városi művelődési felügyelő maga javasolta: írni kellene róluk, megérdemlik, hogy példának állítsuk mások elé. Kis létszámú a vállalat párt- szervezete, de az oktatásügyet felosztották, mint a többi feladatot. S náluk nemcsak vállalják a felelősök a maguk részét, hanem becsületesen el is látják. — Nem nagy dolog — mondja Gál Irma. — Az egészségügyi akadémia havi előadása előtt például megkérdezem Szirák elvtársat: hogy állnak? Addigra már legtöbbször kiszólt a gyógyszertárakba telefonon, hogy mikor lesz az előadás. Valóban nem nagy dolog. S mégis az a titka a dicsért munkának: okosan megosztani a feladatokat (akkor senkinek se jut túl sok), s figyelmesen eleget tenni neki. M. L. 4miÓta múzeumaink a gyűjtő és tudományos feldolgozó munka mellett vállalták a_ népművelés feladatát is, művelődésügyünk hívatott vezetői között országszerte sok. szó esik a múzeumi ismeretterjesztés hogyanjáról. A kiállított tárlókban tárgyak, de az adattárak tíz- és százezernyi oldalakra menő anyagai is mind-mind bizonyságok nemcsak múltunk, de jelenünk és jövőnk mellett is. Csak éppen meg kell szólaltatni őket. Eo úgy kell megszólaltatni őket, hogy meggyőző igazságukkal hitvesen, mindenki számára érthetően, érdeklődést keltőén beszéljenek. Az állandó vagy időleges múzeumi kiállítások rendezőjét ma már az anyag kiszemelése, rendezése, „tálalása” közben is kötik a fenti célkitűzések. Ezért törekszik a tárgyat eredeti rendeltetésének érzékeltetésével, lehetőleg eredeti környezetbe helyezve bemutatni. A múzeumi anyagnak ilyen célzattal történő bemutatása éppen ezért megkívánja a szakember, s a rendező grafikus művész tökéletes együttműködését. Persze a leghitelesebben, legművészibben elrendezett tárló anyaga se mondhat él mindent. Ezért egészítik ki kiállításainkat a tárlatvezetések, s még inkább az olyan előadások, melyek csupán néhány, vagy éppen csak egyetlen tárgy ismertetésével foglalkoznak. Múzeumunkban a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban a múlt évek egyik legnagyobb közönségsikerű estje dr. László Gyula egyetemi tanár előadása volt nemzeti ereklyénkről, a jászberényi Lehel- kürtről. A kürtöt képcsarnokunk közepén, megvilágított tárlóban helyeztük el. Éppen László Gyulának ez az előadása szolgált bátorításként számunkra a múzeumi népművelés újabb módozatainak alkalmazására. Hiszen hasonlóan érdekfeszítő lenne ugyanilyen formában arról beszélni, hogyan is fúrta keresztül a csiszolt kőkor embere kibelezett bodzaággal a gránit kőbalta fejét, vagy arról, hogy hogyan is alakult az ősmagyar ötvösművészek arany- művessége, míg olyan harmonikusan szép, finom alkotásokat hozott létre, mint a kiskunhalasi—balotaszállási honfoglalás- kori női sírlelet veretek A múlt évi Múzeumi hónapok egyik estéjén Janó Ákos múzeumigazgató, a múzeumi munka ismertetésével kapcsolatosan hasonló felfogásban beszélt a közönség előtt egy kétszázéves szuszék készítésmódjának és díszítésének eredetéről. A tárgyat odaállította közvetlenül a hallgatóság szemei elé. 4 helyi hagyományok adattári anyagának megeleveníté- seként próbálkoztunk egyik irodalmi esténkén érzékeltetni közönségünkkel azt, hogy mit is jelentettek az 1820-as évek osztrák önkényének közepette, I gyűjtőknek, olvasóknak egyaránt a cenzúra megkerülésével kéziratban megszülető nótás- könyvek. Az egykorú ismert és i ismeretlen költeményeket, dalo- ' kát, népénekeket irodalmi színpad keretében, a kor életrekel- tése közben a Kiskunhalasi Ä1- | lami Gazdaság irodalmi színpadának tagjai tolmácsolták művészi ihletettséggél. Ezt az estét a múzeum is kimondottan kísérletnek szánta. A több hónapos munkával összeállított est látogatóinak száma nem haladta meg a szokványos 50—60 főt. Az eredmény viszonylagosan csekélynek tűnhetett fél a befektetett áldozatvállalással szemben. Az est igazi eredményére valamennyiünket az az öreg munkás döbbentett rá, aki a versek elhangzása után odaállt a versmondó fiatalok elé, scsak annyit mondott: „Hát nagy dolog volt, hogy ezeket a régi szép verseket, nótákat így összeszedték, de még nagyobb és szebb dolog volt, hogy a fiatalság vállalta az elmondásukat.” Mikor aztán a terem kiürült, SzemeréKÖRBE-KÖRBE A járás fiatal pedagógusai számára — akik még nem rendelkeznek a táncoktatáshoz szükséges szakképzettséggel — minden hónapban egyszer egész napos továbbképzést tartanak Kiskunhalason, a Gázon István Művelődési Házban. A továbbképzés elméleti és gyakorlati segítséget nyújt, hogy elvégezzék utána a 3 éves tanfolyamot és végleges néptáncoktatói működési engedélyt kapjanak. nincsen semmiféle hang? Ljulko valamit átkapcsolt a készüléken, s a magnetofon liliputi motorja maximális fordulatszámmal kezdett dolgozni. Néhány perc telt el. Az apró hangszóróban hirtelen cincogásszerű, éles, magas hangok hallatszottak. Deformált emberi hangok voltak. Ljulko ismét megnyomott egy gombot, s a tárcsák visszafelé forogtak. Egy pillanat múlva megállította, és most már a rendes fordulat- számra kapcsolt. Seifert tábornok baritonja hallatszott. „Üljenek le — mondta —, foglaljanak helyet, uraim.” A magnetofon körül ülők felkapták a fejüket. A többes szám, az „uraim” azt jelentette, hogy Seifert nem egyedül Upitz Gruppenführer társaságában tért vissza. Seifert hangja cigarettát kínált. Egy rekedtes basszus azt felelte rá, hogy nem bírja a könnyű francia cigarettát, többre becsüli. a bolgárt, amely összehasonlíthatatlanul erősebb. De ha nincs bolgár cigarettája, akkor inkább pipára gyújt. — Upitz? — kérdezte Percev. Aszker bólintott. A hangszóróban ekkor megszólalt egy harmadik hang is, amely szintén bariton volt, de nem olyan érces, mint Seiferté. — „Kóstolja meg az enyémet — ajánlotta az új hang. — Kezeskedem, hogy ez ízleni fog. Chesterfield.” — Thedder — mondta Percev. Aszker intésére Stireva gyorsírással jegyezni kezdte a hangszóróból jövő hangokat. Ezeket írta le: Seifert: Köszönöm, én már rágyújtottam a sajátomra. Nos, mik a benyomásai? Thedder: Nem reméltem, hogy ennyi találékonyságot látok majd. A rejtekhely valóban egyszerűen hozzáférhetetlen a beavatatlanoknak. Igaza volt. Meg kell hajolnunk Upitz tábornok alapossága előtt. Upitz: Mindent megtettünk, amit csak lehetett. Thedder: De akkor mégis hogyan történhetett meg, hogy tudomást szereztek róla az oroszok felderítői? Seifert: Ezt ma még nem tudjuk bizonyosan. Egy dolog kétségtelen: nincs pontos információjuk az oroszoknak. Sok mindent sejtenek, de kétséget kizáróan semmit sem tudnak. Éppen ezért sikerült nekünk félrevezetnünk őket. Most Ost- burgban kutatnak nagyban az archívumok után, s hamarosan nyakoncsípjük mindannyiukat. Thedder: Ügy gondolja, hogy ez a legjobb megoldás? Upitz: Már eddig is meglehetősen hosszú szabadságot adtunk nekik. Thedder: Amíg ők szabadon mozognak, a főnökeik várják őket, s aligha foglalkoznak azzal, hogy újabb csoportot dobjanak át ebbe a térségbe. Nem én, nemhogy háborgatnám őket, hanem ellenkezőleg: időről időre újabb és újabb „bizonyítékokat” dobnék be, amelyről azt láthatnák, hogy helyes úton járnak. Seifert: Nem rossz ötlet Upitz: Be kell vallanom, én magam is foglalkoztam ezzel a gondolattal. . Thedder: Akkor tehát minden rendben van. Megállapodunk, hogy így is cselekednek. Most pedig az én elutazásomról. Holnap elbúcsúzom maguktól. Más ügyek várnak rám. A rejtekhelyen őrzött archívanyagok elszállításának az akcióját egykét hónapon belül lebonyolítjuk. Upitz: Itt semmi bajuk sem lesz egészén a háború végéig, ön személyesen meggyőződhetett róla, hogy az iratok teljes biztonságban vannak. Thedder: Nem erről van szó. Mi egyszerűen nem tudunk olyan hosszú ideig várni. Az itt őrzött iratoknak hasznát akarjuk venni még jóval azelőtt, hogy a hadműveletek befejeződnek. Seifert: De ... Thedder: Nem érdemes vitatkozni, tábornok. így szól a parancs. Egyet szeretnék még megkérdezni: lehet-e remélni, hogy az iratokat semmilyen körülmények között sem mozdítják el a mostani helyről? Seifert: Igen. Természetesen, amennyiben ez rajtunk múlik. Thedder: Valamit nem látok eléggé világosan ... Upitz: A szomszédos körzeteket meglehetősen sok bombatámadás éri. A bombázók százai röpködnek felettünk. Főleg amerikaiak és angolok. Jönnek az oroszok is, de ők ritkábban. (Folytatjuk.) di László, a fiatalok vezetője odajött hozzánk: „Hát igen, mi magunk is csak most a végén értettük meg, hogy mit is csináltunk.” Nemrég fejezte be Janó Ákos múzeumigazgató „Alföld” címen, ugyancsak a helyi hagyományok figyelembevételével készített, irodalmi színpadra szánt forgatókönyvének írását. A helyi irodalmi anyagból álljon itt ízelítőként Gőzön István halasi népköitő által elbeszélt, zalai Szalay László által megírt pásztormese: ___ „A kun redempdő, vagyis helyesebben a közösen birtokolt legelők fölosztása után megnehezült az idők járása a pásztorok és nyájaik fölött. .. A birtokba helyezett maei- nyosok ugyanis megpróbálták eke alá fogni a sivár homokokat, kiirtották, hogy értékesíthessék az erdőket és hozzáfogtak a szőlőtelepítéshez. .. A legfőbb baj pedig onnét származott, hogy nem tűrték, hogy a juhászok összebitangolhassák a földjeiket.. . Folyton hajszolták őket... Egyik tanyabirtokról a másik tanyabirtok, ra és onnét tovább — megállás nélkül —, hogy szinte rossz volt nézni a szenvedésüket. .. Ebben az időben történt, mikor a megszomorodott pásztorok nyájaikkal már csak bujdosva éltek, siketté téve a vezérürük méla ko- lompját, nehogy a völgyesek tilos legeltetésénél árulójuk legyen, mondom ebben az időben történt ez a Gózon-féle legendás eset, amely így esett: A mindenhunnét elűzött pásztorok nem tudták nézni az éhező nyájat: Gondoltak merészet... Megkeresték a csillagvirágos mennyei pás- kumhoz vezető „Hadak útját”, s egy csöndes nyári estén, midőn már minden élő szendergett, juhászmerészséggel fölhajtottak az égre.., Elmondani is szörnyűség: Az éhes bárányok nekiestek a csillagoknak és elkezdték őket legelni!... Amerre mentek, egymásután tűntek el • mennybolt legszebb virágai, úgy, hogy kakasébresztőig letaroltak mindent!. .. Hajnalban, ahogy egy angyal virágokat jött szedni az Cristen poharába, szömyűlködve látta, hogy nincs egy se!... Lármát csapott, nagy zűrzavara sopánkodás támadt és összefogdosták a juhászokat... Az Cr, akinek Szent Péter kíméletesen jelentette az esetet, nem vesztette el örök nyugalmát: — Jól van... Ha a bárányoknak nincsen legelőjük, maradjanak... Ezután estére újra teremtem a csillogókat. .. Ml az nekem?... De a juhászokat kergessétek haza és mondjátok meg nekik, hogy elég volt a naplopásból, dolgozzanak!... Ezóta jöszmékelnek a bárányfelhők az égen.’! A csodálatosan szép, újabb kos « kiskunhalasi népköltés minden meseszerűsége mellett hitelesen világítja meg azt a késhegyre menő harcot, mely a múlt század második felében az őseihez makacsul ragaszkodó szabad pásztorok és az újért áldozatot vállaló földműveseik között a kiskunhalasi határban is lefolyt. Valahogyan a fenti módszerekhez hasonlóan, énekkar, zenekar bekapcsoláséval képzelnénk él annak a halasi népdalanyagnak felelevenítését, melynek összegyűjtéséhez a múzeum külső munkatársaként Balogh Sándor zenetanár a közelmúltban hozzáfogott Anyagnak bőviben volnánk. A múzeum törekvéseit megértve, a hivatásos előadókon kívül mind több és több lelkes munkatárs vállalkozik a múzeum népművelő munkájába való bekapcsolódásra. S ahogy a múzeum igyekszik közelebb kerülni a közönséghez, úgy nő rendezvényeinek látogatottsága is. Vorak József Magyar áruk külföldön Áprilisra gazdag kiállítási programot készített elő a magyar külkereskedelem. Hivatalos kiállítói lesznek vállalataink a milánói, tokiói, Casablanca! és gráci nemzetközi vásároknak, ahol a Magyar Kereskedelmi Kamara rendezésébe» együttesen mutatják be termékeiket. Ezenkívül külkereskedelmi vállalataink áprilisban a világ különböző részeiben *4 önálló szakkiállítást rrrijrtméf
